Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenhárom

2010.03.18

Tizenhárom

 

   Tényőn voltam, amikor Türkiz felhívott a hírrel, amit a hátam közepére sem kívántam soha. Ő otthon maradt, és ZéTére bízott engem, meghagyva, mindenben kövessem az utasításait. Türkiz testvére pedig elkocsikázott velem Tényőre (a fővárosiak segítségét kérte a helyi rendőrség), ahol valami barom lemészárolta a családját egy fejszével, aztán meg lefejezte saját magát egy láncfűrésszel. Megjegyzem egyszerre volt iszonyú és szemet gyönyörködtető látvány. Bár azt nem egészen értem, hogy jut valakinek olyasmi eszébe, hogy pont láncfűrésszel végezzen magával. Tiszta pazarlás. Nem lehetett volna inkább fejszével? Az kevésbé lett volna undorító.

   ZéTét eléggé felzaklatta ez az egész. Félrevonult egy pillanatra, és hallottam, hogy öklendezik. Mikor visszatért, furcsa csípős, kesernyés szagot hozott magával, amitől, ha lett volna gyomrom, biztosan felkavarodik.

   Ezek után jól leszúrta a helyi rendőrfőnököt, hogy mi a túrónak hívták ki erre a helyszínre, mikor minden a helyén van: az elkövető, a gyilkos fegyverek, az áldozatok… Azt üvöltötte szerencsétlen képébe, hogy mit rabolják az idejét, mikor elég lett volna pusztán a helyszínelőket kihívni…

   Nem sokra rá megszólalt a telefonja. Arrébb ment pár métert, és fél füllel hallottam, hogy köszön Türkiznek:

 - Helló, Zozó… Rosszkor hívsz. Annával nyakig állunk a trutymóban, és…

   Úgy tűnik Türkiz belefojtotta a szót. ZéTé egy darabig figyelmesen hallgatta, aztán odaszólt nekem:

 - Anna, Türkiz az, téged keres… Nagyon ideges. Történt valami? – kérdezte, és idehajította nekem az iPhone-ját. Vagyis három méterrel mellé trafált volna, de hála kitűnő reflexeimnek, nem esett bele a csili-vili, méreg drága kis kütyüje a helyszín vérrel kevert sarába.

 - Mondd – szóltam bele a telefonba.

 - Anna! Most azonnal haza kell jönnöd!

 - Miért mi…

 - Találtak egy hullát vámpírharapással a nyakán!

   Ez annyira meglepett, hogy szóhoz sem tudtam jutni. Hogy mi…?

 - Hallasz?

 - Ig-igen… Ez komoly?

 - Igen!

 - Tényleg megharapták? De hogyan? Nem én voltam, ugye, tudod?

 - Persze, én tudom, de… mindegy. Röppenj ide most rögtön. Állati nagy gáz van. Ha megérkeztél, mindent elmagyarázok!

   Ezzel lerakta. Visszahajítottam ZéTének az iPhone-ját, aztán levegőbe pattantam. Tényleg olyan gyorsan repültem, ahogy csak tudtam. Az út még így is körülbelül egy órába telt. Végig azon töprengtem, miként lehetséges ez, ha én Tényőn vagyok, ráadásul egyértelmű parancsot kaptam arra, hogy ne támadjak meg senkit, és ezt be is tartottam. Bőségesen el vagyok látva vérrel. Nincs szükségem rá, hogy vadásszak.

   De attól még az a hulla ott van. Vérző lyukakkal a nyakán. Vagy van egy másik vámpír is a városban, mit tudom én, például egy prototípus belőlem, aki elszökött Türkiztől. Ezt kizártam, már csak azért is, mert Türkiz sosem kísérletezne olyasvalamivel, amiről tudja, hogy nem lenne képes kezelni. A következő feltevésem az, hogy vámpírok, mármint olyan mesebeli lények, mint amik a könyvekben szerepelnek, tényleg léteznek. Kizárt. Épp Türkiz mondta, hogy a vámpírok egytől egyig a képzelet, a fantázia szüleményei, kivéve persze engem. Tehát ez a verzió is ki van csukva.

