Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értelmetlen történet

2010.02.08

É r t e l m e t l e n   

t ö r t é n e t

 

    A földön fekszel a hideg latyakos betonon az ötvenes villamos megállójában. De mit keresel ott? Fáj a fejed, mintha darabokra szakadtál volna, és halványan érzékeled, ahogy nagy, lustán leszállingózó hópelyhek lepik be a tested.

 - Jól vagy, Villő? – hajol föléd egy kedves, rövid sötétbarna hajjal keretezett, kipirult arc. Megfogja az ocsmány, bántóan rózsaszínű kesztyűbe bújtatott kezed, és a harmadik társatokkal együtt talpra rángat.

 - Nem ütötted be magad? – kérdi Cerberosz, a „harmadik”. Két szemöldöke között aggódó ránc jelenik meg.

 - Nem – nevetsz rá kissé hisztérikusan, - mit csináltam már megint?

 - Egyszer csak eltűntél C.C. mellől…

 - Megcsúszhattál a latyakon – fűzte hozzá az említett, majd bosszúsan felmorrant. – Megmondtam, ÉN megmondtam, hogy felesleges sózni az utakat!

 - Tökéletesen igazad van – feleled neki mély meggyőződéssel, és az álladat a vállára támasztod, bár tudod, hogy ez sokszor zavarja, - főleg, hogy tönkreteszik itt nekem a gyönyörű havamat.

    Kellett ezt nekem kimondani – gondolod bosszúsan tíz perc múlva, mikor a volánmegállóban állva vársz a buszra. Vérlázító dolog történt ugyanis: a nap hétágra tűz, úgy kisütött január közepén! Túl meleg van, leveszed a kabátod, és tudod, hogy mire hazaérsz, hőn szeretett havad mind el fog olvadni.

    Ez hagyján, de az iskolatáskád is mintha nehezebb lenne a meleg hatására. Egyáltalán mit keres a hátadon? Vasárnap van…

    Ha jobban bele gondolsz, fogalmad sincs, mit keresel a Szarvas Csárda téren, mikor otthon kellene lenned, biztonságos tíz kilométeres távolságban az iskolától, ahol az idén remélhetőleg leérettségizel.

    Töprengsz, töprengsz, de nem jutsz semmire. Nem nézel bele a táskádba, nem vagy kíváncsi rá, mitől olyan nehéz, otthon úgyis kiderül. Vagy nem. Tök mindegy.

    Vasárnap van. Beléd hasít a felismerés: ma nem is járnak a buszok az Üllői úton! Na remek! Sétálhatsz haza. Csak másfél óra az életedből, feltéve, hogy közben nem falnak fel a kutyák, vagy nem rabolnak el az UFÓk. Magad sem tudod eldönteni, melyiket választanád szívesebben, de azért elindulsz.

    Meleged van. Annyira, hogy gondolkodni sem vagy képes. Emelgeted a lábaidat egymás után, mint valami automatára állított robot, és nem is érzékeled az utat. De nincs szerencséd, nem fogsz eltévedni.

    Vecsés határához közeledve újra magadhoz térsz, a tested irányító robotpilótától visszaveszed a vezető szerepet, és csakis két valamire koncentrálsz. Egy, minél előbb érj haza. Kettő, most rögtön essen a hó.

    Felnézel, mert valami különös érzés kerít hatalmába, amit nem is tudsz megmagyarázni. Egy csálé táblán az áthúzott Budapest felirat jelzi, hogy a városnak itt vége. De nem is ez vonja magára a figyelmed, hanem Vecsés és a főváros között húzódó fűzöld színben derengő hártya. És mögötte szakad a hó.

    Ez az! – gondolod és legszívesebben felordítanál az örömtől. Gyorsan magadra kapkodod a sapkád, a sálad, a kabátod, és azt a bizonyos rózsaszínű kesztyűdet, amitől a hideg futkos a hátadon, a kezedet viszont elképesztően melegen tartja.

    Kezedet magad elé emelve átolvadsz a különös hártyán, olyan érzésed támad, mintha vízfüggönyön haladnál keresztül.

    Megcsap a hideg. Az arcodba szúrós hópelyhek vágódnak, de te szélesen elvigyorodsz, és megfeledkezve a világról hangosan kurjantva nekiiramodsz.

