Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hat

2010.01.24

Hat

 

   Az autóból láttam még az égen galamb-madarakat, de másmilyeneket is: kisebbek voltak, barnák, pöttyösek, és hangos, éles csippantásokat hallattak. Ezek voltak a veréb-madarak. Ahogy a kocsiból néztem az utcát, feltűnt, hogy a fák és az épületek, és minden elrohant mellettünk, szaladt a hátunk mögé. Ezt nem értettem. Türkiz elmagyarázta, hogy nem a környezetünk mozog, hanem mi, ezért tűnik úgy, mintha a többi dolog is menne. Pedig egy helyben állnak…

   Lassanként megérkeztünk életem első munkájának helyszínére. Rengeteg ember volt mindenütt: rendőrök fegyverekkel, páncélokkal, adóvevőkkel, meg olyan… öö, szócsövekkel, vagy mikkel. Kordonokat láttam, mögöttük is emberek, de ők nem rendőrök voltak, hanem újságírók. Meg híradósok. Legalább is Türkiz ezt mondta. A híradósok furcsa dolgokat tartottak a kezükben, annak ellenére, hogy tudtam, mik azok, el nem tudtam volna képzelni, hogy így néz ki egy mikrofon, vagy egy kamera.

   Mindenki egy OTP Bank – Kereskedelmi és Hitelbank feliratú épület köré gyűlt, és annak üvegajtajára szegezték a szemüket és izgatottan kiabáltak. A rendőrök a fegyvereiket rászegezték a bankra, a háztetőn távcsöves puskával felszerelt fejvadászok pásztázták a terepet.

   Türkiz kikapcsolta az övemet, aztán miután kiszálltunk az autójából, magához ölelt, és átverekedte magát velem a tömegen. Jól tette, olyan illatorkán kavargott át rajtam, hogy azt hittem, ha nem csillapíthatom valahogy a szomjamat, megbolondulok. Türkiz bizonyára tudta ezt, úgyhogy egy hűtőtáskából  – fel sem tűnt hogy elhozta. Mikor vette magához?! – elővett egy adag A vércsoportú RH negatív vért tartalmazó palackot, lecsavarta a kupakját, és a kezembe nyomta. Mohón rávetettem magam, és hagytam, hogy vigyen, amerre akar.

   Meg sem álltunk Jég kisasszonyig, aki talpig rózsaszín kiskosztümben feszített, és kimérten beszélgetett egy magas, izmos, széles vállú férfival, aki háttal állt nekem, és aki RENDŐRSÉG feliratú golyóálló mellényt viselt. Türkiz beszélgetésbe elegyedett velük, az ismeretlen férfit meg is ölelte, aki ezért egyből felkeltette az érdeklődésem. Gyorsan kiittam a maradék vért, megkértem Türkizt, hogy tegye el a palackot, és miközben lenyaltam a szám, odabiccentettem Jég Kisasszonynak – aki óvatosan hátrált néhány lépést -, majd alaposan megnéztem magamnak azt a rendőrt.

   Hasonlított Türkizre, bár lényegesen erőteljesebb testalkata volt, mint neki. Ugyanolyan barna szemük és ugyanolyan formájú orruk volt, de az a másik vékony szőrt viselt az alsó állkapcsán. Sötétkék, és fekete ruhát viselt, fekete bakanccsal, a már említett golyóálló mellénnyel. Pisztolytáskája mindkét oldalon ki volt gombolva, hogy se perc alatt előránthassa őket.

   Hajfestési szokásaik is majdhogynem megegyezett, csak ő sötétzöldre festette be a sajátját. Éppolyan tüskékbe állítva viselte, mint Türkiz a magáét.

   És még valami feltűnt rajta: az illata túlságosan is ismerős volt. Ezt nem tudtam mire vélni. Közelebb léptem hozzá, mire meglepett pillantást váltott Türkizzel, aki aprót biccentett, jelezve, hogy hagyja magát.

   Tettem felé még egy lépést, immár olyan közel állhattam hozzá, hogy a fejem bele tudtam hajtani a vállgödrébe. Nem húzódott el, de éreztem a belőle áradó feszültséget. Tudtam, hogy nem fél, de mindenre fel van készülve.

