Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Isten hozott

2009.09.05
-Isten hozott!-
 
     Fakó, kora őszi nap köszöntött a kis falu, Mount Charlotte lakosaira. A borús felhőrétegen keresztül átszűrődött a halványszürke nap fénye.
     Hála istennek, a nyomott időjárás nem szegte kedvét az embereknek: Mount Charlotte piactere még ezen a késő délutáni órán is tele volt emberekkel.
A piactér lényegében egy régi ház udvara volt, mely most iskolaként üzemel.
     A kúria korábbi tulajdonosát elüldözték, miután vérfarkassá lett, és ösztöneinek engedelmeskedve elkezdte megtizedelni a faluban élő embereket.
     Most is tele volt ragasztva az épület mindenféle körözött képével: többnyire embereket kerestek, de nem is kevés vérfarkasok és más lények fejéért volt kitűzve…
     Ian Fireheart hosszas vitatkozás után, végre magáénak tudhatta a hatalmas oldalast, amiért már fél órája alkudozott a hentessel. Ian ősz öregúr volt, kora egyszerűen megállapíthatatlan. Fehér, buggyos ujjú inget, világosra cserzett szarvasbőr nadrágot és csizmát viselt. Az inge fölött vadmacska bundából készült ponchót viselt.
     Felrakta a szekerére a húst, és a fejébe nyomta hegyes, fehér, széles karimájú sipkáját, melynek érdekes hímzése jelölte, hogy a viselője varázslót.
     Emberkénk magas korához, alacsony termetéhez képest, izmos, mozgékony emberke volt, így könnyedén felszökkent a bakra, és egy elnyújtott „gyittebüdösbanya” rikkantással mozgásra bírta a szekér elé befogott öszvért.
     Ian otthona a falutól külön, egy messzi síkság közepén állt. Ian már vagy egy órája zötykölődött kényelmes séta tempóban, mikor hirtelen hatalmas ordítozásra lett figyelmes. A ricsaj a háta mögül jött: vagy húsz fegyveres üldözött egy vajszínű kutyaszerű állatot. Az üldözők a falu által felbérelt őrző védő zsoldosok, az üldözött pedig széles görbe karmú mancsából, hosszúkás pofájából, hatalmas méretéből, és villogó éjfekete szeméből ítélve egy vérfarkas lehetett.
     Ian szekere elé befogott öszvér megérezhette a fenevad jelenlétét, mert nyugtalanul dobálni kezdte a fejét.
     A vérfarkas halálos iramban robogott a szekér felé, majd mikor úgy másfél méteres közelségbe ért, elrugaszkodott, és átugrotta a szekeret. Mikor földet ért az öszvér előtt, farkával kissé meglegyintette az igás orrát, mire az riadtan felágaskodott, és ki akart törni a hámból.
     Ian gyorsan lecsillapította az öszvér kedélyét egy nyugtató varázslattal, majd zötykölődött tovább a szekerén a kunyhója felé. A vérfarkast mintha föld nyelte volna el.
     Időközben a katonák is beérték a szekeret. Egyből nekitámadtak a varázslónak a kérdéseikkel:
 - Öregapám…
 - Hé! Vénember…
 - Uram! Várjon, kérem… nem látott egy halványsárga…
 - Nem sajnálom. Miután átugrotta a kocsimat, kámforrá vált. – felelte Ian, a tőle telhető legudvariasabban. Nem igazán kedvelte a zsoldosokat.
     Lassanként elhagyta a szitkozódó katonákat. Tudta, hogy nem sokára hazaér. Az est kezdett leszállni, ködöt hozott magával.
Ian ügetésre fogta az öszvért, tudta, hogy nem egészen egészséges a szabadban tartózkodni.
     Már ki tudta venni a háza körvonalait, mikor valami fehéren derengőt pillantott meg az út szélén.
     A vérfarkas volt az. Aléltan feküdt a földön. Ian csak most tudta megnézni alaposabban: a lény csont sovány volt szőre itt-ott hiányzott, pár helyen néhány, a testébe beletört nyílvessző letört vége kandikált ki a bőre alól.
Iannek nem volt szíve ott hagyni: ahogy hozzáért, a vérfarkas teste nőni kezdett, mígnem emberi alakja nem lett. Emberként épp olyan megviseltnek látszott, mint farkasként: tejföl szőke haja csapzottan lógott a homlokába, a csontjai szinte átszúrták a bőrét, annyira lefogyott. Mezítláb volt, ruhája is szakadtan fityegett rajta. Az arca is beesett volt, de hosszú, szintén tejföl szőke szempillái miatt, kicsit úgy hatott, mintha egy angyal lenne. Egyedül a füle és a farka maradt meg olyannak, mint amilyen farkasként volt. A fiú, akit Ian beemelt a kocsi rakterébe, nem lehetett több tizenkilenc évesnél.
     Hazaérve bepakolta az árut és a fiút a házba. Ian a vérfarkas a vendégágyra fektette, gondosan betakargatta, mert tudta, hogy az éjszakák mostanra elég hidegek ahhoz, hogy meghűlést okozzanak. Végül vacsora után maga is lefeküdt aludni.
     Másnap reggel kora hajnalban kelt. Neki állt reggelit készíteni. Mikor végzett, kikészített egy-egy adagot magának és a fiúnak is. Már javában falatozott, mikor az ebédlő túlsó felében félszegen megjelent a vérfarkas.
     Nagyokat pislogott az éles kora reggeli fényben. Megállt az ajtóban, mintha nem merne közelebb jönni. pár pillanat múlva félrebiccentette a fejét, és megkérdezte:
 - Tudod, hogy mi vagyok?
 - Ó, igen.
 - Akkor minek fogadtál be… magadhoz? Nem értem…
 - Mert üldöztek és elesett voltál. Nem szokásom ott hagyni, azt, aki segítségre szorul.
 - De én… vérfarkas vagyok!
 - Tudom. Addig maradsz, ameddig csak szeretnél.
 - Én… Itt maradhatok?
 - Hát persze. Kérsz enni? – a fiú bólintott. – Akkor ülj csak le! Isten hozott!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Maron

