Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az összeesküvés kezdete

2010.01.01

- Az összeesküvés kezdete -

 

 - Sly veszedelmes – szögezte le magában Izzy fel-alá járkálva a szobájában. Még mindig zaklatott volt a Fenyősziklánál történtek miatt, képtelen volt nyugton maradni. Egyfolytában az zakatolt a fejében, hogy ki kellene találnia valami kézzel fogható megoldást a vérfarkas-problémára.

 - A legveszedelmesebb lények egyike. Egy olyan, mint amilyen letépte a karom. Soha nem bűnhődnek meg, mindig kicsusszannak a hatóság kezei közül. Pedig igazán megérdemelnék, hogy elfogják és bezárják őket. Akkor az embereknek sem ártanának. Elkülönítőbe kéne tenni őket, ahol valami mások számára hasznos dolgot csinálnak a normális emberek számára, kárpótlásul. De mivel nem hagyják magukat elfogni ezért, nincs más megoldás, le kell mindet vadászni. Sly-jal az élen. Különben is, minek lett vérfarkassá?! Az ő hibája. Miért nem figyelt jobban?! – Izzy egy pillanatra megtorpant, aztán újra kezdte a járkálást.

 - Ott van például, az a bajuszos. Ő próbál is tenni az ügy érdekében, nem olyan félős, mint az emberek többsége. Mi is volt a neve? …Nem is mondta. Na mindegy. Talán meg kellene keresnem, és akkor…

     Félbe kellett szakítania gondolatmenetét, mert óvatosan, halkan, kopogtattak az ajtaján, majd még elővigyázatosabban, még lassabban benyitottak.

     Sly állt az ajtóban. Izzy elsápadt és hátrált néhány lépést. A vérfarkas fekete szemében mintha átsuhant volna egy pillanatra valami érzelem, de Izzy ezt csupán érzéki csalódásnak vélte, mert ugye, egy vérfarkasnak ne legyenek gondolatai.

 - Öhm, Ian üzeni, hogy kész a vacsora, és kéri, hogy gyere le és egyél.

 - M-mondd meg nagyapának, hogy nem vagyok éhes, ezért ma korábban lefekszem aludni – felelte a lány el-elakadó hangon. Sly azonban nem mozdult az ajtóból. Neki támaszkodott az ajtófélfának, és félrebiccentette a fejét. Tanulmányozni kezdte Izzy-t, még hegyes füleit is a lány fel fordította egyenként. Az arcán egy pillanatra aggódás árnya suhant át.

 - Minden rendben?

 - P-persze, hogyne! Tökéletesen! – vágta rá Izzy, és idegesen nevetgélt. – Miért ne lenne?

 - Hmmm… - Sly egy hosszú másodpercig fogva tartotta Izzy tekintetét. – Akkor jó. Csak megkérdeztem. Szép álmokat. – Azzal becsukta az ajtót, és visszament a konyhába Ian-hez.

     Izzy reszketve rogyott le a padlóra. Amikor Sly a szemébe nézett, azt hitte, a fiú kitalálta minden titkos gondolatát, tervét. A hasa hangosan megkordult. Csak azért nem ment le Silvesterrel, mert még a tudattól is irtózott, hogy egy vérfarkas mellett kell ülnie az asztalnál. Nincs más választása, mint ténylegesen is lefeküdni aludni, hogy aztán, mikor már mindenki más is elcsendesedett a házban, tökéletesíthesse a tervét. Még át kellett vennie ezzel kapcsolatban néhány dolgot.

 

 - Még is csak éhes… - jegyezte meg Silvester csak úgy magának félhangosan két falat között. Ragu volt vacsorára. Bárány. Ian felnézett rá a villájára tűzött szeletről, és értetlenül megkérdezte:

 - Kicsoda?

 - Hát Izzy. Tudod mondtam, hogy mondta, hogy nincs étvágya. De idáig hallom, ahogy korog a gyomra.

 - Tényleg. Nagyon kimerülhetett, ha annyira fáradt, hogy lefeküdt aludni.

 - Meg tudom érteni – válaszolta Sly komoran. – Én is az lennék a helyében… Finom a vacsora. Köszönöm.

 - Szívesen. Nem kérsz többet?

 - Nem. Viszont Izzy-nek felvinnék egy tányérral, ha nem gond. Úgy tűnt mintha… olyan lenne, mintha…

 - Mintha?

 - Nem is tudom… De ez ostobaság. Viszek fel neki ragut – tette még hozzá, azzal felpattant, elővett egy tiszta tányért, megpakolta, vett mellé egy pohár vizet meg evőeszközöket, és elindult fel a lépcsőn Izzy szobájához.