   Megkerestem a nyaki ütőerét, ahonnan a legerősebben áradt az a szag, és az orromat végig futtatva rajta, megszimatoltam a bőrét. Közben a szőréhez is hozzáértem, szúrt. És akkor felismertem az illatot. Hátraléptem, mire megkönnyebbülten elernyedt, aztán célba vettem a szemeit, ahogy korábban mindenki másét is. Éppúgy állta a tekintetem, mint Türkiz.

 - Te Türkiz testvére vagy.

 - Hogy kié? – kérdezte értetlenkedve.

 - Türkizé, vagyis Z-é.

 - Ja! Igen, ő az öcsém – felelte és a vállam fölött elismerő pillantást vetett Türkizre.

Megérintettem az arcát, és tovább kérdeztem.

 - Ez mi?

 - Borosta… elfelejtettem megborotválkozni… Biztos megszúrt…

 - Ki vagy te? – vágtam a szavába. Türkiz a fejéhez kapott, és szélesen elvigyorodott.

 - Zamárdi Tamás vagyok, rendőrnyomozó, a rablógyilkosság osztályról.

 - Van valami beceneved? Zamárdi Tamás…

 - Z szokott Tominak hívni, de a munkatársaimnak és mindenki másnak Tamás vagyok.

 - De nem nekem. – Türkiz hangtalanul nevetett mellettem. – Te ZéTé leszel. Hadd mutassam be neked Jég kisasszonyt – intettem Éles Katalin felé, mire ZéTéből is kitört a hahota, - és Türkizt – mutattam rá Türkizre.

   Jég kisasszony megrovó pillantást vetett a testvérpárra, akik jót mulattak a tőlem kapott neveiken.

 - Adtál még valakinek nevet? – kérdezte örömkönnyeivel küszködve ZéTé.

 - Igen, a rendőr főkapitány, aki valami Ödön, vagy mi, a Padlizsán nevet kapta az egészséges arcszíne miatt, és Vörös lett Türkiz egyik tudóstársa.

   ZéTé megint felröhögött, rákontrázva Türkizre. Jég kisasszony rosszallóan megcsóválta a fejét, és diszkrét köhintést hallatott. Ránéztem, és láttam rajta, hogy felettébb idegesíti ez a kis komolytalan jelenet, és mivel sem Türkiz, sem ZéTé nem vette a lapot, odaléptem hozzá, hogy megkérdezzek pár dolgot.

 - Öhm… Jég kisasszony… azért nem ennyire vicces, hogy átnevezem az embereket, ugye?

 - Hát nem! Szerintem felettébb bosszantó önnek ez a szokása…

 - Bocsánat… De így könnyebbe megjegyzem, hogy ki kicsoda. Egyébként miért is vagyunk itt?

   Megkönnyebbült arckifejezést vett fel az ábrázata, bizonyára boldog lett attól, hogy valami jóval komolyabb és felnőttebb dologról kell beszélnie, mint Türkizéket hallgatnia.

 - Nos, tegnap éjjel tizenegykor négy férfi betörést hajtott végre ennél a banknál. Az eddigi értesüléseink szerint sikerült is kirámolniuk a széfeket, de az öreg biztonsági őr rájuk talált, mielőtt még el tudtak volna menekülni. Értesítette a hatóságokat, majd beüzemelte az épület biztonsági kódját, ami lezárta az összes kijáratot, így a rablók nem tudtak megszökni.

   Az ötödik társuk kint a bank előtt várta kocsival a bent lévőket, de ő elhajtott, mikor észrevette a helyszínre érkező rendőröket.

   Reggel a bank rendszere felülírta a biztonsági kódot, és kinyitott, viszont a rendőrök miatt továbbra is bent vannak. Túszul ejtették a biztonsági őrt. Nem hajlandóak elengedni, vagy kompromisszumot kötni. Fegyverük van és egy helikoptert követelnek, hogy el tudjanak menekülni. Ezért most patthelyzet lépett föl. A rendőrök nem tudnak bemenni, mert akkor megölik őket és a túszt – ugyanis a bank felépítése olyan, hogy belülről pompásan rá lehet látni a kívülről érkezőkre, fordítva viszont nem. Így a fejvadászok sem tudnak mit kezdeni. Tamás mindent megpróbált – ő gyakorlott túsztárgyaló is egyben -, de semmi nem használt.

