Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8. Ylák

2009.09.23
    8.                                  Ylák
 
 
  X
ava könnyű jégtű szerkezetű fátyolfelhőként lebegett a tábor fölött magasban. Esze ágában sem volt elpazarolni frissen szerzett erejét egy varázsló csatára. Inkább a kémkedés mellett döntött, ugyanis felkeltette az érdeklődését, hogy az a Fez’zhar ennyire erőlteti, hogy az az arrogáns idióta esetleg a főherceg lehet.
     Xava látta, ahogy a fekete mágus visszatér összedőlt sátra romjai közé, majd sietve megír egy levelet, és teleportációs bűbájjal továbbítja. Xava tudta, hogy lehet az ilyen üzeneteket elfogni, így gyorsan elsuttogott pár szót, és a papiros megjelent előtte. A levélben a következő állt:
 
 
Tisztelt Uram!
 
     Ezúton értesítem, hogy a fogoly sajnálatos módon megszökött. Az az érzésem, hogy ez a Lilian, valami különleges lény, amivel még nem volt dolgunk, és nem az, aminek mondja magát.
     Javaslom, hogy küldjünk szét csapatokat országszerte a portálokon, a keresésükre. A részleteket pedig jó lenne, ha meg tudnánk beszélni, a következő bálon, mely Shakirum Pálmapalotájában kerül megrendezésre tizennyolcadikán.
 
Mielőbbi viszontlátásra:
 
Fez’zhar wio Dherze
 
 
     Miután tovább küldte, Xava alaposan elgondolkozott a levél tartalmán. Arra a következtetésre jutott, hogy előbb élszerű páraként Shakirumba zarándokolnia, és aztán valahogy belógni a bálra. És elegendő energiát begyűjteni közben ahhoz, hogy valami más alakot tudjon majd ölteni…
 