   Amire leginkább gyanakodtam, amiről úgy gondoltam, hogy lehetséges, az az, hogy van egy kretén imposztor, aki vámpírnak képzeli magát, és megpróbál úgy viselkedni. Vagy imposztor és el akar intézni. De honnan tudhatta volna meg, hogy mi az, ami újabban őrködik az ország fölött? Miből sejthette meg az illető, hogy én az vagyok, ami?

   Erre a legkézenfekvőbb válasz az volt, hogy talán olyasvalaki az elkövető, aki ismer engem, és tisztában van valódi mivoltommal. És ilyen ember nem sok van. És szerintem, legalább is úgy vélem, egyikőjüknek sincs semmi oka, hogy megpróbáljon elintézni.

   Azok, akik ismernek, pontosan tudják, hogy velem egyszerűen öngyilkosság volna kikezdeni… Lássuk csak. Kik ismerhetnek?

   Türkiz. NEM. Ő szeret. Ő lenne az utolsó, aki… nem semmi esetre sem lehet ő. Ezt világosan felfogtam, és tudtam. Nem is szabad rá gyanakodnom.

   ZéTé. Ő pedig rendőrnyomozó. Az egyetlen ember Türkizen kívül, aki képes a szemembe nézni. Ráadásul olyasvalaki, aki elszántan küzd a bűnözéssel. Tisztában kell lennie vele, hogy a létezésem tiszta haszon a rendfenntartóknak és a tisztességes lakosságnak egyaránt. Úgy láttam, neki sem lehet semmilyen oka, hogy ezt tegye.

   Vörös. Annak ellenére, hogy valószínűleg ő is részt vett a készítésemben, nem túl sűrűn találkozom vele. Időnként kifejezetten olyan érzésem van, mintha szándékosan el akarna kerülni. Ugyanakkor meg jópofizni is próbál, és szerintem rendes tőle, hogy a velem kapcsolatos ellenérzései, félelmei ellenére megpróbál kedvesen és közvetlenül viselkedni vele, mikor mégis összefutunk. Belőle sem néztem ki, de róla már inkább feltételezek olyasmit, mint Türkizről, vagy ZéTéről.

   Jégkisasszony. Na, ő már esélyesebb. Retteg tőlem. És tudom, hogy az idegeire megyek. Ugyanakkor meg szerintem az egyik legmegbízhatóbb ember a világon Türkiz után. Ráadásul ő túlságosan is apró porszem ahhoz, hogy véghez tudjon vinni ilyet. Nem úgy vettem észre, mint aki túlzottan lelkesedik a véres sportokért, ezért nem hiszem, hogy ő tette volna. Persze le is fizethetett valakit… Ki tudja?

   Padlizsán. Rá gyanakszom leginkább. Egy undorító, ellenszenves, visszataszító alak. Utálom! Állandóan piszkálja Türkizt miattam, biztos vagyok benne, hogy az ő szája volt a legnagyobb, mikor a megteremtésemet tárgyaló konferencián ellenem szavazott. Bár nem sikerült rábizonyítani, biztos vagyok benne, hogy az ő füle mögött is van némi korrupt vaj. Simán el tudom képzelni, hogy kenő pénzt fizet neki, valami dúsgazdag alvilági félisten. Ezek után őt tartottam a legesélyesebbnek arra, hogy valami bérencével elvégeztesse a piszkos munkát. De sajnos feltételezni nem elég. Ezt megtanultam a ZéTével való együttműködésem során.

   Lakkcsukás és Foszfor is ott volt még, meg pár rendőr ismerősöm. De velük sem érintkeztem annyit. Ráadásul úgy vettem észre, eléggé kedvelnek. Nem hiszem, hogy lett volna valamelyikük nem is bármiféle oka, hogy megpróbálja bemocskolni a nevem.

