Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Átalakulás

2009.10.19

- Átalakulás -

 

     Ahogy közeledett a holdtölte, Silvester egyre idegesebb lett. Nem találta a helyét, egyfolytában kirohant a szabadba, és percenként váltogatta az alakját. Ha mégis a házban maradt, egy pillanatra sem vette le különös tekintetét Ianról, hol elbújva figyelte egy félreeső sarokból, hol meg egészen „rátapadt”.

     Nem mintha ez Iant különösebben zavarta volna. Örült, hogy van kihez beszélnie, mert ritkán látta az unokáit, és a lányait, Daisy meg ugye nem volt már vele… Sokszor volt nagyon egyedül. Ilyenkor pedig rendszerint kedélybeteg lett. De szerencsére mindig történt valami, ami fel tudta rázni a mélabúból.

     Például most azon igyekezett, hogy elterelje Sly figyelmét a következő átváltozásáról, beszéltette, vagy adott neki valami házimunkát, esetleg megkérte, hogy segédkezzen be pár varázslat végrehajtásában: keressen meg növényeket, állatokat, köveket, bájitalokat, vagy hozzon oda néhány vaskos mágiás kötetet.

     Viszont még mindig nem sikerült róla többet megtudnia. Például, amikor a gyerekkoráról kérdezte, akkor Sly csak annyit felelt:

 - Miért, mit akarsz róla tudni?

 - Hát, hogy, hogyan telt. Miket játszottál, fürödtél-e nyáron vízesésekben, kergettél-e lepkét, és horgásztál-e a barátaiddal… Mondjuk.

 - Hmmm… Ilyenekre nem emlékszem… Bár… Mondhatjuk, hogy egész életemben vízesésekben fürödtem… - felelte, és a szája sarka egy kicsit megrándult, mintha mosolyogni akarna.

 - Miért? Nem voltak barátaid? – kérdezett vissza Ian meglepődve. – Na, ne… - Sly azonban erre már nem válaszolt. Helyette felpattant, és kirohant a nappaliból, ahol eddig beszélgettek. Átalakult, és kirohant.

 

     Így ment ez egészen másnapig. Ekkor azonban már igazán nem lehetett bírni Silvesterrel.

     Ian hangos nyüszítésre ébredt. Tudta, hogy valami baj van Sly-al, ezért egyenesen a vérfarkas szobájába sietett. Közben magára rángatta hálóköntösét.

     A fiú az ágyán feküdt, és görcsösen rángatózott. Teste ívben megfeszült, és minden ízében reszketett. Bőre alól néha kitört némi csatakos, szőkés szőr, hogy aztán azonnal visszahúzódjon, körmei percenként változtak oda és vissza karmokká, bele-belemarva az ágyneműbe.

     A hangjával is hasonlóképpen történt: emberi nyöszörgésből csapott át időnként hörgésbe vagy nyüszítésbe.

     Ian mindebből látta, hogy Sly borzasztóan szenved. Feltűrte köpenye ujját, és neki látott, hogy enyhítse Sly szenvedéseit. Odatérdelt a vérfarkas mellé az ágyra, két tenyerét ráhelyezte Sly hasára, aztán szemeit lehunyva egy ismeretlen, dallamos nyelven hadarni kezdett. Hátborzongatóan gyorsan ejtette ki a szavakat, melyeknek különös, pulzáló ritmust adott.

     Pár pillanat múlva a tenyeréből halványzöld, körkörös fényhullámok kezdtek áramlani. Sly elcsitulni látszott, izmai lassacskán elernyedtek, légzése lelassult.

     Ian befejezte a bűbáját. Egy pillanatra megingott, aztán megrázta magát.

 - Tudsz beszélni? – kérdezte a fiútól. Silvester bólintott.

 - Mikor fejeződik be az átváltozásod?

 - Nem tudom pontosan… Amíg a hold elő nem dugja a sugarait…

 - Hm. Világos. – ingatta fejét Ian. –És mi van akkor, ha az ég végig felhős lesz?

 - Akkor eg… – elcsuklott a hangja, és még jobban elsápadt. – Egész végig így fogok rángatózni… - susogta holtra válva. – Az a legrosszabb… Nem akarom… Nem akarom… - nyöszörögte.

 - Nem fogom hagyni, hogy szenvedj! – rázta meg a fejét Ian. És lekászálódott az ágyról. Sly azonban utána kapott, és megragadta az idős varázsló karját, aztán visszahúzta magához. Ian meglepődve tapasztalta, milyen erős a fiú szorítása…

 - Engedj el… Küldj el engem… Kérlek… Hadd, menjek el… Nem akarlak bántani… Kérlek… Eressz… - könyörögte remegő hangon. – Hagyj… el kell…

 - Nem! – kiáltotta Ian. – Nem mész te sehova! Itt legalább biztonságban leszel…

 - De te nem! – vágott a szavába Sly dühödten. Torkából mély hangú morgás tört fel.

