Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Silvester karácsonya

2009.10.25

- Silvester karácsonya -

 

     Eljött a karácsony reggele. Egészen idáig Sly rendületlenül játszotta a lelkes kutya szerepét, egyfolytában csaholt, csóválta a farkát, és bohókásan ugrándozott. Hűségesen követte Ian-t és Izzy-t mindenfelé, ám ezen a napon már egyszerűen nem tudott tovább játszani. Nem is akart… A karácsony számára nem ünnep volt, hanem élete legszörnyűbb napja, amit igyekezett elfelejteni, és sajnos eddig mégsem sikerült.

     Ian és Izzy nem tudták mire vélni Sly hirtelen hangulatváltozását. Izzy megpróbálta dédelgetni, simogatni, Sly morgott és elszaladt. Izzy megpróbálta visszacsalogatni valami finomsággal, nem ért vele semmit.

     A vérfarkas egyfolytában az ablakban ült és az orrát lógatva bámult kifelé. Senkit nem akart látni, és senkit nem tűrt meg a közetlen közelében.

Ian sem értette igazán  dolgot, de sejtette, hogy ezen a napon történt valami Silvesterrel, amiről a vérfarkas vagy soha, vagy csak idővel fog beszélni…

     Ennek ellenére kellemesen telt a két varázstudó napja: a délelőtt mágikus hógolyócsatába fúlt, aztán ebéd után (Sly nem evett semmit), közösen díszítettek fel egy kis cserepes fenyőt, amit Ian direkt erre a célra növesztett reggel.

     Végül elérkezett a karácsonyi vacsora (melyen Sly megint nem evett semmit), majd következett z ajándékosztás. Ian és Izzy is elvonult néhány percre, amíg előszedték ajándékaikat. Izzy ért előbb vissza a nappaliba a fához, és lerakta ajándékát, aztán várakozva leült a fotelbe. Silvestert kezdte nézni, aki ült az ablakpárkányon, a hideg, párás ablaknak támasztva busa fejét, és halkan nyüszített.

     Izzy-nek hirtelen támadt egy ötlete. Mindig is megakarta érteni, hogy mit mondanak az állatok. Az ő nyelvükön beszélni… olyan dolog volt, amit még a varázstudók sem voltak képesek megoldani, mert ahhoz ismerni kellett volna az állatok „nyelvének” nyelvtanát. De mi van akkor, ha fordítva van? Ha nem az ember beszél állatul, hanem az állat emberül?

     Izzy felemelte balját, és rámutatott vele Sly-ra. Ugyanazon a nyelven szólalt meg, amelyiken Ian kezdett el beszélni, mikor enyhítette Sly görcseit.

     A lány érezte, hogy a varázslat sikerül, és halvány, diadalmas mosolyra húzta ajkait. Aztán várt, hogy a vérfarkas –akit ő kutyának hitt-, megszólaljon. Nem kellett sokat várnia: Sly felnyüszített. Először csak az állati hangját lehetett hallani, majd kisvártatva felcsendült az emberi is párhuzamosan a vékony, halk sípolás mellett. Silvester mindebből semmit sem vett észre.

 - Miért? – suttogta. Furcsa összevissza, zavaros volt a beszéde. – Miért zártál ki akkor éjjel, apa? Hiszen karácsony volt… nagyon hideg. Hideg… hideg… nagyon hideg… Anya sikított… Honey is… Az az átkozott telihold meg kerekebben vigyorgott le az ocsmány, sápadt képével… Furcsa voltál… Biztos valami rosszat tettem… amiért te megharagudhattál… Sütött rólad a gyűlölet… De miért? Esélyt sem adtál… kidobtál a hóba… és akkor ott volt ő… De te még mindig nem engedtél be, még mindig nem… nagyon fájt apa… ahogy most is… még mindig… Kitépted a szívem, apa… De miért… Talán ha… - elhallgatott, mert bejött Ian, a bajsza alatt hatalmas karácsonyi mosollyal. Látva, hogy senki nem figyel rá, gyorsan letette az ajándékát, és előbb Sly-ra (a lábán rágcsálta a szőrt –bizonyára viszketett), majd Izzy-re pillantott. A lány megdöbbenve nézte a vérfarkast. Nem tudta hová tenni Sly monológját, melyből nem derült ki semmi, csak az, hogy egyszer régen valami szörnyű történhetett a fiúval.

 - Sly… - suttogta. Silvester rá nézett. – Veled meg mi…

 - Izzy – vágott közbe figyelmeztetően a vérfarkas. – Ne szólj hozzám. – morogta, és lekushadt. Még most sem tűnt fel neki, hogy emberi nyelven beszél a jelenlegi formájában. Ian-nek annál inkább.

 - Izzy, miért változtattad meg a beszédét?

 - Hogy megértsem mi baja van…

 - Mi?! – Silvester dühösen meredt Izzy-re. – Mit csináltál?

