Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenöt

2010.06.19

Tizenöt

 

   A levegő megnyugtatóan fütyült a fülembe. Az egyetlen dolog, ami aggasztott, az volt, hogy Utász mihez kezdett vajon Türkizzel, miután otthagytam őket. Jégkisasszony lakását nem volt nehéz megtalálni. Szerencsére az emeletes házban, amelyben élt, nem strázsált a kapu mögött portás, nem volt nehéz besurrannom tehát. Mindenesetre, mielőtt felmentem volna a harmadik emeletre, lehunyva szemem hallgatóztam és a szagokat figyeltem. A lépcsőházban nem érzékeltem embert. Tiszta a levegő. Felröppentem a lépcsősorok között, megkerestem a huszonhetes számmal ellátott ajtót. Próbaképpen lenyomtam a kilincset, de be volt zárva. Jégkisasszony valószínűleg még nem ért haza a munkából. Viszont azt sem hagyhattam, hogy valaki meglásson, miközben leviszi a szemetet. Nem volt más választásom, egy jól irányzott rúgással kitaszítottam az ajtót a keretéből. Beléptem a lakásba, Jégkisasszony illata átitatta a levegőt, tudtam, hogy jó helyen járok. Visszaakasztottam sarkaiba az ajtót, pont úgy, ahogy volt, és nekiálltam, hogy feltérképezzem új lakóhelyemet.

   Jégkisasszony lakása kicsi volt és világos. Precíz rend uralkodott mindenütt, még a bútorait is úgy rendezte el, hogy végeredményben az elhelyezkedésük valamilyen sokszöget adjon ki. A falak halvány, leheletfinom mályvaszínben pompáztak. A bejárati ajtótól kiinduló folyosón fenyőből készült beépített szekrények sorakoztak. Az egyikre tükröt, a másikra fogasokat rögzítettek. A folyosó kicsiny hallba nyílt, ahol az egyik sarokban alacsony asztalkán a fehér csipketerítőn vaskos telefonkönyvek, térképek, egy cicás naptár és egy rózsaszín vonalas telefon pihent. A hallból jobbra boltív alatt lehetett megközelíteni a konyhát és az ebédlőt. Jégkisasszony étkezőasztala nem volt akkora, mint Türkizé. Négyszög alaprajzú volt, fenyőből készült, mint az előtéri szekrények, és az egyik sarokba állították be egy bordó párnákkal letakart sarokpad elé. Az asztallal szemközti falon tükör terpeszkedett, megsokszorozva ezzel a boltívek látványát, amitől az agy azt hihette, sokkal tágasabb helyiségben tartózkodik, mint amilyennek először fölfogta.

   Jégkisasszony konyhája kicsi volt, takaros, és annyira tiszta, hogy a tűzhely acél lapjában megszemlélhettem a tükörképemet.

   A halltól balra nyílt a nappali, amely Jégkisasszony dolgozószobája is volt egyben. A szoba közepén térelválasztó szekrény állt, rajta ízlésesen elhelyezett könyvek, és üde cserepes növények ültek a polcokon. Az ablak felőli oldalon terült el a dolgozószobának berendezett rész. Az ablak alatt széles íróasztal, rajta egy újabb cicás naptár, egy asztali lámpa, egy tolltartó, benne egy ötven centis alumínium vonalzó, egy tubusos ragasztó, és egy rakás giccses, csillámos, madártollal ékesített toll volt. Az asztal közepén egy bordó metál Lenovo laptop terpeszkedett.

   Az asztal előtt fekete forgós „főnöki” szék, és a szemközti falon álló szekrény polcain különféle címkékkel ellátott fekete mappák sorakoztak.

   A térelválasztó másik oldalába egy plazmatévé és egy hifi torony volt beépítve. Vele szemben a fal mellett puha háromszemélyes, bordó kanapé terült el.

   A hallból egyenesen tovább haladva két ajtó mögött még két másik helyiséget találtam, egy fürdő- és egy hálószobát. A fürdőszobában minden rózsaillatú volt, és annyira fényesen ragyogott a tisztaságtól, hogy bántotta a szememet. Gyorsan körülnéztem (láttam egy mosógépet, egy mosdót, egy WC-t és egy zuhanyzót valamint egy tükrös, piperés szekrényt), és szinte menekülésszerűen átmentem a hálóba.

   A szoba közepén egy széles ágy terült el, az ágynemű huzat a jól ismert bordó színben pompázott. Az ágy fölé a falra egy falilámpát rögzítettek, és az egyik párnán egy Elle feliratú női magazin, egy 168 óra és egy HVG című ronggyá olvasott újság, és Cervantes Don Quijote-ja hevert.

