Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Izzy

2009.10.23

- Izzy -

 

     Vakító fehér fény szűrődött be a rácsokon. Köd volt. Tejszínhabszerű, átláthatatlan, fehér. Sly fekete orrára egy hópihe szállingózott le. A vérfarkas kinyitotta a szemét, ráfókuszált a hópehelyre, amely lassan elolvadt.

     Aztán követte  többi. Szépen, csendben elegánsan estek az égből. Sly-ra is jutott jócskán, pedig a teste nagy részét eltakarta a ketrec. Érdekes volt nézni, ahogy a hó rászállingózik véres bundájára. És ugyanakkor megnyugtató.

     Ian kinézett az ablakon. ’Még ősznek kéne lennie – gondolta magában. – Szeptember vége van, vagy mi a szösz. ’

     A csendbe vonyítás hasított bele. Ian gyorsan magára kapta a kabátját, és kiment Silvester ketrecéhez. Óvatosan közelítette meg, tanulva a másfél héttel ezelőtt történtekből. Valóban, a vérfarkas most is kidugta pofáját, épp olyan vehemensen, mint legutóbb. Azonban mikor vicsorogni kezdett, hirtelen elernyedt, és visszazuhant a ketrecbe. Koppanás hallatszott. Aztán csend.

 - Sly? – kérdezte Ian, aki nem tudta ezt mire vélni. Elhaló hörgést hallott, az után megint csend lett.

 - Sly? – ismételte meg Ian, és odamerészkedett a ketrechez. Benézett a kis ablakon. A bűbájketrec padlóján Sly feküdt  saját vérében, összekucorodva. Felnézett Ian-re.

 - F-f-f-f-f-f-fázom… - mondta fogvacogva. – F-f-f-f-fázom… - Ian egy percig sem tétovázott tovább. Tenyerével végigsimított az ajtón, mire a villámok eltűntek, az ajtó pedig kitárult. Ian felkapta Sly-t, és bevitte a házba. Bebugyolálta egy pokrócba, és leültette egy karosszékbe, a kandalló elé. Hozott neki egy bögre forró teát, és utána kényelembe helyezkedett egy másik fotelben, Sly előtt. Amaz lassan kortyolgatta az italt, és maga elé meredt. Fogai még most is össze-összekoccantak néha.

 - Sly…

 - Hm?

 - Minden rendben fiam? – Silvester egy pillanatig eltűnődve nézte Ian-t.  A fiam szó visszhangzott a fülében.

 - Igen, persze – felelte végül, és kortyolt egyet a teából.

 - Láttam azt a sok vért. Nem fáj semmid, nem sérültél meg?

 - Nem. Önmagam marcangoltam – Ian erre nem tudott mit mondani. – De már begyógyultak a sebeim… A másik alakomban minden gyorsabb… Minden, csak az idő nem… - motyogta még a fiú csak úgy magának, és megsemmisülve nézte  tüzet.

 - Megyek, kitakarítom. – állt fel Ian.

 - Köszönöm! – szólt utána Sly, mikor a varázsló már az ajtóban állt. Az öreg kérdő tekintetét látva hozzáfűzte. – A teát, meg a többit…

 - Nincs mit.

     Mire Ian visszatért Sly elaludt. Az átváltozás mindig nagyon kimerítette. Feje a mellkasára csuklott, az üres bögre kicsúszott az ujjai közül, és leesett a padlóra. Ian nagyon törékenynek látta őt kívülről, de tudta, szinte már az első perctől kezdve, hogy Silvester belül nagyon erős, különben nem bírná elviselni, az örökös átalakulásokat, és az üldöztetést. De Ian azt is észre vette, hogy Sly a sok tűrés közben elfelejtett élni, lelke kifakult, és most a saját nyomasztó rémálmában létezik. ’Pedig egyszer már majdnem mosolygott… - gondolta magában. – És most megint olyan, mint mikor rá találtam: elkeseredett, és végtelenül magányos. Ha rajtam múlik, ez változni fog!’

