Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16. A csók után

2010.01.01

   16.                               A csók után

 

R

is lassanként elernyedt, ahogy Utsapszut csókolta a száját. A világ megszűnt létezni körülöttük. Minden amit a lány eltompult érzékeivel felfogott, csodálatos volt, rózsaszín, és pici fehér szárnyacskákon lebegett.

Aztán Ris váratlanul visszacsókolta. Utsapszutnak először le sem esett a dolog, de amikor ráébredt, elrántotta a fejét, és felképelte Ris-t. Visszahúzta az arca elé a kendőjét, és kiviharzott Hokigjohoz, Shinshihez, Kikorához, Xavához, és Misukéhez, akiknek időközben sikerült nagy nehezen eloszlatniuk a tömeget.

- Na? – néztek rá mindannyian egyszerre. Még Misuke is eleresztett egy kíváncsi kérdőjeles feldorombolást.

 - Jól van. Rendbe jött – felelte a lány fültől fülig vörösen, rekedtes hangon.

 - És milyen… - kezdte kajánul vigyorogva Shinshi, de Utsapszut –ezúttal a haragtól-, vörösen közbe vágott.

 - Hallgass! – sziszegte a többiek nem kis megrökönyödésére. – Nem beszélhettek róla! Megyek, járok egyet… - tette még hozzá, azzal dühösen végigcsörtetett a szobát, és a bejárati ajtót bevágva elindult valamerre, amerre az orra vezette.

 - Hát ez meg? – kérdezte Hokigjo döbbenten.

 - Ne nézz rám – válaszolta gyorsan Xava, - fogalmam sincs az ilyen emberi dolgokhoz!

     Shinshi csak köhögésnek álcázva kajánul kuncogott a markába, így kénytelen volt Kikora választ adni.

 - Szerintem rájött, hogy az egyetlen módja annak, hogy megmentse Ris-t, ha megcsókolja. De szerintem haragszik is rá, bár ugyanakkor szerelmes is a gyerekbe. Így most fogalma nincs róla, hogy hányadán is áll, és most dühös Ris-re, meg a világra, meg Ris-re, meg magára, meg Ris-re, és Ris-re. Ja és Ris-re. Vagy mi.

 - „Gyerek”? „Ja”? Szlengelünk, szlengelünk, vagy mi? – cukkolta Hokigjo Kikorát.

 - Jajj már! Tőled tanultam, vagymikém! Na. Szerintem nézzük meg Ishíristant, meg azt a kígyót.

     Bementek a konyhába. Ris addigra már visszaszerelte magára a kendőjét, de fátyolos, ködös tekintete mindent elárult. A Protoshíwha időközben felcsusszant a nyaka köré, és azon igyekezett, hogy lecsússzon a főherceg mellkasát, nélkül, hogy a saját súlyánál fogva előre zuhanjon.

 - Mi a helyzet? – kérdezte elképzelhetetlenül széles vigyorral a képén Shinshi. Ris hatalmasat sóhajtott, és bárgyún elmosolyodott. Aztán szerénykedve vállat vont, és nosztalgiázva csak annyit felelt:

 - Az a pofon! – a nevetés kirobbant a körülötte állókból. Hokigjo vállon veregette és kezet fogott vele, mire Kikora csúnyán nézett rá. A varázsló ártatlanul elmosolyodott, és a plafon egy híg pontját kezdte el nézegetni nagy érdeklődéssel.

 - Ris, mi van avval? – kérdezte elkomolyodva Shinshi.

- A Protoshíwhára gondolsz? Semmi. Nagyon kedves, bár azt hiszem rá kell vennünk, hogy megtanulja a modern beszédet, mert ez a néhány száz évvel ezelőtti stílus kezd kibírhatatlan lenni. – a kígyó sértődötten felsziszegett. A szemei még mindig rubin pirosan ragyogtak.

 - Hmmm. Miért ilyen a szeme? Amikor megtámadott téged, még ugyanolyan volt, mint a teste többi része…

 - Mert ezzel jelzi, hogy megtalálta a gazdáját, vagyis minket – mutatott magára a főherceg.

 - Elkérhetem egy pillanatra?

 - Mit akarsz vele csinálni?! – hördült fel Ris, felszedte a kígyót az öléből, és féltőn magához ölelte.

