Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


19. Ishíristan megkoronázása

2010.01.01

   19.                Ishíristan megkoronázása

 

M

ásnap reggel hatalmas zsivajra ébredtek. Mikor kinéztek a sátor ajtaján, a keninek fejvesztve rohangáltak fel alá. Mind ketten kimásztak a sátorból, és rengeteg katona társaságában –akik körbevették a kenineket, Fez’zar, és az a fekete hajú, gőgös arcú férfi állt, akit Xava has táncolás közben látott. Mikor meglátta Rist, Utsapszuttal az oldalán, hirtelen széles mosolyra húzta a száját, és felkiáltott:

 - Fiam! Már oly régen keresünk téged! – Ris felismerte az emberben az apja egyik miniszterét, bizonyos Jhaddam-ot, aki odarohant Rishez, és ölelésre tárta a karját. Hokigjo és Kikora összeszűkült szemmel figyelt a háttérből.

 - Tartsa magát a három méter távolsághoz – hárította el Ris egy intéssel. – Mit keres maga, Jhaddam, ennek a bűnöző fekete mágusnak a társaságában? Magyarázatot várunk, ugyanis nem szeretnénk semmi olyat hinni magáról, ami esetleg nem igaz.

 - Wio Dherzére gondol, uram?

 - Igen, rá. Meg akart ölni a barátaimmal és a kedvesemmel együtt. Vagy talán tévedünk? – Ris felnyársalta tekintetével a minisztert.

 - Bocsásson meg, uram, de azt kell mondanom, igen. De ezt ne itt, e csőcselék között beszéljük meg. Nem is értem, hogy aludhatott itt ebben a… a putriban, főherceg létére…

 - Ne nevezze őket így! – csattant fel Ris. – Értékesebbek, mint maga, meg Fez’zar együttvéve. De felőlem menjünk. Rengeteg dolgot meg kell még tudnunk.

 

ۼ

 

     Visszaérkeztek a kastélyhoz. Út közben a legtöbben nem ismerték fel Rist, aki megparancsolta, hogy egyenlőre senki ne merészelje reklámozni őt.

     A palota most nem volt olyan romos, mint mikor utoljára látta, sőt. Nyoma sem volt a robbanásnak. Pedig kizárt, hogy ennyi idő alatt újraépítsék, túl nagyok voltak ahhoz a károk. Utsapszut ahogy Ris mellett bicegett, összerándult a robbanás emlékétől. Ris bátorításul ráhunyorgott a kendője mögül, és megpaskolta lány állát.

     Ugyanakkor jól esett neki ide visszatérni, hiányoztak hercegi szívének a díszes falak, a szobrok, a bútorok, az emlékek.

     Végül a hatalmas, tágas ebédlőben állapodtak meg, ahol Ris nekiesett Jhaddamnak. Még mindig gyanakodva, és gyűlölködve nézte Fez’zart, aki úgy tett, mintha ott sem lenne, és Utsapszutot fixírozta.

 - Mi folyik itt, miniszter? Miért üldöztek eddig, miért robbantották rá a szüleimre, és a menyasszonyomra a palotát, miért, miért, miért? Miért kellett minket elűzni, őket megölni, és kikiáltani minket árulónak? Miért?!

 - Valójában mind a szülei, mind a menyasszonya életben vannak…

 - Igen? – kérdezte élesen Ris. – Láthatom is őket?

 - A szüleit? Attól tartok nem. Szabadságra mentek a Sós Vízeséshez, azt mondták csak a koronázásra jöttek haza.

 - Na remek!

 - Az volt a céljuk, hogy eljátsszák meghaltak, hogy téged elüldöznek vele, hogy végre felnőj, és út közben levesd végre –az ő szavaikkal élve-, ezt a beképzelt, narcisztikus, sznob és ostobán arrogáns stílust, valamint, igazán megküzdj a trónodért. A felséges ihavale úgy látta, ahogy viselkedsz, meg amilyen vagy, nem állsz készen a trónra, és így akart felkészíteni.