   Jégkisasszony lakásában szinte minden sarokban állt egy vízipálma, a falakon főleg impresszionista festők képeit láttam, a kanapé fölött például az Impresszió, a felkelő napot. Soha nem hittem volna, hogy valaha még viszont látom ezeket az után, hogy egyszer unaloműzésképpen beleolvastam Türkiz egyetlen képzőművészetről szóló könyvébe.

   Sejtelmem sem volt, mikorra ér haza Jégkisasszony. Úgy gondoltam biztosan nem bánja, ha kölcsön veszem azt a Cervantes-kötetet és ledőlök a heverőjére egy kicsit olvasni. Alighogy elhevertem azonban, máris valami neszezést hallottam a kanapé mögül. Felültem és benéztem mögé. Valami kicsi, fehér, hosszú szőrű dolog tolatott ki onnan. Egy macska!

   Nem igazán tudtam, mit kezdjek vele, de úgy gondoltam, biztosan Jégkisasszony háziállata, úgyhogy jobbnak láttam békén hagyni. Visszadőltem a heverőre, és folytattam az olvasást. Fél füllel azért továbbra is figyeltem, mit csinál az az állat.

   A hangokból ítélve mosakodott, vakarózott, élesítgette a karmait a kanapé oldalán, és ásított. És mindezek után minden előzetes figyelmeztetés nélkül felugrott a hasamra.

   Egy pillanatra meglepett, hogy egy ilyen apró valaminek mekkora súlya van. A macska az állatok jellegzetes vér szagát árasztva, leült a hasamra, szemrehányó szigorral rám meresztette sárgás szemét, és dorombolni kezdett. Felemeltem a kezem és az egyik ujjamat az orra alá dugtam. Ő megszagolta, megbökötte nedves kis nózijával, és hozzádörgölte a fejét a tenyeremhez. A szőre puha volt és selymes, és csak úgy hullott az érintésem után. Azt nem tudtam, hogy jó-e, ha egy macskának kiesik a bundája, de jobbnak láttam nem kísérletezni vele. Jégkisasszony biztosan nem örült volna, ha megkopasztom a kedvencét mire hazaér.

   Tehát visszatértem Don Quijote kalandjaihoz. A macska egy darabig még ide-oda helyezkedett, aztán végül összegömbölyödött és elaludt.

   A könyv, amit olvastam, nem volt annyira érdekes, mint azok a tudományos kötetek, amiket Türkiznél olvastam, de legalább annyira szórakoztatott, mint a vámpír történetek. Egészen belefeledkeztem szerencsétlen műlovag történetébe, észre sem vettem, hogy Jégkisasszony hazaérkezett, egészen addig, amíg meg nem látott engem és fel nem sikoltott.

 - Te meg mit keresel itt?! – csattant fel szokatlanul magas hangon, rémülten. Komótosan feltápászkodtam, megjegyeztem az oldalszámot, becsuktam a könyvet, és a kanapét háttámlájára tettem. A macskát óvatosan megbökdöstem, hogy felébredjen, majd leemeltem a hasamról, és magam mellé ültettem a heverőre. Aztán lustán ránéztem Jégkisasszonyra, ásítottam (mire ő jól láthatóan összerezzent), és csak aztán válaszoltam.

 - El fogató parancs érkezett ellenem, ezért Türkiz utasításainak megfelelően ide menekültem.

 - Na de… ő miért nem szólt nekem erről?

 - Fogalmam sincs – feleltem őszintén. – Nem haragudj, hogy engedély nélkül betörtem a lakásodba, hevertem a kanapédon és olvastam a könyvedet, de… Hé! Te tegeztél! – hasított belém hirtelen a felismerés. – Mi történt? Ha tudom, hogy csak az kell hozzá, hogy betörjek a lakásodba, megteszem korábban – tettem hozzá vigyorogva.

 - A pillanat hevében történt – válaszolta mogorván Jégkisasszony, - de azt hiszem, most már így maradok.

 - Szuper! – rikkantottam. A macska leugrott a heverőről és hozzádörgölőzött Jégkisasszony vádlijához. Az utóbbi elmosolyodott, felkapta a földről az állatot, és a hóna alá csapva gügyögni kezdett hozzá:

 - Annabell-cica! A mami hazajött, kapsz vacsit… - egy hirtelen elhatározással felálltam, és követtem őket a konyhába. Jégkisasszony valami húsos szagot árasztó konzervszerűséget tett egy kis zöld tálba a macskának, aki hangosan fejhangon vernyogva követelte az ételét. Mikor Jégkisasszony letette elé, mohón zabálni kezdett.