   Ugyanis biztos voltam benne, hogy ezt a célt kívánta elérni az elkövető – amennyiben imposztorról beszélünk. Pánikot kelteni a tudatlan emberek között, azokkal pedig, akik ismernek, tudják, hogy mi vagyok és tartanak tőlem, elhitetni, hogy veszélyt jelentek minden élő, két lábon járó emberre. Ez valahol tényleg igaz volt. De van önuralmam. És ott van Türkiz, hogy visszafogjon. És különben is kapok elég táplálékot.

   Azt viszont nem értettem, miért kívánja bárki is, hogy megszűnjön az emberek belém vetett bizalma. Fel nem bírtam fogni, hogy miért jó az bárkinek is, hogy így megsért. Alapszabály: NEM sértegetünk vámpírokat. Az ember és környezete egészségére ez a fajta cselekedet kifejezett káros és ártalmas.

   Nem értem! Nem értem! Nem értem! – zakatolt a fejemben. Kezdtem ideges lenni. Meg dühös.

   Mire megérkeztem a Főkapitányságra, már visítani tudtam volna, hogy mi a frász van?!

   Jöttemre mindenki, aki tudott rólam, úgymond, elhalkult és alaposan megnézett magának. Valahogy sejtettem, hogy egy csapásra híres leszek.

   Azonnal a rablás-gyilkosság ügyosztályra rohantam. Türkizt már messziről észrevettem: a kezét tördelte idegességében, mint valami aggódó nagyanyó. Mellesleg tényleg úgy is nézett ki. Rajta volt a laborban használatos fehér köpenye – ezek szerint őt is úgy rángatták el a munkahelyéről.

   Mikor észrevett, elém vágtatott, megragadta a mancsom egy zaklatott, és iszonyúan haragos pillantás kíséretében, és bevonszolt Padlizsán irodájába.

Vagyis előtte még megállított egy szóra.

 - Figyelj rám jól, Anna – hadarta izgatottan. – Ha Padlizsán és a többi hülye mégis arra a következtetésre jutna, hogy valószínűleg te vagy az elkövető

 - De hát nem én…!

 - Igen ezt én is tudom! De ők félnek tőled, és nem is ismernek. Ez számukra épp elegendő ok arra, hogy téged gyanúsítsanak. Azt akarom, hogy ha ez esetleg megtörténne, akkor fuss.

 - De hát miért? Mit fognak… mit akarnak tenni velem akkor?

 - Megsemmisíteni, természetesen. Azt fogják mondani, veszélyt jelentesz a társadalomra nézve, ezért veszned kell. Én ezt nem hagyom annyiban. Tehát menekülnöd kell. A laborba nem jöhetsz vissza. És a városban lévő lakásomba sem. És ZéTéhez sem. A megoldás Jégkisasszony. Az első kerületben lakik, Király utca 31 B szám alatt. A harmadik emeleten a huszonhetes ajtót kell keresned. Az az ő lakása. Azért küldelek oda, mert velem ellentétben a rendőrök nem tudják, hogy hol lakik, és azt hiszik, nem is vagyunk elég jóban. Oda kell menned. Megértetted?

 - Igen de… mi lesz a vérrel?

 - Ha nem fognak figyelni, tudok vinni neked. És fogok is. Biztosan megtalálom a módját… Majd többet viszek egyszerre, és ha szigorúan beosztod, sokáig kitart. Rendben?

 - Igen, értettem. Lehet egy kérdésem?

 - Aha.

 - Honnan tudod, hogy hol lakik Jégkisasszony?

   Türkiz rám kapta a tekintetét, aztán gyorsan lesütötte, szégyenlősen elvigyorodott, és fülig vörösödött. Aztán válasz nélkül komolyságot erőltetve az arcára benyitott Padlizsán irodájának ajtaján.

   Odabent Padlizsánon kívül két nagyon fontos és hatalmas személynek tűnő illető tartózkodott. Mindketten drága ruhát viseltek, csak az egyik halszálka mintás kosztümöt, a másik egyszerű fekete öltönyt. Mindketten elég idősek voltak, bár a nő fakó narancsvörösre festette a haját. Ő kissé kövérkés volt, de nem annyira, mint Padlizsán, a másik pedig erős, izmos testalkatú. Az utóbbi napszemüveget viselt a kobakjára feltolva.

