Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Izzy árulása

2010.01.01

- Izzy árulása -

 

     Az éjjel különös módon annyira felmelegedett az idő, hogy másnap reggelre, mikor Izzy sápadtan, ziláltan, morcos arccal bukdácsolt le a konyhába délelőtt tíz óra tájban, elolvadt annak a sok hónak a nagy része, ami egészen idáig leesett. A házban néma csend honolt, nem vette észre, hogy Ian, vagy akar Sly visszatért volna az éjjel. Még az ablakon át hét ágra betűző nap melengető fénye sem volt képes felvidítani.

     Keserűen levágta magát az asztalhoz, és miután sikerült szétmorzsolnia néhány könnycseppet, kényszerítette magát, hogy megreggelizzen.

     Mikor végzett, elmosogatott, és felvonszolta magát a szobájába, hogy megmosakodjon, és átöltözzön. Fogalma sem volt róla, hogyan fogja eltölteni az időt délután négyig, mikor is megidézi Sly-t a ház megfelelő oldalára egy hatalmas rejtett varázskörbe.

     Mit szokott csinálni Ian? Tesz-vesz a ház körül, el van a madaraival… Apropó, Ian. Furcsa fűrészelős zaj szűrődött ki a nagyapja hálószobájából.

     Átrohant, berontott az ajtón és a szíve kihagyott egy dobbanást, mikor meglátta Ian-t állig beburkolózva vastag dunyhájába. És horkolt. Olyan mély, reszelős hangon, hogy minimum gyomorból kellett ahhoz jönnie, hogy Ian orra ilyet tudjon produkálni.

     Izzy megkönnyebbülten mosolyogva felsóhajtott, de a vigyora szinte azonnal lelohadt az arcáról, mikor eszébe jutott, mit jelenthet az, hogy Ian teljes nyugalommal hortyog az ágyában: azt, hogy Silvester is a sajátjában!

     EZ nem lehet igaz!!! – üvöltött fel magában Izzy bosszúsan. Miért veri mindig az isten?! Miért?!

     Lerobogott a földszintre, és Sly ajtaját is feltépte. A fiú riadtan összerándult, és tágra nyílt szemekkel rémülten meredt Izzy-re. Mikor sikerült beazonosítania, hogy ki áll az ajtajában, megkönnyebbült, és visszafúrta a fejét az Izzy-től kapott kék párnájába.

     A lány becsapta az ajtót, és nekidőlt. Beleharapott az öklébe, nehogy felvisítson dühében. De azért… Lehet, hogy így majd könnyebb dolga lesz. Viszont másik módszert kell kitalálnia. Ráadásul Ian-t is muszáj lesz majd valahogy lekapcsolnia, nehogy véletlenül elrontsa az egészet.

     A fenébe! – mérgelődött magában. Tombolni tudott volna jelenleg, de az előbb felsoroltakon kívül egy másik oka is volt a haragjának. Sly. Nem örült neki, hogy örült neki, hogy a fiút is biztonságban tudta itthon. Miért boldog ettől?! Nem lenne szabad! Nincs igazság…

     Nyílt az ajtó, és a rajta kilépő Sly majdnem feldöntötte Izzy-t. Gyorsan a lány csonka karja után kapott, nehogy véletlenül elvágódjon a földön. Megtartotta Izzy-t, miközben a lány félig a levegőben lógott, és behajtotta maga mögött az ajtót. Izzy-t meglepte, milyen meleg és kellemes érzés a karján tudnia a vérfarkas karját, ezért gyorsan el is rántotta.

 - Ne haragudj – mondta halkan a fiú, - hogy majdnem felborítottalak. És… a tegnapiért is. De azért, légy szíves, ne mondj többé olyat a falkámra, ami nem igaz… - Megkerülte, és közben fehér farka végével végigcirógatta a lány oldalát. Bement a konyhába, és töltött magának a tejes üvegből.

     Izzy felszáguldott a szobájába, és bevágta az ajtót. Hogy neki soha nem lehet szerencséje! A nap hátralevő részében sem tudta kiverni a fejéből Sly megnyugtató érintését.

 

     Ian déltájban ébredt. Maga is megmosakodott felöltözött, és hunyorogva az erős napsütésben betámolygott a konyhába. Sly-t már ott találta, valami gyanús kinézetű, de jó illatú főzelékszerűséget kotyvasztott a tűzhelyen.

 - Jó… delet? – kérdezte köszöntésképpen.

 - Mondhatjuk… - brummogta a szakállába Ian. – Az mi?

 - Fogalmam sincs – felelte Sly őszintén, rezzenéstelen arccal, oda se nézve kevergetve a főzeléket. – Kayle csinálta állandóan.