 - Ah, ez nem igaz! – sziszegte dühösen Ris, de közben az volt az érzése, hogy Jhaddam csak ámítja. A Protoshíwha a turbánja alatt dühösen belesüvöltött a fülébe, ami alátámasztotta ezt az érzését.

 - Attól félek, igen, hercegem. Sajnálom, amin keresztül kellett mennie, de biztosíthatom, én mindvégig elleneztem ezt az egészet.

 - És mi van a menyasszonyommal? Még álmomban is láttam összeégni!

 - Micsoda szerencse, hogy az csak álom volt! – nevetett fel megkönnyebbülten Jhaddam. – A leendő felesége teljesen egészséges, nézze csak! – mutatott rá Utsapszutra. Ris ránézett. Nem ez kizárt, nincs lába, ő nem, ő nem lehet a menyasszonya! Kizárt!

     Ám Utsapszut Ris nagy ijedelmére elengedte a mankóit, és két lábon odasétált, Jhaddam mellé.

 - Ez így igaz, Ris. Én is a te nevelésed miatt vállalkoztam, hogy eljátsszam a sántát. A menyasszonyodnak tényleg engem választottak ki. Az igazi nevem Utsapszut, és Shinshivel együtt vállalkoztunk a fealdatra, Hokigjot, Kikorát, meg az egész Quadarát beszerveztük.

 - És Xava?

 - Milyen Xava? Áh, tudom, de őt csak álmodtad. Emlékszel? Tegnap éjjel is róla álmodtál… Egyébként szerintem, igazán nagyon sokat fejlődtél – mondta mosolyogva, de Ris összeszoruló torokkal rázta meg a fejét. Mostanra teljesen elhitte, amit elé tálaltak. Nem vette észre, hogy milyen üveges Utsapszut szeme, milyen üres a lány mosolya.

 - Most már teljesen készen állsz a trónra. A nagyságos ihavale és Kaidassah királyné igazán büszkék lehetnek rád, drágám…

 - Ne drágámozz… - suttogta Ris. – Végig hazudtál nekünk. Végig… Ezért az ostobaságért, kellett nekem szenvednem az ylákkal, a nomádokkal? EZÉRT KELLETT NEKEM HULLÁT KIRABOLNI?! – kiabálta. – Ezt soha nem bocsátom meg!

     Kiviharzott az ebédlőből a palota udvarára. Rugdosta füvet, és hiába sustorgott neki a Protoshíwha, olyan dühös volt, hogy nem tudott rá odafigyelni. Hirtelen a magasból megérkezett Kikora, Hokigjo és Misuke, akik már jó ideje keresték, hogy megtudják, mi a helyzet, miért ment el Ris Fez’zar bandájával.

     De nem számítottak rá, hogy Ris kedves mosoly helyett rájuk támad.

 - Hagyjatok békén, senkiházi söpredék! Hazudós árulók! – rikoltott, és nem törődve a Protoshíwha tiltakozásával a fejében, királykék tűzgolyót dobott feléjük, aztán elviharzott.

- Ezt meg mi lelte? – kérdezte megrökönyödve Kikora.

 - Fogalmam sincs, de valami miatt nagyon megváltozott. És mi volt ez az árulók szöveg?! – kérdezett vissza méltatlankodva Hokigjo.

 

ۼ

 

     Ris dúlva-fúva járkált fel-alá a palotában, vállán Shinshi hátizsákjával, amit elhozott a sátorból. Hirtelen megállt, és ellenőrizte, hogy meg van-e még a bross. Ott volt.

’ Ez még igazi?’ – kérdezte keserűen  Protoshíwhától, aki gondolatban azt válaszolta, igen. Ezután arra ösztönözte Rist, hogy keresse meg a maradék három jelképet, ezért  a főherceg a trónterem felé vette az irányt.

