Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsz

2010.10.10

                     Húsz

 

   Az arcomba húztam a frissen beszerzett pulóverem kapucniját, és ráérősen továbbsétáltam a Váci úton. Tényleg nagyon forgalmas volt. Épp azon agyaltam, hogy a fenébe tudnak az emberek elszórni ennyi pénzt és időt, mikor nyilvánvalóan nem létszükségletük, hogy ennyi ruhát és ékszert beszerezzenek, mikor hirtelen megéreztem a zsebtolvaj szagát. Megpördültem, és tényleg ott állt néhány méterrel lemaradva előttem. Máris felébredt… Hmmm… Talán nem ütöttem elég erősen.

   Fintorogva, sziszegve dörzsölgette a tarkóját, és kényelmetlenül feszengett a nála egy számmal kisebb régi véres ruhámban. A kocsma tulajdonosától kérhetett egy kötényt, így el tudta takarni a vöröses barna folt nagy részét.

 - TE!!! – üvöltötte felháborodva dühösen. – RIBANC!!! Add vissza a cuccaimat!

   Ajajjaj, nem lesz jó, ha jelentet rendez itt nekem! Jó mondjuk jogos a dühe, végül is elloptam a ruháit. De néhány járókelő máris megbámult minket. Fenébe, fenébe, fenébe… vagy inkább… hm, talán mégis hasznomra lehet még egyszer…

    Odasiettem hozzá, mielőtt még újra megszólalhatott volna:

 - Pofa be! Nem fogod visszakapni a gönceidet, viszont az életedre még szükséged lehet, úgyhogy kövess! – azzal válaszra sem méltatva beráncigáltam a legközelebbi telefonfülkébe. Magunkra csaptam az ajtót, és elkaptam a grabancát.

 - Na ide figyelj! Ha okos leszel, tovább vagdoshatod az ostoba gazdagok mély zsebét! De mivel semmi sincs ingyen kérnék cserébe valamit!

 - És miből gondolod, hogy meg is teszem?! Vannak barátaim, simán eltűnök! Sosem fogsz…

 - Megtalálni? Dehogynem, elég csak a szagodra koncentrálnom, ha egy másik földrészre mész, akkor is utolérlek, szóval ne is reménykedj ilyesmiben!

 - Na persze! A szagomra! Te tisztára őrült vagy! És most eressz! – a pillangókés hideg hegye nyomódott a hasamnak.

 - Vicces csaj vagy te! – közelebb nyomakodtam hozzá, és éreztem, hogy a kés belefúródik a testembe.

 - Mit csinálsz?! – rikoltotta rémülten Dani. – Csak blöfföltem, erre meg…

 - Csönd! – förmedtem rá. – Inkább figyelj ide! – hátraléptem, aztán felhúztam a pulcsit és a pólót. A vékony seb Dani szeme láttára forrt össze.

Egy hosszú percig tágra nyílt szemekkel bámulta sértetlen bőrömet, aztán…

 - Ez nem igaz… Ilyen tutira nincs… álmodom… Biztos csak álmodom! Fel akarok ébredni! – rémülten hadonászni kezdett, és megpróbált kijutni a telefonfülkéből. A késével megsértette az arcomat. Neki csaptam a készüléknek, és jól megráztam.

 - Figyelj ide! Látod? Látod ezt? – mutattam bezáruló sebemre. – Ha akarnál, sem tudnál ártani nekem. Azt pedig nem hiszem, hogy te is képes vagy ugyanerre a mutatványra…

 - D-de hát miféle szerzet vagy te…? – kérdezte elvékonyodott, reszkető hangon.

 - Biztos észrevettétek te meg az alvilági haverjaid, hogy pár héttel ezelőttig folyamatosan fogyatkoztak az utcákról a bűnözők.

 - Ig-igen…

 - Én fogdostam össze őket, a rendőrségek dolgoztam…

 - Zsaru vagy?! Fel akarsz adni?! Esküszöm, visszaadom annak a nőnek a pénzét, csak ne adj fel!

 - Sosem voltam rendőr. Én egy… öö… találmány vagyok, amit direkt a drága kollégáid begyűjtésére terveztek. Mint ahogy azt már mondtam, meghagyom az életed, de cserébe meg kell tenned valamit.

Sietve, lelkesen bólogatni kezdett. Éreztem a félelme és a verítéke szagát, és láttam, hogy még mindig remeg. Helyes, most már bármit kérek, megteszi.