    Befordulsz a következő sarkon, ahol sűrű köd fogad. Lelassítasz, és néhány méter után, két sötétebb, derengő alakra leszel figyelmes. Közelebb érve látod, hogy a barátaid, Cerberosz és C.C. azok, akik elvileg hazamentek, és otthon kellene lenniük.

 - Helló – köszönsz meglepetten, mert mindkettőjük haján, és kabátjuk gyűrődésében vastagon rétegződött a hó, jelezve, hogy már régóta állnak itt.

 - Mit kerestek itt?

 - Téged várunk – feleli C.C.fintorogva, mintha olyan dologról homályosítana fel, amiről egyébként is tudnod kellene.

 - Aha – értetlenkedve felhúzod a szemöldököd. – Igazán örülök nektek, meg minden, király, hogy átjöttök hozzánk, csak nem számítottam rátok…

 - Nem hozzád jöttünk, hanem érted – szakít félbe Cerberosz. – Érted?

 - Nem, de biztos igazad van. És mit fogunk csinálni… értem? – kíváncsiskodsz, és beléjük karolsz teljesen rájuk bízva magadat. Elhatalmasodik rajtad a boldogság, hogy láthatod őket.

- Örülök nektek! – dünnyögöd, mire összenéznek, majd C.C. vigyorogva megböki a halántékod, jelezve képzeletbeli gondolatolvasási képességeteket, és rávágja:

 - Tudom.

 - Hová megyünk?

 - Valába – közli Cerberosz, és megigazítja örökké karcos szemüvegét. Nem akarod megkérdezni tőle mi az, hagyod magad, biztos jó móka lesz.

 

    Így utólag úgy véled, talán mégsem kellett volna velük menned.

    Nagyon furcsa helyen kötöttetek ki. Nem hiszed, hogy Vecsésen lettetek volna, talán Cerberosz és C.C. tényleg… Valába vagy hova vezettek, bárhol is legyen az a hely.

    Egy olyan régi málló vakolatú körházba értetek, az udvarát vastagon szemét, iszapos mocsár, és susnyás borította. De ők nem törődtetek vele, így te sem láttad értelmét tépelődni azon a hirtelen felmerült sok miérten és hogyanon.

    Meg sem álltatok a legfelső emeletig. Ott beléptetek egy ajtón, amelyet már előzőleg valaki félig kifordított a sarkaiból. Odabent is minden fel volt borogatva, a falakon nagy égésnyomok virítanak.

    A szoba egyetlen ép bútorán, egy asztalon egy sárkány vergődik, próbál kiszabadulni egy számos sebből vérző kalapos, sárga bajuszú ballonkabátos illető szorítása alól.

    De sárkányok nem léteznek – hasít beléd a kételkedés, és próbálsz magyarázatot találni valamire, ami ott van a szemed előtt.

 - Ezt hagyd abba – parancsol rád figyelmeztetően C.C., és a sárkányra mutat, ami hátborzongatóan felvisít, és átrepíti a terem másik oldalába a bajuszost. – Nem szereti, ha nem hisznek benne.

 - Aha – motyogod, és kitartóan bámulni kezded a különös lényt. Kékes-zöld pikkelyek borítják karcsú erőteljes testét, gyémánt alakú fejétől hosszú, villás farka végéig, sötét taraj fut végig. A két hátsó lábára áll, kiterpeszti sötétkék tollú szárnyait. Körülbelül olyan magas lehet, mint te. Mindig is nagyobbnak képzelted a sárkányokat.

    Orrlyukaiból vékony csíkban füst gomolyog, jelezve, hamarosan tüzet fog okádani. Rád mereszti nagy szemeit, amelyek éppolyan színűek, mint a kesztyűd: rózsaszín, lila, sárga és zöld csíkokkal. Keskeny, macska pupillája kifehéredik, ahogy sziszegve kiereszti a lángot az agyarai között.

    Megint csak azon tipródsz, miként lehetséges ez, de mielőtt még megéghetnél, C.C. elránt, Cerberosz pedig átterel a szoba másik felébe a bajuszos mellé.

 - Végre, hogy itt vagytok – mordul rá amaz a barátaidra, neked pedig sehogy sem tetszik ez a hangnem. De nincs időd beolvasni neki, mert a sárkány megint támadásba lendül, most is téged vesz célba.

