Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenhat

2010.08.25

Tizenhat

 

   Csendben figyeltem Jégkisasszonyt, miközben megvacsorázott. Egyrészt nem akartam megzavarni, másrészt lefoglaltak a gondolataim. Közöttem és az emberek között ég és föld a különbség.  Ezt életemben először most ismertem föl, most értettem meg, mit is jelent. Vajon Türkiz miért nem mondta el? Egyszer, régen, mikor felébredtem, beszélgettünk erről. De ennyire nem mentünk bele a témába. Talán mert nem kérdeztem róla. Észrevettem, hogy többnyire készségesen válaszol, mindenre, ami érdekel, de csak ha tudtára adom, hogy az a valami foglalkoztat.

   Jégkisasszony villámgyorsan belapátolta a salátáját. Türkiz sokkal lomhábban szokott falatozni. Észrevettem azt is, hogy a többi embert ösztönösen összehasonlítom vele. Vajon ez miért lehet…?

   Miután elmosogatott, Jégkisasszony elmagyarázta, hogy a heverőn fogok aludni. Közösen kihúztuk az ágyrészét, aztán pedig megágyazott nekem.

 - Én még dolgozni fogok a laptopon – mondta nekem, - de ha fáradt vagy, nyugodtan lepihenhetsz. Szükséged van pizsamára?

 - Nincs. De azért adhatsz egyet. Tudod, ha meggondolnám magam – feleltem. Elmosolyodott aztán az egyik szekrényéből előhalászott egy Micimackó mintás hálóinget, és odaadta nekem.

   Ez után valóban leült és bekapcsolta a laptopját. Én még olvastam egy darabig a Don Quijote-t. Nem tudom mikor aludtam el, de reggel arra ébredtem, hogy valaki állig betakart, és szép módszeresen be is tömpöcölte a takaró szélét az oldalamhoz. A macska a lábamon aludt, már régebb óta ott terpeszkedhetett, mert hangyák futkostak a lábfejemben attól, hogy elszorította a keringésemet. Finoman belerúgtam, mire ő panaszos nyekergés kíséretében átrepült a szobán.

   A takaróra, a hasamra, valaki – bizonyára Jégkisasszony -, egy csini rózsaszín cetlit biggyesztett, rajta gyöngybetűs kézírással:

 - Elmentem dolgozni, késő este jövök haza. Ha Zoli esetleg benézne, üdvözlöm. Kata.

   Na, remek! Mi a túrót fogok csinálni egész nap? Ráadásul éhes is voltam. Tompán, egyenletesen pulzált a vérszomjam a fogaimban. Bementem a fürdőszobába, és hideg vízzel lezuhanyoztam, hogy felfrissüljek. Aztán körülnéztem Jégkisasszony gardróbjában azzal, hogy biztosan nem haragszik meg, hogyha, kölcsön veszem pár ruháját. Bár Jégkisasszony alacsonyabb és kevésbé izmosabb volt, azért sikerült mégis kiválasztanom egy sötétlila rövid ujjú farmeringet és egy halásznadrágot, ami passzolt az én méretemhez. Kicsit feldúltam, Jégkisasszony pedánsan összehajtogatott gönceit, ezért remélhetőleg rendesen összehajtogattam és visszapakoltam mindent.

   Egy darabig céltalanul röpködtem a lakásban, amitől idegösszeroppanást kapott a macska, én meg nem szenvedtem kevésbé az unalomtól és a tehetetlenségtől. Úgyhogy inkább visszaereszkedtem a padlóra, az ölembe vettem a macskát, és felolvastam neki a Don Quijote végét. Őt ez nagyon nem érdekelte, ezért pár perces dorombolás után bedobta a szunyát. Egy darabig simogattam még a fejét, aztán az ölemből átraktam a kanapéra, ahol tüsszentett, majd mosakodni kezdett.

