Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Négy

2010.01.12

Négy

 

   Egészen késő estig folytatták a tesztelést, bár azt mondták, hogy a fogas az utolsó. Nagyon elfáradtam. Nem volt más vágyam, mint beledőlni Türkiz ágyába, beszívni az ágyneműbe ivódott illatát, és aludni végre. Most már nem ellenkeztem, ha valami különösen zavart a viselkedésükben, mert teljesen elfásultam.

   Miután majdnem vérét vettem Padlizsánnak, és ő majdnem lelőtt, a rendőrfőnök és kísérete mintha idegesebb lett volna. Türkiz is feszültebb lett, éreztem, hogy egyszerre figyel engem és őket. Nem értettem a dolgot. Padlizsán kíváncsi volt, és majdnem megfizetett érte. Vonja le a tanulságot és hagyja békén a fogaimat. Nem tehetek róla, hogy Türkiz olyannak teremtett, hogy képtelen vagyok irányítani magam, ha valami hozzáér a fogaimhoz. Jó, persze Padlizsán és a csürhéje berezelt –kivéve talán a hűvös szemüveges nőt,- de ők meg fogják csak be, ha rendőr létükre ennyire ijedősek. Talán Türkiz is megrémült egy kicsit, bár rajta nem látszott és szerintem csak az állását, meg a nagyszabású projektjét –engem,- akart védeni. Nem tudom, hogy minek tekint engem. Jól sikerült kísérletnek? Egy eszköznek, mint a lávalámpát? Vagy mégis azért óv, mert én magam számítok neki? Mint egy barát. Vagy ilyesmi. Nem tudom. Szeretném, ha bízna bennem, ha már ő hozott létre. Remélem, hogy…

 - Jól vagy? – kérdezte Türkiz, és jelezte Vörösnek, hogy leszedheti rólam az elektródákat, amiket már nem is tudom miért csíptettek rám.

 - Aha.

 - Csak mert elcsendesedtél…

 - Fáradt vagyok.

 - Nyugi. Mindjárt vége.

 - Nyugodt vagyok – feleltem, és felnéztem rá. Még mindig méregetett, de a hangjából mintha aggodalmat hallottam volna ki.

 - Helyes – biccentett szigorúan, és átváltva egy másik nyelvre –azt hiszem spanyolra,- tesztelni kezdte a nyelvtudásomat. Egy óra múlva kiderült, hogy mind a negyven akárhány nyelvet tökéletesen beszélem, amit beprogramoztak. Na nem mintha Türkiz is ilyen sokat értett volna. Többnyire előre felvett szövegeket kellett lefordítanom.

   Végül is ez volt az utolsó, amit meg kellett nézniük velem kapcsolatban. Még értékelniük kellett az eredményeimet. Egyébként, az egész procedúra végére a rideg szőke szemüveges kivételével mindenki eltakarodott a labor lelátójából. Valószínűleg hazamentek. Felnéztem a nőre, de most nem volt kedvem kínozni, úgyhogy tudta állni a tekintetem.

   Egyáltalán nem tűnt fáradtnak. Ugyanolyan kifogástalanul festett, ugyanolyan egyenes volt a tartása, mint a nap elején. Talán csak az óráját nézegette sűrűbben.

   Mikor látta hogy végeztünk, lejött a laborba, váltott pár szót rólam Türkizzel –azt hiszem gratulált,- és elkérte az eredményeimet. Elismerő pillantásából kivettem, hogy minden pontosan olyan jó volt, mint ahogy azt Türkiz elvárta tőlem. Elköszönt tőlük, és megpróbált kimenni a laborból, de utánakaptam, ahogy elhaladt mellettem, és visszatartottam. Volt hozzá néhány kérdésem.

 - Te ki vagy? – kérdeztem tőle kíváncsian, és elővettem a meg-gamma sugarazó nézésemet. Lesütötte sötétlilával kihúzott szemét, levette, megtörölte visszatette az orrára a szemüvegét, megköszörülte a torkát, és rám se nézve válaszolt.

 - Éles Katalin vagyok, én leszek az ön, Zoltán professzor és Ödön rendőr főkapitány úr összekötője. Rajtam keresztül fogják tartani a kapcsolatot, és ön valamint feltalálója általam értesülnek majd a főkapitány úr rendelkezéseiről, hogy hol, mikor, és miért vessük be magát.

 - Értem – feleltem elgondolkozva, - nem semmi munka lehet a tiéd. Nagyon fárasztó… ööö… Jég kisasszony?

 - Tessék? – meresztette rám nagy szigorú égszínkék szemeit. – Minek nevezett?

   A szemem sarkából észrevettem, hogy Türkiz széles mosolyra húzza a száját.

 - Jég kisasszonynak – ismételtem meg. – A Éles Katalin nem tetszik. Jég kisasszony leszel. Nekem, legalább is. A Jég kisasszony pedig sokkal jobb.

 - Remek – húzta el a száját, és bosszúsan összeráncolta a szemöldökét.

 - Szerintem is – mosolyogtam rá teli szájjal, hogy kivillantak az agyaraim. Riadtan hőkölt hátra, és gyorsan becsuktam a szám, de továbbra is somolyogtam.

 - Nem akartalak megijeszteni. Hidd el, az nem ilyen volna.

 - Elhiszem. Sőt tudom. Alaposan áttanulmányoztam az ön terveit. Maga a tökéletes két lábon járó, érző és gondolkozó fegyver. És abból ítélve, hogy…

 - Miért beszélsz egyes szám harmadik személyben, ha hozzám beszélsz? És miért mondod az hogy maga?

