Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. Ereklyék és kacsintás

2009.07.11

4.Ereklyék és kacsintás

________________

 

M

iután Ris kipihente az elmúlt napok fáradalmait, útra kelt Shinshivel. Eléggé idegesíthette már a kenineket, mert egyöntetű mély sóhajt hallattak, amikor Ris és Shinshi felcihelődött és elindult. Csomagoltak maguknak élelmet, és ruhát is, valamint néhány szerszámot, aminek hasznát vehetik út közben.

     Volt egypár dolog, amiről Shinshinek fel kellett világosítania a főherceget. Mint az kiderült Ishíristan szánalmasan keveset tudott az országról, amelyet majd irányítania kell. Mindezek tetejébe ráadásul akkor egóval bírt, mint a Tat’zarrah legmagasabb hegycsúcsa.

     Így aztán Shinshi hamar rájött, hogy nem lesz könnyű dolga.

 - Vegyük például, a koronázási ékszereket. – mondta Risnek kicsivel az után, hogy elhagyták a kenin városrészt. – Remélem, tudod, hogy melyek azok.

 - Nem igazán. – felelte a herceg egykedvűen. Shinshi nagy szemeket meresztett.

 - Hogy-hogy nem? Apád, a javale sose mesélt neked róluk?

 - De igen, csak nekem akkor épp fontosabb dolgom volt, mint őt hallgatni.

 - Szent holdkristályok! Mi lehet ennél előrébb való?!

 - Hát, ha jól emlékszem az ezüst karszorítóimat fényesítettem.

 - Áh! – horkantott a fiatal kenin. – Fényesítettél! Istenkéim, hová fajul ez a világ, ha Ishíristan főhercege, Ishíristan semmit sem tud!

 - Hé! - csattant fel Ris. – Azok a karszorítók kedvesebbek számomra, mint holmi kacatok!

 - Elég baj! Akkor bizonyára ezért nem értetted, hogy Brawga miért nem akarta elfogadni azt a brosst!

 - Hát nem is!

 - Akkor felvilágosítalak. –fordult szembe Risszel Shinshi. Hátra kellett szegnie a fejét, ha bele akart nézni a herceg szemébe. – A hatalmi jelképek története Ishíristan megalapításakor kezdődött. Ezek nagyon régi ereklyék. Öt van belőlük. Az első javale, Dzsanghaisaen alkotta meg őket, hogy jelezze a világnak megkérdőjelezhetetlen elsőbbségét. Az első, Farrahh kürtje. Ez egy csontkürt, melyet opál pántok fognak össze. A hangja nagyon erős, és csak kivételes alkalmakkor fújják meg. Ilyen, például, a koronázási szertartás.

 - A második a Ridzsa handzsár, az eltörhetetlen, kicsorbíthatatlan kard. Állítólag maga, a nagy Ridzsa szállt alá az egyik holdból, hogy megáldja. A harmadik a Chevram, a korona. Ez a legfontosabb mind közül. Fehér aranyból, és mizvhirillből készült. Körben rózsa, és azúr gyémántok ékesítik. A mindenkori uralkodó mindig a turbánjára csatolva hordja.

 - És az ötödik? – kérdezett közbe Ris. – Az a bross?

 - Igen. Azrim briliánsa. Feltehetőleg igazi holdkristályból készült, mely eredetileg áttetsző fehér volt, de a megmunkálása során befeketedett. Bárki aki ezeket viseli, arról kiderül, hogy királyi sarj. Ezért nem szabad kiadnod őket a kezedből.

 - Miért? – firtatta Ris, akinek ez nem volt egyértelmű.

 - Azért, mert ha illetéktelen viseli, az letaszíthatja a trónjáról a jogos uralkodókat.

 - Jaa. Értem. – mondta Ris, olyan lelkesedéssel, mintha csótányt nézegetne a konyhája padlóján.

 - Látom, tökéletesen hidegen hagy ez az egész. – fintorgott Shinshi. Na mindegy. Csak azt jegyezd meg, hogy semmi esetre se add ki a kezedből azt a brosst. Megértetted?

 - Igen, persze, persze! – felelte sietve Ris, aki már nagyon nem akart beszélgetni. De a kenin nem zavartatta magát.

 - Meg kell keresnünk a maradékot. – mondta komolyan Shinshi. – És el kell intézned örökre a puccsolót.

 - Mi? Hogyan? Mit kell nekem csinálnom?!