     Útközben a Protoshíwha végig duruzsolt  fülébe:

’ Ne higgy nekik… nem szabad hinned nekik… Ők hazudnak… Utsapszutnak tényleg leszakadt vala a lába… Elveszejtették neki aztat, amikor rárobbantották a házasságkötő termet… A szüleid nyente nyaralnak… Meghaltak vala Ris… Shinshi tényleg segíteni akart tenéked, ő veled vala mindvégig…. ne hibáztasd jogtalanul őtet… Hokigjo és Kikora sem nem érdemelték meg a megtévelyedett támadásodat, őszinték valák veled kezdetektől… Xava örök létező… Igazi… Vissza fog térni, hogy segítsen tenéked… Ne hibáztassad Utsapszutot… a kedvesed megigézték vala az orrod előtt… Jhaddam… őtet kell megfizettetned… A korona… a kürt… és a kard… ott vannak a trónteremben… senki nem őrzi őket…’ - így győzködte őt a mizwirhill kígyó. És Ris lassan belátta, hogy igaza van.

     Elszégyellte magát, nem kellett volna kiabálnia Utsapszuttal, ő is hazudott neki. Nem kellett volna úgy viselkednie Hokigjoval és Kikorával, akikkel igazán jó, baráti kapcsolata alakult ki. Nem lett volna szabad megharagudnia Shinshire, és csalódnia Xavában.

     De meg fogja leckéztetni Jhaddamot, és Fez’zart. Vele senki sem packázhat büntetlenül.

     Kéken felragyogtak a körvonalai ahogy a trónterembe teleportált. Valóban: üvegbura alatt díszes bársonypárnán ott olt a maradék három ereklye. Érezte, hogy mágiával is védik, felismerte benne Fez’zar sötétzöld fekete varázsának nyomait.

     Jobb keze ökle királykéken felragyogott, és egy hatalmas ütéssel átzúzta az üveget és a védőburkot is. Gyorsan kihalászta a kardot, a kürtöt, és a koronát az üvegcserepek közül, és berakta őket a táskájába.

     Érezte, Fez’zar sötét energiáin, hogy a fekete mágus nagyon dühös, és közeledik. Ris gyorsan teleportált,  szobájában kötött ki. Az ereklyéket gyorsan áttette egy másik táskába, aztán gyorsan átöltözött: sötétkék-világoskék len vászon turbánt vett, fekete bársonykaftánt, indigókék selyemövet, fekete buggyos bársonynadrágja szárát beletűrte szintén fekete csizmájába. Gyorsan elrejtette az eredeti táskáját az ágya alá, aztán fogta az ereklyéket és egy villanással eltűnt, mielőtt még Fez’zar megtalálhatta volna.

 

ۼ

 

     A sivatagba érkezett a város határába. Közel s távol nem volt semmi, ezért gondolatban magához hívta Feniát, és láthatatlanná tette magát. Az éjló azonban még így is megtalálta őt. Ris Feniát is elvarázsolta, aztán lázasan agyalni kezdett, hogy most mihez kezdjen.

     Először is valahogy vissza kell szereznie Utsapszutot, akit Fez’zar hipnotizált, ahogy az a Protoshíwha is elmondta. És valahogy híveket kellene szereznie. Bocsánatot kell kérnie Hokigjoéktól.

’ De először’ – szólt közbe a Protoshíwha, - ’ meg kell szólítanod az ereklyéket, egyenként név szerint. Mindezt azért, hogy megismerd őket, és megtudd, mik a képességeik, és mit jelentenek. Engem már nem szükséges. Tudod, mindegyiknek van lelke, egytől egyig. Mondom, mit csinállj.’

     Először Azrim brilliánsához fogsz szólni…

 

ۼ

 

     Risnek mindegyik ereklyére fél napokat kellett szánnia, ezért az utolsóval, a karddal a negyedik napon, a koronázás napján kora reggel végzett. Ott helyben el is aludt, és csak délután ébredt fel, mert a Protoshíwha felkeltette, hiszen ideje volt készülődni a koronázásra.