    Ám a bajuszos oldalba kapja a sárkányt, miközben utasítja C.C-t és Cerberoszt, hogy menekítsenek innen, amíg le nem kötözi a sárkányt. Pedig neked eszedben sincs lelépni innen. Ez a helyzet túl érdekes ahhoz, hogy csak így itt hagyd. Kit érdekel, ha megéget az a sárkány? Téged biztos nem. Csak egyszer… csak egyetlen egyszer szeretnéd megérinteni ezt a gyönyörű lényt…

    De már repülsz is kifelé az ablakon. Zuhansz vagy négy emeletet, de a becsapódás, a szúrós szagú kulimászba egyáltalán nem fáj. Háton fekszel, a sűrű, trutymós takony félig meddig beborít. A hó rendületlenül esik.

    Legalább egyvalami normálisan működik – nyugtázod le magadban, és talpra kászálódsz. Hallod a sárkány vonyítását, legszívesebben visszamennél, hogy, megnézd, mi van vele.

 - Valami hozzáért a lábamhoz! – sikkant Cerberosz meglepetten, és visszatolja az orrnyergére a szemüvegét. Ők nem lettek olyan szutykosak mint te, talpra estek.

 - Van egy kérdésem… - kezded óvatosan, vékonyka hangon.

 - Légyszi’ ne most – sziszegi C.C., aki kezében egy égszínkéken derengő kő fényével pásztázza a kulimászt.  – A kövem élőlényeket jelez ebben a szmötyiben.

 - Köved… - ráncolod a homlokod, mert olyan ismerős a helyzet. Talán hallottál, vagy olvastál… Igen, tényleg olvastál a Crystallikokról. C.C. képzelte el őket, és bonyolított köréjük egy saját szavaiddal élve über-király-állat történetet.

 - Hé! Az egy Crystallik-kő? – kérdezed álmélkodva, hitetlenkedve.

 - Igen – kuncog a markába a barátod, - jó, mi?

 - El sem hiszem! Hogy lehetséges ez?

    De nem kapsz választ. C.C. szép, nagy zöld szemének írisze haragos szürkébe vált, és dühösen felhorkan.

 - Kígyók! Cerbi, kígyók, vigyázz!

 - Rendben – feleli ő és hirtelen megnő, amúgy is fenékig érő barna haja. Megsuhogtatja, és harciasan az kiáltja:

 - Tőlem jöjjenek csak!

    Jöttek. Nem értesz semmit, állsz megkövülve egy helyben, és elképedve bámulod a barátaidat, akik lelkesen irtani kezdik a mindenféle színekben pompázó kisebb-nagyobb csúszó-mászókat. Cerbi az önálló életre kelt hajával szaggatja széjjel a halálos mérgű szörnyeket, C.C. pedig válogatott csapásokat mér a tekergő dögökre a kövével, kisebb fajta népirtást rendezve soraikban.

 - Easy – motyogod, magad sem tudod, miért. Egy gyönyörű vörös-fekete-fehér csíkos példány vigyorog rád. A kígyó egyre csak feljebb és feljebb emelkedik, folyton himbálva magát.

    Megkövülten bámulod, majd hátrálni kezdesz, mire majdnem beléd mar egy király kobra. Félreugrasz, de megint a vörössel találod szemben magad. Rád sziszeg, és megpróbál szemen köpni mérgével.

    Elveszíted a fejed, egy némi tökéletesítést kívánó maigerivel elrúgod, de további kígyók siklanak feléd félelmetes gyorsasággal. Segítségért szűkölsz, de mindkét barátod el van foglalva a maga kígyóival.

    Betelik nálad a pohár, mikor egy olyan vastag anakonda igyekszik a bokádra tekeredni, mint a combod. Rátaposol, betöröd a koponyáját, és fejvesztve menekülni kezdesz felfelé a falon.

    Meglepődsz, nem érted, hogyan lettek egyik pillanatról a másikra ilyen pókemberi képességeid.

    Talán a mátrixba kerültem? – kérdezed magadtól, de aztán el is hessegeted a gondolatot. – Az lehetetlen. Ahhoz be kellett volna szívnia egy tükörnek.

    Felérsz az elő erkélyre, lenézel, barátaid utánad erednek. Kérnek, várd meg őket, és ne csinálj semmilyen hülyeséget, de mintha meg sem hallottad volna. Rohansz a lépcsőházba, kettesével, nem is, hármasával veszed a fokokat. Mire felérsz, mindkét oldalad szúr.

