Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hét

2010.02.04

Hét

 

   Golyók süvítettek el a fülem mellett, a falba fúródtak, szétroncsolták a bútorokat, és hatalmas toll és porfelhőt vertek fel. Micsoda esztelenség!

   Az öreg biztonsági őr mocorogni kezdett a karjaimban. A lövöldözés okozta sokk miatt elájult, de most már kezdett magához térni, laposakat pillogott. Nem engedhettem meg, hogy felébredjen, ezért gyorsan belecsíptem ez ponton a nyakába, mire békésen elernyedt. Csak bezavart volna.

   Az ostoba bankrablók abbahagyták végre a tüzelést, és körülnéztek. De sehol sem találták az elméletben véres masszává lyuggatott testemet. Talán ha fölnéztek volna, de nem, egymást túlordítva lökdösődtek. Üvöltöttek a félelemtől és a bosszússágtól. Amatőrök…

   Gondoltam, nem várom meg, amíg észre vesznek.  Hangtalanul leereszkedtem mögöttük a földre, óvatosan lefektettem az őrt, aztán felegyenesedtem. Valószínűleg megérezhették, hogy valami nincs rendben, de mielőtt kiadhatták volna maguknak a parancsot, hogy megforduljanak és lőjenek, gyorsan megcsíptem mindegyik nyakát. Hát ez a mai nem az ő napjuk, az egyszer biztos.

   Ezek után felnyaláboltam szerencsétlen öreget, és kirohantam vele Türkizékhez. Mire feleszméltek, addigra a négy bűnöző is ott hevert lefegyverezve a lábuk előtt.

ZéTé egy hosszú pillanatig nézett összehúzott szemekkel, aztán így szólt:

 - Ez… gyors volt – mekegte elképedve.

 - Kösz! Hé, Türkiz! Ügyes voltam? – A teremtőm szélesen elvigyorodott.

 - Naná! Sima ügy volt, nem igaz?

 - De igaz. Nekem tényleg az volt, viszont neked… Már bentről megéreztem, hogy annyira aggódtál, hogy leizzadtál. Ugye? – kérdeztem tőle somolyogva. Sokáig bámult rám ugyanúgy, ahogy az imént ZéTé.

 - Te most gúnyolódsz?

 - Á neeeem… Figyelj Türkiz, pattanjunk meg, nézzük meg Budapestet… - rángattam meg a karját.

 - De Tomi…! Hosszú ideje nem is láttam…

 - Na és! A testvéred nem? Eleget láttad már… Na, gyere!

 - Anna! Várj egy kicsit! – Hát én vártam. Időközben bementünk az őrsre, hogy kihallgassák a bankrablókat. Aztán Jégkisasszony behívta Türkizt és ZéTét Padlizsánhoz, hogy lejelentsék neki a történteket. Nem volt hozzá ingerem, hogy beszívjam annak az embernek az ocsmány, gyomorforgató szagát, ezért inkább feltérképeztem a Rablás - Gyilkosság Ügyosztályt, ahol ZéTé is dolgozott. Alig tettem pár lépést, máris megállított egy keskenyre nyírt bajuszú, sűrű, rövid ezüsthajú, tagbaszakadt, erőteljes, testépítő felépítésű férfi, aki a hóna alá szíjazva viselte fegyverét. Sötétvörös kockás, rövid ujjú inget, sötétbarna élére vasalt nadrágot, és – szerintem -, lakkcipőt viselt.

 - Elnézést – mondta ő és ahogy elém lépett, még hatalmasabbnak tűnt, mint egyébként. Mindazonáltal felettébb udvariasnak tűnt, - hölgyem, de civilek számára a rendőrőrs épületének ez a része tiltott terület. Megtudhatnám a nevét és az okot, amiért itt tartózkodik?

 - Hát hogyne – feleltem én olyan illedelmesen, ahogy csak tudtam, - Vámpír Anna vagyok. Nem volt kedvem bemenni Padlizsánhoz Türkizzel és ZéTével, ezért idejöttem, hogy felderítsem a terepet…

 - Tessék? Kihez, és kikkel?