 

     Teltek a hetek, aztán a hónapok, míg végül beköszönt a karácsony előtti utolsó hét. Sly sok átváltozáson volt túl, de történtek vele ennél kellemesebb dolgok is: megerősödött, már nem volt olyan vézna, mint mikor az öreg varázsló rálelt. Nyúlra vadásztak együtt Ian-nel, meg szarvasra, és sikerült közösen rátalálniuk egy kislányra, aki elcsatangolt a szüleitől az erdőbe. Sly felhasználva különösen finom szaglását, se perc alatt rábukkant egy faodúban. Vagy amikor alagutat ástak a hóban a ház ajtajától a kapuig, mert annyira belepte a hó az egyik éjjelen.

     Ahogy közeledett a karácsony, Sly egyre kevesebbet beszélt, sokkal inkább magába fordult, mint eddig, és a szeme is szomorúbban csillogott, mint valaha. Ian hiába kérdezgette, egy szót sem tudott kihúzni belőle. Sly ettől függetlenül továbbra is barátságosan viselkedett Ian-nel, csüggödt a szavain, ahogy eddig. Volt, hogy reggel már ő várta Ian-t reggelivel, nem fordítva. Első próbálkozása a rántottával hagyott maga után némi kívánni valót, de másodszorra sokkal jobban sikerült neki…

     Ezen a mai késő délutánon új jövevény érkezett Ian házába. Sly vette észre, mikor Ian-nel épp egy megoldandó munkán dolgoztak közösen. Zajt hallott a kapu felől, és egy női sikolyt. Sly halk morgással átalakult kutyaszerű formájába, felugrott a széles ablakpárkányra és kinézett az ablakon. A jéggé fagyott havon egy lányt látott, amint éppen feltápászkodik. Biztos elesett a jégen.

     Az illető kötött füles sapkát viselt, vörösesbarna haja rakoncátlanul omlott alóla a vállára. Hiúz bőréből, szőréből készült bundába burkolózott, melynek szőrös fele volt belül. Sötétlila szoknyájának alsó csipkés része kikandikált a kabát alól, lábait magas szárú csizmába bújtatta.

     A lány vidám kerek arca kipirult a hidegben, de még így is jól látszódtak a szeplői. Méregzöld szeme barátságosan csillogott.

     Silvester még egy dolgot megfigyelt rajta: a lány jobb karja könyöktől lefelé hiányzott! ’Vajon mi történhetett vele?’ – tűnődött el. Még látta, ahogy a lány csíntalan vigyorral az arcán lehajol, baljával felmarkol egy adag havat, és csonkját használva segédként golyóvá gyúrja. Sly-ban valami megmozdult…

 - Ian… - kezdte a fiú. – Ian egy hölgy áll a kapuban…

 - Áh, az biztosan Izzy lesz! Karácsonyra itt szokott lenni nálam. Mindig meglátogat, és egy jó két hétig itt marad velem…

 - Ian, lehetne, hogy titokban tartjuk az én igazi mivoltomat? – vágott közbe Sly, és farka végét idegesen vibráltatta. – Leszek a kutyád két hétig…

 - Felőlem. Te tudod… De előre figyelmeztetlek, Izzy nem szereti, ha hazudnak neki. Ha rájön nagyon dühös lesz, különösen, mert…

 - Jön! – kiáltott fel Sly, és átalakult. Szökkent, mancsával lenyomta a kilincset, és kirontott az ajtón.

     Izzy azt hitte, Ian jön ki az ajtón, ezért Sly felé hajította a hógolyót, aki könnyedén félre ugrott az útjából. A lány ezután ismerte fel, hogy Sly nem Ian, és kissé megriadt, mert Sly ráugrott, és hanyatt döntötte. Azonban hamarosan vihogni kezdett, mert Sly összevissza szaglászta nedves, hideg orrával, és viccesen szusszantott hozzá.

 

Kép

 

     Izzy nevetve félretolta a vérfarkast, megpaskolta a fejét, mire Sly vadul csóválni kezdte a farkát. A lány leporolta magáról a havat, aztán meglátta Ian-t, aki éppen kilépett az ajtón.

 - Nagypapa! – rikkantotta, és lábát csúsztatva odakorcsolyázott Ian-hez, és a nyakába ugrott. – Jaj,de örülök, hogy látlak!

 - Én is! – felelte Ian, és homlokon csókolta az unokáját. – Mi a nagy helyzet, kislány?