 - Meg kell ölnöd azt, aki felrobbantotta a palotát, és átvette az ország irányítását. Aki nem vérszerint választtatik ki a trónra, abból nem is lehet jó király. Tehát neked kell visszakövetelned tőle, amit tőled vettek el. Mindezek mellett meg kell találnod a menyasszonyodat, még a merénylők előtt. Nem szabad engednünk, hogy meghaljon, mert valószínűleg mostanra már minden lehetséges jelöltet elraboltak és fogva tartanak. És mivel az eredeti kiszemelted nem halt meg, ezért meg kell védenünk.

 - De jó! – mormogta Ris, aki mostanra megint elfelejtette az Utsapszutról szóló látomását. – Még valaki szakad a nyakamba. – szerencsére ezt Shinshi nem hallotta meg.

     Három napba tartott nekik eljutni Kallahba. Harmadik napra virradóra, Ris már megint álmot látott. Ezúttal Xaváról, aki egy vakító fehér helyről villant át a való világba. A főherceg látta, milyen kétségbeesetten próbál hazajutni, és érezte az egyébként nagy hatalmú démon folyamatos elsorvadását.

     Dideregve, izzadságtól csatakosan ébredt. Minden ízében reszketett. Miután ráparancsolt Shinshire, hogy mossa le róla, újra nyakukba vették a lábukat. Ris fejéből hamar elillant az álom jelentősége, de azért megkérdezte Shinshitől:

 - Figyelj, kenin! Szoktam néha álmodni. Mindig olyan dolgokról, amelyek vagy már megtörténtek, vagy nemsokára bekövetkeznek. Egy idő után azonban egytől egyig elfelejtem őket. Csak azt tudom, hogy nagyon fontosak, vagy rémisztőek. Ez miért van?

 - Hm. – a kenin egy pillanatra elgondolkodott. – Félsz a villámlástól?

 - Öh, fontos ez? – kérdezett vissza zavartan Ris, akire ez az állítás igaz volt, és rettenetesen szégyellte is magát érte.

 - Igen, persze, hogy az!

 - Nagyon.

 - Aha… - Shinshi újra eltöprengett. – És… és gyorsan gyógyulnak a sérüléseid? Meg szoktál betegedni?

 - Soha nem voltam még beteg. Ha megsebzem magam, olyan sebesen összeforr, hogy észre sem veszem, volt-e egyáltalán. Ráadásul heget sem hagy soha.

 - És… és nincs véletlenül a hátadon egy furcsa, kacskaringós, ezüstös jel?

 - De van…

 - Akkor valóban igaz. Te tényleg halhatatlan vagy. Brawga már mondta nekem, de nem hittem neki.

 - Halhatatlan? Én? Na ne ugrass! – húzta el a száját Ris. Shinshi azonban mintha meg sem hallotta volna.

 - Akkor ez azt jelenti, hogy… hogy a népem felszabadítója is te vagy!

 - Micsoda?

 - Ha te leszel a király, a tiéd lesz mindenidők leghosszabb uralkodása! És minket felszabadítasz az évezredes elnyomás alól!

 - Miért tennék én ilyet? Semmi hasznom sem származik belőle!

 - Ezt úgy veszem, mintha meg sem hallottam volna! – csattant fel dühösen Shinshi. – És most öltözz át valami egyszerűbb gúnyába. A brosst rejtsd el, de el ne hagyd nekem, világos?

 - Világos, világos!

 - Akkor siess! – miután Ris átvedlett egy szedett-vedett homokszínű lenvászon ruhába. Egy széles, vörös csíkos sálat kötött a nyakába úgy, hogy az az arcát is eltakarja a szeméig. A turbánja is hasonló volt. Szemét egyszerűen feketére festette.

 - Szóval. – vágott bele komolyan Shinshi, miközben ő is vörös kendőt kötött az arca elé. – A neved mostantól Zrya. A messzi Hamasból származol, mely északon található. Azért tartok veled, mert üzleti úton vagyunk.

- És a te neved mi lesz? – érdeklődött Ris.

- Mondjuk Pelio.

 

x

 

 - Szóval? Mihez fogunk kezdeni?

 - Még nem tudom. – felelte Xava, miközben odanyújtotta a tejszínt Utsapszutnak, aki a kávéjába öntötte azt. – Igazából azt reméltem, te majd tudsz nekem segíteni.

 - Szívesen. De mit tudok segíteni egy démonnak?

 - Juttass haza! Keress nekem egy portált, vagy valakit, aki tud nyitni egyet. Vissza kell jutnom a saját síkomra, különben nekem befellegzett. Már így is alig… - a hangja elhalkult.

 - Így is alig, mi?

 - Alig pislákol a lelkem lángja.

 - Meg fogsz halni? –suttogta elsápadva Utsapszut.

 - Nem. Ha meg tudnék halni, már rég visszakerültem volna az otthonomba. Nem. Én csak megszűnök létezni. Egyre halványodom, folyamatosan veszítek az erőmből, míg végül semmi nem marad belőlem. Nem születhetek újjá, én… egyszerűen nem leszek. Nem lesz több téli hóvihar soha..

