Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7. Xava, a vámpír

2009.09.09

7.                      Xava, a vámpír

 

U

tsapszut arra ébredt, hogy nagyon fázik. Viszont semmi kedve nem volt felkelni, ezért inkább megpróbált jobban betakarózni. Hiába. A takaró alatt még jobban fázott, mint előtte, ugyanis ahogy rátapadta durva szövet, érezte a nyirkosságát.

     Bosszúsan, kedvetlenül kelt fel. hatalmasat ásított, nyújtózkodott, és megmasszírozta a lába csonkját. a szeme sarkából Rist vette észre. A férfi a kis tó partjánál térdelt háttal Utsapszutnak, és épp a turbánját oldotta ki, nagy komótosan. Mikor végzett, levette a kaftánját, majd az ingét is. Mosakodni kezdett.

     A lány alaposan megnézte magának Rist. Élvezettel legeltette végig a szemét a férfi karcsú, izmos, kreol felső testén. Hirtelen valami derengő ezüstszínű dologra lett figyelmes Ris háta közepén.

     Majdnem felsikkantott meglepetésében, mikor felismerte. A szája elé kapta a kezét, és visszafeküdt a földre. Ris nem vett észre semmit.

     Az akkarai jele volt az, a x. Pontosan tudta, mit jelent ez.

 

x

 

     Xava nagyon gyenge volt. Két napja nem szívta magába senki életenergiáját. Márpedig, ha nem szerez gyorsan valahonnan, nem éli túl a mai kínzás adagot. Nem teheti meg, hogy beköpi a társait.

     Xava nem volt túlságosan jóindulatú lény, de az árulás azok közé a bűnök közé tartozott, amit még ő is elítélt. Biztosra vette, hogy nem kérdeznék arról az arrogáns nőcsábászról, meg a csicskásáról, ha nem ők lennének azok, akiket keresnek. Mindenesetre, ha az a pasas tényleg a főherceg, az ishíristani trón várományosa, akkor jól jöhet még a céljai elérésében…

     Elhatalmasodott rajta az éhség. Elérhető távolságon belül jelenleg senki sem tartózkodott a ketrece közelében. Megpróbálta a tincse, majd a karjai segítségével szétfeszíteni a rácsokat, de túl erőtlen volt hozzá.

     Ekkor azonban…

     Őrának hála, az őrei visszatértek a ketrecéhez. Pontosabban az egyik. A másik intett, aztán még visszafordult, hogy az élelmezési sátorból mézsört hozzon.

     Xava meglibbentette a tincsét, de az erőtlenül visszahullott. A fenébe! Hogyan tudná rávenni, ezt a zsírpacnit?! Talán, ha… Hirtelen eszébe jutott, hogy létezik egy másik módszer is, mely számára mindig is gusztustalanabbnak tűnt, mint a szokásos tincses megoldás, amit saját maga fejlesztett ki.

     A nyelvét végigfuttatta a fogain, és elégedetten nyugtázta, hogy neki is vannak olyan szemfogai, mint a vámpíroknak. Hiszen elvégre az a vérszívó népség is odaát Tat’zarrah-ban a démoni fajjal áll rokonságban.

     Igen! Így lesz jó. Már csak meg kell várnia, hogy a hájas odajöjjön hozzá. Apropó, a hájas. Az ocsmánya valóban odadöcögött Xava ketrecéhez, majd letolta nadrágját, és jó alaposan meglocsolta a ketrec padozatát. Xava fintorogva libbent arrébb.

 - Mi van, mit nézel?! – röffentette oda az őr. Xava merően belefúrta fagyos fekete szemeit, a férfi vizenyős, malacszemeibe. Amaz szakította meg a farkasszemezést előbb, és lerogyott a ketrec oldalához, a húgymentes oldalra. Xava csak erre várt. Odaugrott, kivillantotta agyarait, és a rácson átnyomva fejét, ráharapott a disznó nyakára. Szerencséje volt, mert egyből rá talált a nyaki ütőérre.

     Először nagyon furcsa volt. És a férfi visítása is zavarta. Aztán megszívta. Érezte, ahogy beleáramlik az őr vére, és vele az életenergiája.

     Xavának annyira ízlett, hogy egy idő után, csak ezzel tudott foglalkozni, átadva magát a vér édeskés ízénak. Egyszerűen… mámorító volt. Már a pasas hörgését sem hallotta…

     Mikor érezte, hogy nem jön több, lihegve kirántotta fogait az őr nyakából. egy pillanatra nem is tudta, hol van, míg a másik őr kiáltása rá nem ébresztette. Rávillantotta a szemét, és meglendítette tincsét. Elégedetten nyugtázta, hogy az úgy működik, ahogy ő akarja. Megsuhogtatta, és egy pöccintésre leszúrta a kettesszámú őr torkán hajfullánkját. Újabb adag életerő hullámzott át belé. Bár tudta, hogy ez még koránt sem elég, ahhoz jó volt, hogy feltöltődjön valamelyest, és begyógyítsa sérüléseit.

     Vadul villogó tekintettel körülnézett.