x
 
     Miután kiértek arra a lapos sík kiszögellésre a hosszú csúszdázás után, kiderült, hogy innen már, csak lefelé vezet az út. Méghozzá úgy, hogy lemásznak a magas fennsík oldalán.
     Hát nem volt Risnek könnyű dolga. Utsapszut a nyakában lógott, és közben még a saját súlyát is meg kellett tartania. Magas, éles kiszögellések sem voltak mindenhol. Néhány helyen csak vékony repedésekbe tudtak kapaszkodni. Risnek a végére annyira reszketett és fájt minden izma, hogy az utolsó egy méternél inkább leugrott a tó keskeny partjára. Épphogy arrébb tudott menni pár lépést, hogy ne a tóba ájuljon bele, melynek felszíne továbbra is ijesztően sima és sötét volt.
     Aztán mikor Utsapszutot leeresztette, egyszerűen csak elterült a földön.
Shinshinek könnyebben ment a mászás, hiszen ő eredetileg ilyen terepre lett teremtve. Bár az ő vállait is hatalmas súly nyomta, mert ő vitte szinte az utazásukhoz szükséges összes holmit.
     Mikor végül egy könnyed oldalra szaltóval megérkezett Ris mellé, nagy kegyesen megengedett egy óra pihenőt.
     Egyikük sem szólalt meg. Ris lehunyta a szemét, és magában elismerte királyi teljesítményét. Hogy megnyugtassa magát, és lázongó izmait a saját légzését kezdte hallgatni. A relaxálás jó – főleg ha az emberiség nagy főhercege ki tudja zárni az olyan idegesítő tényezőket, mint a kis piros kenin, meg Utsapszut. Aki amúgy nem is annyira zavaró. Ris rájött, hogy kifejezetten szereti hallgatni a lány kíváncsi kérdéseit, és hogy most már az sem zavarja túlságosan, hogy ő Utsapszut gyaloghintója. Talán ha…
     Hirtelen surlódó-csobbanó hang hallatszott.
 - Mi volt ez? – kérdezte riadtan Utsapszut.
 - Fogalmam sincs. – felelte Ris, és közben felállt. Egy pillanatig mereven nézte a tavat, aztán elgondolkodó hangon megszólalt:
 - Uhara… olyan rossz érzés fogott el. Gyere, hadd vegyelek fel. Menjünk innen. A hideg futkározik a hátamon ettől a helytől. – azzal felvette a hátára a lányt. – Shinshi! – szólt hátra keninnek. – Tovább megyünk.
 - Rendben. – Ris Utsapszuttal vállán el is indult. Shinshi furcsa kis csuklást hallatott, aztán remegő hangon, holtsápadtá fehéredve megkérdezte:
 - M-mi ez? – Ris azon nyomban megpördült tengelye körül. A kenin arcán halálfélelem tükröződött. Ahogy Ris tekintete lejjebb siklott, észrevette, hogy Shinshi bokáját egy nyálkás, zöldesen foszforeszkáló kéz szorítja a földhöz. A herceg gondolkodás nélkül rátaposott, mire az elengedte Shinshi lábát, és döglött hernyó módjára visszaaraszolt a vízbe. A partszakasz hosszú volt, de a végén egy sötét alagút nyitogatta feléjük a száját hívogatóan. Világossá vált számukra, hogy el kell érniük, mielőtt késő lenne.
     Futásnak eredtek. Eközben a tó eddigi sima felszínén hullámok kezdtek fodrozódni. Lassan vészjóslóan a derengő, hosszúkás valamik elkezdtek kiemelkedni a vízből. Igen furcsa, és ijesztő lények voltak. Fejjel és négy hosszú kacsos ujjakban végződő karral rendelkeztek, de törzs helyett csak egy hosszú szelvényezett kígyófarokszerűség állt ki a nyakukból. A hátukon és a fejükön sikamlós csápok tömkelege tekergett, és a hasukon egy feketés lilás fekély tátongott. Arcukon egy széles, ajaktalan, éles fogakkal teleszórt száj, és két opálosan fénylő teljesen fehér szempár volt látható. Iszonyú látványt és bűzt árasztottak.
     Sebesen elkezdtek kifelé tekeregni a vízből, és közben sziszegtek egymásnak, és Risékre, akik már szinte repültek, olyan gyorsan rohantak. De ez sem volt elég. Körbevették őket, és nyújtogatni kezdték undorító csápjaikat, melyek végéről kékes lé csöpögött.
     Utsapszut felsikoltott ijedtében. A lények mintha hirtelen megzavarodtak volna, de ez csak néhány pillanatig tartott.
-Ezt csináld újra! –parancsolta Ris, aki azonnal észrevette a nyálkásoknak ez a hang érzékeny gyenge pontját. – Sikíts, ahogy a torkodon kifér.
     Utspszutnak nem kellett kétszer mondani. elővette a legmagasabb, legpohárrepesztőbb szopránját, és fejhangon visítani kezdett. A lények megriadtak, és visszamenekültek a tóba.
     Utsapszut folyamatosan sikoltozott, amíg be nem értek következő alagútba, és jó messzire maguk mögött nem hagyták a borzalmas tavat.
 - Micsoda szerencse, hogy kislánykoromban egy hisztérika voltam! – jegyezte meg önelégülten a lány.
 - Micsoda szerencse, hogy nem kell többet hallanom. - vágta rá Ris. – Már az én fejem is kezdett megfájdulni.
 - Mi volt ez? - kérdezte hisztérikus hangon Shinshi. – Mi a pokol volt ez?! – vinnyogta sírásra görbülő szájjal, és arca látványosan szürkés lila lett.
 - Ylák. – felelte komoran Ris. – Szörnyű teremtmények ezek. Egy kalandregényben olvastam róluk, melyben egy herceg volt a főszereplő, de a mai napig nem hittem, hogy léteznek.
 - Az istenekre… az istenekre… - nyöszörögte Shinshi, aki sírva fakadt, annyira meg volt még mindig ijedve. – Az istenekre…
 - Hé! Nyugodj meg! – paskolta meg Ris atyaian shinshi buksiját. – Már vége van!
 
x
 
     Xava megérkezett Shakirumba. Még két nap volt hátra a bálig, de már hatalmas szervezések folytak e körül. Xava úgy gondolt, hogy addig is engedelmeskedik ragadozó ösztöneinek és energiagyűjtésre fordítja a maradék időt.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ylák-I like

(Tawnahroore, 2011.03.25 21:51)

Tetszik ahogy Rist formálod. Az eddigi fejezetekben mindig mondott, vagy művelt valami beképzeltet, ugyanakkor lassan az Utsapsuthoz való viszonyát is mélyíted. De szeretnék egy olyan tavi izét! Nem akarsz hozni róla egy rajzot hétfőn?