 - Oh, istenem! Természetesen segítek! Nemesi családból származom, és ismerem a javale varázslóját. Ha pedig nincs más hátra, elmegyünk a mágusok városába Quavarába. Nem tudom, mennyi időd van hátra, de… - Utsapszut beszédét, a fogadó ajtajának nyílása vágta félbe. Egy magas, okkerbe, és egy alacsony, pirosba öltözött alak lépett be rajta. Egy pillanatra megtorpantak, hogy szemük megszokja a fogadó kocsmarészében levő félhomályt, aztán a pulthoz siettek, és egy-egy pohár valamilyen innivalót rendeltek. – Ezek meg kik lehetnek? – hajolt közelebb Xavához a lány.

 - Sejtelmem sincs. – a magasabbik alak hirtelen hátra fordult. Rámeredt Utsapszutra, aki mintegy védekezésként közelebb húzta magához a mankóit, amiket Xava faragott neki, miközben ő ájultan feküdt. A lány nem tudta mire vélni, hogy idejön ez az akárkicsoda, és méregeti, mint egy vásári malacot.

     A lány bosszúsan összeráncolta a homlokát, és dühösen az idegenébe mélyesztette tekintetét. Annak szeme mosolyra szűkült, majd sármosan rákacsintott. Utsapszut felhúzta az orrát, és tüntetően elfordult.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Ha könyv lenne, nem lehetne letenni

(Tawnahroore, 2011.03.01 21:05)

Hát ez a Ris a mestermunkád a szememben, mint szereplő. Annyira kis utálnivaló. Egyik mondatára rávágtam egy b betüset.

Maron

(Maron, 2009.07.19 19:08)

Cerberos olvasd el amit a harmadik fejezethez írtam és akor rájösz te is egy-két dologra... bár a tulaj nem felel... tényleg nem raksz fel egy térképet a világról????

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.07.19 15:07)

Apropó, mondtam már, hogy mennyire tetszik a megújult főoldalad????!!!! (jeeee!)

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.07.17 22:32)

Hé, hűt hallhatatlan? Szuuuper, akkor ez azt jelenti, hogy Ris kalandjait nagyon soooooooooooooooooooooookáig lehetne folytatni...
És mi a helyzet Utsapszuttal? Vagy a halhatatlanságban nem osztoznak úgy a házasulandó felek, mint a "jóban, rosszban, egészségben és betegségben?"
Okééééé, csak így tovább, örülök, h it a negyedik rész és szuper, h mindemellett még volt időd az Ígéret megírására is!!!! Ááááh, mellesleg Ris jelleme szuper igazán nagyszerűen ábrázolod az önző, flegma egyéniségét. (Bár ezt a vámpír macskája óta tudjuk...) A mi hasznom belőle tényleg gonosz volt, de így kell ezt. Majd a végén úgyis megkedvelteted a szereplőt mind velünk, mind Utsapszuttal... Végül is Howlt sem lehetett utálni a Vándorló palotában, pedig neki sem kellett a szomszédba mennie egy kis egóért...
Ááá, bocs az esetleges helyesírási hibákért, de sötét van + még kicsit álmos is vagyok, így jóval nagyobbb az esélye annak, h elgépelek valamit... Nah, szóval csak annyit, hogy csak így tovább, és remélem, h ezúttal nem kell annyit a füldete rágnom, hanem nagyon hamarosan "produkálod" a folytatást! Csak úgy késlekedj a történettel, h ha nem sietsz "neadjaúristen" elfelejtem, h ki kicsoda, stb...

Turul

(Szirka, 2009.07.17 19:07)

Megint a legjobb résznél hagyod abba. Csak most jövök bele az olvasásba...Shinshi: ,,...a népem felszabadítója is te vagy!"
Ris: Mi hasznom belőle?
Ez egy kicsit gonosz volt (GEM)
És ráadásul halhatatlan...

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.07.17 15:06)

Ciao, Cerbona! :)

Maron

(Maron, 2009.07.13 15:15)

Jó... Most fognak összefutni a főszereplők???!!! Kiváncsi vagyok szóba állnak-e egymással. Na gyerünk folytasd, folytasd de gyorsan, nyár van elötted az egész nap...

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.07.11 22:59)

Nna gyors voltam???? Igérem, hogy belekezdek a másik kettőbe. Az a kalózos, is megérett a megvalósításra. Ifjú padavanom, Cerberosz! Kérlek szépen! Engedd meg hogy ördögi vigyorral kínozzam a többieket! Kérlek ne árulj el nekik semmit! lécci...