Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


5. Geronimo

2009.08.30
   5.                                                Geronimo
 
U
tsapszut tüntetően elfordította a fejét. Xava viszont egyenesen Ris szemébe bámult, és közben valami rosszindulatú, gyanakvó kifejezés jelent meg az arcán.
 - Mondtam neked, – sziszegte fojtott hangon Shinshi. – hogy hagyd abba ezt a feltűnősködést! Nem ártana titokban tartanunk a kilétedet…
 - Higgadj már le! Barátkozni csak szabad nem? – Shinshi csúnyán nézett rá. – És úgysem fogom levenni az állarcomat. – bökött rá a fejére csavart kendőre, mely elrejtette az arca alsó részét a külvilág elől. Magabiztosan felállt, és odasétált a pultnál ücsörgő két nőhöz. Utsapszut mankóit nem vette észre.
 -Üdvözlet! – eresztett meg egy laza köszöntést Ris. – Csatlakozhatok?
 - Nem! – vágta rá mogorván Utsapszut, és elfordult. A kocsmáros szélesedő vigyorral figyelte az eseményeket.
 - Köszönöm… - felelte Ris, és lecsüccsent a lány mellé, aki igyekezett Xava felé araszolni.
 - Egy italt? – kérdezte Ris, aki észre sem vette Xavát, pedig a démon szinte árkot ásott az asztal lapjába, annyira kaparta.
 - Kopj le! – hangzott a válasz.
 - Ugyan! Kérlek, ne legyél ennyire szívtelen… Hiszen gyönyörű vagy. Ahonnan én jövök, ott csupa rémbanya mászkál. Ezért felüdülés a szívemnek, hogy egy ilyen csodát láthatok… - Shinshi beletörődve fejelt bele az asztalba. Utsapszut nem válaszolt Risnek.
 - Van kedved táncolni?
 - Hogy mi?!
 - Nem szeretnél velem táncolni?
 - NEM! – Utsapszut dühösen levágta a poharát a pultra. – És különben is, még csak zene sem szól…
 - Na és? Ahhoz hogy valaki jól érezze magát tánc közben, nem kell, hogy a háttérből szóljon valami nyikorgás! Nos? – Utsapszut nem felelt.
 - Rendben. – sóhajtott a herceg. – Rendben. Hallgatás-beleegyezés. – felpattant, megragadta a lány karját, és maga felé rántotta.
 - Ajjaj. – motyogta felpillantva Shinshi. Utsapszut a mankói nélkül nem tudott rendesen megállni, és a plussz lendülettől elvágódott a földön. Ris csak most kapcsolt. Egy pillanatig csak állt ott meglepve, aztán Utsapszut lábának hűlt helyére nézett. Utsapszut gyűlölködve nézett rá.
 - B-bo-bocsásson meg… - hebegte Ris, aki hirtelenjében elfelejtette, hogy az előbb, még tegezte a lányt. Odasietett hozzá, hogy felsegítse, de Xava közbelépett. Dróthuzalszerű hajtincsével a nyakánál fogva magasba emelte Rist.