 - Az kicsoda?

 - A falkám tagja volt. Ő főzött ránk, mikor emberi alakban voltunk.

 - Értem. Ilyen ételt még életemben nem láttam. Ő találta ki?

 - Lehet.

     Ian leült a konyhaasztalhoz, egy bögre forró kávéval, amint az imént készített el.

 - Izzy fel kelt már?

 - Igen.

 - Hol van?

 - Öhm… - Sly egy pillanatig fülelt. – Először, miután rám törte az ajtót felment, aztán egy idő után lejött, és most, kint van, és… valamit csinál a hóban. Vagy a hóval.

 - Miért tenne ilyet? Tegnap éjjel is már olyan meleg volt, hogy elolvadt a kétharmada mindannak, ami idáig esett.

     Sly nem válaszolt, csak lekocogtatta a kis üst szélén  fakanalat, aztán az asztal közepére tette egy lemezre, nehogy felgyújtsa az abroszt.

 - Kérsz?

 - Igen.

     Sly elővett három tányért és három kanalat, aztán megterített. Míg mert hármójuknak, Ian kiment, és szólt Izzy-nek hogy jöjjön ebédelni, ha akar.

     Izzy tíz perc múlva be is jött, arca kipirult a kinti hűvös levegőn. Sly csodálkozva nézett rá, mint aki először látja: azt hitte, Izzy nem fog velük enni őmiatta.

     De a lány a fogasra akasztotta a kabátját, megmosta a kezét, és lezuttyant kettejük közé a székre. Sőt, a vérfarkas őszinte meglepetésére, váratlanul felkiáltott:

 - Mmmm… ez nagyon finom! Ki főzte?

 - Én… - felelte csendesen Sly, és azt kívánta, bár elsüllyedne. Izzy rámeredt. A fiú azt hitte, feláll és otthagyja őket, hogy sértődött fintorral az arcán, el kezdjen gőzerővel fogat mosni, de ehelyett a lány csak megvonta a vállát, és belapátolta a maradékot.

     Izzy mindeközben meggyőzte magát, hogy teljesen feleslegesen túráztatja magát Sly-on, ezért inkább nem csinált úgy, mintha már most ki akarná tekerni a vérfarkas nyakát. Erre még különben is ráér. És teljesen mindegy, hogyan érez, Sly mellett, vagy ellene, mert négykor úgyis pórul jár, és nem kell többé elviselnie.

     Mikor végzett, megköszönte az ebédet, és felállt, hogy kezet mosson, aztán visszamenjen az udvarra. Még véglegesítnie kellett a varázslatot, amit Ian ellen készített elő.

     Ahogy elhaladt Sly mellett, a fiú hirtelen megdermedt ültében, visszatette a kanalat a tányérba, és sorompóként kitárta Izzy előtt a karját.

 - Várj egy kicsit – mormolta, és lehunyt szemmel, kitágult, remegő orrlyukakkal megszagolta a lány karját. Egy hosszú pillanatig tartotta csak fogva Izzy-t, de amikor felnézett, az arcán egy pillanatra iszonyat rebbent át.

 - Mi az? – kérdezte a lány.

 - Te… az illatod… ez nem lehet… - mormolta. Aztán felnézett a lány arcára, és rájött, hogy…

 - Biztosan csak tévedtem… - tette hozzá összeszűkülő szemmel, azzal elengedte Izzy-t. – Ne haragudj, hogy feltartottalak.

 - Meg van bocsátva – hadarta a lány és kitáncolt az előszobába. Csapódott az ajtó és már kint is termett az udvaron.

     Ian összeráncolt szemöldökkel nézett Sly-ra.

 - Mi volt ez az előbb?

     A vérfarkas azonban nem válaszolt, hanem gyorsan felfalta a maradék főzeléket, aztán elmosogatott maga és Izzy után.

     Ian ebéd után felment, és nekiállt válaszolgatni a segélykérő levelekre. Sly fogta a párnáját, odakucorodott az ablakpárkányra, és egyre csak a kint tüsténkedő Izzy-t figyelte, miközben végig csak az zakatolt benne, hogy ez nem lehet, ez nem lehet, ez nem lehet…

     Egyszerűen kizárt, hogy igaza legyen. Szerette volna, ha most  az egyszer téved… Csak most az egyszer…

 

     Elnyomhatta az álom, mert arra ébredt, hogy valaki gyöngéden végig simít a hátán, és a nevén szólítja.

 - Sly! – Izzy arca úszott be a képbe. A lány arca valamiért nagyon ragyogott. De az a szag még most is érződött rajta.