 - Na, végre, hogy idetaláltak! – röffentette Padlizsán és legszívesebben máris megfojtottam és kibeleztem volna. – Engedjék meg, hogy bemutassam a hölgyet és az urat, egyikük kis hazánk belügy minisztere, Dr. Lamperth Mónika, az úr pedig a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője…

 - Utász – vágott a szavába nemzetbiztonságos. – A név nem fontos – jegyezte meg kissé okoskodó, kimért hangon. – Örvendek.

   Belekapaszkodtam Türkizbe. Lenyeltem egy szemtelen megjegyzést, miszerint én nem, és igyekeztem meg sem nyikkanni.

 - Dr. Zamárdi Zoltán professzor vagyok – mutatkozott be Türkiz, és jól nevelten, viszolygását legyűrve kezet rázott a két ismeretlennel, - én is örvendek a szerencsének.

 - A csendes hölgy – (hölgy?!) Mutatott rám Padlizsán, - a mi kis üdvöskénk Vámpír Anna. – Volt valami a hanglejtésében, ami hirtelen ingerlékennyé tett. De csöndben maradtam és vártam, mi lesz.

 - Bizonyára tud róla – fogott bele lassan Utász, - hogy találtunk egy olyan holttestet, amin a jelek arra utalnak, hogy egy önhöz hasonló lény, vagy maga ölte meg. Az a szerencsétlen nő még csak pár órája lehet halott. Megtudhatnám, hol tartózkodott ma este hét és kilenc között?

 - Tényőn voltam Zamárdi Tamás rendőr nyomozó hadnaggyal, ahová az ott történt szörnyű vérfürdő miatt hívtak ki minket. Onnan jöttem el, mikor a professzor felhívta Tamás hadnagyot, hogy a fennálló vészhelyzet miatt, azonnal térjek vissza a kapitányságra.

 - Értem. Remélem, tisztában van vele, hogy maga az egyetlen lehetséges gyanúsított jelen körülmények között – Türkiz alig észrevehetően megfeszült mellettem – de ugyanakkor elég jó alibivel rendelkezik ahhoz, hogy biztos legyek benne, nem maga a gyilkos. De jó, ha tudja, hogy mostantól kezdve a Nemzetbiztonsági Hivatal magán tartja a szemét. Elképzelhető, hogy pusztán valami perverzzel van dolgunk, aki nem tud mit kezdeni a mérhetetlen szabadidejével. De ha még egy eset bekövetkezik, maga lesz az első, akit előveszünk, rendben?

 - Nem, nincs rendben – feleltem fagyosan. – Semmi sincs rendben. Olyasmivel vádolnak, amihez semmi közöm. És amellett, hogy itt sem voltam, több oka is van, hogy miért nem lehetek én a gyilkos.

 - És melyek ezek, ha szabad kérdeznem? – ezúttal a Belügy kérdezett.

 - Elég orvosi vérrel lát el Zamárdi professzor ahhoz, hogy ne legyek éhes. Képes vagyok önuralomra. Tudniuk kell, hogy Zamárdi professzor az egyetlen kontroll fölöttem, így csak az ő utasításainak engedelmeskedem. Ő pedig szigorú parancsba adta, hogy nem támadhatok meg senkit. Nincs az az isten, amiért megszegném ezt a határozatát. Mindezek függvényében csak egyvalami tud kiváltani belőlem bizonyos… hmmm… vadászreakciót, de ennek nagyon kevés az esélye, hogy bekövetkezik.

 - És mi lenne az?

 - Ha megérintik a fogaimat – feleltem, és kicsit felhúztam az ínyem, hogy illusztrálni tudjam, mire gondolok. Belügy ugrott egyet az agyaraim láttán, Utász viszont csak hunyorított, hogy rá tudjon fókuszálni.