 - Szabadság! – sziszegte vigyorogva, és hajának egy könnyed intésével széttörte a ketrecet.

 

x

 

     Sajnos Xava akcióját más is látta. Az illető pedig rohant a zöld köpenyes mágus sátrába.

 - Uram! Uram!

 - Mit akar?! – förmedt rá dühösen a mágus, akit épp fontos étkezés közben zavartak meg. – Megtört végre a rab?

 - Nem, de megölte az őröket, az egyiknek kiszívta a vérét, a másiknak, meg ledugta a torkán a haját, és… - a varázsló beledobta az ember szívébe a kését, amivel az imént még a kenyeret szelte.

 - Kuss, ütődött… - motyogta, és közben felkapta a varázsbotját. Kiviharzott a sátrából.

     A ketrec ripityára volt törve. Xava épp lerázta magáról a rácsok szilánkjait. Mikor meglátta mágust, meglibbentette haját. Enyhe, hűvös szellő simított végig a tájon. Pár sátor összeomlott.

 - Ki vagy, Lilian? Ember, vámpír, vagy micsoda?

 - Már mondtam. A maga legrosszabb rémálma vagyok. – vicsorogta Xava. Immár olyan volt, mintha tornádóban állnának. A varázsló szemöldökén dér jelent meg…

 - Inkább azt mondja meg, hogy maga ki? – szegezte neki a kérdést Xava.

 - Végül is megmondhatom, úgysem éled túl ezt az éjszakát Lilian! A nevem Fez’zhar wio Dherze, a gijroni feketemágusok feje vagyok! És most meghalsz! – azzal forró fénynyalábokat idézett és lőtt Xava felé. A téli szelek démona elvigyorodott, majd szertefoszlott, mint annak idején a kocsmában.

     Fez’zhar wio Dherze káromkodott egy hátborzongatót északi országának anyanyelvén, és dühösen letörölte az arcáról és a szemöldökéről a deret.

 

x

 

 - SHINSHI! – ordított rá Ris a keninre, miután végzett a mosakodással. Már felöltözött, turbánját is visszakötözte a fejére. Most épp szegény kicsi emberként verte fel álmából, hogy készítsen számára enni.

 - AZISTENEKREMIVAN?! – hadarta üvöltve Shinshi, és bőre első ijedségében felvette a barlang kövezetének mintázatát.

 - Éhes vagyok! A te dolgod, hogy kiszolgálj!

 - Nagy tévedésben vagy! Csinálj magadnak! És különben is elfogyott a kaja tegnap! – Utsapszut riadtan nézte kettejüket. Shinshi a beálló csendben vette észre, hogy egy harmadik személy is jelen van. Felvette a legkedvesebb arcát, és úgy köszöntötte a lányt:

 - Áh, te is felébredtél?

 - Ühüm… - mondta Utsapszut, még mindig nagy szemeket meresztve fátyla mögül. – Furcsa színed van. – jegyezte meg csak úgy mellékesen. Shinshi végignézett magán, aztán egy hoppá kíséretében vissza bőrszínesítette magát.

 - Befejeztétek a bájologást?! Mert közlöm, hogy előbb felébredtem, mint ti, és találtam egy alagutat, amiben mozog a levegő. Úgy gondolom, hogy arra lesz a kijárat.

 - Igen, egyetértek…

 - Akkor pakolj össze, és menjünk! – adta ki az utasítást Ris, majd intett Utsapszutnak, hogy felveszi a hátára. Shinshi, bosszúsan fintorogva, de összeszedte, a holmijaikat.

     Nem volt könnyű a terep, amihez értek, amikor betértek az alagútba. Shinshi előzőnap meggyújtott tüze világított neki a fejük fölött lebegve.

     Egy különösen nehéz és meredek szakaszon mentek felfelé, mikor Ris zihálva megszólalt:

 - Kész ennyi, nem bírom tovább! Álljunk meg pihenni!

 - Hogy hogy? Elég jó erőben vagy. Láttam.

 - Láttad?

 - Igen, ma én is felébredtem előbb, és láttalak mosdani… Elég jó izmaid vannak.

 - Köszönöm! Hogy is hívnak?

 - Öhm, Út… Uharának.

 - Uhara! Észrevetted, hogy bókolsz nekem, kezdesz megkedvelni, nem?

 - NEM! – csattant fel a lány, és ép lábával belerúgott Ris oldalába. – Egyébként neked van neved?

 - Van. Ish…

 - Isshahnak hívják. mondta emelt hangon, szigorúan Shinshi.

 - Isshah. Aha. És te pedig Shinshi vagy, ugye?

 - Öh, igen…

 - Shinshi, tudtad, hogy Isshah hátán rajta van az akkarai? – Shinshi ereiben megfagyott a vér.

 - Isshah. Uhara megtudta, hogy halhatatlan vagy?! – förmedt rá Risre. – Ezerszer megmondtam, hogy nem veszélyeztetheted, a küldetésünket! Erre te nekiállsz fürdeni! Mintha nem lettél volna már elég vizes! – a végén már ordított. Kis feje egészen belevörösödött. Nagy levegőt vett, hogy fojtassa, de ekkor repedő hang hallatszott a fejük felett. Shinshi visító hangjának hatására a barlang folyosója elkezdett beomlani.