 - Akkor azért van szükség a segítségemre, hogy megmentsem az öreget, és a rendőrség kezére adjam a bankrablókat anélkül, hogy bárkinek is haja szála görbülne. Hmmm… kész szerencse, hogy a korlátaim sokkal többet engednek nekem, mint az embereknek…

 - Van valami ötlete?

 - Még nincs, de majd biztos lesz… - Türkizhez fordultam, aki még mindig ZéTével kuncogott csöndesen. Megveregettem a vállát, és megszólaltam.

 - Bemegyek, jó?

   Azonnal elkomorultak mind a ketten. Iménti vidámságuknak nyoma sem maradt. Tehát még ebben a GEEZE-es dologban is hasonlítanak.

 - Akkor mehetsz be, amikor én azt mondom – kezdte ellentmondást nem tűrő hangon ZéTé. – Én vagyok az akció vezetője…

 - Ez egyáltalán nem érdekel – vágtam a szavába. – Türkiz parancsait követem, senki másét.

 - De Z nem ért az ilyesmihez…

 - Még ez sem izgat. Elég ha én fel tudom mérni a helyzetet, márpedig tökéletesen tisztában vagyok azzal, mi folyik odabent, hála Jég kisasszonynak. Órákon keresztül nézegethetitek már egymást azokkal a bűnözőkkel, mégsem jutottatok közelebb egymáshoz. Engem azért találtak ki, hogy az ilyen ügyeket megoldjam, vagy tovább lendítsem. És én azt mondom, felesleges tovább várakoztatni őket odabent. Szóval? Mehetek Türkiz?

   Türkiz kérdően ZéTére pillantott, aki bosszúsan forgatva a szemét beleegyezően intett, de azért még hozzá tette, értesíti rólam az akció többi résztvevőjét, nehogy véletlenül le találjanak lőni. Aztán biccentett Türkiznek, aki erre felém fordult és azt  mondta, mehetsz.

Szélesen rávigyorogtam, és a kapu felé iramodtam. Azért még hallottam, ahogy utánam üvölt:

 - VIGYÁZZ MAGADRA!!!

   Odabent hűvös volt és sötétebb, mint az utcán. Minden csupa kő, fém és üveg volt odabent, mindent műanyag plakátok borítottak, a pultokon számítógépek, számológépek, tollak, és egy rakás papír sorakozott katonás sorrendben.

   A terem közepén összekötözve könnyáztatta arccal egy pufók ősz hajú férfi hevert, a gépek mögül három géppisztoly és egy shut-gun csöve meredt rám és őrá.

   Akármennyire is igyekeztek csendben maradni, a szuszogásuk, és izzadságszaguk alapján mégis pontosan tudtam, merre találom a célpontjaimat. Az egyiküknek riadtan össze-összekoccant a fogsora, egy másiknak pedig olyan hangosan dübörgött a szíve, hogy az a pityegés, amire három napja felébredtem, halknak tűnt ehhez képest.

     Ők is tudták, hogy itt vagyok, és az akinél a shut-gun volt, hirtelen felemelkedett, elbújt fegyverének tusa mögé, és hisztérikusan rám ordított:

 - KI A FRANC VAGY!? KEZEKET FEL! MEGMONDTAM, HOGY SENKI SEM JÖHET BE! BAZD MEG!!!

 - Anna vagyok. Minek emeljem föl a kezem? – kérdeztem ártatlanul.

 - LÁSSAM A KEZED, RIBANC!!!

 - Te vak vagy? – lengettem meg előtte a kért végtagjaimat. – Így nem látod őket, vagy mi van?

 - NE SZÓRAKOZZÁ’ VELEM!!! KEZEKET FEL!

 - Hát ha ennyire kéred – mondtam én és kinyújtottam a karom felé. – Egyébként…

 - KI VAGY?! HALLJAM!

 - Süket vagy? ANNA VAGYOK, MÁR MONDTAM! – emeltem fel a hangom. Biztosra vettem, hogy vagy nagyon ostoba emberrel beszélek, vagy halláskárosulttal – esetleg mindkettővel. Meglepődött, hogy én is tudok ordítani, ezért, jóval halkabban, mint az előbb, tovább kérdezett.

 - Ők küldtek? A rendőrök?

 - Aha.

 - MI VAGY TE?! VALAMI FRANCOS TÚSZTÁRGYALÓ?! – találta meg újra a hangját.