 - Téged megkínálhatlak valamivel? – emelte rám rideg kék szemeit új vendéglátóm.

 - Kedves tőled… de nem hiszem, hogy szolgálhatsz olyasmivel, amire nekem van szükségem – feleltem neki rezzenéstelen tekintettel. A szemében láttam a rémületet, bizonyára eszébe jutott, hogy egy hozzám hasonló vámpír számára ő az egyik lehetséges ételforrás ebben a házban.

 - De ne aggódj, Türkiz, majd ellát mindennel, ami kell. Amikor csak tud, suttyomban eljön ide, és hoz vért.

 - És mégis meddig maradsz itt?

 - Nem tudom… Amíg Türkiz azt nem mondja, hogy visszatérhetek hozzá a laborba. Dehogy ez mikor lesz? Fogalmam sincs. Mindenesetre remélem, hogy minél előbb.

 - Ne érts félre, de én is remélem – felelte halvány mosollyal a szája sarkában. Mosolygott! Hogy lehetséges ez? Hogyan…?

   Közelebb léptem Jégkisasszonyhoz, és tanulmányozni kezdtem a most már meghökkent arckifejezést öltött arcát.

 - Mosolyogtál… ki vagy te, és mit csináltál Jégkisasszonnyal?

Óvatosan hátrált egy lépést, aztán a konyhaszekrényben matatva válaszolt.

 - Ezt most úgy mondod, mintha még nem láttál volna…

 - Mert nem is láttalak!

 - Olyan nincs. Én igenis gyakran szoktam mosolyogni…

 - De az elmúlt három-négy hónapban – vagy mennyi ideje ébredtem fel – egyszer sem. Amióta megismertelek csak ezt a hideg, szigorú, helytelenítő, tanárnénis arcodat láttam…

 - Tanárnénis? – visszhangozta megrökönyödve. – Mi az, hogy tanárnénis?  - ismételte meg, és közben mindenféle hozzávalókat szedett elő a hűtőből.

 - Türkiz mondta így. De a többit én is így gondolom. Egyébként most mit csinálsz?

 - Főzök.

 - Mit?

 - Hát vettem gyros-húst, azt fogom megsütni, aztán csak összedobok mellé egy kis csípős szószt meg Caesar-salátát és már kész is lesz.

 - Aha… - feleltem bizonytalanul.  – Ennek érdekes szaga van – mutattam rá egy kerek, fehér valamire.

 - Oh, az a pita. Egy görög kenyérféleség, a gyros mellé szokták adni.

 - Értem. Segíthetek valamit?

 - Áh, nem szükséges, köszönöm. Boldogulok.

 - Oké… csak azért kérdeztem, mert mégiscsak vendég vagyok nálad. És fogalmam sincs, mihez kezdjek itt. A laborban mindig történt valami érdekes, és ráadásul a bűnözőkkel eltöltött idő is jól elszórakoztatott. De most Türkiz azt is megtiltotta, hogy vadásszak rájuk. „A biztonságod most elsődleges prioritású, Anna!” – mélyítettem el a hangom, hogy Türkizét utánozzam.

 - Elsődleges prioritású… - ismételte motyogva Jégkisasszony. – Ezt mintha már én is hallottam volna Zoli szájából.

 - Mégis beszélt veled arról, hogy egy darabig itt leszek nálad? – csodálkoztam rá.

 - Nem ez még korábban volt… Akkor még javában dolgozott rajtad.

 - Tényleg?

 - Igen… Figyelj, mégis csak van valami, amiben segíthetnél. Itt van ez a kés, meg ez a vágódeszka. Ez a jégsaláta, fejtsd le róla a leveleit, így, és aztán vágd fel ujjnyi vastag csíkokra…

 - Rendben… - szeletelni kezdtem a saláta hideg, vizes leveleit, pont úgy, ahogy Jégkisasszony kérte, aztán eszembe jutott még valami.

 - Jégkisasszony… milyen voltam akkor, amikor Türkiz azt az elődleges dolgot mondta neked?

