Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. Nincs meg a lábam!

2009.05.26

3. Nincs meg a lábam!

______________________________________________

 

K

rowmmowr.8 –mondta az öreg kenin, akit mindenki csak Brawgának9 hívott.

 - Mi…? – ráncolta a homlokát Ris. Wron Kocsmájának fala előtt térdelt, és a keninek szövegelését hallgatta. Miután elaludt és megálmodta, hogy mi történt Utsapszuttal (akiről még csak nem is tudta, hogy kicsoda), a saját üvöltésére ébredve próbálta elmagyarázni országa elnyomott lényeinek, hogy ő a herceg, és haza kell jutnia, mert a mennyasszonya várja.

     Logikus következtetés tehát, hogy a keninek nem értették, vagy nem akarták felfogni, amit Ris mondott. És az is, hogy Ris nem hisz az álmainak. Ez elég baj.

 - Krowmmowr. – ismételte meg Brawga, és Ris turbánját ékesítő kőre mutatott. Valójában azt mondogatta már órák óta, hogy Ris a főherceg, vagyis krowmmowr. De Ris lenézte a kenineket, így azt hitte, ha odaadja azt a brosst az öregnek, akkor megszabadulhat a keninektől, és végre hazamehet.

     Hirtelen az öreg felbődült:

 - SHINSHIII!!! – Ris eközben lefejtette a brosst a turbánról, és az öregnek nyújtotta. Ez már csak azért is volt furcsa, mert a bross egy uralkodói jelkép volt, mely minden körülmények között bizonyította, hogy a viselője királyi sarj. De a herceg ezt nem tudta. Pedig trónörökös létére illett volna ismernie az ishíristani hatalmi jelképeket.

     A keninek között valami mocorgás támadt. Brawga elhűlve nézett Risre:

 - Krowmmowr, gzu hsagra lek10… - vagyis „főherceg, mit akar ezzel…”.

 - Jaj, ne csináld már! – csattant fel Ris. – Fogd már be, ezt meg vedd el, és hadd menjek utamra! – az öreg azonban elfordult. Bár népe, és így ő is, szívből gyűlölték az elnyomóikat, nem akarta a saját fejére hozni a bajt. Ezért Brawga ahelyett, hogy a kezét nyújtotta volna a kőért, csak újra felkiáltott:

 - SHINSHIII!!! Klompfog rager klish11?!

 - Kru-kru12! – sipította egy vékonyka hang. Kisvártatva a hozzá tartozó vézna test is kifurakodta magát a tömegből. Ris előtt egy tetőtől talpig pirosba öltözött emberke ált, akinek rövid, hirtelenszőke, erős szálú haja széttúrt szénaboglyaként ált a fején. Néhány vékony tincset azért megnövesztett, és gondosan be is font. A nyakában háromágú, életlenített horog függött bőrmadzagra erősítve. Arca durva volt, mint a kenineké általában: sűrű szemöldök, vizenyős szemek, tömpe, turcsi orr, széles, húsos száj. Arccsontjai enyhén kiálltak.

 - Kru-kru… - zihálta az oldalát fogva. Ezután heves hadarásba kezdett Brawgával, aki nyilván leszidni akarta. Mikor már lenyugodtak a kedélyek, Shinshi Rishez fordult.

 - Brawga azt mondja, hogy tudja, hogy ki vagy te, de nem mehetsz vissza az emberek városrészébe, mert nagy veszélyben vagy. És azt is mondta, hogy jó lenne, ha nem néznél primitív állatoknak minket, akiket ha megdobnak kockacukorral, elhallgatnak. – Ris elképedve meredt Shinshire.

 - T-te beszéled a nyelvünket? – hebegte tágra nyílt szemmel.

 - Most ismételjem meg magam?! – kérdezte bosszúsan Shinshi. – Ne-nézz-minket-hülyének! - szótagolta Risnek. – Felfogtad?

 - Ez fantasztikus. – motyogta Ris. – Akkor én itt végeztem. – azzal felszegte királyi állát, és hátat fordított.

 - NEM MÉSZ TE SEHOVA! – ripakodott rá Shinshi. A főherceget sértette ez a durva utasítgatás.

 - Ki vagy te, hogy meg mondod, mit tegyek?! Egyáltalán, hogy jönnek a keninek ahhoz, hogy utasítgassanak egy embert?! – moraj futott végig a tömegen. Csúnyán néztek Risre, akinek egy elég durva sértés szaladt ki a száján. Shinshi feje épp olyan piros lett a haragtól, mint a ruhája, de végül nagy nehezen sikerült visszafognia magát.

 - Mindegy. A lényeg az, hogy nem térhetsz vissza. Üldöznek. A kastélyodat felrobbantották, a szüleid maghaltak, a menyasszonyoddal, pedig nem tudjuk, mi történt. Brawga, a vezetőnk megengedte, hogy itt maradj velünk egy rövid ideig, aztán tovább kell menekülnöd, mert az, aki ezt a puccsot szervezte, biztosan kerestetni fog az embereivel itt is.