     Ris a korona kivételével mindegyik koronázási ékszert felvette: a brosst feltűzte a turbánja elejére,  kürtöt a szíjánál fogva átvetette a nyakán. A gyönyörű, díszes, borotvaéles, hajlított élű kardot is rácsatolta a derekára. Közben önkéntelenül is összehasonlította azzal a másik karddal, amelyik csak csicsás, de abszolút nem volt éles. A Protoshíwha feltekeredett a karjára.

     Ris egy pillanatra lehunyta a szemét, és rákoncentrált Hokigjora és Kikorára. Néhány perc múlva mindketten jelezték, hogy észrevették őt a tudatukban.

’ Bocsánatot kérek’ – kezdte Ris, - ’ ne haragudjatok nagyon. Telebeszélték a fejem és…’

’ Nem kell semmit sem mondanod’ – vágott közbe Kikora és Hokigjo egyszerre. – ’ Hol vagy? Mindjárt elkezdődik.’

’ Most indulok. Még össze kell gyűjtenem pár embert, aki segíthet… Beszálltok?’

’ Természetesen’ – felelte Kikora. – ’ Gyere a keninekhez. Sokan vannak, és a nyakamat rá, hogy veled tartanak majd.’

’ Rendb…’ - Ris nem tudta befejezni a mondatot, és azonnal kizökkent a kapcsolatból, mert egy hatalmas csattanás kíséretében valami végigvágott a hátán. Fenia riadta nyerített, és ágaskodott.

     Ris mögött Fez’zar állt, körvonalai sötétzölden örvénylettek, mintha csak füstölne. Ris gyorsan megpördült  tengelye körül, és királykéken felragyogva, mindkét tenyeréből egy-egy villámot lőtt ki a feketemágus felé, aki kárörvendően röhögve gyorsan hárított.

     Egy hatalmas erejű lökéshullámmal eltaszította Rist, aki födet érve, fektében robbanások sorozatát indította el a homokban, ahová a fekete mágus lépett. Amaz a magasba tépett, és rárepült Risre, aki arrébbhengeredett, így Fez’zar a homokba csapódott bele.

     A feketemágus dühödten vicsorogva, talpra szökkent, és halálos átkot küldött Risre, aki varázslat segítségével semlegesítette azt. De ez csak elterelő hadművelet volt, mert Fez’zar elvarázsolta a homokot, amely egy hatalmas tenyeret formázva, öklébe zárta a főherceget, aki fulladozni kezdett.

     Fez’zar azt hitte nyert, ezért magabiztosan, kárörvendően, diadalmasan felröhögött.

     Hirtelen az ég meghasadt, és iszonyatos hideg áradt be rajta. Fez’zar torkára fagyott a nevetés. Xava a teljes erejében, igazi alakjában szállt alá.

     Gyönyörű volt: hosszú fekete haja ostorként csapkodott mögötte, a homlokából két puha pomponban végződő csáp nyúlt hátrafelé. Fekete szeme hatalmas ónixként ragyogott, körülötte sápadt bőrén nagy hópelyhek, jégvirágok ragyogtak. Az egész testét hófehér, dús, selymes bunda fedte, és nyolc hófehér farkas farka volt.

     A démon alkarján és vádliján tarajos tüskék meredtek, a kézfejei és lábfejeit is szőr fedte, a tenyerén és a talpán olyan fekete párnácskák voltak, mint amilyen a macskáknak is van, ujjai végéből sarlós karmok álltak ki.

     Deres fehér ajkaival csókot dobott Fez’zarnak, aki a rázúduló elemi hideg miatt, pár perc alatt elszürkült, dér lepte be, és szoborrá merevedve halálra fagyott.

     Szél támadt és lefújta Risről a homokot, aki azonnal levegőért kapkodott. A főherceg hálásan, megkönnyebbülve mosolygott rá Xavára, hiszen azonnal felismerte őt még ebben az új alakjában is.