 - Átmentem! – sikkantotta Izzy. – Átmentem a vizsgán! Hivatalosan is boszorkány lettem, nagyapa!

 - Hisz ez fantasztikus! Gratulálok! Mondjuk nem is csodálkozom, a te eredményeiddel…

 - Jaj, ne viccelj, koránt sem vagyok olyan tehetséges, mint a nagyi… És van kutyád! – váltott témát, mikor meglátta a hozzájuk odaügető Sly-t, aki egészen idáig elképedve figyelte a szeretet eme megnyilvánulását, és megint elgondolkodott azon, hogy mit keres ő itt, egyáltalán nem illik bele ebbe az összképbe.

 - Igen, igen, megsebesült és befogadtam… - ez végül is igaz volt.

 - Hogy hívják? – kérdezte Izzy, s lehajolt, hogy jól megsimogassa Sly-t.

 - A neve Silvester, de szólítsd csak nyugodtan Sly-nak.

 - Rendben!

 - Menjünk be, mert megfagyok… - javasolta Ian, és egy sokatmondó pillantást vetett Sly-ra, aki végigdörgölőzött Izzy oldalán, aztán egy szökkenéssel a házban termett. A küszöbön azért még gyorsan lerázta magáról a havat.

     Odabent hamarosan vacsorához ültek. Sly mostanra már megszokta, hogy az asztalhoz ül, ha esznek, és így tett most is: felszökkent az egyik székre. Izzy-t megint megnevetette.

 - Nagypapa, jól betanítottad Sly-t! Képzeld az asztalhoz ült! Jó kutya… - mondta, és megvakargatta Sly füle tövét, aki megcsóválta egy picit a farkát, aztán elhúzódott, és hátra nézett a vacsorát épp behozó Ian-re.

 - Ah, igen. Ritka intelligens állat. Na, lássunk neki! Jó étvágyat!

 - Jó étvágyat…

 - Vau! – tette hozzá még a magáét Sly is, amivel egy újabb csilingelő kacagást zsebelt be Izzy-től.

     Silvester sokkal gyorsabban befalta a saját adagját, mint a többiek. Miután jól lenyalta a száját, a tányérját meg ki, azonmód le is ugrott a székről, és a már említett karosszékbe telepedett. Figyelte Izzy-t, és Ian-t, akik beszélgetni kezdtek az elmúlt időkről, miközben falatoztak. De főleg Izzy-t tanulmányozta, és a lánynak is inkább csak a hiányzó jobb karját. Izzy lila ruhájának ujját nem sokkal a csonk vége után levágta, és selyemszalaggal átkötötte, amitől úgy festett, mintha a vállából egy óriás szaloncukor nőtt volna ki.

     Sly-nak minden alkalommal, amikor ránézett Izzy kezére, különös érzése támadt, mintha… mintha a vad énje, amely minden egyes holdtölte idejére átvette a tudata fölött a hatalmat, ujjongani kezdett volna benne.

     Sly gyorsan elcsitította ezt a kárörvendő hangot, aztán lekászálódott a fotelből, és odament Izzy-hez.

     A lány arra lett figyelmes, hogy valami finoman böködi a jobbját. Pontosabban annak maradékát. Lenézett, és Sly-t látta, aki nagy figyelemmel vett róla szagmintát. Izzy elhúzta a karját, de addigra már Silvester tudta, hogy miért hiányzik a lány jobb kezének egy része.

     ’Vérfarkasok! Ők tépték le ezt a kezet. De akkor vajon a lány is mindig átváltozik? A kedves, vidám Izzy?’ - Gyűlölete önmaga és faja irányt Sly-ban fellángolt. Ennek az érzésének fenyegető, mély torokhangú morgással adott hangot.

     Izzy riadtan nézett le rá. Sly rávillantotta fekete-fekete tekintetét, és morgott.

 - Na-nagyapa…  Sly ugye nem… vérfarkas?