     Eközben Ian nekiállt mosogatni. Ő is eltűnődött a mai napon. Sly elképesztően harcolt  Fenyősziklán. Ian-nek az-az érzése támadt, hogy a fiú még csak nem is használta a teljes erejét. Mennyi erő lakozik benne… Igazán kár érte…

 

     Izzy újabb kopogtatásra lett figyelmes. Nyílt az ajtó, ő pedig gyorsan a fejére rántotta a takaróját.

 - Ne haragudj, hogy megint zavarlak. Bizonyára már majdnem elaludtál. – hallotta Sly hangját valahonnan a magasból. Meleg étel illata érződött a szobában. Izzy koppanást hallott – bizonyára a fiú letette  tányért, a poharat, a villát, és a kést az éjjeli szekrényre.

 - Csak meghallottam, hogy éhezel, ezért felhoztam neked egy kis ragut… Jó étvágyat –mondta még búcsúképpen, és megint magára hagyta Izzy-t.

     Sly sokáig nem tudott elaludni. Aggasztotta, hogy Ullmann ott volt a Fenyősziklánál. Volt egy olyan érzése, hogy vártak rá, és mikor észrevették, akkor indítottak ellene támadást. Még szerencse, hogy a Fenyőszikla jóformán bevehetetlen, okos választás volt annak idején, hogy az legyen, úgymond a falka törzshelye.

     De akkor is… Először azt hitte, téved, de végül megbizonyosodott róla, hogy nem. Ullmann-nak tényleg vámpír szaga volt. Pedig azt világosan látta, hogy nem vérszívó. Vagyis… inkább, jobban átgondolva a dolgot… lehet, hogy csak még nem. Lehet, hogy egyelőre csak egy szerződést kötött az átváltoztatásáról. Sly-nak még a gondolattól is felállt a szőr a hátán. Az-az ostoba… még a végén lehet, hogy igaza van. Így nem lesz olyan egyszerű bosszút állni.

     Silvester végül azzal a tudattal szenderedett el, hogy még rengeteget erősödhet az összecsapásig. És lesz ideje ellenőrizni Ullmann-t. Aggodalomra semmi ok…

     Ez volt vérfarkasunk első pozitív gondolata hónapok óta. Pedig a helyzet sokkal bonyolultabb lett, mint ahogy elképzelte…

 

     Az egész házban csend honolt. Izzy felébredt az ébresztő-bűbáj riasztására. Azonnal kirázta az álmot a szeméből, gyertyát gyújtott, és asztalhoz ült, egy köteg papírral, tintával és tollal. Egy pillanatig maga elé meredt, aztán amikor a tervének minden egyes részlete körvonalazódott a fejében, leírta, és ábrázolta is, hogy világosabbá tegye, mire gondolt. Ezután egy levegővétellel megírt egy levelet a zsoldosvezérnek. Aláírta, hengerré hajtotta a tervvel együtt, szalaggal átkötötte, és nekiállt a padlóra varázskört rajzolni. Mikor végzett, halkan mormolni kezdett a varázslatok nyelvén, hogy megidézzen adott helyre egy teleport-kutat. A padló a varázskörön belül folyóssá vált, kékesen felragyogott, és örvényleni kezdett. Izzy beledobta a levelet, majd bezárta, és eltüntette a teleport-kutat a körrel együtt.

     Aztán visszafeküdt, nyugodtan, elégedetten, mint aki jól végezte a dolgát, elaludt.

 

     Másnap reggel Ullmann zsoldosvezér úr csinos szalaggal átkötött, elefántcsont színű, összehengerelt levélre lett figyelmes az irodai íróasztalán. Mikor elolvasta, nem hitt a szemének, ezért újra végigfutott rajta. Az évszázad legnagyobb szerencséje érte: a kezében tartotta egy igazi boszorkány farkas pusztító ajánlatát, az egyik legagyasabban kifundált tervvel együttvéve. Fenomenális! Ráadásul a nő még találkát is kért… Már csak egy valami maradt hátra, hiszen biztos ami biztos, nem árt egy kis halhatatlanság, amennyiben a jövőben egy kifejlett, vérfarkas-alfával akar leszámolni.

     Micsoda szerencse, hogy nem igaz az a sok marhaság, miszerint a vámpírokból előbb tűzijáték, utóbb hamu lesz, ha napfény éri őket. Az ablakot kitárta, az ajtót viszont magára zárta, nem hiányzott neki, hogy idő előtt levadásszák vámpír nagymesterét…

     Ullmann megszúrta az ujját, és a kiserkenő vért egy meggyújtott fekete gyertya lángjába csöpögtette, majd kimondta a nevet.

 - O’scarry!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.