 - Mozgás! – üvöltötte Utsapszut. Ris tagjaiból mintha kifújták volna a fáradtságot, Shinshivel rakéta sebességével kúsztak felfelé.

     Tér és idő összemosódott, úgy tűnt számukra, hogy már sosem lesz vége a rázkódásnak, a pornak, a mennydörgés szerű robajnak, és a zuhogó kövek záporának, mikor végre felértek az emelkedő tetejébe, hogy egy síkos kőcsúszda tetején kössenek ki.

 - Kapaszkodjunk össze és gyerünk! – kiáltotta Shinshi. Így tettek. Jól elrugaszkodva csúsztak le a kacskaringós, meredek hajtűkanyarokkal teletűzdelt csúszdán. Az arcuk lobogott, és a szemük könnyezett a belevágó menetszéltől.

     Egyszer csak eltűnt a fenekük alóla kő, mikor egy ugratóról repültek át egy széles, simafelszínű ijesztő fekete tó fölött, melyben derengő, hosszúkás valamik úszkáltak. egyikük sem akarta tudni, mik voltak.

     Fájdalmasan értek földet. Mindegyikük feneke sajgott, ráadásul a gatyájuk is kikopott. Hosszú ideig moccanni sem tudtak.

     Utsapszut gyenge hangon váratlanul megszólalt.

 - Szóval, halhatatlan vagy Isshah?

 - Igen.

 - Igen, köszönjük, hogy leleplezed magad! – tért vissza korábbi ingerültségéhez Shinshi. – De legalább, most már taníthatlak előttük varázsolni…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Jaj de ütött

(Tawnahroore, 2011.03.19 21:36)

A rab mellé pisáló őr - klasszikus. Kicsattanok annak örömétől, hogy Xava megmenekült, de remélem nem hamar következik FWD mágussal való leszámolása. Na és Ris, ha nem találtad volna ki lennie kéne. Minden fejezetben egy újabb lapáttal rak a beképzeltségére. De az az észrevetted kezdetű mondata az... Hát szavakat nem találok rá. Sem arra amit Shinshitől kapott.

Cerberos

("akisehovánemjutelidénősszel", 2009.09.19 21:15)

Már egy napja tart a hétvége, de se te nem folytattad, se Szirka! Egy sort sem írtatok, pedig itt volt az egész, értékes szombatotok, hogy feláldozzátok. Felháborító! :D

Cerberos

("matróz-blues" , 2009.09.09 22:24)

Oh, most még önmagamhoz képest is sokat írtam...

Cerberos

("matróz-blues", 2009.09.09 22:22)

Álmélkodom. A legújabb főellenség még a szokásosnál is sátánibbra sikerült. Ledartsozni valakit azért, mert jól végzi a munkáját... brrr. Elképzelem aktakukac önmagamat mintegy tíz év múlva, amint alázatosan bevonulok a főnökömhöz "Uram itt vannak a kért kimutatások" mire ő BUMM a szemem közé lő... Kjá! Na de ez van. Tanulság: golyóálló mellényt munkába is!
Mindenesetre hurrá, mert Xava megszökött. Jól felspécizted a csajt, mit ne mondjak! Gyilkos hajtincsek, jeges fuvallat, vámpírfog - ez a démon egy gyilkológép! :D Ez tetszik! Ha más nincs (és a főnököm tényleg egy pszichopata lesz) akkor őt hordom majd magammal a melóba...
Óóóó, igen, élénken emlékszem a tó mellett megvillanó szexi deltás hát rajzos mására - annyi volt a különbség, hogy "Vivien művésznő" napocskát meg színes virágokat pingált rá és tó helyett lángtenger volt a háttér. De Utsapszut tényleg elkezdte megkedvelni, tökmindegy hogy tagadja. Ris meg már - már gálánsan viselkedik a hölggyel.
Mellesleg a kimondhatatlan nevű főmágus neve (nem tehetek róla) egész kicsit emlékeztet Arabelláéra. Véletlenül sem rokonok, igaz???
Ja igen, színes és szélesvásznú képet (képsort) kérünk arról, mikor Xava hópárbajt vív a mágussal!!! Állati jól nézne ki.
És oké, hogy mindez szép és jó....... de MIKOR LESZ MÁR HOKIGJO? (Tűkön ülve várom! És ha jól megnézed, az alábbi sorok rímeltek...)

Maron

(Maron, 2009.09.09 21:11)

Nagyon jó... folytasd... folytasd... nagyon izgi és várom nem követelem hogy FOLYTASD!!! Köteles vagy... Ja egyébként ha nagyon szeretnél tanulhatsz is egy kicsit... Nem sokat a végén még okos leszel... :P

Turul

(Szirka, 2009.09.09 19:58)

Ez nagyon jó!!! De annak a mágusnak direk olyan neve van, amit nem tudok kimondani. Holnap kiejtést gyakorlás lesz egész nap.

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.09.09 15:33)

Tessék Szissz.