 - Oh, bocsánat… a főkapitányhoz Zamárdi Tamással és Zamárdi Zoltánnal.

 - Zamárdi Zoltán? Az a Zamárdi Zoltán?! Atya úr isten! Akkor ezek szerint kegyed az a személy, akit a professzor úr létre hozott?

 - Igen…

 - Bocsásson meg, még be sem mutatkoztam. A nevem Diószegi András Bertalan, és amint látja – düllesztette ki a mellkasát, - én vagyok a rablás – gyilkosságiak főosztály vezető nyomozója. Ezek a fiúk…

 - HÉ!!! – csattant fel közvetlenül mellettem egy felháborodott női hang . – Krisztiről, Juliról és rólam nem szól a fáma, teee… hím soviniszta disznó!

 - Épp most akartam mondani, feminista dög! Végig kéne hallgatni, amit mondok, és csak aztán ugatni nem gondolod?! – förmedt rá Diószegi András Bertalan az új nőre.

   Na ő is különösen nézett ki. Egész barnás színű volt a bőre, szép arcú, csillogó, sötétvörös ajkú, enyhén hajlott orrú, szúrós méz sárga szemű fiatal nő volt, hosszú fényes fekete haja még összefonva is a fenekét verdeste. Rikító virágmintás mini ruhát viselt fekete farmerja és bakancs fölött. A maga részéről a szolgálati fegyvert piros lakkövvel övvel összefogott ruhácskája alatt viselte a combjára erősítve.

   Se perc alatt megfeledkeztek rólam, olyan gyorsan el kezdtek vitatkozni a nők jogairól, meg bizonyos udvariassági szabályokról, hogy csak lestem. Magamban eldöntöttem, hogyha Jég kisasszonyt úgy hívom ahogy, akkor ezt a nőt, aki már első ránézésre is az ellentéte, biztosan Foszfornak fogom hívni, hiszen ugyanolyan robbanékony, mint az a kis fehér por, amelyikről Türkiz egyik könyvében olvastam. A másikat, a férfit, pedig Lakkcsukásnak. Mert LAKK cipőt visel, viszont Türkiz korábban használta a cipőjére azt a szót, hogy torna CSUKA…

   Mindazonáltal nagyon rájuk untam. Gyorsan kioldalaztam a látóterükből. A többi munkatársuk csak sóhajtozott, és rosszallóan megcsóválta a fejét. Foszfor és Lakkcsukás bizonyára sokat veszekszenek munkaidőben. Nagyon idegesítő lehet.

   De Foszfor észrevett, és hátat fordított Lakkcsukásnak, és jó hangosan rám köszönt.

 - Helló-helló! Hová lesz a séta, csaje?

 - Tessék? – nem értettem a csaje szót. Ám mielőtt felelhetett volna, Lakkcsukás, okoskodva, kioktató hangon közbevágott:

 - Ő Vámpír Anna, akit Zamárdi professzor úr talált fel! Csak körülnéz, szállj már le róla!

 - Köszönni azért szabad nem?! Anna! Már sokat hallottam rólad! Örülök, hogy megismerhetlek személyesen! Meg kell mondjam – kacsintott rám cinkosan, - már nagyon vártunk téged ahányan csak vagyunk. Hála Z-nek, sokkal jobban el tudjuk majd kapni azokat a szemétládákat!

 - Ha te mondod… Mi az, hogy csaje? – A választ azonban sosem tudtam meg, mert ekkor beviharzott Jég kisasszony, rózsás parfümfüstben Türkizzel, ZéTével, Padlizsánnal, és egy másik cingár, idegesnek tűnő pasassal, aki Hajnal Karesz, tűzszerész feliratú kitűzőt viselt a mellényébe csíptetve.

 - Anna! Vészhelyzet van! Valami barom fel akarja robbantani az egész Duna Plázát, jönnöd kell! – hadarta zihálva Türkiz.

 - Már megint?! – mordult fel Foszfor. – Most komolyan, csak ebben az évben húsz bejelentés jött onnan, és soha semmit nem találtatok Karesz!