 - Mindezt figyelembe véve egyszerűen lehetetlen, hogy alapja legyen a gyanúsításuknak, ha legközelebb is sor kerülne egy ilyen incidensre.

 - De a munkánkat akkor is el kell végeznünk, hölgyem. Most távozhatnak, viszont látásra – azzal már el is fordult tőlünk.

 - Inkább nem – mormolta a bajsza alatt Türkiz, és kivonszolt az ajtón. – Gyere, húzzunk innen – tette még hozzá, mikor már becsukódott mögöttünk az ajtó.

 - Egyet értek. Itt van a kocsid?

 - Nincs… Kirángattak a laborból, mikor éppen kezdtem volna belelendülni egy király dolog bütykölésébe. Egyébként szerintem neked is tetszeni fog.

 - Tudom. Viszlek – mondtam neki, és mielőtt még tiltakozhatott volna, ölbe kaptam, és kirepültem vele az éjszakai égre.

   Jó magasra felszálltam, hogy lassan tudjak haladni, nehogy megijesszem Türkizt, viszont ne is lássanak meg mások.

   Türkiz egy darabig rémüldözött, de egyre inkább lelkesedett. Elgondolkoztam azon, hogy levezethetném a feszültségemet azzal, hogy néha elengedem, hogy utána újra elkaphassam, de inkább nem próbáltam ki. Lehet, hogy kezelésre járna utána hetekig, ahogy mondta egyszer.

   A vállamra hajtotta a fejét, és lehunyt szemmel élvezte a friss éjszakai levegőt, az arcát simogató hideg szelet és a repülést.

 - Örülök neki, hogy nem kellett elmenekülnöd… - motyogta.

 - Én is… - feleltem, de a fogam csikorgattam dühömben.

 - Minden rendben?

 - Nem! – kiáltottam haragosan. – Nem tudom, ki szórakozik, de ezt tutira nem fogja megköszönni! Tudod, lehet, hogy nem mondtam annak a két pasasnak, de vannak bizonyos dolgok, amelyekben mégsem hallgatok rád. És ha kiderül, hogy ki tette, és ki próbál meg utánozni, hogy ártatlanul rám kenje az egészet, olyan hajtóvadászatot fogok indítani utána, hogy biztosan történelmet írok. Élvezet lesz szétkenni az ostoba agyát valami sima felületen, ezt én előre látom… És csak valami nagyon alapos és megfontolt érvvel tudsz majd lebeszélni róla.

 - Tehát te is így érzel – morogta Türkiz. – Erősen fontolgatom, hogy megadjam neked az esélyt arra a vadászatra. Szívességet tennél vele, vagy mi…

 - Hát megtagadnád önmagad? – kérdeztem élcelődve. – Vigyázz, mert még a végén, szavadon foglak.

 - Értem… Ha hazaértünk, hallgassunk rockzenét, játszunk szörny gyilkolászós számítógépes játékokkal, és törjünk össze pár tányért. Mit szólsz?

 - Jól hangzik… De ha összetörjük az összes tányért, miből fogsz enni?

 - Jó kérdés. Biztos össze fogunk törni olyan sokat?

 - Hát, ha már belekezdünk, nem hiszem, hogy megállok egynél, nem tudom, te, hogy vagy vele…

 - Hasonlóképp.

 - Akkor kénytelen leszel pohárból enni.

   Türkiz ezen derült egy jóízűt. Én is feloldódtam egy csöppet, és már nem láttam olyan sötéten a világot.

   De attól még kizsigerelem azt a szemetet.

   És élvezni fogom.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ujjé! XD

(Lilly, 2010.05.20 17:44)

What the hell is this?
Teljesen Őrüttek lenni you ketten?
Én nem érteni you.
Are you crazy, Szikra and Maron!


Am mi az a zavart vigyor Türkiz arcán, amikor Jégkisasszonyról essik a szó? Csak nem egy kicsit... tetszik neki? :) Pojénos az írásod, Párka!