 

ۼ

 

     A teremben Utsapszut állt menyasszonyi ruhába öltöztetve. Hirtelen összeesett, mert Fez’zar halálával a varázslattal létrehozott műlába is köddé foszlott, ahogy az elméjét bilincsbe verő hipnózis is megszűnt. Beütötte a könyökét de nem törődött vele, inkább csak félrehúzódott a fal mellé. Behúzódott a trónterem egyik titkos fülkéjébe, ahol nagy nehezen fél lábára állt a falnak támaszkodva.

     Már nem kellett sokat várnia. Az ország kiemelkedő alakjai lassanként megérkeztek a terembe, melynek közepén ott volt mind a négy koronázási ékszer bársonypárnán –az előző nyomait eltűntették.

     Elérkezett a koronázási szertartás kezdete. Jhaddam, felcicomázva, fegyelmezett mosollyal az arcán besétált kürtszó és a papság kíséretében.

     Annak a főpapnak az utódja nyitotta meg a ceremóniát, akit Jhaddam felrobbantott Utsapszut csődbe ment esküvőjén.

 - Üdvözlöm önöket, eme csodálatos napon, mikor megkoronázzuk Ishíristan egyetlen, igaz, isteni uralkodóját… - kezdett bele a főpap zengő hangon, mikor a terem ajtaja döndülve kivágódott, és belépett rajta Ris délcegen megülve Feniát, homlokán a turbánon ott ragyogott az igazi bross, az igazi kürt lógott a vállán átvetve, az igazi kard verdeste a combját, és a Protoshíwha tekergett a karján.

     Mellette Hokigjo Kikorába karolva, Misukével az oldalukon. Ris a balján ott lebegett gyönyörűen, hideget árasztva Xava, a téli szelek démona, aki haján hintáztatta Shinshit, akit időközben szintén Ishíristanba teleportált a vámpírok királynője. Mögöttük ott sereglett az összes többi kenin.

     Ris beléptetett éjlován, és befejezte a főpap mondatát:

 - Léonár ihavale és Kaidassah királyné fiát, Ishíristan szülöttét Ishíristant, akiről bebizonyosodott, hogy mind az öt koronázási ékszert birtokolja, akit átüldöztek az egész országon, jogtalanul és alaptalanul hazaárulással megvádolva. – Mindenki egy emberként morajlott fel a teremben.

 - Éjlova van!

 - Mind az ötöt? Komolyan?

 - Milyen délceg!

 - Hogy merészeli…

 - ELÉG!!! – csattant fel Jhaddam. – Puccsoló! Alkotmánysértést követsz el, takarodj, te áruló!

 - Mint azt mindannyian tudjuk – folytatta Ris emelt hangon, ügyet sem véve a miniszterre, - annak akit megkoronáznak, bírnia kell minimum négy ereklyével és legalább meg kell terveznie a házasságát.

 - Azok hamisítványok! – ordította Jhaddam. – Nálam vannak az igaziak!

 - Szeretnénk felmutatni az ékszereket, hogy bebizonyítsuk, nálunk vannak a valódiak. Íme a kürt, amelynek hangja a szívek mélyét rezegteti meg, tiszta zengő hangon, amivel háborúkat indítanak, és békét hirdetnek ki! – szájához emelte a kürtöt, és teleszívva magát levegővel, belefújt.

     A falfülkében álló Utsapszut, és mindenki a teremben összerezzent a hangra, és valamennyiükből kiváltott valamilyen érzelmet. Utsapszut főleg szeremet érzett Ris iránt.

     Ezután Ris megfújta azt is, amit bársonypárnára raktak ki. Hangja torz volt és repedt, bár hajszálpontosan hasonlított az eredetire. Mindenki a teremben kétrét görnyedt kínjában.

 - Melyik az igazi? – kérdezte az emberek felé fordulva Ris.

 - A második! – kiáltotta a miniszter.

- AZ ELSŐ!!! – mondta egybehangzóan a tömeg.