 - Miért, mit csinálnék?! – fortyant fel Shinshi. – Csak megnézem! – Ris várakozva a kígyóra nézett. Szemében tükröződött  a Protshíwha.

 - Jól van. Tessék -  felelte megnyugodva, és átnyújtotta a kezén a kis kígyót. Shinshi óvatosan átvette tőle, és hagyta, hogy  kígyó felkússzon a vállára. Néhány pillanatig nézegette, a teste felöltötte a kígyó árnyalatait, aztán visszaadta Risnek.

 - Ez nagyon érdekes…

 - Az biztos – tette hozzá Ris. - Képzeljétek el, ez a lény nagyon öreg. Még maga sem tudja, honnan való, csak a rendeltetésével van tisztában. És határtalan lehetőségek vannak benne. Elképesztő. – Shinshi szeme felragyogott a csodálattól. Azután újra elkomorult.

 - Mennyi időnk is van még a koronázásig?

 - Öööö, nem tu… - kezdte Ris, de Xava a szavába vágott.

 - Kicsivel kevesebb, mint egy hónap van hátra. Addig még Ris-t haza kell juttatnunk, és meg kell tanítanunk a mágia fortélyaira.

 - Igaz is! – kapott a szón Hokigjo. – Most, hogy a Protoshíwha már nem szándékozik megölni téged, talán elmehetnénk az iskolába. – a kígyó felemelte  fejét, és piros szemecskéit Hokigjo-ra szegezve halkan felsziszegett.

 - Ah, igazad van – mormolta neki Ris, - mint mindig. Ne haragudj Hokigjo, de a Protshíwha, már minden ezzel kapcsolatos információt és gyakorlatot beplántált az agyunkba. Már csak ki kell próbálnunk, elvileg. – a Protoshíwha vékony fémnyelvecskéjét ki-kiöltögetve felszisszent. Ris bólogatott:

 - Elnézést, gyakorlatilag – tette hozzá kijavítva önmagát. Hokigjo épp fel akart tenni egy szerinte fogós kérdést Ris tudásával kapcsolatban, de ehelyett hirtelen kétrét görnyedt, és feljajdult. Nyakán kidagadtak az erek, szeme zavarossá vált, idegesen kifordult.

     Kikora utána kapott, és bevezette a hálószobájukba, ahol Hokigjo-t lefektette az ágyra. A varázsló összerázkódott, és most ugyanúgy vonaglott, mint az imént Ris.

     Xava haja idegesen szálanként szétmeredve lassan ide-oda cikázva, meg-megrebbenve felemelkedett. Ris úgy érezte magát, mintha bezárták volna egy nagyon szűk helyre, még Shinshi is, akinek a legkevesebb mágikus erővel bírt, érezte, hogy valami nincs rendjén. A Protoshíwha dühödten kivicsorította méregfogait, és felsüvöltve bebújt Ris inge ujjába.

 - Mi lehet ez? – kérdezte nyögve Ris.

 - Fogalmam sincs – felelte idegesen Xava. – Pedig ismerősnek tűnik…

     Kikora eközben Hokigjo kezeit szorítva suttogott kedveséhez, aki szépen lassan lenyugodni látszott. Kikora megcsókolta Hokigjo szőke fürtjeit, aztán magához ölelve nyugtatgatta. Mikor Hokigjo már lecsillapodott megkérdezte:

 - Mit láttál? Ki az?

 - Hasonló Arabelláéhoz. De nem… nem ő. Sötétzöld. Valaki más…

 - Fez’zar! – horkant fel dühösen Xava. – Láttad mit csinált, ugye? Mit művel?!

 - Először gúzsba kötözött valakit… Egy nőt. Csapdazáró kötővarázzsal…

 - Úúúúh! – hördült fel Ris, aki a Protoshíwhától  tudta, hogy ez a bűbáj igazából egy olyan fogva tartó átok, amit, ha az előállítóján kívül más próbál feltörni, akkor az illető is csapdába esik, mert őt is megkötözik a mágikus kötelek.

 - A nő oldalra esett, mert, az egyik lába… nem volt lába…

 - Uhara! – kiáltott fel Shinshi, és az arca ijesztő sebességgel kezdte változtatni a színét.

 - De nem láttam pontosan, mert utána villanás… eltűnt… toronyban megkereste, megkereste Gallimurah-t, és… és… aztán meg… meg… - Hokigjo egy hosszú percig csak meredt maga elé. Aztán belemarkolt a hajába, és felpattant.