 - Észrevettem, hogy valami nyomaszt. Még nézni is rossz volt. Azért csináltam, hogy megtudjam, mi bánt, és segíthessek rajtad, és…

 - Nem kell segítség! – vakkantotta Sly, és felállt. – Már Ian-nek is mondtam… De ő… és te is… Nem értitek… nem fogjátok fel, hogy csak nektek lesz rosszabb!

 - Sly… - kezdte Ian.

 - Tudom! Csak jót akartok… De nincs értelme! – a hátán felborzolódott selymes szőre, és pengeként meredt a levegőbe. – Csináld vissza, Izzy!

 - Nem. Elég az önsajnálatból. Halvány gőzöm sincs, mi van veled, de nem fogom visszafordítani  bűbájt.

 - Izzy – nézett  lányra Ian. – Ő más. Észérvekkel  nem győzöd meg… Számára csak idő kell. Változtasd vissza.

 - De…

 - Gyerünk – mondta ellentmondást nem tűrő hangon az öreg varázsló.

 - Rendben. – Izzy elmotyogta az ellenvarázst. – Ne haragudj – mondta még Sly-nak, és a zsebéből előhúzott egy  hatalmas, kerek ajándékot. Nem mintha olyan mély lett volna a zsebe, de miután tértágító bűbájjal kezelte, a háztartás nagy részét, és még Ian öszvérét és nyugodt szívvel belepakolhatta volna.

 - Tessék. Ezt neked csináltam. – Sly meglepődve nézett rá. – Kibontom neked jó? -  a csomagolás se per alatt lekerült az ajándékról, melyről kiderült, hogy egy kézzel varrt babzsák párna. Izzy a huzatot sötétkék, vastag fonálból horgolta, csillagmintázatot bájolva vele. Sly nem mozdult. Értetlenül nézte Izzy-t.

 - Észrevettem, hogy szeretsz az ablakban ücsörögni, és gondoltam, készítek neked egy ilyen párnát, hogy meg ne fázz a párkány hideg kövén. – Izzy odavitte Sly-nak az ajándékot, és le tette mellé a kőre.

A fiú csak meredt rá nagy csillogó szemekkel. Aztán nekinyomta fejét Izzy-ének (a párkány fejmagasságba emelte Sly-t), és hideg, nedves orrával beleszuszogott a lány fülébe.

 - Szívesen – mondta a lány, és megsimogatta Silvestert, aki válaszul megcsóválta farkát. Most Ian lépett oda Sly-hoz. Ő egy kicsi képet adott neki, amit bűbájjal készített. Az eredmény egy csontkeretbe foglalt fekete fémlemez lett, melyre rézzel az ő portréikat nyomták, ahogy mosolyognak.

     Azért itt megjegyezném, hogy Ian elvarázsolta a képet másképp is, hogy amíg Izzy nem tudja meg az igazat Sly-ról, addig a lány kutyának lássa a képen szereplő fiút.

     Sly Ian-nel is bucizott. Aztán összegömbölyödve rátelepedett új párnájára, és nézegetni kezdte a képet, amit Ian nekitámasztott a falnak. Még mindig nagyon szomorú volt, és fájt neki a saját létezése, a rossz emlékek… De most már valami mégis változott. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem volt továbbra is mérges a lányra és nagyapjára, amiért megpróbálják megmenteni a lelkét, mikor mindenki tudja, hogy őt, ha nem is eleve, de az emberiség pusztítására teremtették. Az egy dolog, hogy majdnem lebukott Izzy előtt, majdnem kiderült, hogy hogyan vált ilyen fertelmes szörnyeteggé… Nem akarta elmondani. Semmit nem akart tőlük. Csak azért maradt Ian-nel, mert megsajnálta az öreget, hogy mennyire igyekszik megtörni az őt körbezáró jégpáncélt, másrészt meg engedelmeskedett farkas-ösztönének, mellyel Sly józan esze egyfolytában harcban állt. Egy része meg akarta marni Ian-t és (most már) Izzy-t, a másik elszántan védelmezte őket.

     Sly nagyon félt, rettegett tőle, hogy elveszíti önuralmát, és megharapja őket. Bár ez a forma kevésbé végzetes, mint az, amelyiket holdtöltekor kell felöltenie, de azért…

     És volt még valami más is… Sly szeptemberben, mielőtt még Ian rátalált volna, a saját falkájának vezére volt, de azon  végzetes reggelen… mindenkit… mindenkit elvesztett…

     Elnézte Ian-t és Izzy-t, ahogy megajándékozzák egymást. Figyelte a boldog mosolyt az arcukon. Ahogy konfettit szórnak egymásra, és apró szikrákat eregetnek a mutatóujjukból, melyek a levegőben lebegtek egy darabig, aztán leszállingóztak valahová, és ott vibráltak tovább.

     A két mágus sokáig beszélgetett még. Sly lassan kezdett elálmosodni, ezért szájába vette  képet, meg a párnát, és bement a szobájába aludni.