U.i. : Lassan törzsvendég leszek. XD!

Szikra

(Szirka, 2010.03.28 20:50)

Dear Maron!

I know. That the reason I've wrote there my code.
The seven is a magical number too, so as the nine. Seven is the opposite of six, and nine is the number of death. Here comes my evil laugh. HAHA...

Maron

(Maron, 2010.03.25 17:57)

Kedves Szirka!

ÉN NEM SZERETEM AZ ANGOLT!!!!!!!!!!!!!!!!
Kérlek alássan ezt vedd figyelembe mikor legközelebb válaszolsz nekem, különben kénytelen leszek ritkítani a beszélgetéseinket. Egyébként meg azért írtam le a kódom, mert volt benne 3 darab hatos ami az ördög száma. És éppen gonosz hangomat használtam.

Szívélyes üdvözlettel:
________________________________________az drága barátnőd
_____________________________________________Maron

Szikra

(Szirka, 2010.03.24 19:07)

Dear Maron!

I have to admit, thats a good point. First break the will and the soul, then a painfully, slow ending. Just as it has written in the big villain book.
Thankfully: your friend
Szirka/Szikra
My code was: 799*9

Maron

(Maron, 2010.03.24 17:10)

Kedves Szirka!

Tudatában voltam eddig is a te véleményeddel, és nem kell külön felhívnod rá a figyelmemet. Mindazon által úgy látom te nem értetted meg teljesen az én álláspontomat. "de én vitatkoznék Szirkával, mert szerintem Türkiznek nem szabad csak úgy megengedni hogy Anna eszetlenül elkezdjen bosszút állni ha megtalálja, mivel mi van ha az illető nem érez fájdalmat??? és szerintem egyébként is úgy lehet igazán bosszút állni ha használja a pszichológiai hadviselést és a lelkét teszi tönkre és kínozza meg hogy ne akarjon élni..." mikor ezt mondtam arra utaltam hogy vannak olyan emberek akiknek a pszichológiai hadviselés a sokkal fájdalmasabb... de nem vetem meg a fizikai előnyeit sem. Ha a gyakorlatban szerintem először ki kell fejteni a lelki terrort de nem szabad véghez vinni hanem amikor már az illető úgy érzi nem törődnek vele akkor ez az álláspontot be kell bizonyítani egy kis ráhatással, miután már teljesen elmerült a saját poklának akkor kell befejezni az egészet, de addig is segíteni kell felállítani a díszletet a szép, tűzzel és kínokkal teli mély vermet amiből már nincs menekvés...

HAHAHAhahahahaha......

de még itt is figyelni kell arra hogy jó sokáig legyen fönt a felvonás a műsoron, és a közönség vagy Caesar kedvétől függően legyen tragikus vagy nem tragikus...

Remélem sikerült megértenem veled a saját gondolatomat... Ha nem akkor próbáld az érésemre adni, hogy nem teljesen világos, és én repülök, rohanok hogy kirángassalak a tudás fényére...

Szívélyes üdvözlettel:

____________________________egy hű barátod és harcos társad
________________________________________Maron

Ui: ma a kódom:6*66* HAHAHAHAhahahahaha... HIHIhihi...

Szikra

(Szirka, 2010.03.23 18:55)

Kedves Tulaj!

Köszönöm eme rövid reflektálást az én személyes véleményemhez(, amit mellesleg nem neked címeztem). De nekem is reagálnom kell a Te megjegyzésedre, miszerint használom ezt a bonyolult közlésformát. Itt ki kell ábrándítsalak, hogy szerény személyem nem használja ezt az úgynevezett barokk körmondatos fogalmazásmódot, mindazonáltal abban igazad van, hogy képes vagyok ilyen módú szövegeket kreálni, de ezeket csak nagyon ritkán, illetve marháskodásra használom, mint most is.

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezz meg:
Szirka/Szikra

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.03.23 10:14)

Kedves Szirka!