 - Ez most azonban igazi riasztás – dünnyögte cérnavékony alkatához képest meglepően mély hangon Karesz, és szórakozottan pattintgatni kezdte a lángot, egy cirádás vörösréz öngyújtóval. – Sietnünk kell, a visszaszámlálás épp most kezdődött el… Tíz percünk maradt. Szerencsére, a személyzet és a vásárlók nagyja már elhúzott az épületből…

 - Akkor mennünk kéne nem? Te, Pirószaki, útközben elmondod, hogy mi fog várni a helyszínen – parancsoltam rá a körülöttem toporgókra. – Türkiz kocsijával megyünk, az gyorsabb. ZéTé, hozz egy villogót, legálisan kell túllépnünk  a megengedett sebességhatárt. Foszfor – fordultam a csajézóshoz, - arra a kérdésre még visszatérünk. Na gyerünk! Az a bomba nem hatástalanítja magát!

   Türkiz elismerően rám mosolygott, megragadtam a kezét, és elszáguldottam vele az autójáig, majd visszamentem a többiekért, és őket is meggyorsítottam. Szerencsére Padlizsán nem akart velünk jönni…

   Nagyon zavart a villogó éles, vijjogó hangja, ezért befogtam a fülem, és kétrét görnyedtem, viszont egy szavam sem lehetett: Türkiz 80 kilométer per óra helyett 190-nel tépett végig az amúgy is zsúfolt utakon. Csodálom, hogy nem szenvedtünk balesetet, de mindenki félreállt az utunkból, úgyhogy abszolúte nem volt gond.

   Türkiz megmutatta, úgyhogy a hűtővé alakított kesztyűtartóból elő tudtam halászni egy másik palack vért. Szerencsére volt mivel csillapítanom hirtelen rám törő vérszomjamat. Nem hiszem, hogy jót tett volna a közhangulatnak, ha letekerem például Jég kisasszony fejét, aki felettébb idegeskedve, feszülten és tartózkodóan pillantgatott felém, ami amúgy is csábítóan hatott rám.

   Hátradőltem, és megpróbáltam úgy élvezni a vér ízét, hogy közben kizárom az idegtépő visítást, mikor Pirószaki reszketegen megkérdezte:

 - A-az… az üvegben… az vér? Nagyon hasonlít rá…

 - Mert az is – mormoltam, és kicsit dühített, hogy megzavart. És ez a nínózás… Úgy látszik ez az én… öö… heppem?

 - Mi? Hogy-hogy? Te vért iszol?

 - Persze – feleltem a lehető legtermészetesebb hangon, és ameddig lehetett, beledugtam az ujjam a palackba, hogy amíg az üveg engedi, kinyaljam a falára tapadt vért, majd miután végeztem, visszatettem azt a kesztyűtartóba.

 - De miért? Van valami mániád? Vagy téveszméd? – Összenéztem Türkizzel, aki lemondóan felsóhajtott.

 - Egy újabb szabályt kell felállítanunk – motyogta az orra alatt.

 - Egy újabb idegesítő szabályt – kontráztam rá epésen, - de legyen. Nem fogok pánikot kelteni, ahogy ígértem… - Hátrafordultam Pirószakihoz, aki az ülésbe préselődve meresztett rám nagy csodálkozó nyuszi szemeket.

 - Ha bárkinek elmondod, megöllek – közöltem vele negédesen, és a biztonság kedvéért rávillantottam egy ezer wattos mosolyt.

 - R-rendben – brummogta megszeppenve.

 - Helyes – morogtam, és előrefordultam. Éreztem, hogy Türkiz a tekintetemet keresi –összemosolyogtam vele.

   Hamarosan megérkeztünk a Duna Plázához. Ez előtt az épület előtt is rengetegen voltak, körülbelül ugyanazok, mint annál a banknál.A rendőrök mellett azonban tűzoltók, más tűzszerészek, bombaszakértők is jelen voltak még, az elmaradhatatlan újságíró horda mellett.

