Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ismerkedés

2009.09.24
-    Ismerkedés -
 
     A fiú óvatosan ült le a székre, mintha attól félt volna, hogy összetöri. Mozdulatain látszott, hogy nagyon feszült, és bármelyik pillanatban kész elmenekülni.
     Mikor végignézett a neki készített rántottán, szalonnán, sajton, magos kenyéren és a gőzölgő meleg tejen, első lányos zavarában nem is tudta, hogy melyikhez kezdjen hozzá előbb. Ian látta, milyen nagyokat nyel, ezért bíztatóan intett fejével. A vérfarkas félénken felemelte a villát és remegő kézzel falatozni kezdett. Közben lesütötte hosszú fehér pilláit, mintha zavarban lenne valamitől.
 - Jó étvágyat. - mondta a varázsló nevetve. A fiú gyorsan lenyelte a falatot, és megköszönte, majd viszont kívánta. Ekkor látta csak, hogy vendéglátója már befejezte az evést. Elvörösödve húzta be a nyakát. Ian kedvesen megmosolyogta.
 - Hogy hívnak fiam? – kérdezte.
 - Silvester Chaster vagyok. – felelte halkan. Ian látva, hogy nem akarja folytatni a bemutatkozást, tovább kíváncsiskodott.
 - Honnan jöttél?
 - Északról, ahol minden hegy teteje fehér.
 - Van családod?
 - Már nincs. – Iant meglepte a különös hangsúly a már szón, de tovább kérdezgette Silvestert:
 - Hogy jutottál el ilyen messzire az otthonodtól, Mount Charlotte-ba?
 - Csak sodródtam.
 - Miért kergettek a katonák?
 - Mert vérfarkas vagyok. Az a dolguk, hogy a magamfajtát üldözzék, és lehetőség szerint kiirtsák. – Ian nem volt túlságosan megelégedve a válaszokkal. Semmi lényegeset nem tudott meg Silvesterről, de azért még feltett egy kérdést:
 - Hogyan lettél vérfarkas? – Silvester éppen végzett, és hangos csörömpöléssel lerakta evőeszközeit. Ian rájött, hogy érzékeny pontra tapintott Silvesternél. Megértette, hogy megmarásának története olyan dolog, amiről nem szeret beszélni. Így végül arra jutott, hogy megvárja, amíg Silvester magától is megnyílik.
 - Hívhatlak Sly-nak? - A fiú szeme furcsán csillogott, aztán még csendesebben, mint eddig, azt felelte:
 - Persze.
 - Pompás! – rikkantotta Ian, és összedörzsölte a kezét. – Akkor most én jövök: a nevem Ian Fireheart, varázsló vagyok. Az Erdő Boszorkánya tanított mágiára. Nyugatról vagyok valósi, Fairy’s Townból. Ott nőttem fel, megéltem a nagy polgárháborút is. Miközben varázslónk tanultam, megismerkedtem egy Daisy Spoon nevű daliás ifjú hölggyel, aki a gyermekeim, Kathen és Honey anyja lett. Kathen is megházasodott már, és gyönyörű leányunokával ajándékozott meg. Izabelle-nek hívják, tizennyolc éves, és nemsokára leteszi a vizsgát, amin ha átmegy, hivatalosan is mágus lehet. Honey-ék meg elköltöztek, egy messzi, tengerparti kis félszigetre…
 - Mi lett vele?
 - Kivel mi lett?
 - A feleségével?
 - Meghalt. Egy vámpírtámadás áldozta lett. – Sly asztalon pihenő keze ökölbeszorult, hogy kifehéredtek a bütykei.
 - Bocsánat… én…
 - Ugyan, nem kell elnézést kérned. Hiszem, hogy boldog ott, ahová ő került. Gyere, begyógyítom a sérüléseidet, aztán elmosogatok, és utána körbevezetlek a házban. – a vérfarkas félénken bólogatott.
