Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. Faggatás

2009.08.30
 6.                               Faggatás
A
geronimo ordítás végül bugyborékolásba fúlt. Mindhármójukat mellbe vágta a víz jeges fagya. De két perccel később már meg is szokták. A víz túl sebesen folyt ahhoz, hogy, az ellenében tudjanak úszni, úgyhogy sodortatták magukat. Már csak arra kellett figyelniük, hogy nehogy neki csapódjanak valami sziklának, mert abból volt bőven. Ordítva figyelmeztették egymást, de a zúgó víz zajától, alig hallották a hangjukat.
     Hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy a folyócska vége eltűnt egy nagy szikla előtt. és mintha sekélyebb is lett volna. Rémülten üvöltöttek fel, de nem volt mit tenni, várták a becsapódást… ami elmaradt. Helyette egy barlangban találták magukat, egy tálszerű, de azért mély tavacskában, melyből egy másik vízeséssel zubogott alá a folyó. Visszanézve, látták, hogy egy egész kicsi, mindössze két méter magas vízesésen bukdácsoltak le. Mindenesetre gyorsan kiúsztak a kicsi tó partjára. Kiérve köhögtek, reszkettek, meg sem bírtak moccanni a fáradtságtól. Mikor végre valamennyire lehiggadtak, Risnek volt ereje parancsokat osztogatni.
-Shinshi, gyújts tüzet. – a keninnek nem volt ereje tiltakozni. De a mód, ahogyan tüzet csiholt?!
     Tűzifa ugyebár nem volt a barlangban, ezért Shinshi más eszközhöz folyamodott. Lehunyta a szemét, kinyújtotta a két kezét, mintha máris egy tábortűz mellett melegedne. Aztán a tenyere előtt remegni kezdett a levegő, és hirtelen sistergéssel, hatalmas máglyaláng jelent meg a barlang talaja fölött melegedve. Ris percekig köpni nyelni nem tudott.
-Ezt meg, hogy csináltad? – csattant fel.
-Eszmeg-eg-eg-eg, náltad-tad-tad-tad… -hangzott a visszhang.
-Ne ordíts. –mondta fáradtan Shinshi. – Egyszerű mágia az egész. –a visszhang megismételte.
-Ja… -Ris ámult még egy darabig. –Vegyél elő pokrócokat, és csinálj vacsorát. – Shinshi csak felmordult. Ris Utsapszuthoz fordult, hogy közelebb vigye a tűzhöz. A lány azonban elütötte a kezét, és a karjára támaszkodva odakúszott.
-Shinshi… -szólította meg a kenint Utsapszut.
-Igen?
-Engem nem kell kiszolgálnod. Ha megmutatod, hogyan kell, megcsinálom magamnak én.
-Kedves tőled, hogy ezt mondod, de pillanatnyilag csak egy kis ázott kenyér van kéznél, és azzal meg nincs mit zsonglőrködni. – Azzal fogta az átnedvesedett cipót, és nagy darabokra tépte, aztán azokat meg összegyúrta gombócokká. –Tessék itt van. Egyétek.
-Köszönöm… -motyogta Utsapszut. Ris nem szólt semmit, csak elvette az adagját. Befalták, aztán úgy, ahogy voltak vizesen elaludtak mind a hárman.
 