     Megrázta magát, és visszaalakult az emberi formájába.

 - Mi történt? – Izzy vidáman ugrabugrált körülötte. Sütött róla az öröm és az izgatottság.

 - Sly! Képzeld nyulak! Kettő vagy három! Nézd, milyen aranyosak! – mutatott ki az ablakon. És valóban, néhány szürkés, rőt tapsifüles, kint legelte az ázott füvet  ház mellett

 - Nem gondoltam volna, hogy máris ennyire tavasz van nekik! – rikkantotta a lány. – Elvégre még mindig januárt írunk…

     Sly felnézett Izzy arcára. Nagyon szeretett nyúlra vadászni. De akármilyen meleg van, kizárt, hogy azok a nyulak március előtt felkeljenek téli álmukból. Vagyis ez azt jelenti, hogy mégsem tévedett, de talán így lesz a legjobb. Mit várt? Ian olyan amilyen, de az emberek akkor sem változnak. Hát legyen.

 - Ahogy akarod – mondta halkan a lánynak, aki oda se figyelve rávigyorgott, aztán felviharzott Ian-hez, hogy lerángassa, és neki is megmutassa a nyulakat.

     Sly tudta mit kell tennie.

 

 - Nagyapa! Gyere gyorsan! Nyulak!

 - Nyulak? – értetlenkedett a pápaszeme fölött átnézve Ian. – Hol?

 - Kint a házunk mellett!

 - Ilyenkor?

 - Igen! Na, gyere már! Látnod kell, mielőtt Sly levadászná az összeset!

 - Rendben, rendben, csak ne cibálj! Egyébként hány óra van?

 - Négy lesz öt perc múlva… Vagy legalább is az előbb még annyi volt. Miért?

 - Meg kell etetnem a madaraimat…

 - Jó, na gyere!

     Mire Ian-ék kiértek az udvarra, Sly már javában kergette az egyik tapsifülest. Izzy belekarolt a nagyapjába és odavezette a kerítéshez, majd fennhangon biztatni kezdte Sly-t:

 - Ez az! Kapd el! Már csak hat méter!

     A nyúl ide-oda cikázott, de már kezdett kifáradni. A vérfarkas néhány szökelléssel átszelte a hátralévő távolságot, és elkapta a nyúl lábát. A tapsi rúgkapált, de Sly ráfeküdt, és egy harapással eltörte a nyakát. A nyúl ernyedten fityegett a fogai között, és a vérfarkas büszkén libegtetve zsákmányát indult vissza Izzy-ékhez.  A lány átugrott a kerítésen, beledobbantott egy nagy pocsolyába, és mosolyogva indult Sly felé, csonka karját nyújtva. Sly a farkát csóválta…

     Izzy hirtelen felordított, másik kezével Ian-re bökött, és elharsogott pár parancsszót. A vén mágus körül vörös fénnyel villant a varázskör, amely nem engedte, hogy Ian vagy az ereje kitörjön. Ám ez egy teljesen zárt kör volt, kívülről sem lehetett átvágni, hacsak Izzy el nem mondta az ellenvarázst.

     Ezután diadalmasan vigyorogva Sly-ra mutatott, és megint kiáltott valamit. A vérfarkas, összerezzent, ahogy körülötte világos kéken felragyogott az őt fogva tartó varázskör, amit viszont kívülről egy érintéssel meg lehetett törni.

     Ezután Izzy hadarni kezdett a mágia nyelvén, és Ian még a köre határán keresztül is érezte, hogy az unokája hatalmas energiákat mozgat meg.

     Vakító fény hasított az égre, egy pillanatra elvakítva Ian-t és Sly-t is. Mikor minden visszaállt a normális fényerejére, több száz zsoldos állta körbe a vérfarkas körét.

     Ott volt köztük Ullmann is, aki friss agyarait kivillantva mosolygott.

Sly acsarogva morogni kezdett, és nekirohant a varázskörnek, hogy aztán szikra esőtől kísérve félájultan visszazuhanjon. Feltápászkodott, de a feje kótyagos volt, ezért szédelegve megtántorodott egy kicsit.

 - Izzy… - suttogta Ian mélységes csalódottsággal a hangjában. – Ne tedd!

 - De igenis megteszem! Magamért, és az emberiségért! – kiáltotta a lány.

 - Köszönöm kedvesem, hogy támogatja ezt az ügyet! – szólt oda fennhangon Ullmann Izzy-nek. – Higgye el, ha mondom, ez jócskán megkönnyíti a dogunkat.