    Mégis le kellett volna adnom azt a húsz kiló felesleget – csapsz rá gondolatban hájhurkáidra. Pedig csak éppen hogy vagy túlsúlyos, és sosem zavart ez a tény.

    Berontasz a szobába. A bajuszos egy székre rogyva pihen. A sárkányt időközben rákötözte az asztalra. A lény kétségbeesett vonaglik, de tüzet fújni sem tud, mert a száját is összeszíjazták.

    A bajuszos rád emeli fáradságtól fénylő véraláfutásos szemeit.

 - Többiek? – kérdezi fásultan.

 - Jönnek  - vágod rá, és hirtelen valami kemény tárgyat érzel a farmerod farzsebében.

 - Van egy ollód? – ugrik talpra a bajszos, de kérdése inkább hangzik kijelentésnek, mint kérdésnek. Zsebedbe nyúlsz, kitapintod az olló formájú tárgyat, aztán a kezébe adod, fogalmad sincs, mit akarhat vele. A sárkány rémülten vinnyogni kezd, és szinte könyörögve néz rád. De te, mint oly sok mindent, ezt sem érted.

    A bajuszos szaggatottan felsóhajt, majd tőrként felemeli az ollót, és lecsap vele a sárkány mellkasára.

    A lény is, te is felvisítasz. Furcsa, de fájdalmat érzel melltájon. Lenézel és rászorítod a kezed egy véres, roncsolt szélű lyukra. A sárkány szívet szaggatóan sikoltozik. Vagy a saját hangod hallod?

    A bajuszos újra megemeli az ollót, de ezt most már nem akarod annyiban hagyni. Ráveted magad a sárkányra, így az olló a te hátadba fúródik bele. Fájdalmat már nem is érzel, helyette inkább valami furcsa, kellemes zsibbadás kerít hatalmába. A véred összekeveredik a sárkányéval.

    A lény mintha elkezdene felszívódni beléd. Érzed, ahogy belebújik a testedbe.

    Milyen furcsa – gondolod elképedve, és egy rakás miért kering az agyadban.

    Cerberoszék robbannak be a szobába. Meglátnak téged a beléd folyó sárkánnyal, és a bajuszossal, aki még mindig elszántan markolja a véres ollót. Egyből nekiesnek a támadódnak, és te már végképp nem tudod, mi folyik körülötted.

 - Azt ígérted nem lesz baja! – csattan fel C.C. és kezében a kő fenyegetően felragyog.

    Eleged van. A sárkányod végre teljesen eltűnt a szíved táján éppen bezáródó sebben, most már fel tudsz kelni. Faképnél hagyod a bajuszost, és a barátaidat, eltépsz ebből a romos körházból. Már nem érdekelnek a válaszok csak el akarsz menekülni. Az utcán találsz egy motort, felpattansz, rá, és beindítod, pedig azelőtt még sosem csináltál ilyesmit.

    Utánad erednek, majdnem utol is érnek, pedig legalább háromszázzal repesztesz végig Vecsés…  - vagy Vala? – utcáin. Tudod, hogy az egyetlen esélyed, ha megint átléped azt a fűzöld hártyát.

    És akkor meglátod. Felbőgeted a motort, a kereke kipörög, hó, latyak, és jégdarabkákat lövellve a barátaid és a bajszos idióta arcába.

 - Várj! – bődül fel Cerberosz, és hajával megpróbál elkapni. – Megmagyarázom!

    Te hátrafordulsz, féloldalas, gonosz mosolyt vetsz rájuk, és sátáni hangon kacagva felengeded a kuplungot, mire a motorod kilő, és átrepít a falon.

 

    A világ elsötétül. Eltűnődsz azon, hogy kerültél ide, miért van ilyen sötét, benned van-e még az a sárkány, és ki volt az a bajuszos. Hogyhogy Cerbi haja önálló életet él, és mióta van C.C-nek Crystallik-köve? És egyáltalán miért van az, hogy hirtelen semmi sem normális?

    Persze egyből rájössz, hogy nem fogsz választ kapni. A sötétség mélyén fénypont bukkan föl, láthatatlan erő vonz, húz felé. Még van időd feltenni egy utolsó kérdést.

 - Volt ennek bármilyen, akármilyen értelme? – egy hosszú pillanatig néma csend vesz körül, aztán a sárkány sziszegő hangját hallod.