 - Rendben folytassuk! – kivonta hüvelyéből a kardot. – Íme a penge, amit nem lehet eltörni, és híven, szolgálja egész Ishíristan népét! – Ris ledöfte a kőpadlóra, de az nem tört szét, hanem helyette, belesimult a járólapba, mint kés a vajba. Könnyedén kihúzta, és megismételte ugyanezt a másik karddal is, aminek a pengéje vége szilánkokra tört.

 - AZ ELSŐ!!!

 - Íme Azrim briliánsa, melyet az igaz ihavalék apáról fiúra örökölnek. Ez a bross minden körülmények között igazolja, hogy viselője igazi ihavale utódja. Különleges képessége, hogy ha kérdezik, feltárja az igazságot. Ha az állítás igaz, felragyog eredeti fehér színében, ha nem, fekete marad – Ris lehunyta szemét és megérintette a brosst. – Szólítunk téged Azrim Briliánsában lakozó lélek. Azt állítjuk, mi vagyunk a jogos trónörökös, szeretném megtudni, igaz-e. – A bross lassan fehér fénnyel felizzott, aztán lassan kialudt. Ris megismételte a dolgot a máikkal is, de az még csak meg sem moccant.

 - AZ ELSŐ!!!

 - A MÁSODIK!!! – kiáltotta kétségbeesetten Jhaddam.

 - Íme a korona. Nem vettük fel, mert az beképzelt, és udvariatlan lenne a megkoronázásunk előtt, és megsérteném vele atyáim szellemét, hiszen ez lényegében azt jelentené, hogy el akarjuk rabolni a trónt még idő előtt.

 - De nem tudod bizonyítani másképp, a hazugságodról, hogy igaz! Így ez az enyém! Az igazi! –hörögte Jhaddam, és a fejébe nyomta a másolatot.

 - Melyik az igazi? – kérdezte somolyogva Ris.

 - AZ ELSŐ!!!

 - És végül íme az ötödik koronázási ékszer, az egyetlen élő ereklye, amely rég eltűnt, de véletlenül az útjába akadtunk. Megmart, de sikerült legyőznünk a menyasszonyom segítségével a mérgét, és olyan hatalommal ruházott fel, amilyenről soha egyikőtök sem álmodna. Az, hogy kiválasztott, világosan jelzi, hogy megbízik bennünk, és rám meri hagyni az ország irányítását. Ő a Protoshíwha, amely azt mutatja meg, hogy a viselője jó király lesz, akinek az irányítása alatt csak fejlődhet az ország.

     Mivel belőle csak egy van, és nem lehet meghamisítani, már meg sem kell kérdeznünk, hogy igazi-e vagy sem. Vesztettél Jhaddam miniszter. Aljas módon megölted a szüleimet, és rengeteg fontos embert akik Ishíristan vezetésében segédkeztek.

 - Na és aztán! Menyasszony nélkül nem léphetsz a trónra, míg nekem van koronám és van nőm is!

 - És hol van?

 - Utsapszut gyere elő! – rikkantotta el magát Jhaddam, és Utsapszut jött is. A tömeg felhördült a lány csonka lábát látva.

     Utsapszut fél lábon odaugrált Jhaddamhoz, belekapaszkodott a vállába, és akkor pofont adott neki, hogy a miniszter elvágódott, műkoronája pedig összetört a padlón. Ezután a lány Ris felé fordult és inogva, egy lábon ugrálva sugárzó mosolyt vetett a főhercegre a fátyla mögött.

     Ris nem tudta türtőztetni magát odarohant hozzá és az ölébe kapva megcsókolta.

 - És ő a menyasszonyunk, Utsapszut! Hát nem gyönyörű? – elismerő moraj hullámzott végig a termen. – Tudják Jhaddam az esküvőnk napján rárobbantotta a palotát, és szörnyű égési sérüléseket szenvedve elveszítette a fél lábát. Amit vele tettek, az megbocsáthatatlan. A magunk részéről azonban még nem döntöttük el, mit fogok tenni Jhaddammal, ha megkoronáznak. Szerintünk ezt önökre bízom.