El kell ismernem, bár nagy lelki fájdalommal teszem, már megint igazat szóltál. Mellesleg fel kell hívnom, becses figyelmedet. egy igen, igen szörnyű és felettébb sajnálatos félreéértésre, miszerint Te, kedves Szirka, NEM használsz "gabalyos fogalmazás" módot. Ki kell ábrándítsalak, használsz.

Szívélyes üdvözlettel ölel spanod:

A Tulaj

Szikra

(Szirka, 2010.03.22 15:35)

Kedves Maron!

Meg kell jegyeznem, hogy nagy logikával rendelkezik ez a híres piszológiai hadviseléd, de ilyen helyzetben óhatatlanul is számításba kell venni az emberi (élőlényi) tényezőt, miszerint, bár elég kínt tudok okozni az ellenfélnek a lelki terroral, ezt nem vitatom, az csak a bosszú egyik fele. A tökéletességre fejlesztett bosszú áll lélektani hatásból és fizikai fájdalomból is, tetszőleges arányban, de a bosszúálló szempontjából mindkettő lényeges elégtételi módszer, csak az egyik képes azonnali halált okozni, amásik viszont hosszan elnyúló, vagy egyáltalán nem gyogyuló sérülést hagy emlékül. Remélem eme barokk körmondatok és rám nem jellemző, igen csak gabalyos fogalmazás tisztán és világosan tükrözi az én álláspontomat.
Ha nem, így jártál :).

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.03.21 12:26)

Csak ennyi?!
ZéTé hány és az baj? I know barfing is not good, but Maron... they were in a real suck situation, and by the way, ZéTé is human too.

És neeem, Anna nem lesz szerelmes bakfis. Ő nem tud szeretni. Pont.

Asszem mielőtt bármit is leírok alaposan áttanulmányozok majd egy fizika és egy kémia könyvet az élettani hatásokat is beleértve. Feleim, nehéz és unalmas idők várnak az íróra *sóhaj*... Mire megérkeztek Valába úgy fogok kinézni a Redford-os kosaras pólómban,mint Albert Einstein, miután kiöltötte nyelvét végleg és megkopaszodott. *még mélyebbről jövő sóhaj*

Csóközön. (csak győzzétek elkapni >) )

Maron

(Maron, 2010.03.21 10:27)

Kedves Tulaj!
Köszönöm szépen Tulaj hogy végre válaszoltál a komimra csak erre vártam, hogy ki írhassam magamból azt a sok gonosz komit amit eddig nem volt alkalmam mert úgy éreztem elhanyagolsz... tehát mint már említettem neked korábban szóban hogy problémáim voltak a tűzvész hitelességével... pl: ott mire odaért Anna addigra már nagy volt a füst ezért a kislány valószínűleg félájult volt még akkor is ha a szája előtt van egy rongydarab, mivel sok CO és CO2 van ilyenkor a levegőben... és egy idő után a tűzfészektől nem messze a dolgok spontán meggyulladnak mivel olyan magas olyankor már a hőmérséklet... és a lámpa égője inkább szétrobban a nagy hő miatt mint megolvad... és ez nár korábban be kell következnie, mivel nem hiszem hogy rögtön miután kigyulladt a ház szóltak volna a rendőrségnek így Anna nem tudott olyan gyorsan ott lenni hogy segítsen...
tehát ebben a fejezetben... ez a problémám hogy szerintem ZéTé nem hányna azon a helyen mert szerintem már látott hasonlóan borzalmas helyszíneken... ezt hiszem itt nem nagyon tudok másba belekötni...
de szerintem itt lenne az ideje hogy Anna szerelmes is legyen hogy még bonyolultabb legyen a sztori... de én vitatkoznék Szirkával, mert szerintem Türkiznek nem szabad csak úgy megengedni hogy Anna eszetlenül elkezdjen bosszút állni ha megtalálja, mivel mi van ha az illető nem érez fájdalmat??? és szerintem egyébként is úgy lehet igazán bosszút állni ha használja a pszichológiai hadviselést és a lelkét teszi tönkre és kínozza meg hogy ne akarjon élni...
Köszönöm szépen még egyszer hogy végre válaszoltál a komimra... így én most leírhattam nyugodtan az észrevételeimet, és nem kelet attól félnem hogy nem fogod elolvasni mivel nincs annál nyugtalanítóbb mint ha nem tudjuk a rejtély titkát...
Köszönettel:
__________________________egy kedves rajongód
________________________________Maron

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.03.20 11:19)

Kedves Maron!

