Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Epilógus

2010.01.01

- Epilógus -

 

     Izzy összecsomagolt, és a hazaútra készülődött. Letelt a két hét, amit a nagyapjával szokott tölteni karácsony idejére. Sly eltűnt, nem volt ami továbbra is itt tartsa Monte Charlotte mellett.

     Lement a földszintre és összeszedte az Ian-től kapott sakk készletet – végül is nem volt lehetősége rá, hogy „leverje”  játékban a nagypapáját. De most már mindegy.

     El akart búcsúzni Ian-től, de sehol sem találta az öreget, legalábbis, biztos nem a házban tartózkodott a nagyapja. Körül nézett az udvaron is, de se Sly ketrecénél, se a madárkalitkáknál, se a fészernél nem volt. Még az öszvér istállójához is benézett, de ott sem talált senkit.

     Ráadásul az öszvér is eltűnt.

     Hirtelen észbe kapott, eszébe jutott, hogy Ian reggel elment a piacra, hogy oldalast, meg néhány bájitalba való hozzá valót, és persze pár zaftos pletykát szerezzen be. Nem volt más hátra, meg kellett várnia a nagyapját. Nem indulhat el anélkül, hogy ne köszönne el tőle.

     Visszament a házba, és szórakozottan tépkedni kezdte a karácsonyfa tűleveleit – még mindig nem ültették el a kertbe. Nem tudott magával mit kezdeni, úgyhogy leszedegette róla a díszeket, és vattával telerakott dobozokba rakta el őket.

     Még mindig borzasztóan unta magát, ezért mágiával megerősítve magát kivitte a fenyőt a kertbe. A fészerből ásót vett elő. Megbűvölte – csonka karjával nem ment volna sokra ,- és a szerszám magától elkezdte kiásni a megfelelő méretű gödröt a fenyőnek.

     Mikor az ásó végzett, Izzy vizet hozott kannában, és félig megtöltötte vízzel a gödröt, aztán beleállította a fát. Fél kezét használva lassan befedte a fa gyökerét földdel, majd mikor végzett letaposta, és megcsodálta művét.

     Elrakta  kannát és az ásót, megnézegette a madarakat, aztán visszaballagott a házba.

     Nem tudta mennyi idő múlva érkezik vissza Ian. Főzött magának egy forró teát mentából, és  kandalló elé ülve lassan kortyolgatni kezdte.

     Pillantása az ablakpárkányra tévedt, ahol Sly üldögélt mindi a kék párnán. A párna kissé gyűrött állapotban, de még most is ott hevert. Izzy felvette és magához szorította, de Sly testének melege már rég elillant belőle.

     Nem is olyan régen, még arról ábrándozott, hogy de szép is lenne ha Sly valami módon elhalálozna, vagy legalább is eltűnne az életéből. Most meg…

     Csilingelő hangot hallott kintről, felismerte az öszvér csengőjének hangját.

     Felállt, felmarkolta a bőröndjét, felvette a kabátját és a sapkáját, azután csonka karja hóna alá csapta a maga készítette kék párnát, és kiment Ian elé, hogy végre elbúcsúzzon, és hazamehessen.

     Azonban nem talált senkit az udvarban. A nagyapja bizonyára egyenesen az istállóhoz vezette a szekeret, hogy az öszvért gyorsan ki tudja szabadítani a hámból.

     Ahogy közeledett a hodály felé, hallotta Ian erős hangját, ahogy valakihez beszél.

Biztos az öszvérhez! – derült magában Izzy.

     Meglátta Ian-t, amint az istállóba vezette az öszvért, és közben végig nevetgél valakivel.

Nem, kizárt, hogy az öszvérhez szóljon – ráncolta a homlokát a lány, és nem is tévedett.

     Ahogy az öreg kifordult az istállóból, hogy a szekérhez lépve leemelje az oldalast, valaki más is jött vele: tejföl szőke haja kócosan meredezett az égre fehér farkas fülei között. A finom angyalarcban nagy fekete, fehérje nélküli hosszú szőke szempillával keretezett szemek ültek. A fiú magas volt, rongyokba öltözött, izmos, inas, karcsú teste, és bozontos fehér farka volt.

     A fiú nevetett. Nagyon jól állt neki, ez a könnyed, halk, ritmusos kacagás.

 - Sly – suttogta Izzy, és kiejtette ami éppen a kezében volt. Az említett azonnal megdermedt, felkapta a fejét, arcáról eltűnt a mosoly és ugrásra készen befeszítette izmait.

     Mikor megpillantotta Izzy-t oldalra biccentette a fejét és kíváncsian nézegette a lányt. Aztán újra elmosolyodott, pislogással megszakította a farkasszemezést, és lustán megcsóválta a farkát. Izzy megértette, hogy Sly megbocsátotta az árulását.

     Hálásan visszamosolygott aztán karját kitárva rohanni kezdett a vérfarkas felé. Belecsapódott Sly-ba és magához szorította.

     A fiú meglepetten nézett Ian-re, aki szélesen vigyorgott a szakállába, felvonta a szemöldökét, és biccentett. Aztán vállára vetette az oldalast, és becammogott a házba.

     Sly egy pillanatra eltolta magától Izzy-t, megcsodálta, aztán magához ölelte. Sokáig álltak így összekapaszkodva, és Izzy-ben megért az elhatározás: nem megy többé haza. Vagy legalább is Sly nélkül biztos nem.

 

 

 

Vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jááj! :)

(Lilly, 2010.06.02 17:20)

Jááj! Tudtam één, hogy a végéén összejönnek! Kiszámítható vagy, Párka. ;)
De tényleg! Ki volt a másik farkas?

Splatter

(Blots, 2010.01.09 19:38)

Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a történet vége, de ki volt a másik farkas?

A Tulaj

(A Tulaj, 2010.01.02 19:04)

Örülök, hogy tetszett! Találd ki, mit írtam Neked!
A GIJRONT!!! (zerintem nagyon jó neve lett Zera tesójának, de majd meglátod... :D )

Cerberos

(ÓÓÓÓÓÓ! XD, 2010.01.02 12:56)

Nagyon-nagyon-nagyon tetszik a befejezés! Igazi romantikus fordulat. (Mindig nekem kedvezel, ugye tudod? Nagyon értesz te az ilyen fordulatokhoz!)
Itt gyorsan megjegyezném, hogy nagyon tetszettek a leírásaid az egyszerű cselekvésekről. Például itt ez az utolsó, mikor Izzy komótosan elpakolta a karácsonyfadíszeket és kiültette a fát.
Nagyon nagy kaland volt az előző fejezet is a végére beiktatott vámpír/vérfarkas párharccal.
Gratulálok, nagyon jó lett. Kár hogy vége mondjuk, de szuper volt az egész történet!

EEEEEEEEEEP!!!!

(A Tulaj, 2010.01.01 13:46)

Befejeztem-befejeztem-befejeztem-BEFEJEZTEEEEEEM!!!!

(Ja, bocsi, az egyik 11 oldal lett, remélem enki nem kapott kötőhártyagyulladást! <D )