- Hidd, el van megoldás! És segíteni is tudok, ha az ég mégis felhős maradna. A mágiámmal tudom befolyásolni az időjárást. És bár ez a te szempontodból nem biztos, hogy a legmegfelelőbb lesz…

- Miért?

- Van olyan, hogy bűbájketrec… - Sly elernyedt. Fogása gyengült. Meglepődve nézett Ian-re.

- Bűbájketrec… - ismételte elgondolkodva. - Bezárnál engem? – ezt a kérdést Ian nem tudta mire vélni. Azt hitte, most biztos megbántotta Sly-t, de…

 - Biztos vagy benne, hogy ez működni fog? Van annyira erős, hogy ne tudjak kitörni belőle?

 - Teljesen. A bűbájketrecet képtelenség feltörni belülről.

 - De biztos?

 - Igen, az.

 - Legyen. – mondta határozottan. – Ha nem küldesz el, akkor legyen.

 - Rendben.

 - De megkérhetlek, hogy máris nekiláss? Ha lehet, egyből belezárnám magam…

 - Persze. – felelte Ian, és máris kiment a ház mögé.

 

     Körülbelül egy óra múlva Ian el is készült vérfarkasunk új zárkájával. Falai sötét ébenfából készültek, csak egy vékony rácsos részen keresztül áramlott be a napfény a ketrecbe. Sly végig figyelte a mágus minden mozdulatát, a falba kapaszkodva, mert néha azzal fenyegették a lábai, hogy összecsuklanak alatta. Most viszont elrugaszkodott, odatántorgott és becsüccsent a ketrecbe. Miután Ian jó szerencsét kívánt neki, és rázárta az ajtót, Sly börtönének falain kékes áramkörök futottak végig, és még jó sokáig villámlott.

     Ezután Ian jó sokáig nem tudott megnyugodni. Pár óra elteltével ugyanis a csitító varázsának hatása elmúlt Silvesterről, aki ugyanúgy görcsbe rándult, mint, ahogy Ian rátalált a szobájában. Az idős varázsló úgy érezte magát, mintha az ő izmai merevednének meg, mintha neki törne elő pár percre szőr a bőre alól. De nem tehetett semmit: megígérte Sly-nak, hogy csak akkor nyitja ki a ketrec ajtaját, ha a hold már újra fogyásnak indult.

     Egyszóval, most Ian volt az, aki nem találta a helyét…

 

     Az átváltozás végül sokkal hamarabb fejeződött be. A lenyugvó nap fényénél felsejlett a hold pici kékes alakja. Hiába volt még erősebb a nap fénye, mivel a hold már feljött, így érvényesült annak átkozott hatása…

Sly felüvöltött. Tagjai megfeszültek, alakja nyúlni és görbülni kezdett, míg el nem érte a közel két méteres magasságot. Fekete sarlós karmai nőttek, és amilyen vézna volt, most annyival volt izmosabb, teltebb. Feje is megnőtt, arca pofává alakult, szájában a fogak egy ragadozó agyaraivá fejlődtek. Testét a már említett vastag, dús, szőkés, csatakos bunda fedte be.

     Vadul acsarogva nekirontott a ketrec falainak. De az kitartott. Egy kicsit jobban villámlott, de nem esett szét. Sly, pedig tapasztva, hogy ez csíp, gyorsan abbahagyta.

     Ian amint meghallotta Silvester fájdalmas üvöltését, kirohant a ketrechez. Megvárta, amíg annak rázkódása alább hagy, odasettenkedett, hogy megnézze mi a helyzet. Ám amint félméteres közelségbe került, ijedten hőkölt hátra, mert a vérfarkas fenyegetően morogva, kidugta erős álkapcsit a rácson, és acsarogva csattogtatta a fogait. Mérgező nyála, amivel a vérfarkas-átok terjed, vékony csíkban lecsöppent a földre…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Maron

(Maron, 2009.10.21 12:08)

Nem azért nem írtunk mert romlik a színvonal, hanem mert nem nézzük meg naponta írtál-e vagy sem... általában sokáig hanyagolod a dolgokat...

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.20 22:16)


Romlik a színvonal??? ?!
((Hogy nem nézi semmilyen kósza internet-böngészős lélek... =(

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.19 23:37)

Na, hogy tetszik? Ígérem az Ígéretet, és az Ishíristant... (áásít) Megyek megnézem Tint... Jó éjt.