     Sly bár még mindig kába volt, újból nekirontott a mágikus kör falának. Most is lepattant róla. Ezúttal viszont ténylegesen elájult, és ettől visszaalakult az emberi formájába.

     Ullmann Izzy biccentésére, megtörte a kört, Sly-hoz lépett egy-egy erős acélbilinccsel a kezében, aztán rácsatolta azokat a vérfarkas csuklójára és bokájára. Ez után egy másik lánccal gúzsba kötötte a fiú ernyedt testét, aki a húsába vágó fém okozta fájdalomtól még is magához tért.

     Az arca azonban még csak meg sem rezzent, mikor az Izzy elővarázsolta kordéra dobták, ellenben vádlón meredt a lányra. Izzy nem tudta miért, de ettől hirtelen nagyon rosszul érezte magát.

 - Hé, Ullmann! – szólt oda a zsoldos vezérnek, fagyosan. – Várj, még mondanom kell valamit a lánynak. Idehívnád?

 - Miért ne? – kérdezett vissza Ullmann, odaintett Izzy-nek, és kíváncsian várta, mit fog neki mondani Silvester.

 - Hajolj ide – kérte a fiú Izzy-től, - súgni akarok valamit.

Izzy odahajolt. Alig hallotta mit mond Sly, de azért megértette.

 - Izzy vigyázz Ullmann-nal! Vámpír! És mondd meg kérlek Ian-nek, hogy köszönök mindent, és a napokban kitelik a hold. Légy óvatos! Meg akarnak majd ölni!

 - Vége a diskurzusnak! – förmedt rájuk Ullmann, aki nem hallott semmit. Még nem régóta volt vámpír, és a hallása még nem erősödött meg annyira, hogy hallja, mit súg Sly Izzy-nek.

 - Kisasszony, köszönöm  segítségét. Ne aggódjon, nem  marad el a jutalma. És most… hazajuttatna bennünket, kérem?

 - Hogyne! – bólintott Izzy, és újból hadarni kezdett, újból vakítót villanás hasított a szemükbe. A zsoldosok Sly-jal együtt eltűntek.

     Ahogy ez megtörtént, Ian dühösen kiabálni kezdett az unokájával, aki szépen sorban egy-egy legyintéssel eltüntette a nyulakat, amelyeket maga hozott létre bűbáj segítségével.

 - Izzy! Te normális vagy?! Hogy tehetted ezt?!

 - A vérfarkasok nem mászkálhatnak szabadon, nagyapa – felelte a lány kimérten. – Teljesen mindegy, hogy min mennek keresztül, attól még vérengző fenevadak maradnak. Ha befognánk mindet, és valamilyen munkát tudnánk adni nekik, amihez az ő gigászi erejük szükséges, hasznot hajtanának az embereknek, és nem örökítenék tovább a kórt.

 - Miből gondolod, hogy nem fogják megölni?!

 - Ez is az alku része volt – vont vállat a lány. – E nélkül bele sem mentem volna ebbe az egészbe. Be fogod látni, hogy ez egy zseniális ötlet volt a részemről. Nem engedhetem, hogy az ilyen Sly-félék rohangásszanak szabadon, akik falkákat szerveznek, hogy minél több embert…

 - SOHA SENKIT NEM TÁMADTAK MEG!!!

 - Akkor szerinted, miért alakultak meg?!

 - Sly tegnap elmesélte, hogy mit csináltak a falkájával. Már korábban is ismert vérfarkasokat nem csak itt, hanem a szülőfalujánál és más városoknál is. Találkozót hívott össze, és rábeszélte őket, alapítsanak falkát, hogy megfékezzék saját magukat. Először nem igazán akartak mellé állni, de végül valaki felszólalt. Kiderült, hogy annak idején ő marta meg Sly-t is, miután a szemtanúja volt, hogy a fiút a saját apja zárja ki a hozzá hasonló fenevadaknak, míg ő kedvére erőszakoskodikTiarával, Sly nővérével.

     Tudod, Sly édesanyja régen meghalt, és a veszteségtől az apja becsavarodott, ezért Tiarát tekintette feleségének…

     De nem is ez a lényeg. Az aki megharapta, Cody elmondta, hogy neki is iszonyú kínt okoz, miután ráébred mit tett egy-egy holdtölte alkalmával, amikor épp nem volt a maga ura. Cody nem akarta többé bántani az embereket, és főleg még több vérfarkast létrehozni, ezért Sly mellett tette le a voksát.

     Cody ekkor már elismert és híres volt a vérfarkasok körében, ezért sokakat meg tudott nyerni Sly ügyének. Később még többen csatlakoztak hozzájuk.