 - Ne merj még egyszer hozzá érni! – süvítette. A levegő hőmérséklete vagy tíz fokot zuhant.
 - Elnézést kérünk… - szólt közbe cérnahangon Shinshi. – Nem úgy gondolta…
 - Hogy-hogy nem?! – zuttyantotta le a földre Xava Rist, aki fájdalmasan nyekkent egyet, és levegőért kapkodott. – Egyértelműen rámozdult! – Shinshi erre nem tudott mit mondani, úgyhogy inkább nyelt egyet. A háttérből a kocsmáros öblös röhögése hallatszott.
 - Mit nevetsz?! Nem aláztátok meg már eléggé? – tincse kettévált, az egyik felsegítette Utsapszutot, a másik átdöfte a kocsmáros fejét a szemén át. Utsapszut és Shinshi rémülten sikoltott fel.
 - Nem megmondtam neked, hogy ne feltűnősködj? – vinnyogta a kenin.
 - Nem megmondtam, hogy ne utasítgass? – húzta fel magát Ris.
 - Hagyj békén! Ha nem lépek közbe, úgy végezted volna, mint ő! – mutatott a kocsmárosra Shinshi. Aztán nyomban elfordult, mert elkapta a hányinger.
 - Még benne van a pakliban! – sistergett Xava, aki épp a mankókat adta Utsapszut hóna alá.
 - Na látod!
 - De mit? Csak nem bűn, hogyha engedelmeskedem néha a férfiúi ösztönömnek…
 - Disznó! – vicsorogta Xava.
 - Engem senki se sértegessen! Elvégre én vagyok itt a törvény!
 - Fogd már be!!! – csattant fel Shinshi.
 - Öö… - kezdte Utsapszut, aki időközben odamankózott az ablakhoz.
 - Ne…
 - Mmm… Azt hiszem…
 - Parancsolgass…
 - Szerintem…
 - NEKEM!!!
 - Én…
 - Mi van?!
 - Ne beszélj így vele! – vicsorgott Xava. – Mi az? Mi történt? – fordult kedvesen a lányhoz.
 - Embereket láttam jönni. Vagy húszat. – Shinshi rémült képet vágott, és elrohant. – Öö, valami rosszat mondtam? – Ris bizonytalanul megrázta a fejét.
     Körülbelül tíz perc múlva Shinshi lélekszakadva berontott, és ráüvöltött Risre.
 - Mennünk kell! Társaságot kaptunk, már köröznek minket! Fogd a motyód és gyerünk! – Shinshi megfordult, de Ris nem ment utána.
 - Mi lesz már?
 - De… velük mi lesz? – mutatott Utsapszutra és Xavára.
 - Mit tudom én! Nem hozzánk tartoznak. Ne felejtsd el, hogy mi a célunk! – dörömböltek az ajtón. – Jó, nem bánom! De akkor siessünk. – ekkor betörték az ajtót. Ordítozás, és sikítás hallatszott. Xava a kavarodásban annyi embert szúrt át, és lopta el az életenergiájukat, amennyit csak tudott. De túl sokan voltak, így inkább a lófarkával felnyalábolta Utsapszutot, és újdonsült társait. Fagyos szélroham söpört végig az ivóban, és ők valamennyien eltűntek üldözőik szeme elől…
 