 - Igen… -szontyolodott el Ris. – Már emlékszem. A tegnap éjjel az… az szörnyű volt… De… - hirtelen valami szöget ütött a fejébe. – De miért akartok nekem segíteni? Ti utáljátok az embereket, főleg a nemeseket…

 - Ez egy hosszú, nagyon hosszú történet. – tért ki a válasz elől Shinshi. – Különben is, előbb el kell szállásolnunk téged, meg gondolom éhes is vagy.

 - Most, hogy így mondod… Adj ennem, és keríts egy helyet, ahol megfürödhetek, egy smikkészlet sem ártana. – utasította a kenint. Shinshi felvonta a szemöldökét.

 - Jó… -Kenin nyelven tudtára adta a többi társának, hogy a herceg maradni kíván, és értésükre adta annak követeléseit is.

     Rist pár asszony a sebtében kijelölt szálláshelyére vezette. Közben a kenin város utcáinak elképesztő nyomora tárult a szeme elé.

 

x

 

     Utsapszut egy dohos padlásszobában riadt fel. Pontosabban egy csontig hatolóan hideg kéz érintése a homlokán ébresztette föl. Lázas volt, zúgott a feje, és nagyon sajgott mindene. A bal lábába nyilalló éles fájdalomtól felnyögött. A hangra a borzalmas hideget árasztó, mellette ülő valami felé kapta a fejét.

     Egy csont sovány, halott szürke arcot látott fölé hajolni. Megijedt tőle, összerándult, és nyöszörögni kezdett. A hideg kezek szinte azonnal megragadták és gyengéden, de erősen az ágyhoz szorították.

 - Ne kapálózz! –mondta a démon sziszegő, surrogó hangon. Felszakítod a sebeidet, amiket valamelyest be tudtam gyógyítani a megmaradt kevéske erőmmel…

 - Meghaltam? – kérdezte ijedten Utsapszut.

 - Nincs olyan szerencséd. És most aludj. – Utsapszut előtt újra elsötétült a világ.

     Három nap múlva ébredt fel. Mostanra teljesen begyógyultak a sebei, lába csonkján összeforrt a bőr, teste többi részén levő égési sérülésekből is csak egy rakás vékony, fehér vonal maradt. Még a láza is lement. A démon most is ott ült mellette és most is sarkköri fagyot sugárzott magából.

 - Hát felébredtél… - állapította meg a démon.

 - Hol vagyok?

 - Ishíristan fővárosától három napi járásra, egy Kalahh nevű sárfészek fogadójának szobájában.

 - És… és te ki vagy?

 - Xava. –felelte röviden a démon. – Éhes vagy? Hozhatok neked energiát…

 - Miért van ilyen rettenetesen hűvös? – eresztette el a füle mellett Utsapszut Xava kérdéseit.

 - Ja…, ez miattam van.

 - Hogy-hogy?

 - Démon vagyok. Itt ragadtam a vámpírok, vérfarkasok és emberek tavalyi nagy háborúja miatt ezen a földön.

 - Aha. Értem.

 - Kérsz valamit enni?

 - Te tényleg egy démon vagy?

 - Igen?

 - Milyen?

 - Xava vagyok, a téli szelek démona.

 - Így már világos, hogy miért van ilyen hideg.

 - Nincs szükséged valami ételre?

 - Miért ragadtál itt?

 - Mert Őrát átzárták ide, én a démonok közül egyedül észrevettem, és követtem őt. Aztán visszaküldött minden szökevény szellemet a túlvilágra, és bezárta az összes portált a világon. Aztán őt elengedték, hazament, én meg azóta is itt vagyok, ennyi. Van még kérdés? - kérdezte kissé türelmetlenül.

 - Nincs. Illetve, öö…

 - Akkor azokat majd később. Most hozok neked némi harapnivalót. –a démon kiment a szobából, magára hagyva Utsapszutot zavaros gondjaival.

     A lány hirtelen úgy érezte, hogy annyira viszket a bal lába feje, mintha ezer hangya futkosna rajta. Odanyúlt a kezével a takaró alatt, de keze csak az üres semmit markolászta. Ereiben megfagyott a vér. Félve nézett be a takaró alá. És amit látott… A bal lábszára térdtől lefelé egyszerűen nem létezett.

     Xava Utsapszut velőtrázó sikítására szaladt be.

 - Mi az, mi történt?!

 - Nincs meg a lábam! – üvöltött fel eltorzult arccal.

 - Igen, leszakadt egy robbanásban. – közölte szárazon Xava. Utsapszut még hevesebben sírt.  - Jaj, már! Fél lábbal is lehet élni! Na, egyél! – dugott a lány orra alá egy kiskanállal gyanús színű, gőzölgő menzás főzeléket. Utsapszut azonban csak sírt tovább. A démon érzékeny fülét sértette a lány bömbölése, de nyugalmat erőltetett magára, és megfújta az ételt. Egyetlen leheletére fele olyan forró volt az étel. Ezután a kiskanalat bedugta Utsapszut szájába, aki akár akarta, akár nem, néhány hüppögős csuklás után abbahagyta a sírást, és olyan gyönyörűen nyelte a főzeléket, mint kacsa a nokedlit.