     Valóban, Ian nekilátott kiszedegetni Sly testéből a beletört nyílvesszőket. Bár a művelet fájdalommentes volt -mert Ian varázslatot használt-, azért Silvester kicsit meg volt szeppenve. Miután az öreg begyógyította vérfarkasunk sebeit, Ian megmutatta Silvesternek, mi hol van, mi micsoda, és mire való. Miután végeztek, Ian nekilátott, hogy erőit mozgósítsa a ház körüli munkák végzésében, Sly meg ahol tudott segített neki. Azután közösen ebédet készítettek, és ettek kint a tornácon. Délután Iannak el kellett olvasnia az egyes városok, és magánemberek kéréseit, hogy segítsen rajtuk valahogyan a mágiájával, aztán válaszolnia kellett. Sly csak figyelte csendben, ahogy írt, és egyszer sem mozdult el mellőle.
     Sly a kanapén ébredt, gyengéd kezek gondosan betakargatták. Bizonyára elaludhatott, miközben a körmölő Iant bámulta. Ahogy magához tért, hirtelen vitatkozó férfihangokat érzékelt hegyes füle. Odament az ablakhoz, és a zsoldosokat látta, ahogy körbeveszik Iant, aki épp azt bizonygatta, hogy ez magánlaksértés, és ő nem bujtat senkit. Sly nagyon meglepődött, hogy egy ember egy vérfarkas védelmére kelt.
     Sajnos Ian nem tudta meggyőzni a katonákat, hogy ne menjenek be a házába. Sly riadtan felnyüszített, gyorsan átalakult és kiszökött a hátsó ajtón, majd elbújt a fáskamra egy sötét fűrészporos sarkában.
     Mivel a zsoldosok nem találtak sem a házban, sem a kerti madárkalitkákban –Ian sérült szárnyasokat gyógyított szabadidejében-, Sly balszerencséjére a rejtekhelye felé vették az irányt. Silvester gyorsan magára borított pár farönköt, meg deszkát. Mikor a zsoldosok beértek, Ian észrevette, hogy a vérfarkas vajszínű farka vége kikandikál a kupac alól, és egy elsuttogott bocsánatkérés kíséretében rátaposott.  Sly megnyikkant. Az egyik zsoldos meghallotta.
 - Mi volt ez?
 - Csak az egerek! - felelte Ian és közbe eszelősen vigyorgott a katonára. Fél óra múlva a katonák végre belátták, hogy nincs értelme tovább maradniuk.
     Mikor Ian visszatért, Sly még, azután sem mert előbújni. Ian leemelte róla fadarabokat, leguggolt mellé, és megvakargatta Sly füle tövét.
 - Nyugodj meg, most már előjöhetsz, elmentek. Bocsáss meg, hogy ráléptem a farkadra, Sly, de csak így tudtam elrejteni. Hiába! Éles helyzetekben midig elfelejtem, hogy varázsló vagyok… -Sly felállt, és megrázta magát, hogy lejöjjön róla a forgács. Visszaváltozott. Elgondolkozva meredt maga elé.
 - Miért Ian… miért nem árultál el…
 - Mert szükséged van valakire. És segíteni szeretnék. Bár nem árulsz el magadról semmit, tudom, hogy valahol belül szörnyű emlékeket cipelsz. Magányos vagy, és szomorú… ezért a fejembe vettem, hogy egy kicsit kikupállak, és lehetőség szerint mosolyt csalok az arcodra. Ha sikerült, az életem talán legnagyobb varázslata lesz, hiszen ehhez nem holmi hókusz-pókuszokra van szükség, hanem sok-sok megértésre, és barátságra. Ha már újra képes leszel felszabadultan nevetni, elmehetsz, hogy megoldd a dolgaidat. Addig viszont…
 - De nem félsz, hogy megtámadlak? Minden hónapban van egy egyhetes időszak, amikor nem vagyok a magam ura… Én a helyedben gyorsan megszabadulnék magamtól…
 - Micsoda szerencse, hogy én nem te vagyok! Nyugalom, megtaláljuk erre is a megoldást…
 - De a következő átalakulásom holnapután esedékes!