 - Nem, barátom, abszolúte semmi…

    Amikor elér a fény, még egy valami foglalkoztat.

 - A sárkányok tényleg tudnak beszélni? – csodálkozol. – Van erre bármilyen magyarázat?

 - Egyáltalán nem is volt soha – susogja a sárkány, aztán már nem érzed többé.

 

    Valaki megrázogatja a vállad. Az ötvenes villamos megállójában fekszel, a hideg, latyakos kövön.

 - Jól vagy, Villő? – hajol föléd egy ismerős arc.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

"I'M NOT A COWBOY JUNKIE, I'M A WRITER NINJA kAIZOKU OU"

(A Tulaj, 2011.06.17 22:53)

:D lájkolom a válaszod.
a reakcióm a kommentedre: tökmindegy! mi a véleményed a bűvös huszonhármasról????? <- ki van éhezve :P :D

"I'm a cowboy junkie, on a csillagközi préri"

(Cerberos, 2011.06.17 19:34)

Nahát, ide tévedve úgy döntöttem újraolvasom a Kill the rubbit -et és azt kell, hogy mondjam, ez a sztori még mindig nagyot üt!!! Ami most a legjobban megfogott az az utolsó álom végi párbeszéd a sárkánnyal. Végül is miért kéne, hogy mindennek (miért kéne, hogy AKÁRMINEK) legyen valami mélyebb értelme? Nem lehet valami egyszerűen csak önmagáért? Kár akár egy álmot is agyon analizálni - azért van, hogy legyen!
Továbbra is imádom a különleges köteléket közted és a sárkány között. Valamiért nagyon megfog a jelent, amikor a sárkányt védelmezed és a végén meg egyesülsz vele!
Amúgy egy kis ujjgyakorlatnak szántam ezt a kommit, mielőtt belevágok a Vámpír Anna 23-ba!!!
(Húúúú, a hátborzongató 23-as szám!)

És lőn világosság a fejemben!:)

(Lilly, 2010.06.09 14:10)

Most már minden világos, mint a nap. Nem is nézem tovább, nem akarom, hogy kiégjen a szemem:)

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.06.05 17:39)

Szia Lilly! Nagyon örülök az összes kommidnak, a glóriásoktól kezdve mindnek, amit írtál... XD Hálásan köszönöm, hogy olvasgatsz itt nálam.

Azért Kill The Rubbit, mert Alicet egy nyúl csata le a csodák és az álmok világába. A nyúl azonban félrevezette őt, mert egy szürrealisztikus izébe csöppent. Ezért kell kill that Rubbit XD!!!

Egyébként nem én vagyok a névadó, ez amolyan közös találmány. De főleg a Cerbié.... XD

Fupevvebbit :)

(Lilly, 2010.06.05 15:44)

Ef egy á'om? Háát.. Tévveg ninf fok évteme. Én if ilyen bavomfágogat foktam á'modni. De egy vafamit nem éftek. A menüpont neve: KILL THE VABBIT!! De miéft? Még ha fheep killing lenne, aft megévteném. :) De így?

Cerberos

(Ma a KGB ügynöke voltam., 2010.03.13 21:50)

Kedves barátném Szirka. A személyemet ért vádra (idézem:"De biztosra veszem, hogy mindezt csak azért az egyszerű okért írtad le ily válogatottan, hogy hosszabb komit írj mint én") nem kívánok csak ügyvéd és/vagy boxbíró jelenlétében felelni! :D
Mindazonáltal köszönöm, amit arról írtál, hogy válogatott a stílusom! Gondolod Örkény volt rám hatással? Ha az időrendet nézünk ez valóban egy lehetséges opció! (Igen, akkoriban tanultuk Örkényt, azt hiszem.)
Ezúton ígérem (bár nem vehetem teljességgel biztosra, hogy olvasod majd ez alábbi szerény kommentemet) hogy a holnapi napot kommentár szempontból teljes egészben neked szentelem. De nem, máris hazudok, mert Párka is kap majd némi hozzáfűzést a Vámpír Anna legújabb fejezeteihez. Most viszont távozom a bal fenéken, elmegyek aludni. Lö pá!
(U.i: Hát ez valami szörnyű lett, remélem bírjátok majd gyomorral! :P)

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.02.21 12:24)

Geezer eoldal. majdcsak lesz címe, sose bánkódj. Egyébként lehetne a címe akár Procyon. Elvégre ez a te álmod, a te döntésed, a te lelki megkínzatásod, áldozatod értünk. Úgy illene, hogy a neved legyen a cím...
Mellesleg, azóta még semmi említésre méltót, nem álmodtam. A többire vagy nem emlékszem, vagy olyan, hogy azt meg inkább elfelejteném...