 - Hogy én mekkora egy marha vagyok!

 - Mi…

 - Kikora ugyanaz történik, mint tavaly, amikor Arabella, az a dsokhó 16, manipulálta Chéf de Bonivarát17 és a vérfarkasokat! Hát persze! Sietnünk kell! Most sajnos nincs itt Zera, hogy mindent megoldjon helyettünk!

 - Mindent értek! – vágta rá Kikora. – Hozd a légdeszkát!

 - Hozom, most kell elkapnunk, amíg lehet!

 - Mi folyik itt?! – csattant fel Ris. Shinshi is, ő is meg voltak ijedve. Kikora kapkodva magyarázkodni kezdett. miközben a teljes fegyver arzenálját igyekezett begyűrni a ruhája rejtett rekeszeibe.

 - Fez’zar van itt. Elfogta Uharát, mert nyilván felismerte, amikor még veletek volt. A város mágustanácsának fejének, Gallimurah-nak tudatát foglyul ejtette, ahogy annak idején Fez’zar lánya a vérfarkasok királyáét. Ki kell szabadítanunk Utsapszutot és Gallimurah-t, valamint el kell fognunk Fez’zart. Ő egy nagyhatalmú, veszélyes feketemágus…

 - A gijroniak vezére – tette hozzá Hokigjo.

 - És akinek valamiért Quadarára fáj a foga – szúrta közbe Xava. – Én már találkoztam vele kétszer. Ha nem siettem volna hozzátok, vagy egy kicsivel több erőm van, le tudtam volna győzni.

 - El kell menekülnötök – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Hokigjo, aki időközben a fél konyhán átesve kiment az erkélyre Kikorával, Misukével és a légdeszkájával. – Ris hívd az éjlovadat, és lépjetek olajra! – de Risről természetesen lepergett mindenfajta utasítás.

 - Honnan tudsz te Feniáról?! De ez most mindegy is. Nem tágítunk a barátainktól! Mi is megyünk és segítünk nektek! Gyere Shinshi! Rád is, meg Xavára is szükség lesz. Ti ketten menjetek Hokigjoékkal, és szerezzétek vissza Uharát! Mi elmegyünk Feniáért – mondta, aztán körvonalait királykék színben felizzítva kiszáguldott az ajtón. Kikora és Hokigjo csak hápogni tudott.

 - Ez mindig ilyen?! – hördült fel bosszúsan Kikora.

 - Sajnos igen. Na menjünk – indítványozta Xava, majd Shinshit könnyedén felkapta a hajával (táskástul), és elviharzott a mágusok iskolájának irányába. Hokigjoék Misukét is a légdeszkára segítve eredtek utánuk.

 

ۼ

 

     Fez’zar ordított. Fel-alá járkált Utsapszut előtt a mecset (itt most csak az iskola tornya) legfelső szintjén lévő egyetlen szobában -ami természetesen Gallimurah lakása is volt egyben-, aki ijedsége ellenére is higgadtan kezelte a helyzetet. A mágus utazóköpenyt viselt, poros volt, fekete szeme parázslott  dühtől. Elképesztette ez a kis féllábú fruska.

 - Nem ismeri?! NEM ISMERI?! Ne hazudjon, némber! Láttam magukat együtt a herceggel körülbelül két és fél hete, három nappal azután, hogy a palota összeomlott!

 - Pedig tényleg nem tudom, hogy ki az – felelte nyugodtan Utsapszut, de közben egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan szökhetne meg. – Még azt sem tudom, kit keres! Nem világosítana fel inkább?

 - Ishíristan főhercegéről beszélek, Ishíristanról! – sziszegte a feketemágus egyre guvadó szemekkel. – Arról az Ishíristanról, aki felrobbantotta a királyi palotát a mocskos keninjével együtt, és azóta szökésben van magával, meg egy fekete hajú, ijesztő nőszeméllyel! – a végét már újra fröcsögve üvöltötte a lány arcába.