(Maron, 2009.09.11 18:17)

Jó de nekem miért nem meséltél erről az irományodról??? Teljesen véletlenül nézek föl és mit látok valami olyat amiről a többieknek meséltél de nekem nem... :(
Ezt most elnézem mert Pist hajlandó velem keringőzni... :) :P Csak ezért mert ma jó kedvem van... HIHIHI
Ja amúgy tetszik ha elfelejtettem volna mondani, és én is sajnálom hogy nem írtál többet és nem raktál fel többet.

Cerberos (már megint)

("kristályvízű búvópatak" WTF?!, 2009.09.08 14:57)

Igenigenigenigen. Tudtam, hogy szeretni fogom! Már most imádom. Kár, hogy mindössze egy fejezetet tettél fel. Hallod, Ian nagyon rúl szereplőnek ígérkezik - "gyitebüdösbanya"???! Hát nem semmi fazon az öreg. Kedvenc vérfarkasomról sajnos még nem sokat tudunk, de hogy földöntúli jelenség, azt már a korai rajzaidból is lehetett sejteni. Apropó, ha már amúgy is beszkenneltetek egy csomó rajzot, még anno a Glóriához, miért nem teszed ki ide is őket? (A képregényedet is sikerült föltenni, szerintem simán helye lenne itt pár illusztrációdnak. Jöhet Ishirisztán meg Ígéret is. Meg feltehetnéd azt a sok chibit, amit arról rajzoltál, hogy hogy tiltakoznak időnként a szereplők a nekik szánt sors miatt.:))

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.09.08 14:51)

Találó fejezetcím. Isten hozott. Isten hozott egy újabb mesés világban, ami Párka fejéből pattant ki, ahol a jó mindig győz a rossz felett, még ha nem is egészen úgy, ahogy számítunk rá, s a gonoszok mind elnyerik a maguk méltó büntetésüket. Egy olyan világban, ahol a legszerencsétlenebb lények is megértésre találnak. Isten hozott ezen a fakó, őszi napon... lépj be és add át magad egy újabb kalandnak!

???

(?Szirka?, 2009.09.06 16:58)

hűűűűű... Ez jól indul. Már várom, hogy ebből mi lesz. hű, varázsló, vérfarkas... mikor folytatod? vagy ezzel fogsz zsarolni, hogy írjam minnél hamarbb a Crystallikot?...

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.05 22:59)

Na? Nna? Nnaa????? Nanananananannaaaaa???????????????