   Én végigbogarásztam Jégkisasszony könyvespolcait, hátha találok valami kedvemre való olvasni valót. Jégkisasszonynak rengeteg Bronte meg Jane Austin kötete volt, és még ezeknél is több Danielle Steel-je. Magyar íróktól is találtam pár művet, elsősorban Gárdonyitól, Örkénytől, Pálfi Norberttől, de amit elszomorítónak találtam, hogy szinte egyetlen tudománnyal foglalkozó könyve vagy folyóirata sem volt. Egyetlen pszichológiával foglalkozót találtam, de azt Türkiznél már olvastam.

Becsuktam a szemem és találomra levettem egyet a polcról.

 - Pálfi Norbert, Noé bandája… - olvastam hangosan. Már az első sorok után kiderült, hogy jól választottam. A könyv egyszerre volt vicces és elgondolkodtató. Sokkal, de sokkal jobb volt, mint Cervantes könyve. Túl gyorsan olvasok, ezért, többször is végigfutottam a könyvet. Észre sem vettem, hogy elrepült az idő, mert egyszer csak megéreztem Jégkisasszony és Türkiz illatát.

   Türkiz! Egy szempillantás alatt a bejárati ajtónál teremtem. Az ajtóra tapasztottam a fülem, és hallgatóztam. Bár még messze voltak, hallottam a hangjukat a lépcsőházból visszhangozva.

 - TÜRKIZ!!! – Kiáltottam fel. Fel-alá cikáztam az ajtónak tapadva, és egyre szólítgattam. Kitéptem az ajtót az illesztékeiből, de a küszöbnél megtorpantam, mert Türkiz azt parancsolta nekem, hogy ne hagyjam el Jégkisasszony lakását.

 - TÜRKIZ!!! – Rikoltottam a nevét újra izgatottan.

 - Itt vagyok, ne ess kétségbe – hallottam a hangját. Az illata betöltötte a teret. – Mindjárt felérünk…

 - SIESS!!! TÜRKIZ!!! SIESS!!! – követeltem türelmetlenül.

 - Jól van, rohanok! – pár másodperc múlva megpillantottam türkizkék üstökét a lépcsőfordulóban. Felemelkedtem, hogy jobban lássam, be is vertem a fejem az ajtófélfába. Hogy pontos legyek belerobbantam. A koponyám halk ropogással forrt össze, a tarkómat becsíkozta a vérem. De nem törődtem ezzel. Csak Türkiz, és csakis ő számított.

   Felért a lépcső tetejére és rám pillantott.

 - TÜRKIZ!!! – Kitártam felé a karom, ő pedig könnyedén odafutott hozzám. Berántottam őt Jégkisasszony lakásába, és a vállgödrébe fúrtam az arcom.

 - Türkiz… - dünnyögtem bele a puha, édes vérillatú bőrébe. – Végre itt vagy…

 - Ennyire hiányoztam? – kérdezte nyögve, gyenge hangon. – Tudod kicsit erős vagy…

   Lazítottam az ölelésén, de nem engedtem el.

 - Ne haragudj… - mormoltam idegesen nevetgélve.

 - Hoztam neked valamit – mondta Türkiz, és megpaskolta a vállára akasztott jókora sporttáskát. Eddig fel sem tűnt, annyira a Teremtőre koncentráltam, de a táska erőteljes vérszagot árasztott.

 - Kaja! – rikkantottam vidáman. Felnyaláboltam a tudósomat táskástul és nem törődve Jégkisasszony rosszalló pillantásával, a heverőhöz reppentem Türkizzel, és ledobtam rá. Türkiz meglepett hangot hallatott, én pedig feltéptem a táska oldalát, ami dugig volt vértasakokkal. Az éhség hirtelen sokszoros erővel telepedett rám. Ne haboztam, kikaptam egyet, és jókedvűen belemélyesztettem a fogaimat. Hálás pillantást vetettem Türkizre, a vállának döntöttem a fejem, és lehunyt szemmel átadtam magam a vér ízének. Fantasztikus…

   A harmadikért nyúltam, amikor Jégkisasszony lépett be a nappaliba.

 - Van kedvetek vacsorát főzni? – kérdezte, de közben Türkizt nézte. Vagyis valószínűleg csak Türkizzel akart főzőcskézni, de jelen pillanatban ez nem érdekelt.