Szikra

(Szirka, 2010.02.16 21:07)

Megjegyzem: Ha megcsinálnánk rendes filmbben és valami megmagyarázhatatlan ok miatt, ami minden bizonnyal csak a környezeti tényezők olyan módú változása lenne, ami számunkra nem lenne különösen előnyős, sőt esetleg hátráltató, ha nem lenne sikere. Még akkor is ott van az a lehetőség, hogy megvennénk XY moziban az összes jegyet a filmre és azt hinnék, hogy sikeres, ami, megint csak megjegyzem, az, és megvennék a filmet és lejátszanák mindenhol, de akkor a környezeti tényezők végre befelyeznék a szivatást és olyan véletlenszerű hatásai lennének, amely miatt végre sokan megnéznék és pozitívan vélekednek róla.
Egyébként Cerberosz, a komidban valami hihetetlenül költőien fogalmaztál. Nagy hatással van rád Örkény, ahogy látom és olvasom ( ez a kettő egyben).
De biztosra veszem, hogy mindezte csak azért az egyszerű okért írtad le ily válogatottan, hogy hosszabb komit írj mint én, de ezt elnézem most kivételesen, mert ahogy emlékszem ígértél egy hosszú kommentet nekem is, ha folytatom az eddig még ideiglenes című (köbgyök)ÉR-t. Itt megjegyzem (ismét): Csak ÉR lett volna, de azt a rendszer rövidnek találta.

Nagyon hálás <)

(A Tulaj, 2010.02.11 22:09)

Én... én... oreva... oreva... nem is t'om, hogy mit mondjak! Örülök, hogy ilyen barátaim vannak, akik ILYEN hosszú kommikat írnak nekem. Mindketten hivatalosan is rekordot döntöttetek. És elmorzsoltam egy örömkönnyet is... És örülök, hogy nem zavart Titeket az álmomban rátok állított szerep... (((Reagálva a válaszadásra: NEM szorul magyarázatra, mert NINCS magyarázat..)))
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy csókoltatlak titeket, és köszönöm a kommijaitokat!!!

Uuuuáááááááháhháháááááááááá!!!
*IGEN. Tényleg sírva fakadt. ((hallgatna már el, ez a vonyítás...)) De legalább örömében teszi*

Cerberos

(KILL THE RABBIT!, 2010.02.11 20:35)

Szia Alice, örülök, hogy vissaztértél Csodaországból.
Na elég az ökörködésből, most következzen az igazi kommim!
Először is, határozottan élveztem, hogy mi vagyunk a szereplők és hogy a helyszínek között szerepel Vecsés meg a Szarvas Csárda tért. Állati jó volt, ahogy leírtál ilyen aprócska gesztusokat, mint hogy mindig visszatolom az orrom hegyére a szemüvegem meg hasonlók. Jaj és nagyon tetszett az szuperképesség a hajammal.(Igen, ha Marvel - hős lennék biztos ez lenne az erőm). Tényleg úgy éreztem tőle magam, mintha valami szuperhős lennék, azért is írtam az előző kommentbe, hogy WonderWoman!
Azért, ha feltétlenül valami pszichológiai magyarázatot akarnék kreálni a dologhoz, akkor azt mondanám, hogy a sárkány az a Te lelked egy darabja lehetett, amiről úgy érzed elfogták és kínozzák. Amiben mellesleg mi a C.C. - vel aktívan részt veszünk. Na ez azért elég nyugtalanító kép, nem gondolod? Ha néha úgy érzed, hogy megkínzunk, szólj nyugodtan! (Látod C.C. én megmondtam, hogy energiavámpír vagyok!) Mindenesetre gyönyörű ötlet, hogy egyesülj egy ilyen fenséges sárkánnyal. Nagyon tetszik az ehhez tartozó abszolút groteszk világ. Vala, ami a zöld hártyán túl fekszik, az örök tél, a koszos bérházak világa. Ahol nem szorul magyarázatra (vagy legalábbis nincs válasz arra), hogy honnan vannak a teljesen hétköznapi(nak látszó) barátaidnak szuper képességei!
Mikor elkezdtem olvasni a történetet, akkor még korántsem vártam ilyen elképesztő fordulatokat. Végig azon morfondíroztam magamban, hogy hát igen, csupa olyasmiről álmodtál, amire valószínűleg napközben is sokat gondolsz - arra, hogy miért olvad el a hó és miért nem esik, C.C. -re meg rám, stb. De mikor elérkeztünk Valába ez a véleményen gyökeresen megváltozott. Hihetetlen, hogy még álmodban is milyen kreatív vagy. (A nap végére mégiscsak Te vagy, akit a legjobban "utálok". :D)
Én nem csodálom, hogy rácuppantak az AFSenerre a történetre. Olyan finoman vezet át a történet a hétköznapi történésekből a hihetetlenekbe, hogy mindenkinek az az érzése támadhat: a francba is, hát ez akár velem is megtörténhetett volna!
Olyan lett ez a novella, mint egy Myazaki film! (Főleg, h a főhősnő egy átlag lány, és sárkányok szerepelnek benne meg egyéb hihetetlen szereplők.) Hát ebből biztosan kéne egy rövidke rajzfilmet csinálnod egy szép napon! Ha másért nem, csak hogy mi hárman megnézzük együtt!
Összességében tehát gratulálok! Nagyon jó! (Most követeljek folytatást? Inkább csak azt, amit C. C. javasolt: írd le minél több álmodat!)