 - Nem. De biztos érzi, hogy a te karod vérfarkas marcangolta le. És valószínűnek tartom, hogy ez nem tetszik neki… és – Ian vetett egy pillantást Sly-ra. – És lehet, hogy azt hiszi, te is vérfarkassá lettél…

 - Még csak az kéne! Szerencsére a varázserőm, ami bennem van, megóvott ettől a szörnyűségtől, de bele sem merek gondolni, hogy ellenkező esetben mihez kezdtem volna… Lehet, hogy akkor elszakadtam volna tőled, meg a családtól… és elfásulva keresném a helyem, hogy ha már beleuntam az egészbe, kiprovokálnám, hogy megtámadjanak… remélhetőleg egyszer valaki elkapna, és megszabadítná tőlem ezt a világot… De ez nincs így! Hála istennek!

 - Hála istennek… - ismételte Ian is, aki eközben Sly figyelte. A vérfarkas tágra nyílt szemekkel figyelte Izzy-t, aztán halkan felnyüszített, és kiment a szobából.

     Ian ajtócsapódást hallott. Bocsánatot kért, és felállt, mondva, hogy egy pillanat múlva visszatér. Ezután óvatosan benyitott Sly szobájába.

     Silvester az ágyon hevert térdre borulva. Némán rázkódott.

 

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

XD!!!!

(Lilly, 2010.06.01 17:24)

Ez is nagyon szupi sztori! Máris megszerettem őket. :) De képzeljétek csak el, jön a vérfarkas Izzy felé:
- Kezét csonkolom!
XD!

A Tulaj

(A Tulaj - A Gonosz, 2009.10.27 23:29)

Nem. ÉS NAGYON ÉLVEZEM!!! Azt csinálok velük amit csak akarok!!! (( húúú ez a szadizós énem volt... vigyázzunk vele - szeszélyes, és szeret csonkolni...)) Whahhhahahahhahhhaaaa!!!

Pest

(Szirka&Turul, 2009.10.27 09:44)

Nem bírod ki, hogy ne csonkítsd meg az egyik szereblőt?

A Tulaj

(Filth The Beauty, 2009.10.24 23:42)

GAZETTEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
TANKCSAPDA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
FARKASOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A Tulaj

(szénné üvöltött hangszalag, 2009.10.24 23:40)

Most tutira megölsz, érzem!!! IDE azt a sálat!
Villő már viszi is az ásót, a kapát, meg engem, az akasztófára valót a mocsárba.

Meg a sírkövet...
R.I.P.

A Tulaj

(hokimeccsen őrjöngős, 2009.10.24 23:38)

Híííí... Kösz szépen...
NEEEM????? Pedig egy csomószor utaltam rá!!! Ember, mi van veled???? Bocsáss meg a következőkért, előre szégyellem magam, hogy leírom, de kikívánkozik: !konkrét! utalásokra sem esnek le a dolgok???
...
Bocsi. <C (most tutira megölsz...)

Cerberos

(félős nyuszi a kalapban, 2009.10.24 09:35)

Már elnézést a szófordulatért de qrva jó a két kép, amit betettél illusztrációnak. Különösen az első letaglózó!
Izzyt bántották a vérfarkasok? Ez a fordulat rettentő régről érlelődhet benned. Emlékszem arra a csodaszép képre, amibe Mayer belekötött, mert manga szemű volt rajta a fél karú lány. Én nem tudtam, hogy az Izzy volt! Héééé!
Mellesleg ezeket a rajzokat gépen csináltad, vagy beszekkenelted? Netán is - is? Vagy mi....?
Remélem azért nem ez lesz a leghosszabb fejezet. Jobban örülnék, ha a hat oldal lenne az átlag és az lenne a kiemelt teljesítmény, mikor azt múlod felül! (De kis telhetetlen vagyok!!)
Ja és állati jó a címnél használt betűtípusod, ezt már a múltkor is meg akartam dicsérni!
Öhhh... mit is akartam még meggratulálni? Nem tudom. Biztos az egész fejezetet, úgy ahogy van, mert marha jó lett!

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.23 19:58)

Háát volt munkánk vele, nem is kevés... De megszültük, és ez a lényeg...
Eddig ez a leghosszabb Izzy'n'Sly fejezet, a maga bűvös 6 oldalával.
El lehet képzelni ami benne történt?
Kinek van kedve jellemezni a szereplőket, most, hogy mind együtt vannak? (kap egy inszpiláló ötöszt X>)