   Egy pillanatra meghökkent, aztán elfintorodva válaszolt:

 - Mi nem ismerjük egymást. Most épp beszélgetünk, és bár egy rakás tesztet végignéztem önről, mégsem tudom, hogy kicsoda maga. És az udvariasság arra biztat, hogy magázva szólítsam meg önt.

 - De nekem is így kell hozzád szólnom? Ez egy szabály, amit az emberek miatt mindenki betart?

 - Valami olyasmi. De megengedem, hogy tegezz… - tette hozzá Jég kisasszony, és furcsán megrándult a szája, mintha mosolyogni akarna, de fizikai fájdalmat jelentene neki.

 - Oh… akkor jó. – Rávigyorogtam, aztán ásítottam. A teljes fogsorom láthatóvá vált, és megint éreztem Jég kisasszony félelmét. Rákoncentráltam és megállapítottam, hogy ha nem is retteg tőlem annyira mint mondjuk Padlizsán, azért még így is ijesztő vagyok számára.

   Megrémisztettem, és most az adrenalintól felgyorsult a szívverése gyorsabban pumpálva a vérét az ereiben. A pupillája alig észrevehetően kitágult, és a lábizmai is megfeszültek, hogy bármikor futásnak eredhessen.

   Meglepett, hogy így hatok rá. Azt hiszem tetszett is valahol, hogy ha akarom, halálra tudom rémiszteni. Hirtelen eszembe jutott, hogy Türkiz azt mondta, vámpír az emberek vérével táplálkozó ember formájú ragadozó. A ragadozó pedig azt jelenti, hogy a fennmaradás érdekében levadászható minden, ami annál gyengébb. Ebből következik, hogy én az emberekre vadászom, ők az én… prédám, hogy úgy mondjam. És a prédának az a dolga, hogy féljen, mert csak így tudja túlélni a hozzám hasonló ragadozókat. Ez egyenesen imádni való. Tulajdonképpen egy rakás potenciális áldozattal vagyok körülvéve. Csodás.

   Ezzel azonban az a baj, hogy nem használhatom ki a helyzetet kedvem szerint, mert megígértem Türkiznek, hogy nem bántok senkit. Márpedig ha nehezen is de be kell tartanom ezt. Nem akarom, hogy csalódjon bennem.

   De ez még nem jelenti azt, hogy nem rémisztgethetem az embereket. Én már igazán beérem ennyivel.

   Apropó Jég kisasszony. Még volt hozzá egy kérdésem, és különben is lenyugodni látszott. Gyorsan visszahívtam, mert óvatosan arrébb araszolgatott, hogy minél távolabb kerüljön tőlem. Csalódottan felsóhajtott, és pár lépésnyire megközelített.

 - Láttad a képeket, Jég kisasszony? Amelyekkel az érzéseimet tesztelték…

 - Igen.

 - Kit ábrázolt az utolsó, amelyiken az a lenyalt hajú, hosszú fogú férfi volt?

 - A Drakula című film főszereplőjét, Drakulát.

 - Drakula…?

 - Igen. Ő az első vámpír, aki megjelent a világirodalomban. Miért?

 - Az a kép összezavart egy kicsit. Türkiz azt mondta, én vagyis a fajtám elvileg nem létezik, csak az emberek képzeletében. Vámpírok nincsenek, engem kivéve, de engem is kitenyésztett –ha nem is ezekkel a szavakkal, de ezt mondta. Az a… Drakula viszont tényleg vámpírnak tűnt, és a többi kép miatt azt hittem, igazi…

 - Oh, és azt hitted nem agy egyedül? – szót közbe Türkiz kedvesen, kissé szánakozóan. – Ne haragudj, de nem. Te vagy az egyetlen élő vámpír. Bocsáss meg. Csak azt akartuk megtudni, vajon hogy reagálsz egy olyan képre, amely fenyegetést ábrázol… - megsimogatta a fejem, és magához húzott. Megrohamozott az illata...

 - Türkiz… - motyogtam figyelmeztetően. – Ezt ne… éhes leszek – dünnyögtem bele a hasába, és szorosan átöleltem, hogy moccanni sem tudott.

 - Akkor vége a romantikázásnak. Adok egy tasak vért, aztán elteszlek holnapra…

 - Nem vagyok éhes! – mordultam fel, és még jobban átfogva szorítottam. Felnyögött, mert nem kapott levegőt. Gyorsan ellazítottam a kezem.

 - És álmos sem vagyok… - motyogtam ásítva. – Csak ne menj el…

 - Rendben, maradok.

   Megpaskolta a vállam, és a hajam simogatta, miközben én belefúrtam az arcom puha illatába, hasába, bőrébe. Beszélgetni kezdett Vörössel és Jég kisasszonnyal, a hangjuk duruzsolt, és én hagyta lecsukódni a szemem…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Csá Lilly!

(A Tulaj, 2010.04.18 13:38)

Hát ennek az az oka, hogy vámpír-történet fan vagyok, és igazából ebből tudtam kihozni a lehető legtöbb bonyodalmat, amelyek legépelésére még csak most fog sor kerülni...
Azért remélem tetszik a történet, megragadott, vagy hogy mondjam...
Köszi a hozzá szólásodat!!!

Ugye

(Lilly, 2010.04.18 12:35)

Ugye. Bár 1 vmit nem értek. Ha rendfentartó eszközt akartak, miért vámpírt csináltak? Az harap! Inkább valami erős, gyors, stb. fickót kellett volna kifejleszteni, nem? Nekem ez tűnik logikusnak. Nemtom, de ezek szerint nekik nem.

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.01.12 19:31)

Ez jó lett? Ugye? Ugye? Ugyeee??