     A tömeg felállt és üdvrivalgást hallatva ovációban törtek ki. Ris kérésére kipenderítették Jhaddamot a teremből, a hamisítványaival együtt. Ezután Végbement a koronázási ceremónia. Ris fejére szépen illet a korona. Mindenki érezte, hogy személyében egy igazán jó uralkodót állítottak a nép élére. Ám mielőtt Ris leült volna a trónra, még úgy érezte kell mondania valamit:

 - Azt hisszük köszönettel tartozunk sok mindenkinek, hiszen nélkülük most is csak egy önző, narcisztikus, arrogáns bunkó lennénk, aki a kezdet kezdetén is voltunk. Shinshi, a félig kenin, félig vámpír barátunk indított el a javulás útján, amihez később csatlakozott Utsapszut és Xava a téli szelek démona, aki Őrá istennő világából származik – a tömeg csodálkozva felsustorgott, és áhítattal megnézték Xavát. – Nagyon sokat köszönhetünk a nos dyiados-i Uchiji Hokigjonak, a glóriai Nokora Kikorának, Feniának –aki ott áll-, az éjlónak, aki megtisztelt azzal, hogy lovasának mondhatjuk magunkat, és Misukének a szelíd mashkának. Valamint annak a sok keninnek, akik ott állnak.

     Köszönjük mindenkinek! Igyekszem mindegyikőtöket méltón megjutalmazni. – ezzel a végszóval végül is leült a trónra.

     Minden lélek a teremben térdre borult előttük, aztán mikor felemelkedtek, látták, hogy Xava odalebegett Ris-hez és Utsapszuthoz. Homlokon csókolta őket.

 - Sok sikert. Legyetek jók, mert rajtatok tartom a szemem!

 - Igyekszünk! – Xava még egyszer utoljára rájuk mosolygott, karmával felhasította a teret és az időt, és a vakító fényt árasztó átjáróba lépve örökre eltűnt. Azt, hogy valaha is itt járt, csak az ajka nyomán Ris és Utsapszut homlokán lévő bonyolult, halványan derengő, fehér hópihe rajzolata árulta el.

     Ris tudta, hogy rendbe, egyenesbe jöttek a dolgok, és most már soha többé nem lesz baj. Szíve eltelt szeretettel, és egy hosszú csókkal felforralta Utsapszut vérét.

 - Hozzánk jössz királynőm?

 - Igen.

Vége

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

the end? no fair

(Tawnahroore, 2012.03.08 22:39)

Tartalmas végső fejezet. Szeressük is az ilyent. Az hogy Ris úgy kiállt a Keninekért remekül hangsúlyozza a fejlődését. És épp amiért ez a kaland oly jellemformáló volt, engem teljesen megtévesztettél a rosszfiúk „érted tettük” dumájával. Valahol ez is tetszett volna mint befejezés.
Akkor az épület állapotát is egy illúzióval dobták fel, holott a valóságban egy szarhalmaz?
Mekkora fight! 10/10
Vágod hogy Xavanak mindkét alakját meg kell, hogy rajzold? Követeljük!
Bejöttek az ereklyék spéci képességei. Szívesen olvasnék visszatértükről egy harmadik evilági történetben.
Bár tovább aggódhatnék ezekér a szereplőkér, megkedveltem mindet.

Hűha!

(Lilly, 2010.06.22 14:17)

Juj, ez nagyon jó fejezet volt! Kár, hogy vége :( Am végig tudtam, hogy Utsapsut nem mond igazat!

Splatter

(Blots, 2010.01.09 18:34)

Elolvastam!!!!!!!!!
Hűűűűű.... nagyon jó befejezés. De hiányolom a folytatása következik részt.

EEEEEEEEEEP!!!!

(A Tulaj, 2010.01.01 13:44)

Befejeztem-befejeztem-befejeztem-BEFEJEZTEEEEEEEM!!!!