     Az alfahím posztjáért folytatott harcban Sly a fiatalsága ellenére mindenkit, még az oly tapasztalt és erős Cody-t is maga mögé utasította, így ő lett a falkavezér. A Fenyősziklát választották az otthonuknak.

     Innentől kezdve nem támadtak meg senkit. Egyszer sem. Aki megszökött  falkától, mert már nem bírta tovább, azt közösen levadászták és megölték, hacsak az illető nem könyörgött második esélyért.

     Ó, és még valami! Sly akciókat szervezett a vámpírok ellen. Sokakat sikerült eltenniük láb alól, ám közben az Átkozottakat is megtizedelték.

     Végül egy vámpír, O’scarry felbujtotta a fivérét, aki messze a legerősebb vérszívó volt az országban, hogy keressen kapcsolatot az emberekkel, és számolják fel az Átkozottakat. Tudod, aki ellopta Lestat nevét, pedig eredetileg nem is így hívták.

 - Lestat? Nem ő volt aki…

 - Aki megölte a nagyanyádat? De igen. Na most, Lestat megkereste ezt az Ullmann-t, és szövetségre lépett vele. Egy éjjel rátörtek az Átkozottakra, és Sly kivételével mindenkit megöltek. Őt csak azért nem, mert aznap ő volt a soros, hogy ételt kerítsen. Mire visszatért, a legtöbben a társai közül rég halottak voltak.

     Lestat rátámadt Sly-ra, akinek elég súlyos sérülések, és némi szerencse árán sikerült megölnie a vámpírt. És ez után találtam rá én. Ez szeptember elején történt. Hazahoztam, és elkezdtem gyógyítani. Tegnap már mosolygott, mire te szépen elárultad, és Ullmann kezére adtad! Nagyon köszönöm!

 - Ne haragudj… É-én… én csak…

 - Te csak?

 - Igazad volt. Nagyon féltem tőle… és a karom is… és…  - Izzy sírva fakadt.

 - Ne bőgj! – csattant fel Ian. – Azt hittem, nem értelmezem félre a jeleket! Azt hittem, hogy talán esetleg, képes leszel megbirkózni a másságával. Azt hittem… hogy te… szereted... De tévedtem. Mondhatnám, hogy ejj, a korral jár, oda se neki! De egy ilyen helyzetben?!

     Izzy még keservesebben sírt. Főleg mert tudta, Ian-nek ebben is igaza van. Akárhogy is próbálta meggyőzni magát az ellenkezőjéről, attól még szerette Sly-t.

     Nagy nehezen feloldotta az Ian-t elzáró mágikus kört, és szinte azonnal megcsapta a nagyapjából áradó harag forrósága. De azért oda ment hozzá, és átölelte  Ian-t, aki akármilyen dühös is volt, még sem húzódott el. Helyette megpróbálta megvigasztalni Izzy-t, majd mikor sikerült neki, rávette, hogy ha már olyan ügyes volt, hogy Ullmann kezére adta Sly-t, kezdjék el megszervezni a kiszabadítását.

 - Mit mondott neked, amikor odahívott magához?

 - Azt mondta legyek óvatos, mert Ullmann vámpír lett…

 - Akkor ezt érezte meg rajtad ebédnél. Találkoztál vele nem?

 - De… És ööö… azután még azt kérte, üzenjem meg neked, hogy a napokban kitelik a hold.

 - Vagyis át kell változnia. Ha addig nem ölik meg, van esélyünk. Gyere nézzük meg a naptárban, mikor lesz pontosan telihold.

     Megnézték. Másnap este hatkor fog befehéredni teljesen. Asztalhoz ültek, és megtervezték, hogyan fogják kiszabadítani Ullmann karmai közül Sly-t.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cerberos

(A helyzet fokozódik..., 2010.01.02 12:39)

Na, hát nem mondom, hogy megkönnyebbültem Sly teljes történetét olvasva, de legalább tudom pontosan, mi történt. Szomorú.
Izzy helyzetét még nyomasztóbbá teszi, hogy Sly az utolsó szavaival is segíteni próbált neki. Nem csoda, hogy Ian dühös lett az unokájára. (Aki nem mondom, cseles egy lány, meg nem akármi lelki erő kellhetett egy ilyen precíz árulás kivitelezéséhez. De mivel az utolsó percig hűnek tűnt Ullmannhoz, ez még akár segítségére is lehet Sly kiszabadításában. Ha az újszülött vámpír nem is sejti, hogy Izzy meggondolta magát, talán gyanútlanabbul sétál majd csapdába. Na most megyek és elolvasom hogy mennyire jön be a találgatásom.)