 - Nekem van – válaszoltam, - szerintem már legutóbb is elég ügyes voltam.

 - Te főztél? – szegezte rám csodálkozva Türkiz mogyoróbarna szemeit.

 - Igen – feleltem büszkén, - Jégkisasszony megengedte, hogy segítsek neki tegnap a Caesar-salátában.

 - Így igaz - fűzte hozzá Jégkisasszony kimérten – Anna a jégsaláta felszeletelésében jeleskedett.

 - Akkor te máris jobb szakács vagy, mint én – nevetett Türkiz. – És? Mi a mai menü?

 - Mára valami egészségtelenre gondoltam – mondta Jégkisasszony, miközben egy katonás hátraarcot csinált, és kimasírozott a konyhába, ahová mi is követtük. – De ugyanakkor valami egyszerűre.

 - Akkor ez tésztás kaja lesz. Hadd találjam ki – kérte Türkiz, - instant szószos lasagne?

 - Te gondolatolvasó vagy – fintorgott Jégkisasszony.

 - Tudom – felelte a Teremtő magabiztosan vigyorogva.

 - Mi az a lasagne? – kíváncsiskodtam.

 - Majd meglátod – kacsintott rám Türkiz, és Jégkisasszony mélyhűtőjéből előhalászott egy adag fagyott darált húst. Kiolvasztó üzemmódba kapcsolta a mikrót, majd belerakta a húst. A mikró felbúgott, és ahogy a hús kiolvadt, furcsa ismerős illat töltötte meg az orromat.

 - Ez fura. Olyan szaga van, mint a vérnek, de mégis más – ennél jobban nem tudtam megfogalmazni.

 - Mert ez hús – magyarázta Türkiz. – Valaha egy élő állat része volt, amely szintén vérbő volt.

 - De ez más milyen, mint az emberi – tűnődtem hangosan. – Olyan… nem jó. Nem tetszik – ráncoltam az orrom.

 - Ez van – felelte Jégkisasszony, aki időközben nekiállt elkészíteni az instant porból a szószt. – Nem lehet minden finom.

 - Van olyan étel, amit nem szeretsz?

 - Hát én amolyan ínyenc vagyok, mindent megkóstolok, és igyekszem mindig minőségi ételt enni. Most hirtelen nem tudok olyat mondani, amit ha megnyúznak, sem tudnék megenni… De tudod, általában igyekszem mindent megkóstolni, amit elém raknak, de ha valami nem ízlik, azt nem eszem meg. Tényleg nem akarod megkóstolni? – csillant fel váratlanul a szeme. – Hátha mégis tetszene…

Megint megszagoltam a húst.

 - Hát nem is tudom… Egyáltalán, hogyan kell az ilyesmit megenni?

 - Nem kell beleharapnod, ha nem akarsz. Levágok belőle egy kicsit és nyald meg. Elég, ha az ízét érzed.

 - De én a szemfogaimmal érzékelem a különböző aromákat.

 - Nem, a nyelveddel.

 - A fogaimmal!

 - Mondom, hogy a nyelveddel! – csattant fel váratlanul Jégkisasszony. – Ott vannak az ízlelőbimbók…

 - Hadd tudjam már jobban, mit hogyan érzékelek! – vágtam a szavába. Hihetetlen, hogy mindent jobban akar tudni…!

 - Ha az én véleményem is számít – szólt közbe félhangosan Türkiz, - szerintem mindkettővel. Ugyanakkor a fogaid íz érzékelő receptorai a szájpadlásodba is összpontosulnak, ami a szaglóhámoddal kapcsolódik össze…

 - De a szaglóhám nem…?

 -… ami miatt a fogaiddal bizonyos mértékig az illatokat is érzed – emelte fel hangját kioktatóan Türkiz. – Egyébként meg Anna vámpír, nála másként helyezkednek el a dolgok orr-szájüreg részen. – Tette hozzá kissé fontoskodva.

   Az arcom elé emelte a húst, és nem törődve a bosszús Jégkisasszonnyal, megkérdezte:

 - Kérsz vagy nem?