 - Érdekel? Akkor elmondom. Én akkor láttalak először, mert egyébként a fejlesztési folyamatokat nem nagyon szabadott kívülállóknak megzavarni. Éppen akkor repedt szét körülötted a magzatburok. Zoli és csapata rácsíptetett az orrodra egy lélegeztetőt, és a tartályból, amiben voltál, leeresztették azt a furcsa vöröses lét, amiben addig lebegtél a burokban. Aztán óvatosan törülközőbe csavartak, kiszedték a magzatburkot is, és a labor egy másik részébe vitték elemzésre. Körülbelül akkora lehettél, mint egy ötéves gyerek. Kopasz voltál, és még nem volt szemhéjad, sem szemfehérjéd. Sem fülkagylód, sem ajkaid nem voltak még, éppen hogy ráláthattam a csupasz ínyedre és szemfogaidra. Türkiz vett a karjaira, miközben utasította a többieket, hogy készítsék elő a tartályt újra, és az elektródák tappancsait csíptessék a mellkasodra és a fejedre. Emlékszem, hogy milyen görcsösen kapálóztál, sziszegtél és morogtál mindenkire. Sec perc alatt szétszaggattad Türkiz válláról és nyakáról az inget. Aztán visszatettek a tartályba, és megint feltöltötték azzal a folyadékkal. Ekkor láttalak először.

 - Huhh… Azt hiszem, most sokkal szebb vagyok, mint akkor. Kicsit ijesztő lehettem, nem?

 - Kicsit? Nagyon. Úgy néztél ki, mint valami ellenséges földönkívüli.

 - Hehehe, bocsi… - nevettem zavartan. Nem igazán tudtam, mit mondjak erre, így inkább hallgattam, és reménykedtem, hátha Jégkisasszony mond valamit. Szerencsére nem kellett sokáig várnom.

 - És akkor még csak egy hónapos voltál. Zoli utólag elmesélte, hogy nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan fogsz növekedni. Sőt eleinte úgy vélte, tovább fog tartani, mint egy embergyerek esetében.

 - Miért ők mennyi idő alatt növekednek olyan szintre, mint amilyenen most én vagyok?

 - Tízszer ennyi idő alatt. Ráadásul az emberek csak kilenc hónapot töltenek az anyaméhben, akkor megszületnek, és onnantól kezdve nincs szükségük nedves körülményekre a fejlődésükhöz. Innentől kezdve öt évbe telik, mire akkorák lesznek, mint te, amikor először láttalak. Csak akkor már nekik teljes a fogsoruk, van fülkagylójuk, ajkuk, hajuk, szemhéjuk, és szemfehérjük.

 - De akkor ők fejlettebbek is ennyi idősen, mint én akkor, nem?

 - Nem tudom… Anna ellenére, hogy nem voltam aktív tagja a projektednek, jó sokat tudok a testfelépítésedről, de mégsem tudom megítélni, hogy ki az érettebb: egy ötéves gyerek, vagy egy egy hónapos vámpír…

 - Kész vagyok a salátával… - szóltam közbe.

 - Akkor tedd bele ide, ebbe a tálba…

 - Rendben… Mit tudsz a felépítésemről?

 - Teljesen más, mint az emberi szervezetek. Az emberek teste általában izmokból, csontokból, kötőszövetekből, idegekből, és azokból a szervekből áll, amelyek ahhoz kellenek, hogy feldolgozzák a táplálékot. A gyomor például. Vagy amik a szaporodáshoz és a hormonháztartás működtetéséhez kellenek. De a te tested… abszolút más. A csontvázad anyaga rugalmasabb, mint az embereké, és nincsenek szerveid. Úgy értem, ilyenek nincsenek, mint a máj, a gyomor, a hasnyálmirigy, a vese, vagy akár a petefészek. A tested nagy része csupa izom, ín, kötőszövet és ideg. Van tüdőd, és szíved, mind kettő sokkal nagyobb és fejlettebb, mint az embereké. Az érhálózatod is sokkal sűrűbb, mint másoké. A legvastagabb artériáid a szemfogaidból indulnak. A fogaid tövében egy egy izomgóc található, olyasmi, mintha kis szívek lennének. Amikor vért iszol, ezek segítségével szívod fel a fogaidba…

 - De hogyan?

 - Hmm, szerintem ez a vákuummal lehet kapcsolatban, de nem tudom biztosan. Majd ha Zoli jön, hogy vért hozzon neked, kérdezd meg tőle.

 - Rendben… Az már tény, tényleg teljesen különbözöm az emberektől. Furcsa, hogy első ránézésre, mégis mennyire hasonlítok rájuk.

 - Hát, igen. Kicsit félelmetes volt másodszor látni téged, nőiesen, közel két méter magasan…

 - Hajjal…

 - Hajjal. Hmm, kész is van gyros!