   Pirószaki kapkodva elmondta, hogy egy öngyilkos merénylőről van szó, aki jelenleg a pláza tetején dekkol, annyi robbanóanyaggal a nyakában, amennyit még a második világháborúban sem használtak fel ( - mi az a második világháború?). Állítólag azért akarja felrobbantani a helyet, mert korábban ott dolgozott, de kirúgták, és elveszítette mindenét. Munka nélkül pedig az ő életének sem volt többé értelme, viszont mindenképpen bosszút akart állni. Sajnos, a tag biztosra akart menni, ezért visszaszámlálóval, és elsütő gombbal is ellátta azt a szerkezetet. Az utóbbira pedig ráfeszült az ujja. És ha azt felengedi, a visszaszámlálásnak vége, és akkor bumm…

   Az a tíz perc meg elvileg arra kell neki, hogy a tetőn minden sérelmét a volt főnöke fejéhez vágja… Szerintem azért ő sem normális. A helyében én írásban küldtem volna el a főnököt, és egyből felrobbantottam volna az egész kócerájt, de ő tudja. Sajnos számítania kellett volna arra a lehetőségre, hogy esetleg egy nehéz eseteket megoldó vámpírt állítanak rá, aki mindenképp leállítja majd. De hát ez van. Így járt… Legközelebb – már ha lesz neki egyáltalán -, biztos ügyesebb lesz.

   Besétáltunk Pirószakival ebbe a lenyűgöző, hatalmas fém-üveg házba. Bent is minden ilyen anyagból, na meg műanyagból volt. Sétáltunk egy darabig a kihalt üzletek között, valahonnan messziről tompa morajlást, és zenét hallottam – Pirószaki szerint bizonyára már nem volt idő kikapcsolni a mozi részben futó filmeket. Éppen magyarázni kezdte, hogy melyikre akar beülni, ha elkaptuk a bombázót – így hívta a merénylőt -, mikor fentről az üvegtető felől mozgást érzékeltem.

   Felnézve a giccses papírnapocskák között egyenesen ráláttam a bombázó talpára. Megállítottam Pirószakit.

 - Még nem értük el a személyzeti liftet – kezdte, de aztán felpillantott ő is, és így már megértette a jelzésemet.

   Nézegettem a bombázónkat egy darabig, aztán hirtelen támadt egy ötletem.

 - Maradj itt – mondtam Pirószakinak – lehozom neked.

 - De hogyan… - meg sem vártam, hogy végigmondja, egyszerűen csak gyorsan lekuporodtam, aztán elrugaszkodtam, és kilőttem az üvegtető felé…

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szikra

(Szirka, 2010.02.06 16:59)

Én kifejezetten örülök, hogy ilyen helyen ér véget a fejezet. Így Cerberosz, majd idegeskedni fog megint, hogy? TE JÓ ÉG MI LESZ????
És énnél jobb nem is létezik.
-Szirka: Megjegyzem, ezt Szikra mondta.
-Szikra: Te is hozzá raktál.
-Szirka: De csak az első mondatot.
-Szikra: Tehát elismered.
-Szirka: ...
-Szikra: Győzelem...

Cerberos

(Tortazsonglőr!, 2010.02.05 19:38)

Aha, már jó előre beígérted, hogy megint ilyen lehetetlen, hihetetlen, kibírhatatlan helyen hagyod abba a történetet, hogyne. Nagyon remélem, hogy nem akarsz semmi meggondolatlanságot elkövetni. De amúgy nem is rossz ötlet. Az az érzésem, hogy ilyen felszerelésben fogok elmenni a MOME felvételijére. Bombázó kollekció a legújabb, tavaszi divat szerint. Ízlésesen elhelyezett dinamittal és C4-essel.
Micsoda kompánia kezd itt kialakulni! Foszfor(<-mit nem adnék egy ilyen vagyán becenévért, ember), Lakkcsukás... Anna velük fog dolgozni a továbbiakban? Remélem lesz elég névötleted a továbbiakban is. Azért tetszett az a benyögés: már legalább húsz bejelentés érkezett a Duna Plázából, mi? :)Hát ja, kettőt már te is átéltél.
Szóval remélem a gyilkossági csoport visszatérő elem lesz a történetedben. Van pár ígéretes karakter a gyilkosságiak között. Csak így tovább. Jaj, képzelem milyen kommikat kaphatsz mostanában AFSen.