 - Nem. Inkább életen kéne hagyni az állatokat, nem pedig ilyen undormányt csinálni belőlük.

Az éjszaka nagy része már eltelt. Türkizék megették a lasagne-jukat, amiről kiderült, hogy egy széles tésztalemezekből álló szószos, húsos étel. A maradék vértasakokat tettem be a hűtőbe, amikor eszembe jutott valami, amit már régóta meg akartam kérdezni tőlük. Mikor visszatértem a pakolás után a nappaliba, odaperdültem Türkiz és Jégkisasszony elé - akik a kanapén ültek -,  és nekik szegeztem:

 - Egyszer megkérdeztem Türkizt, honnan tudja, hol laksz, Jégkisasszony. De a válasza csupán csak egy pirulós mosoly volt. Miért?

   Mindketten meghökkentek. Türkiz kuncogott, és megint elvörösödött, Jégkisasszony zavartan nyelt egyet, és még a füle hegye is a cékla egy érdekes árnyalatát öltötte.

 - Háát, miii, együtt jártunk akkoriban… - köszörülgette meg a torkát Jégkisasszony.

 - Ennek semmi értelme – torkoltam le. Értetlenül meredtem rá. – Most is együtt jártok. Dolgozni, meg minden. Vagy nem?

 - Együtt járni valakivel, azt jelenti Anna, hogy együtt lenni valakivel, akibe az ember szerelmes – mondta Türkiz.

 - Úgy érted, akit szeret? De te szeretsz engem, mi mégsem járunk.

 - Ennek több oka van – magyarázta türelmesen Türkiz. – Egyrészt én nem szerelemmel szeretlek, hanem úgy mint egy barátot. Szerelmesnek lenni annyit tesz, annyira szeretni valakit, hogy akár gyereket nemzeni a párodnak, és leélni vele egy életet. Bár azt hiszem, ezt a fogalmat ezzel a néhány szóval nem lehet leírni. Harmadrészt pedig – tette hozzá – te nem szeretsz engem. Így aztán mi, tutira biztosan nem járunk.

 - Aha, értem – feleltem, pedig nem igazán fogtam fel, miről is beszél. – Szóval ti szerelmesek vagytok egymásba?

 - Csak voltunk – mondta egy árnyalatnyi keserűséggel a hangjában Jégkisasszony.

 - És akkor gyereketek sincs?

 - Nincs.

 - Hogy-hogy már nem vagytok egymásba szerelmesek?

 - Hát elmúltak az érzéseink…

 - De Türkiz, ne épp te mondtad, hogy a szerelem életre szól?

 - De igen, de előfordul néha, hogy a láng kihuny és a pár eltávolodik egymástól.

 - Csak úgy?

 - Igen.

 - Veletek is ez történt?

 - Ig…

 - Nem Türkiz! Nem úgy volt! – kiáltott fel Jégkisasszony.

 - Hanem hogy? – kíváncsiskodtam.

   Jégkisasszony felsóhajtott.

 - Elmesélem az elejétől kezdve az egészet. Amikor Türkizzel megismerkedtünk, én a tanúvédelmi program alatt álltam. Rendőrségi lóti-futiként részt vehettem azon a titkos konferencián, ahol a projekted elindítását fogadták el anno. Volt utána egy kis eszem-iszom, klasszikus zenével, meg ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Türkiz annyira örült, hogy elkezdhet, hogy több pohárka szíverősítővel megivott.

   Természetesen az én estélyimet hányta le. Én mindenki szeme láttára felpofoztam, és elküldtem az édesanyjába. Ő pedig megpróbálta letépni rólam a ruhát, mert mindenáron ki akarta mosni mámorában. Aztán másnap beállított a rendőrségre egy vadonatúj, méregdrága, ruhával, egy szál virággal, és az ajánlattal, hogy meghív vacsorázni egy puccos étterembe. Először azt gondoltam, peersze, ő meg a kék haja… de aztán nem tudtam ellenállni neki, és beleszerettem.

 - És miért nem vagytok még együtt?