 - Tartsd titokban, hogy gyorsan regenerálódom, senkinek nem mondhatod el. Ha megteszed, elkaplak. Az lenne a feladatod, hogy besétálj a Rendőr Főkapitányságra, és megkeress egy nőt, akit Foszfornak hívnak. Nagyon robbanékony természetű és nagyhangú, rikító ruhákat visel, és sötétbarna, hosszú haja van, amit a tarkóján fog össze. Ha látod, hogy egy idétlen lakkcipőket viselő kövérkés, nagypapa korú rendőrrel veszekszik a nők jogairól, akkor biztosan ő az. Át kell adnod neki egy üzenetet, ami így szól: találkozás hajnali kettő és négy között Stroker lényével a Hősök terén. Megjegyezted?

 - Igen, a Főkapitányságon megkeresni Foszfort, és megmondani neki, hogy találkozzon Stroker lényével a Hősök terén, hajnali kettő és négy között. De nem lesz gáz, hogy csak úgy besétálok az ősellenségeim főbázisára? Mi lesz, ha lebukom?

 - Szerintem nem fogsz. Viselkedj természetesen, mint valami forrás, aki csak információkkal akar szolgálni valakinek. Mindenekelőtt azonban használd a gazdag nőci pénztárcáját, és vegyél magadnak új ruhákat. Át kell öltöznöd, mert az én cuccaimban kissé veszélyes…

 - Miért?

   Hosszan rábámultam. Kissé megszeppent.

 - Engem is köröznek. És biztos lehetsz benne, hogy nem kenyeret loptam.

 - Mit követtél el? - csillant fel a szeme kíváncsian.

 - Vedd meg a ruhákat. Kapsz tíz percet, itt várlak – feleltem, gondosan kikerülve a választ.

   Elviharzott, bement a legközelebbi ruhabutikba. Jó, hogy sikerült beszervezni. Ha megtette, amit akarok, békén hagyom, és soha többé nem lát. Vagy legalább is egy darabig biztosan nem. Nyugodtan élhet tovább. De ha egyszer később rajta kapom, hogy lopott, biztosan fel fogom adni. Még jó hogy nem tud a fogadalmamról, hogy többé nem ölök embert. A gondolatra elmosolyodtam.

 - Elnézést, telefonálhatnék? – kocogtatta meg a fülke ablakát egy kis köpcös.

 - Nem – feleltem neki, és átdöftem a tekintetemmel. – Keress másikat.

   Meghökkenve bólogatott, és sűrűn elnézést kérve eloldalgott. Nem sokkal később Dani is visszaért. Most könnyű bőrsarut viselt, rövid, vörös skótkockás sorttal, és egy fehér teniszpólóval. Beszerzett egy kerek lencséjű napszemüveget is, amiben úgy nézett ki, mint valami iskolás bérgyilkos. Hogy a levetett ruháimmal mit csinált, már sosem tudom meg.

 - Nagyszerű! Mintha egy másik ember lennél! Induljunk a Kapitányságra.

 - Jó, fogok egy taxit… - nem volt nehéz dolga, néhány utcával arrébb vagy hármat találtunk. Beszálltunk a kocsiba, majd a sofőr udvarias kérdésére megmondtuk az úti célunkat.

   Mikor már majdnem odaérkeztünk, pár sarokra az épülettől megállítottam a taxit, és miután Dani fizetett, kiszálltunk. Kissé idegesen még lejjebb húztam a kapucnimat, hogy az arcomnak minél kevesebb része látszódjon ki. Dani már indult volna, de még visszafogtam egy szóra, mert hirtelen eszembe jutott valami.

 - Mondd meg Foszfornak, hogy egy adóvevőt is hozzon!

 - Rendben.

 - Van egy órád, hogy visszaérj a válasszal. Itt várlak.

   Dani egy szó nélkül megfordult, és felemelt fővel, a magabiztosság látszatát keltve beviharzott a rendőrségre, ősellenségei bolyába.

   Neki dőltem a falnak, és a fejemet leszegve türelmesen vártam. A kapucni pereménél kikukucskálva azért szemmel tartottam az utcát, ami nyüzsgött a járőröktől. Amott egy részeges – az alkoholszagot idáig éreztem – kihívóan öltözött nőszemélyt támogattak be a főkapun, aki félreérthetetlen mozdulatot tett a kísérője ágyéka felé. Egy marcona, szőke rendőr, aki nagyon hasonlított Türkiz egyik képregényéből – azt is tartott a könyvespolcát, én pedig nagy lelkesen el is olvastam -, Flash-re a Villámra, hangosan ordibált egy gangszta rappernek tűnő tagbaszakadt rossz fiúval, aki sehogy sem akart nyugton maradni. Egy reszketeg három napos borostát és hosszú hányás zöld ballonkabátot viselő bácsika hangosan bizonygatta, hogy semmi rosszat nem akart.