x
 
     Éjfél felé járhatott, mikor a katonák, akik elfogták a téli szelek démonát, megálltak az erőd felé vezető útjukon. Az ájult Xavát egy hatalmas, jól irányzott rúgással magához térítették.
     Durván megragadták, kirángatták rögtönzött ketrecéből, és odavonszolták a zöld köpenyes mágus elé, ahol egy szerűen lehajították a földre.
-Nézz rám! –csattant egy hang valahol a feje felett. Xava felnézett. A zöld köpenyes ocsmány arca úszott be a képbe.
-Válaszolj arra, amit kérdezek, és csak akkor szólalj meg, ha kérdezlek. Ki vagy?
-Olyasvalaki, akinek a fél fogára sem lenne elég reggelire… - a zöld köpenyes egy kicsit a földhöz koccintotta varázsbotját. Xava neki vágódott a plafonnak, aztán visszazuhant a földre.
-Még egyszer megkérdezem… ki vagy te? –kérdezte az ártatlan érdeklődés hangján a zöld mágus.
-Lilian.
-Aha. Mond csak Lilian, tudod ki az a három, akiknek segítettél megszökni?
-Nem.
-Varázsló vagy?
-Nem.
-Pedig azt a szélrohamot csak egy igazi mágus idézhette meg.
-Nem vagyok mágus. Biztos huzat volt.
-Kár. Ugyanis a varázstudók számára etikátlan a hazudozás, tudod? Márpedig és úgy érzem, te bizony nem mondasz igazat.
-Ha maga mondja…
-Csak akkor beszélsz, ha kérdezek! – csattant fel a mágus, és beletaposott a tél démon arcába, mire amaz felüvöltött a fájdalomtól.
-Szóval, Lilian, aki nem vagy mágus, és nem ismeri azt a hármat… tudod, hogy miért tettem fel pont ezeket a kérdéseket?
-Nem.
-Nem? –Xava nem válaszolt. – Bizonyára hallottad már, hogy körözést adtak ki az ifjú főherceg, Ishíristan ellen, akit felségárulással, és tömeggyilkossággal vádolnak. Ugye hallottál már erről?
-Nem.
-Nem lehet, hogy az a férfi, aki veletek volt, az a főherceg? Tudomásunk van arról, hogy egy keninnel szökött el… Még így sem rémlik?
-Nem.
-Hol vannak most?
-Nem tudom.
-Kár! Remélem majd az embereim kiadós verése eszedbe juttat majd pár dolgot, ugyanis az az érzésem, hogy nem az igazat mondod… Őrség! – Pár mitugrász rohant oda. –A maguké. – Xavát megragadták a vállánál fogva, hogy aztán visszavonszolják a ketrecéhez, és hogy ott újra ájultra verték.
     A katonák karavánja a zöld mágus vezetésével újra elindult az erőd felé.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Milyen betűtipust használtál?

(Tawnahroore, 2011.03.11 22:15)

Te, ez rövid volt! De ugyanakkor minőségi, hisz minden kari hozta a formáját.De azért Ris rengeteg hibája közt nekem szemet szúrt az a pillanata, amikor Utsapszutot eltámogatta volna. De a fejezet tetőpontja a faggatás volt, az a mágus is egy az érdekes jellemeid hosszú soraiból.

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.09.05 21:13)

MI VAN VELED TURUL??? RIHTIG ÖSSZE KELL ESKÜDNÖD ELLENEM??? :D Gyagya! Fel nem biztasd a Katót valami őrültségre!!! (Ne feledd, hogy mellettem ülsz, ha kinyíratod Xavát, akkor egész évben rágni fogom a füledet - nem átvitten, szó szerint!) :P :D :D :D

Turul

(Szirka, 2009.09.05 15:37)

Hűűűűűűűűű.... Az a zöldruhás mágus egy nagyon jó karakter, szerény véleményem szerint. Ki fogja nyiratni Xavát? Ugye megöl valakit?

Maron

(Maron, 2009.09.04 19:02)

Szerintem is ideje hogy rendesen és rendszeresen írjál... naponta legalább egy fejezet... na jó lehet hogy elsőre kicsit soknak tűnik de azért nem lehetettlen... Ha szeretnéd megengedem hogy kétnapnta csináj egy fejezetet de fel is kell tölten!!!!! Ha nagyon rosz a géped akkor itt is írhatod nálunk megengedem... csak írjál és én láthassam.

Cerberos

(madamabigél&hotmail.com, 2009.09.02 18:44)

Xavát éppen a történetünk fő intrikusa vereti laposra, igaz? Ris és Utsapszut kitűnő uralkodói páros lennének egyébként. A hercegnek megvan a veleszületett önteltsége és erélye a parancsolgatáshoz, de ha ez a kedves, megértő és toleráns lány mellette marad, akkor ahelyett, hogy egy korlátolt zsarnok lenne belőle talán van esélye egész kellemes királlyá cseperedni. Ezennel ünnepélyesen megesketlek, hogy nem fogod bántani Xavát, értem? Na, hadd halljam azt az esküt! Be fogom hajtani rajtad a suliban!
Mellesleg remélem rendbe jött a géped, mert most aztán ontanod kell a fejezeteket!