 - Mert, ahogy Türkiz egyre jobban belelendült az összerakásodba, egyre kevesebb ideje maradt rám. És mikor eljutott arra a pontra, hogy beköltözik melléd a laborba, betelt a pohár és szakítottam vele. Ő meg tovább matatott a sejtjeiden…

 - Még szép! – horkantottam fel. Aztán eszembe jutott még valami. - Akkor ti most… mik vagytok egymásnak?

 - Barátok vagyunk – vont vállat Türkiz. – Ennyi.

 - Értem.

   Türkiznek hamarosan haza kellett indulnia. Nem akartam elengedni, de tudtam, hogy muszáj mennie. Ezért inkább a lelkére kötöttem, hogy mihamarabb jöjjön, és hozzon valami érdekes olvasmányt és még több vért. Megígérte, hogy amint lehet, máris rohan hozzám. Azért az ajtóban – ami utólag visszaillesztettem a helyébe -, még visszahívtam egy szóra:

 - Észveszejtő dolog történt ma – közöltem vele vigyorogva. – Jégkisasszony Türkiznek hívott téged.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Mr. Freaking Awesome

(Cerberos, 2010.09.29 21:11)

Juhúúú, ez egy igazán szívmelengető rész lett! Legalább is szerintem.
Tetszik Anna hozzáállása a kajákhoz - miért is ízlene egy vámpírnak egy igen erőteljsen vérmentes husi? Az ő személyisége egyébként csodálatosan kiforrott, gratula hozzá! (No nem mintha a többi szereplőd tisztán árnyalak lenne!) De ha már a szakácsművészetnél tartunk, májat kéne kóstoltatniuk Annával, az lehet, hogy ízlene neki.
Hótt tudományos leírás a szerelemről, de ember legyen a talpán, aki ennél közelítőbben meg tudja fogalmazni! Azért, hogy engedjek a rózsaszín énemnek - le merem fogadni, hogy Jégkisasszonyban nég igenis pislákol valami Türkiz iránt. Na persze ez csak az én véleményen. De egy komoly szerelem a csajok részéről ritkán tűnik el gyorsan - és főleg nyom nélkül. És végső soron a főzőcskézéssel te is erre utaltál, vagy nem? :D Nem kevéssé lehet kínos a szitu Jégkisasszonynak! No persze valószínűleg Türkiznek is okozhat kellemetlen perceket, de ő analitikus elme, emellett gyakorlatias is és még pasi is - nem gondolom, hogy komolyabban fennakadna azon, hogy szívességet kell kérnie egy régi szeretőjétől! :P
Ja, a macskás leírások totál élethűek, látszik, hogy te is cicatulaj vagy! :D
Ok, összefoglalva király az epizód!

WÁÁÁÁ!

(Lilly, 2010.08.30 12:38)

Ezzel most sikeresen kivívtad, hogy haragudjak. Most minden oldal bezár, szünetel, senki sem hoz frisset. Tiszta agyhalott leszek az unalomtól. Tanulni meg lusta vagyok, tehát biztos feltobom a szandálom húzós időn belül. =/

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.08.29 21:59)

Hát igen, eléggé bunkó. Van két - nem is, három -, rossz hírem:

1, Anna szívtelen
2, Nem valószínű, hogy megváltozik (habáááár---
3, Nem t'om, hogy férek majd hozzá a géphez, igazából ezen múlik a gyorsaságom..... (ez nekem is rossz hír. az hagyján, amikor ötletem sincs, de amikor túl sok van és nem tudom leírni, az még rosszabb---

De örülök, hogy tetszik. Köszi skacok.

Enid

(Szira, 2010.08.26 16:19)

Tudtam! Tudtam, hogy előbb utóbb ők is átveszik Annától ezeket a neveket.
Micimackós pizsama? Óriási! Miért nem inkább Hana Montana-ás?
Anna olvasását valahogy úgy képzelem, mint a Rövidzárlatban a robot.

WÁÁÁ!

(Lilly, 2010.08.26 12:05)

Hurráá!! EZAAZ!! JEEE!
Bocs, csak ki kellett adnom magamból XD Annyira örülök a frissnek! Hozz folytatást gyorsan!
Hű, Anna de bunkón viselkedik... XD