     Miután a démon végzett az etetéssel, felöltözette a lányt, egyszerű, szegényes ruhákba, mert Utsapszutról leégett a sajátja. A lány copfba fonta a haját, majd keresett az egyik fiókban valamit, amivel eltakarhatja az arcát13. Talált is egy kendőt, az egyikben. A mélykék színű selyemdarabot az arca elé kötötte. Arról persze sejtelme sem volt, hogy vajon honnan kerülhetett egy ilyen lepukkant helyre egy ennyire drága kelme.

     Miután végeztek, lementek az ivóba.

 

x

 

     És mi történt ez alatt a három nap alatt Risszel? Ő is útnak indult Shinshivel az oldalán még aznap. Út közben Shinshi számos dologról felvilágosította Rist, amiről a hercegnek már réges-rég tudnia kellett volna14

     Három nap múlva megérkeztek Kalahhba.

 

8. Krowmmowr (kROV-moÓR) – Főherceg.

9. Brawga (bragga) – Itt: név, egyébként papa, tata.

10. Krowmmowr, gzu hsagra lek… (kROV-moÓR zsu sagraa LEK) – Főherceg, mit akar ezzel…

11. SHINSHIII!!! Klompfog rager klish?! (sinsí KLOMfog raGAR lis) – SHINSHI!!! Hol vagy már?!

12. Kru-kru! (kru kru) – Itt vagyok!

13. Az ishíristani nőknek társadalmuk szokásai szerint el kell takarniuk az arcuknak legalább az alsó felét a külvilág elől. A fátylat csak a haláluk után vehették le róluk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cidri-démon

(Tawnahroore, 2011.02.27 21:35)

Uram Isten Ris, egy vicc vagy (már bocs minden rajongótól).
Annyira bejövős az ötlet, hogy itt ragadt egy démon abból a háborúból! Persze sajnálom szegényt, de ez akkor is kick-ass!

Maron

(Maron, 2009.07.17 12:37)

Rájöttem!!!! Utsapszu is halhatatlan különben meg miért nem halt volna meg pedig a fehér csókák mindenkit ellenőriztek... Remélem még visszanő a lába szegény lánynak... Amúgy örülnék ha válaszolnál... legalább néha...

Maron

(Maron, 2009.07.13 15:04)

Tteszik, de ha bomba a lány alatt robbant hogy lehet hogy csak a fél lábát vesztette el??????? A végén ügye majd összeházasodnak és remélem szerepel majd itt is Kikora és Hokigjo...

Moonray

(Szirka, 2009.06.04 15:26)

Igen csak morbid poénjaid vannak. És örülnék, ha nem olvasnád a hátam mögött a kommentemet hangosan. Réka te meg ne helyeseld. Mi volt ez a kérdés azzal, hogy hogyan tudok egy kézzel gépelni?!

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.06.02 12:44)

Cerberos, 1:0 oda. (Eeep, tényleg kihagytam volna??? ... Ooopsy, há' télleg! Há' ezta beégést!!!)

Amit Risről mondtál, az jó meglátás. Látom, fejlődtél a Glória óta (^^), mert most már igyekszel kitalálni, hogy mi fog történni. Bár... ha mindig mindenre rájössz, akkor nem biztos, hogy élvezhető lesz a kis szösszenetkém.

Mit írt a Dóri??? és hová???

Nem hinném, hogy belekerültünk a híradóba, ... de tudod mit? Ez a bomba lehet hogy túl kicsi volt. Biztos nem volt ideje elég nagyot hazudni az ipsének, aki bevarningolta a Duna Plázát. -Majd mi "viszünk" nagyobbat.

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.05.31 16:36)

Ááááá, új a billentyűzet és ezzel egyszerűen élvezet gépelni! Számíthatsz ma egy hosszú bejegyzésre! Először is: megnéztem az X -eket Symbols betűtípusban. Másodszor pedig: lehagytad a 14-es számmal jelölt magyarázó szöveget! És ez valami eszméletlen gonosz dolog! Közlöd, hogy van számos dolog, amiről már réges-rég tudnunk kéne és nem magyarázod meg??????
Különben jó lett a fejezet. Pölö Ris jelleme. Gondolom azért számíthatunk tőle némi fejlődésre az idők során. (Mondjuk kezdhetné azzal, hogy levetkőzi a keninekkel szembeni előítéletei... Na de mind1 nem akarok beleszólni, ha meghagynád ilyennek csak tessék! Kíváncsian lesek minden fordulatot. Ami még eszméletlen, hogy teljesen hitelesen írod le, mi történik Ustapszuttal, most, hogy elveszítette a lábát. Egy csomót hallottam arról, hogy azok, akiknek amputálják valamelyik testrészüket sokszor még érezni vélik a hiányzó végtagot, meg olykor még fáj is nekik, stb. Na, most megyek és megnézem a Dóri kommentjét. Hé, nem tudod, végül bekerültünk a híradóba?

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.05.26 21:51)

Ez is meg volna. Er... Remélem nem akartok azzal büntetni, hogy nem írtok sooook-sooook kommit.

(*sniff-sniff*)

I'm poor... ^^