 - Na és? – Silvester nem felelt, csak állt megrökönyödve. Az idős varázsló vigyorogva atyaian vállon veregette. – Vacsorát kérsz?

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Maron

(még mindig lángoló szemek, 2009.09.26 13:54)

Tulaj ha már kiég a monitor akkor fényképezd nekem le hogy igazából lássam milyen is az... Cerberos azért szereti a varázzlókat mivelazt reméli tőlük hogy megmenik és nem kell többet dolgoznia mindent megkap :P
ja és elmondtam a titkot a Tulajnak és a suliban Szikának is elmondom... és sokminden mást is amit te nem tudsz... HAHAHAHA

Cerberos

(pirulva, 2009.09.26 13:32)

Jó, de Ian nem úúúúgy tetszik! *zavarban*

Turul

(Szirka, 2009.09.26 11:02)

Elég csak a 3.-ban kinyírni a főszereplőt... Egyébként Cerberosz, neked valamiért mindig a varázslók tetszenek: Hokijo... most meg Ian...

Cerberos

(megkönnyebült sóhajjal, 2009.09.25 16:45)

Óóó, még szerencse.
Igen! Hát akkor hajrá, hadd olvassuk azt a harmadikat!

A Tulaj

(a Tulaj, 2009.09.25 10:13)

Cerbi, örülök, h tetszett, de annyira azért még én sem vagyok elvetemült, hogy rögtön a második fejben kivégezzek valakit... Ráérünk arra még. >D ...Izzy a harmadikban jön.

Coming soon.
:)

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.25 10:10)

Kéérlek. Mellőzd ezt a szemes dolgot, mert ki ég a monitor...

Maron

(Maron, 2009.09.25 08:48)

Nagyon tetszik de Izzy=Izabbel az unokával??? Kiváncsi vagyok a folytatás... Cerberos ha már gyógyulsz akkor is harakszom rád és még mindig lángolnak a szemeim...

Cerberos

(Már érzem is! Gyógyulok!, 2009.09.25 08:24)

Jaaaaaj, köszi, ettől azonnal jobb lett a napom!!! (Meg a közérzetem. Szerintem csodát tettél.)
Ez a fejezet ez halálosan aranyos lett! Olyan "édicuki" (micsoda szó! :P) Sly, ahogy "lányos" zavarban reggelizik. Ja és tudtam, hogy imádni fogom Iant! Annyira jó arc. A beszéde arról, hogy az lesz az igazi varázslat, ha helyreteszi Sly életét, nagyon szívhez szóló volt. És már itt említed Izzyt! Kíváncsi vagyok, mikor kerül elő!
Tudnád mennyire féltem, mikor feltűntek a katonák! Nem csak azért aggódtam ugyanis, hogy Sly lebukik, de (Ilyen korán még te sem intézheted el a főszereplőt! Háhá! *kaján vigyor*)megfordult a fejemben, hogy mi lesz, ha Iant viszik el a zsoldosok. Szerencsére nem történt ilyen szörnyűség!
És az a rajz! Fogadd elismerésem Villő! Léééciléci próbál mostantól mindenhez (Ishirisztán/Ígéret/Izzy és Sly) illusztrációkat is tenni. Nem kell túlzásba esni. Bármi jó. Egy kitépett füzetlapra feldobott tollvázlat. Az, amit a tételfüzeted elejére rajzoltál. Minden jöhet. (Személy szerint még mindig ara biztatnálak, hogy a Glóriás illusztrációidat szedd össze megint olyan szépen és rakd ki ide is!)

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.24 23:53)

Egyébként tetszik kép? Villő műve... :O

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.24 23:51)

Eszembe jutott!
...
GYEREKEK!! ELÉG GÁZ, HOGY 17 / 18 ÉVES FEJJEL NEM TUDJÁTOK ELOLVASNI AZT A LEVELET!!! ×P