x
 
     …Hogy aztán a falu határában kössenek ki. Xava a földre rogyott. A varázslattól, amit az előbb végre hajtott, nagyon kimerült. Balszerencséjükre azonban, körülbelül harminc méterre tőlük, katonák őrködtek. Az egyikük észre vette őket, és fegyvert rántva a társaival feléjük száguldottak.
 - Nem tudtál volna messzebbre vinni?! – hördült fel Shinshi. De a démon csak fáradtan megrázta a fejét.
 - Jó akkor B terv: FUTÁS!!! – rikkantotta Ris és felkapta Utsapszutot. Eliramodott a közeli babérerdő felé Shinshivel a nyomában. Hamarosan be is értek a hűvös fák közé. Ris arcába ágak csapódtak, ruháját tüskés indák szaggatták. Shinshi kicsi termetéhez képest hatalmas szökkenésekkel ugrott fáról fára.
 - Állj! Állj! – kiáltotta Utsapszut.
 - Erre most nincs időnk! – mondta Ris.
 - De Xava…
 - Az ki?
 - A társam! Nem jön utánunk!
 - Hogy mi? – Ris lefékezett, és hátrafordult. A démon tényleg nem volt sehol.
 - Shinshi! Gyere vissza! – a kenin megtorpant, és visszaszaladt Utsapszutékhoz.
 - Mi történt?
 - A társa, Xava lemaradt.
 - Hogy mi… De! Akkor… vissza kell mennünk érte!
 - De fegyverünk sincs. Hogy akarsz megküzdeni érte?
 - Majd improvizálunk. – lélekszakadva rohantak vissza a démonhoz. Ugyanott feküdt, ahol hagyták. Zihált, folyt róla a veríték, és sápadtabb volt, mint valaha, de a maradék erejével keményen küzdött. Fenyegetően sziszegett, és suhogtatta hosszú fekete tincsét. Ostorként használva próbálta távol tartani magától a katonákat. Ám hirtelen egy méregzöld köpenyes férfi lépett a körbe. Két méter magas dúsan díszítetett fém botot tartott a kezében. Nem volt ishíristani, mert nem viselt turbánt, és sminket.
     Megforgatta a feje fölött a botját, és rávágott vele Xava hátára. A démon fájdalmában túlvilági hangon felrikoltott. A zöld ruhás megragadta a tincsét, és hátra rántotta Xava fejét, aki ekkor vette észre Shinshiéket.
 - Fussatok! Értem már nem tehettek semmit! Meneküljetek! Mene… - a zöld ruhás egy jól irányzott rúgással elhallgattatta.
 - Elfogni őket! – kiáltotta mély, öblös hangon. A katonák egy része handzsárt rántott, és vad üvöltéssel Shinshiék után vetette magát. Más részük az ájult Xavát kötözte meg, és nyalábolta fel. Utsapszut, Ris, és Shinshi nem tudott mit csinálni, újra bemenekültek az erdőbe.
     Sokáig futottak, mire egy szakadék szélére értek. Ris Utsapszuttal a hátán a lendülettől, majdnem belezúgott. A szakadék mélyén gyors folyású, nagyon mély, nagyon hideg vizű folyó robogott tova.
 - Ott vannak! –hallatszott a katonák diadalmas kiáltása. Shinshi odahúzódott Ris lábához, aki egyre hátrált a szakadék széle felé, mígnem kénytelen volt megtorpanni. Mindannyian ugyanarra gondoltak, de csak Utsapszut merte kimondani.
 - Ugranunk kell. – suttogta Ris fülébe.
 - Ezzel nem értek egyet… - felelte Ris. Csizmája sarka alól kavicsok potyogtak a mélybe.
 - Xaváért… ugorjunk.
 - Igaza van Ris. Inkább ez, minthogy elkapjanak.
 - Maradjanak nyugton, ne mozduljanak! – kiabálta a katonák vezére.
 - Rendben. – Ris megfordult. – Shinshi, fogd meg a kezem! – a kenin megfogta.
 - Xaváért… Orrot befogni! Nagy levegő! – rikkantotta Utsapszut. – GERONIMOOOOO!!!
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

A démon barát

(Tawnahroore, 2011.03.07 20:16)

Ris, felülmúltad önmagad. A büntitől talán megjön az eszed. Én őmiatta röhögtem a jeleneten, Xava akkor engem is átdöfött volna? Jól kivételezett csapás volt, sőt egész fejezetben lenyűgöző bemutatót tartott, és nagyon tudtam félni érte a katonák rohama alatt. Gondoltam: te képes vagy és megöleted, rengeteg potenciál van a karakterében, de nélküle is remekül folytatnád.

Geronimooo!!

(Lilly, 2010.06.09 14:44)

Wá! Milyen már a vége? Utsapsut elkezdi: Geronimooo!
Ez nagyon :D!
Meg amikor veszekednek! Ez a fejezet nagyon jó lett. De remélem, Xava nem hal meg! :( Hiányozna.

Cerberos

(madamabigél&hotmail.com, 2009.09.02 18:38)

Mellesleg a fontod tényleg rúl, de semmi ahhoz képest, amit magad terveztél...

Cerberos

(madamabigél&hotmail.com, 2009.09.02 18:37)

Áháh a vége tök hatásos. Xava igazán istenien harcol. Én először azt hittem, hogy azért kaparta az asztalt a kocsmában, mert féltékeny a figyelemre, amit Utsapszut kap, nem pedig azért, mert félti a védencét. De így azért sokkal kellemesebb jellemet kaptunk.
Hallod e, izgalmakban bővelkedő fejezetet japtunk. Aranyos lett a párbeszéd, mikor Utsapszut meg Ris folyton egymás szavába vág. Eddig nem nagyon szimpatizálnak egymással, mit ne mondjak! Hogy kerekítesz te eből szerelmi történetet? Bár ennél jóval bonyolultabb tervet is megvalósítottál már, úgyhogy nem féltelek. Ó, annyira reménykedem, hzogy lerajzolod a harcot, amit Xava vívott a katonákkal! Szerintem állati ütősen nézne ki képen!!! :D

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.08.30 15:45)

Nna. Mit szóltok, milyen rúl font jár a Windows 7-hez??? Shiney!