Őszintén köszönöm a hozzászólásodat.
Mindenek előtt azonban engedj meg egy megjegyzést - ha úgy tetszik, hozzászólást, - sokat mondó kommentárodra.
Hálám kifejezendő, ezennel hajlandóságot érzek magamban arra, hogy válaszoljak szívemnek igen tetszetős hozzászólásodra. Azonban, ha megengeded, tisztelt Maron, szeretném felhívni figyelmedet bizonyos dolgokra.
Hatalmas boldogsággal tölt el, hogy visszatértél lelkes kommiíróim közé, de meg kell mondjam, igencsak kiestél a gyakorlatból, ami szerény kis regényemet illeti.
Kritikusi képességeid még mindig teljes fényükben ragyognak, és meg is ragadod az alkalmat, hogy elkápráztasd velük szerény személyemet.
De szívem elkámpicsorodott attól, hogy semmit sem írtál arról, hogy hogy tetszett Vámpír Annám eme újabb fejezete. Szívem szakad meg, ha arra gondolok, ilyen némaság egy hű, lelkes, és szerető rajongómtól esetleg azt jelentheti, hogy nem nyerte meg tetszését a fejezet.
Kedves Maron! A kétségbeesés nyirkos, nyálkás szövedékében vergődöm! Kérlek, vágd le rólam eme visszataszító bilincseket, melyeket, ha akaratlanul is, de Te csatoltál gépírástól ínhüvely gyulladásos csuklóimra. Kérlek méltasd néhány szóra irományomat, melyet valóban éjszakába nyúlóan, kiégett szemeimmel, és az iskola fáradalmaitól nem kímélten, vért izzadva szültem meg. Sokat számít nekem egy egy olyan bátorító hozzászólás, mint amelyekkel gyakran rávilágítasz hibáimra, teljes joggal. Igen sokat tanulok belőlük, még ha nem is tűnik úgy néha.
Ünnepélyesen megesküszöm Acer Aspire 5536G laptopom klaviatúrájára, hogy rendszeresen válaszolni fogok minden bizonnyal nagy fáradsággal kiszenvedett hozzászólásaidra, valamint igyekszem majd írásaimat a délutáni órákban feltenni, hogy Te, kedves Maron mielőbb elolvashasd őket, mielőtt még este hét óra tájban elnyomná pilláidat ama szelíd pillangó álom.


Szívélyes üdvözlettel alászolgája:

A Tulaj

Szikra

(Szirka, 2010.03.18 19:21)

Én Türkiz helyében már rég megadtam volna az engedélyt, hogy levadássza... Véres bosszúra számítok és nem a telihold miatt...

Maron

(Maron, 2010.03.18 15:08)

Kedves Párka!
Ha lennél olyan kedves és nem éjfél környékén felrakni a részeket az a kedves látogatóid meg köszönék mivel este van jobb dolga is az illetőknek mint a gép előtt ülni és arra várni fel teszel-e egy folytatást éjfél után... és ha már felraksz akkor legyél szíves és írjál az ígérethez... és válaszolj a komikra amiket a te becses rajongóid írnak neked, abból a célból hogy megosszák veled a véleményüket....





VÁLASZOLJ A KOMIKRA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!



a végén még úgy jársz mint pár olyan ember kik nem válszoltak a komikra és egy idő után már nem kaptak komit, mert a lelkes rajongók elvesztették rajongásukat, mert az író nem törődött velük...

vagy legalább add meg az illúziót arra hogy törődsz velünk...

Szeretettel:
egy lelkesedését lassan
elvesző rajongó
Maron