 - Jó étvágyat.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Maron

(Maron, 2010.08.16 17:05)

Parka és megölöm a te tudatalattidat ha nem nagy gond... a te jégkisasszonyod lakása hasonlít az enyémre kivéve a rendet, mert az nincsen mindig: fehér macska, zöld macska tál, könyvespolc válaszfal... és én is szeretem a cuki dolgokat... és ha ezt nem a tudatalattid csinálta, akkor te is meg leszel ölve... HIHIHIHI... inkább csak azért mert nem szoltál korában... és ne tud ellenem elkövetni semmilyen merényletet... tehát nehogy meg merd ölni Jégkisasszonyt...

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.07.08 11:42)

~~" Jááááááj... akkor reméljük, hogy Jégkisasszny micije tök egészséges......

Enid

(Szira, 2010.07.04 17:20)

Vámpírra nem tudom, de poén lenne...:)
Ja, és lassítja a reakcióidőt...

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.06.30 11:17)

Kyáááá!!! Jesszus! És a vámpírokra?!

Enid

(Szira, 2010.06.29 22:42)

Ha valaki így babusgat egy macskát az azt jelenti, hogy valami parazita rákerült Jégkisasszonyra és cisztákat idézett elő az agyában. Bizonyított tény, hogy van egy élősködő, ami patkányról úgy terjed macskára, hogy a cisztákkal megszeretteti a macskát a patkánnyal és így odamegy, aztán átkerül a macskára és onnan az emberre is...

Enid

(Szira, 2010.06.28 19:40)

Nagyon jó. Nem akarta megkopasztani a macskát rész tetszett a legjobban, meg a HASNYÁLMIORIGY...

Cerberos

(Kedvenc nevem: Tivald!, 2010.06.22 21:10)

Figyelj, Dóri rajtam keresztül is üzeni (meg állítólag smst is küldött), hogy nézd meg az emailedet! Írhatott valamit, ami sürgős, úgyhogy lécci télleg menj fel... Mert mostmár az én fülemet is leharaphatja, ha nem teszed... :D

Cerberos

(III. Gyávai Huba, az ifjabb, 2010.06.22 20:56)

Jahaaaj, na kinek van újra nete? ;)
Lehet, hogy a történet fő szálának szempontjából nem ez a legeseménydúsabb fejezet, de az biztos, hogy ebben is sok érdekes dolog történt.
Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, hogy Jégkisasszony lakásán az uralkodó szín éppen a mályva (magyarán szólva rózsaszín, nem?) lesz, meg ott van a csillogós tollak és cicás naptárak rendhagyó esete is... De ha jobban belegondolok, a kéró ellentmondásossága remekül kifejezi, hogy milyen is Jégkisasszony. A szigorú acél bútorok kislányos mályvaszínek között... :) A kifelé hideg Jégkisasszony a lelke mélyén talán még mindig a szőke hercegre vár. Tetszik ez a gondolat, mert annak idején Türkiznek is bele kellett szeretnie valamiért, márpedig úgy tűnt, a tanárnénis énjét nem preferálja annyira, úgyhogy egyedül a gondosan rejtegetett gyengédebb énjét kedvelheti... Ja és igen, tökéletesen jellemző egy ilyen vénkisasszonyos karakterre a szenvedéllyel babusgatott kiscica esete. :D
Csak tüdő és szív? Semmi, ami feldolgozza a vért? Anyagcserére azért még egy vámpírnak is szüksége van, nem? Bár, ahogy vesszük. A manapság divatos vámpírtörténetek közül én az Anita Blake sorozattal tartom a legjobban a lépést, ott a vámpírok "hullák", akiket a vér lényegében élettel tölt meg, hogy ismét élőnek és természetesnek tűnjenek. Anna viszont egész más eset. Azért a fő-ütőér-a-fog-mögül-indul esete lenyűgöző volt, nagyon tetszett! Ha van kedved áldozhatsz még pár szót Anna anatómiájára, érdekesen hangzik!
Csak arra leszek kíváncsi, hogy most akkor Annából és Jégkisasszonyból kebelbarátnők lesznek -e? :P:) Egész izgalmas lenne nem? :D

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.06.22 18:48)

Olcsó???

XD

Te vagy az első aki olvasta... nem nem maradtál le semmiről ezt pár napja tettem csak fel - leérettségiztem, és van időm. Tudod. XD

xxx

Párka

Hajjal :)

(Lilly, 2010.06.22 16:11)

Édes, drága, olcsó, keserű Párka!
Ahogy elnézem, az alatt a hosszú idő alatt, ami alatt én a többi regényedet olvastam, ezt az egy fejezet írtad.
....
Készülj a korai, tragikus halálra! XD!