 - Ne ordíts már! E nélkül is tisztán és tökéletesen hallak. De egyébként nem vagyok túsztárgyaló. Az ZéTé. Én nem azért vagyok itt, hogy tárgyaljak. Ezt az esélyeteket már réges-rég elvesztettétek.

 - AKKOR MIÉRT!? – fekete sí maszkja mögött ülő pocsolya zöld szeme kerekre tágult a félelemtől.

 - Amilyen vagy, biztosan nem tudnád kitalálni…

 - MI VAGY?!

 - Hát talán olyasmi, mint a bérgyilkos. Csak nekem nincs szükségem fegyverre, és talán sokkal találóbb kifejezés rám nézve az, hogy… bérvadász. Vagy bérvámpír…

 - MI VAN?! – ugrott fel egy másik. – EGGYES! LŐDD LE, ÉS HAGYJUK A FENÉBE EZT A LUVNYÁT!

 - Nem tartom jó ötletnek… - mormoltam összeráncolt homlokkal, töprengve.

 - KI KÉRDEZETT?!

 - Ugyan ember! Választhattok: vagy megadjátok magatokat, és akkor élni fogtok, vagy nem és akkor nem – odaléptem a biztonsági őrhöz, felnyaláboltam, és beültettem egy olyan asztal mögé, ahol többé-kevésbé védve volt a többiekkel szemben.

 - Mutatok egy okot, hogy miért tegyétek le a fegyvert. Ha még ennek ellenére sem vagytok hajlandóak rá – akkor áldásom rátok.

   Odamentem egészen a fegyvereik csöve elé, és rájuk mosolyogtam. Vigyorom egyre nőtt, míg vicsorgássá nem szélesedett. Tökéletesen ráláthattak az én tökéletes szemfogaimra.

   De elszámítottam magam. Ahelyett, hogy feladták magukat, kibiztosították a fegyvereiket és eszelősen üvöltve lőni kezdtek rám.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cerberos

(Nindzsák: talán a leglazább izék, 2010.02.07 07:52)

Hm,szip-szip. Hát igen. Sejtettem én, hogy Anna ennél azért vagányabb lány. Mondom, nem is baj. Hajrá - hajrá Anna.
Még csak azt se várom, h megindokold. Anna így vagány, ahogy van és én mindig fangörcsöt kapok úgyis, ha olvashatok róla!!!!

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.01.30 21:13)

Sajnálom. Ez esetben igen-igen mellényúltál.... NEM szerelmesek egymásba. Legalábbis Anna Türkizbe biztos nem. De azért nem lenne rossz összehozni őket....
Na. Majd megindoklom valamelyik folytató részben...
XD
Köszi a kommidat. Úgy örültem neki, és képzeld el emellett csupa-csupa jó dolog történt ma: + vagy - 30 cm hó esett, és gyönyörűen csaltam svindliben és marokkóban ^^
X)

Cerberos

(Havazik. (Kjá!), 2010.01.30 07:29)

Ja és nem csoda, ha AFSen teljesen rácuppantak a történeted szerelmi szálára. (Vagy az az Ishíristan volt?) Na mindegy, én teljesen odavagyok azért a finom kis "nüansz" -ért, ami Anna és Türkiz között van. Az a néhány ígéretes (lol) mondat - hogy Anna sosem hagyná veszni Zé-t vagy, hogy a férfi mindig átkarolva kísérgeti (és lefogadom, h nemcsak a vérszomj miatt!!!!!) Persze nem akarom itt demoralizálni az akciódús szálat, azért a túszmentés nem egy akármilyen fordulat és az sem zavarna, ha Anna az a fajta emancipált nő lenne, aki végül nem omlik senki karjaiba. (De azért Tütkizzel nagyon cukik együtt! <- na ez volt az én hétköna"pi csa"lódások énem!)

Cerberos

(huháuá!, 2010.01.29 18:47)

Először is imádom, hogy a történet Budapesten játszódik!! Nagyon izgalmassá teszi az egészet. Hogy a túsztárgyalás egy OTP bank előtt zajlik! Nagyon tetszik ZéTé alakja. Tiszta haszon, hogy a testvére Türkiznek. Feltalálhat jó pár dolgot, hogy megvédje a a bátyját.
A pillanat, mikor abbahagytad a jelentet! Áhááááá! Folytatást követelek! Moooost!