Legpohárrepesztőbb szoprán

(Lilly, 2010.06.15 15:32)

Jókis melléknév! :D Bocsesz, hogy régen néztem az oldalt, (számomra legalábbis sok időnek tűnt) de nemigazán tudtam gépezni, meghát itt faluhelyen az áram is szarakodik. Főleg az upsz-osoknak. (Amilyenek mi is vagyunk a családommal.)
Fú, az meg tök jó rész volt, amikor Utsapsut elkezd sikítani, mint a színházban, ha elmegy a villany :D
,,...kislánykoromban egy hisztérika voltam!''
És látom, kezdenek összejönni... :)

Cerberos

(Cerberos, 2009.09.25 08:27)

Kedves Maron!
A bocsánatodért még sokáig fogok esedezni. De örülök, hogy a Tulaj is beavatod. További szép napot Neked és mindenkinek! :D

U.i.: Neméééér nekem sose kezdődött még 666-tal a kódom. :(

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.24 23:46)

Jaj! Ezt kapjátok ki: 666-tal kezdődött az előző kommi kódja!!! >D

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.24 23:44)

Akartm még mondani vlmit, de mire újra betöltődött, elfelejtettem... :ß

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.24 23:42)

Jaj, kis telhetetlenek... majg az utsó fejezet 30 oldalas lesz, addig meg röviden és velősen...

De azért édi vagytok...
És miről maradtam le?! MARON!!!

Maron

(Maron, 2009.09.24 19:48)

Tulaj mi a jelentése "(/Mély, örgős, gonosz hangon/): Oooszlós...." még nem jöttem rá... Cerberos meg esedezhetsz... de hosszú idejig fog tartani míg megbocsájtok... új legjobb barátnőt is kereshetek akinek elmondom a sok baromságot, nem Judit de a Tulaj megteszi majd holnap bevellom bűnömet neki amit te már tudsz a fürdözés elöttről(leutaztunk Vivivel + Jánossal+ Tulajjal)... Mindent elmondok...

Cerberos

(esedezem bocsánatodért Maron!, 2009.09.24 18:13)

Oké - oké. Talán nem ez lett az Ishirisztán történetének legakciódúsabb története. De engem bőven kárpótól a cuki, ijedt Shinshi, meg az, hogy Ris egyre emberibben viselkedik, ahogy telik - múlik az idő. Segít Shinshinek, meg vállon veregeti és megnyugtatja. Utsapszuttal meg már - már gáláns. Udvarias, mint egy úttörő. "Uhara&#8230; olyan rossz érzés fogott el. Gyere, hadd vegyelek fel. Menjünk innen." <- hiszen ezek egy már-már érzékeny herceg mondatai! Borzongatóan jó pasi! (Hééééééé, ha már a jó pasiknál tartunk, mintha ígértél volna valamit Hokigjoval kapcsolatban...) Na de azért az egó mondatok még mindig ott vannak! (Ezek a legjobban eltalált mondatok, esküszöm ^_^ <- *"igeeeen, ezt a szmájlit kerestem idáig" - nézés*) Mondjuk Utsapszut is nagy volt a "hisztérika voltam" c. résznél! :P
Mellesleg hozzá kell tenni, hogy az akciós epizódok közé muszáj levezető történeteket rakni, máskülönben semmit sem ismersz meg a szereplőkből és akkor meg nem tudsz velük azonosulni. Egy - egy hosszabb animébe is tesznek be olyan epizódokat, amik gyakorlatilag semmi konkrét dologról nem szólnak, de szórakoztatóak és ezzel is közelebb kerülsz a kitalált szereplőkhöz. (Kicsit sem beteges, hogy folyton az animével példálózom, áááá.)
Ja és akkora az ötlet, hogy Xava felhővé változott! De a levél kicsit tényleg nehezen olvasható volt. De kibögyörésztem. És a Wordbe bemásolva megváltoztathatod a betűtípust valami sokkal prózaibbra és akkor meg pláne olvasható lesz. Vagy mi a szösz.
De a mennyiséggel nekem is gondjaim voltak. Translation MÉG MÉG MÉG MÉG MÉG!

Maron

(Maron, 2009.09.24 16:11)

Ja itt lenne az ideje hogy folytasd az Ígéretet... Nagyon elhanyagolod aztán Hétfőtől minden nap írni fogok hozzá egy folytatást...
:P

Maron

(Maron, 2009.09.24 16:08)

Milyen rövid... igazán írhatnál többet ha már megvárakoztatsz minket... ja és azt alevelet nem bírtam rendesen elolvasni nyagon összefolynak a betűk erre máskor figyelj jobban oda hogy az olyanok is mint én eltudják olvasni az egészet... legyen már kicsit izgibb az egész ez így nekem kicsit unalmas ugy kell elmesélned hogy tükön üljek a folytatás miatt de ez most nemnagyon jött össze...
szigorú kritikát akartál megkaptad... HAHAHAHA

Turul

(Szirka, 2009.09.23 18:47)

Nagyon jó ötlet volt az, hogy nem bírják a sikoltást hallgatni. Ezzel már én is azonosulni tudok, csak az az oszlós...

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.23 17:24)

(/Mély, örgős, gonosz hangon/): Oooszlós....