 

     Éjjel Izzy-re rátört a szomjúság. Kiment a konyhába, és töltött megának egy pohár vizet. Ahogy itta félálomban eljutott hozzá egy hang, ami sehogy sem illett bele az éjszakai csendbe. Sly szobája felől jött, nyöszörgést, és szaggatott motyogást hallott.

     Kíváncsisága szinte egyből felébresztette. Kizárt, hogy Sly beszélni tudjon, mikor, ő megszüntette azt a varázst, így Silvester csak kutyahangokat kéne kiadjon magából.

     Odament, és benyitott. Az ágyon a lepedőbe csavarodva, és saját rémálmától szenvedve egy törékeny, szőke fiú dobálta magát. Két hegyes füle félelmében a koponyájára simult, szőke szőrű bozontos farka a combjára tekeredett.

     Izzy a szájába tömte öklét, nehogy felsikítson. Semmitől sem rettegett jobban a világon, mint a vérfarkasoktól. Gyorsan becsukta az ajtót, és elrohant Ian-ért.

 

     Sly nem sokkal azután, hogy Izzy holtra váltan elviharzott a nagyapjáért, felriadt. A társairól álmodott, akiket annak idején ő vezetett. A barátai voltak egytől egyig. Akkor fordult vele elő utoljára, hogy úgy érezte, van családja.

     Hirtelen elhatározással lehámozta magáról a takarót, és felállt. Átalakult és kiment az éjszakába. Ideje eltemetnie a barátait.

     Ez már nem várhat tovább.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szip-szip OÁÁÁ!!

(Lilly, 2010.06.01 17:39)

Szegény Sly! :( Szegény kicsi (:vér:)farkinca!

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.27 23:24)

Nem, határozottan fejlődsz.
...
- De remélem nem ölsz meg... váháháháháháááááá!!!! KÉNYSZERÍTETTEK, HOGY EZT ÍRJAM!!!! Villő voholt... snif.
//MI VAN?!//

Cerberos

(ha nagy leszek, ninja leszek!, 2009.10.27 19:21)

Michael Andrews - Gary Jules - "Mad World" (Michel Gondry) <-ezt hallgattam youtube- on. Sztem átütő a hatás. Magában egy pöppet nyálas... Egy videóban hallottam, ami poénra vette a számot, de meg akartam hallgatni eredetiben is. Hát ez lett a vége. LOL :D
Állati hangulatos, ahogy elképzelted a két varázsló karácsonyát. Milyen rendes már Iantól és Izzytől, hogy készültek ajándékkal. Komoly feszültséget ad a történetnek, ahogy Sly örökké viaskodik magával. Ez milyen már! De persze hogyne lennének kimondottan farkasösztönei? Sokkal reálisabb, mintha csak egy szomorú szemű szépfiú lenne. Most akkor az apja komolyan kicsukta, hogy legyen vérfarkasok martaléka????!! (A "Hogyan legyünk jó szülők?" jellegű kötetek biztos nem adnának ilyen jellegű tippeket...)Mert Sly zavaros visszaemlékezése alapján nagyon úgy tűnik. Bár a múltkor csúnyán leoltottál, hogy miért nem észlelem a nyilvánvaló utalásokat úgyhogy lehet, hogy megint tévedek. :D

A Tulaj

(rohadtu nem álmos (5:32), 2009.10.27 05:32)

Az yo. Mit hallgattál???

Cerberos

(you are in bad company now, 2009.10.26 20:39)

Egy rendkívül szomorú számot hallgattam, míg olvastam. A kettő együttes hatása már-már könnyfakasztó volt. Köszi, hogy ilyen hamar feltetted az ú részt. Majd kapsz hosszabb kommentet is, ígérem!

Maron

(Maron, 2009.10.26 16:42)

Hűha... nem számítottam rá hogy ilyen hamar látom a folytatást... tetszik remélem Izzy legyőzi a félelmét... Slyt pedig nem kapják el az emberek...

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.26 00:05)

Hmmm... asszem megtáltosodtam...
... nem a szesztől, nem is a drogtól, hanem a gitártól meg a dobtól, mondom: jobban leszel majd: köszönet doktor!!!
(nnneeeem fanatikus, áááá neeeem)
Reila, reila, reila, reila, oooh, enshitseru, enshitseruu... ID
(nnneeeem fanatikuuus, ááá nneeeeemmmm)
XD

Képzeljétek, ma amikor felakartam jönni, elsőre nem sikerült, aztán meg pukkant egyet a gépem, és beütött a gigszer "A Kék Halál" képében. Kiderült, hogy valahogy a házi smcrouteres hálózat miatt az internethez kötött hálózati kapcsolat nem működött... Végül kemény egy óra kísérletezéssel sikerült elhárítani a gondot, ezért ÉS csakis került fel a következő I&S!!! Az újraindítás után a gépem valami hardware izéről panaszkodott nekem angol informatikus nyelven, és hát én és az angol... én és az informatika...
I) /) <)