   A rendőrnő, aki kísérte, éppen undorodva azt válaszolta:

 - És akkor miért nem visel nadrágot?!

   Aztán volt még egy jó húsban lévő, puha, kocsonyaszerű vastagon kifestett matróna, aki hosszú vörös műkörmeivel hadonászva fenyegetően tornyosult, egy kezdőnek tűnő, fiatal rendőr fölé, és hangosan követelte, hogy „vizsgálják ki az ügyet, miért szökött el a kis unokája”. Talán azért, gondoltam magamban, mert volt egy kis esze, és úgy döntött rendes életet akar, nem elnyomást. Aztán láttam még egy fiatal, öltönyös, de slampos férfit, aki összeölelkezett az úttest közepén egy gyönyörű fiatal nővel. Hallottam, amikor azt mondta: látod, belátták, hogy ártatlan vagyok… Egy reszketeg kis diáklányt egy nyomozó - akit látásból ismertem -, éppen arról győzködött, hogy a tanúvédelmi program biztonságos, és a nemes rendőrség meg fogja védeni.

   Már azt hittem, egy örökké valóságig kell várnom Danira, amikor megéreztem az illatát. Pár másodperccel később kilépett a főbejáraton, és odasietett hozzám.

 - Sima ügy volt! Az a Foszfor azt mondta ott lesz!

 - Mások is hallották?

 - Nem, csak ő.

 - Jól van, köszönöm. Többé nincs rád szükségem, elmehetsz – felemeltem a fejem, mire a kapucni kissé hátracsúszott. – Ha adhatok egy tanácsot, keress egy rendes munkát. Nem szeretnélek lecsukni néhány hónappal később.

 - De hát azt mondtad…!

 - Azt mondtam, életben hagylak! Azt nem, hogy a szabadságodat is meghagyom… Most menj, és ha egy módod van rá, fogadd meg, amit mondt…

 - HÉ, MAGA!!! – a nyomozó kiabált felém. Megdermedtem. Felismert volna? Körülnéztem, a többi rendőr is megállt ott ahol volt, s egyenesen rám néztek. Ugrásra készen befeszítettem az izmaimat.

   Megköszörültem a torkom, és a hangom kissé elváltoztatva visszakiabáltam:

 - TESSÉK? – közben végig az zakatolt a fejemben, hogy lebuktam. Nem mintha ne tudnék megszökni, de azért, nem kizárt, hogy felkészültek arra az eshetőségre, ha esetleg ostoba módon felbukkannék a rendőrség épületének környékén. Dani is rémülten nézett rám. Most mihez kezdjek? Talán ha…

 - Kösse be a cipőfűzőjét! Kikötődött!

   Egy hosszú pillanatig azt hittem, rosszul hallok. Cipőfűző?! Annyira megkönnyebbültem, hogy hangosan felkacagtam.

 - Köszönöm! – kiáltottam a nyomozónak, és lehajoltam, hogy bekössem. Mikor végeztem és felemelkedtem, meglepetten vettem észre, hogy Dani borzadva mered rám.

 - M-mi van a fogaiddal…? – cincogta. Magamban hangosan átkozni kezdtem magam, amiért ennyire teli szájjal nevettem. Óvatlan voltam! Jobban oda kell figyelnem…

 - Nem láttál semmit – mondtam nyomatékosan, és megfenyegettem az ujjammal és egy füst alatt magára is hagytam a dilemmával, hogy vajon miféle lény lehetek.

   Miután kívül értem a rendőrség utcájában tartózkodók látómezején, futásnak eredtem, biztos, ami biztos.

   A nap hátralévő részében összevissza mászkáltam a városban, tövig lejárva a lábaimat. Miután besötétedett, felröppentem, és cirkáltam Budapest felett. Meglepően nyugodt volt minden, egyedül csak egy uzsorás verőembereit kellett leállítanom, miközben egy eldugott kapualjban megpróbáltak egy szerencsétlenből pénzt kicsikarni azzal, hogy pépesre verik.

   Az lett a vége, hogy a nadrágszíjaikkal hozzákötöztem őket egy villanypóznához, majd a körmömmel belevéstem az egyikük mellkasába: „A TÁRSAIMMAL ÁRTATLAN EMBEREKET BÁNTALMAZOK A MEGBÍZÓM, EGY VÖRÖS NYÚL NEVŰ UZSORÁS UTASÍTÁSÁRA. VA”.

   Aztán már indulnom is kellett a Hősök terére, ahol reményeim szerint Foszforral sikerül majd szövetségre lépnem.