Cerberos

(WonderWoman, 2010.02.11 20:18)

Utólagosan is bocsánatot kérek tőled, hogy a ballonkabátossal öszeesküdtünk ellened. De TÉNYLEG azt mondta, hogy az eljárás teljesen biztonságos és fájdalommentes! Azt is ígérte, hogy mikor magadhoz térsz az 50-es villamosmegállójában nem emlékszel majd semmire. Legalább ebben az egyben nem tévedett.
Ha az a kígyós baleset nem következik be, talán minden másképp alakul. Egyáltalán, azoknak a dögönek ott sem kellett volna lenniük! És C.C. -vel elkövettük azt a hibát, hogy azt hittük, elbírunk egyszerre ennyivel. Ha nem lepnek meg minket, elmondhattuk volna előre, hogy mi készül és akkor nem esel pánikba és nem hajtasz el azzal a motorral (apropó nem is tudtam, hogy tudsz vezetni!) talán még azt is megmagyarázhattuk volna, mégis mi folyik itt...

aki betegre röhögte magát

(A Tulaj, 2010.02.10 22:36)

Köszönöm ezt a hosszú kommit! Megnevettetett! És jó ötletnek tartom, hogy írjuk le az álmainkat!
Na kíváncsi vagyok... Whether will i have a dream tonight??????????????? XD EEP.

Szikra

(Szirka, 2010.02.10 16:52)

Hát ez elképesztő. Ha én álmodnék ilyeneket... Volt egy Crystallik kövem! De jó! Még egy Crys-sel is beérném, de egy igazi kő. És Cerbi haja. Xavára emlékeztetett... Azért meghalgathattad volna azt a magyarázatot. Kíváncsi lettem volna rá, hogy mi is ez. De jó tudni, hogy az álomvilágban futok vagy 300-al, meg ezek. BEST DREAM EVER!!! YOU ROCK AND RULE IN DREAM LAND!!! COOLIO!!! Azt hiszem ez érzékelteti a tetszésem, amennyiben mégsem, akkor nem tudom, a mondatomnak ezt a felét nem gondoltam át. Kíváncsi leszek, majd Cerbi véleményére is.
Hé! Miért nem csinálunk egy olyat, hogy ilyen álmokat leírunk és felrakunk az oldalainkra, (igen Cerberosz, te is). Meglenne a heti gyagyaszínvonal, a részemről, sokszorosan. Bár ez az emlékezhető álmoktól is függ, na jó, azoktól függ teljes mértékben.
Látod mit tettél Villő. Ez életem leghosszabb kommija és úgy gondolom, hogy jobb, ha most már befejezem, mert lassan nincs értelme és... Hol tartottam?
Ja, igen:
EEEEEEEEEEEZZZZZZZZZZZZ NNNNNNAAAAAAAAAAAAGGGGGGGYYYYYOOOOOOONNNNNNN JJJJÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Túlzás?


Nem hinném.