   Ő valószínűleg a kettő és négy között kijelentésemet hajnali háromnak vélte, úgyhogy másodpercre pontosan akkorra ért oda hozzám.

 - Helló Foszfor – biccentettem neki.

 - Anna! Mi a baj, történt valami? – kérdezte aggódva.

 - Hát ahhoz képest, hogy tegnap este megöltem Éles Katát, semmi különös…

 - Még sosem mondtad ki a nevét – suttogta Foszfor. – Ha beszélni akarsz róla…

 - De nem akarok – szögeztem le gyorsan. – Megtörtént, nem tudok változtatni rajta, bármennyire is szeretnék. Most nem ezért vagyunk itt. Tegnap azt mondtad, tudod, hogy nem direkt csináltam. Miért?

   Foszfor elbizonytalanodva válaszolt:

 - Hát… tudom, hogy szemrebbenés nélkül elintézel bárkit, de akkor valahogy megbánást láttam a szemedben… azt hiszem… nevess ki, ha akarsz…

 - Eszemben sincs. Egyébként jó láttad. Fura, hogy egyedül te vetted észre, de örülök, hogy legalább van valaki, akinek feltűnt.

 - Egyébként miért ölted meg?

   Lesütött szemmel feleltem.

 - Az a rohadék Türkiz nem tudta megoldani, hogy vérrel lásson el, miután a rendőrség letiltotta a vérbankokról. Bekattantam az éhségtől, Kata pedig rosszkor volt rossz időben.

 - Ez szörnyű… - borzongott meg Foszfor.

 - Az. Egy másik én irányított, de ez még nem jelenti azt, hogy nem én voltam. A legjobb és legrosszabb az egészbe az, hogy jól is esett… Na, mindegy! Azt szeretném, hogy ha a továbbiakban az összekötőm lennél a rendőrséggel. Szükségem van valakire, akit értesíthetek, amikor elkapok egy bűnözőt. És arra is, hogy valaki tájékoztasson, hogy hogy áll az álvámpír áldozatainak ügye.

 - Akkor ezért kérted az adóvevőt. Gondoltam, hogy valami ilyesmit akarsz. A hátuljára felírtam egy alkoholos filccel a frekvenciákat, amiket mostanában használunk. Tessék, itt is van – elővette a táskájából, és a kezembe nyomta. – Itt kell bekapcsolni…

 - Tudom, hogy kell használni, de azért köszönöm – mosolyogtam rá.

 - És most mi lesz?

 - Úgy döntöttem, igyekszem találni valamit, amin elindulhatok az álvámpírok miatt. Van egy tervem, amivel tisztázhatnám magam ezzel kapcsolatban, de szükségem van hozzá a tettesre élve. Emellett pedig folytatom, azt, amire hivatott vagyok, lefülelem a rosszfiúkat.

 - És mi lesz az éhségeddel? Talán én is elláthatnálak a vérbankokból…

 - Nem jó, azonnal szemet szúrna mindenkinek, hogy egyik pillanatról a másikra vérért jársz oda. Ezt még ki kell találnom. Nem akarok több embert bántani. A jó hír az, hogy minimum két héten keresztül kibírom vér nélkül, de annál nem tovább. Majd lesz valahogy... De a vérbankos megoldás legyen az utolsó. Nem veszthetlek el, mint szövetségest, és én sem akarok még egyelőre fogságba esni.

 - Értem.

 - Van olyan frekvencia, amit mások nem használnak, és nem bukunk le ha beszélgetni akarunk?

 - Igen a nyolcvannyolc pont kilences.

 - Jó, akkor majd értesítelek, ha valami van. Köszönöm, hogy eljöttél, de most már megyek. Ha van valami, amit muszáj élőben elmondanod, akkor a Halászbástya környékén megtalálsz. Most ideje hazamenned, mert ki kell aludnod magad, hogy holnap is olyan friss legyél, mint máskor. Viszlát, Foszfor!

 - Viszlát, Anna… - hallottam a hangját, miközben elrugaszkodtam a földről.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Vééégreeee

(Lilly, 2010.10.11 16:10)

Igen! Ezaz! Hurrááááá! Végre!
Állat rész volt ^^ Tisztára megijedtem, amikor megszólították Annát. Azt hittem, megint üldözés meg minden lesz.
Azért örülök, hogy a kedvenc vámpírkámnak van egy szövetségese ^^
Csakígytovábbéshajrá! Várom a kövi részt!
Ja, és dolgozz a képregényen is ;)

Szira

(Enid, 2010.10.11 09:16)

http://www.unexplained-mysteries.com/viewnews.php?id=190665

Check it out. Vampires and the military.