 - Sajnálom – válaszolta szenvtelenül Utsapszut, - de attól, hogy ilyen artikulálatlanul üvölt velem, nem lettem okosabb. De azért drukkolok magának, hogy megtalálja, rendben? – mosolygott rá hűvösen Fez’zarra. A varázsló hirtelen mintha megnyugodott volna. A arca gonosz vigyorba torzult, aztán megjegyezte:

 - Tudja, csodálatos dolog a gondolatolvasás – mondta, azzal tekintetét belevájta Utsapszutéba. – Ízlett a herceg csókja, mi? – suttogta a lány fülébe kegyetlenül. Utsapszut nem válaszolt ugyan, de annyira elsápadt, hogy a fal élőbbnek tűnt mellette.

 - Na ugye – susogta lágyan a lány fülébe. – Hiszen megmondtam, hogy nem érdemes hazudni! De ne aggódjon nem mondom el senkinek, hogy úgy csókolta meg a főherceget, hogy az közben nyáladzott a Protoshíwha mérgétől. Milyen kár – lehelte a lánynak, és közben végigsimított a keze fejével a lány arcának oldalán, aki erre megpróbált elhúzódni, - hogy nem döglött meg a drága Ris ott helyben…

     Utsapszut felordított, és megpróbálta lefejelni a feketemágust, de nem járt sikerrel, mert Fez’zar félreugrott előle.

     Ekkor botladozva, karjait bénán lógatva betámolygott az üveges tekintetű Gallimurah. Magas, hórihorgas, olajbarna bőre ráncos volt. Teljesen kopasz volt, de dús fehér, göndör szakállal rendelkezett. Fehér földig érő tógát, és ugyancsak fehér tunikát viselt, a derekán és a vállán is átvetett világos lila anyaggal fogta össze a ruháját. A fején gyöngyökkel kivarrt sapkát viselt, mely egyszerre volt kerek, és furcsán szögletes. A homlokán egy kör alakú, rózsaszín heg éktelenkedett, az orra pedig olyan lapos volt, mintha néhány porc is hiányozna belőle.

 - Mit akarsz, ostoba vénember?! – rivallt rá Fez’zar.

 - Mester, látogatóink érkeztek – mondta színtelen, közönyös hangon. – Valószínű, hogy… - de nem mondhatta végig, mert ekkor a toronyszobát valami alapjaiban rázta meg. A falon pár helyen elszórva csomókban megrepedt a fal, aztán hosszú fekete, sodronyszerűen erős és merev hajtincsek robbantak be. Fez’zar gyorsan lehasalt, nehogy eltalálja valamelyik. Eközben a hajak kiszakítottak egy darabot a toronyból. A falrész helyén a légdeszkán ott lebegett Misuke (aki értelemszerűen dühösen morgott, s vicsorított), Hokigjo és Kikora, Xava ott lebegett a levegőben Shinshit hintáztatva az egyik hajtincsén.

     És ott volt persze Ris is, királykék fényben ragyogva.

Nem volt hosszú csata. Xava magával rántva Shinshit rávetette magát Fez’zarra, akit áttaszított a szobán, hogy a torony másik oldalát is kilukasztva, ordítva küzdeni kezdjenek zuhanás közben.

     Hokigjo Gallimurah-val bocsátkozott harcba, de összebeszéltek Kikorával, így a lány egy alkalmas pillanatban, mikor Hokigjonak sikerült teljesen lekötni a vén mágus figyelmét, leütötte a számszeríjával.

     Eközben Ris megpróbálta kiszabadítani Utsapszutot. A Protoshíwha révén tudta, hogy hiába is próbálná ellenvarázzsal, mert úgy csak ő is fogságba esne. Tehát akkor más megoldás kell találni.

     Megragadta a varázsköteleket Utsapszut derekánál, és teljes erejéből húzni kezdte. A testében az összes izom megfeszült, és üvöltött, hogy nagyobb erőt tudjon kifejteni. A Protoshíwha  hatalmas energialöketet adott neki. Körvonalai felizzottak, rántott egyet a kötélen, mire az végre elszakadt.

     Felkapta Utsapszutot a hátára, Hokigjoéknak még odaüvöltötte, hogy „Találkozzunk a sivatagban!” és kiugrott arra, amerről jött.

     Utsapszut ijedten felsikoltott. Bár magasról, gyorsan zuhantak le, a főherceg az utolsó pillanatban felizzott és lelassította magukat, így puhán ereszkedtek rá Fenia hátára. Az éjló nyerítve felágaskodott, és elvágtatott velük a sivatag felé.

 

ۼ

 

16. Dsokhó (dzsokhó) – lásd: Glória.

17. Chéf de Bonivara (séf dö bonivara) – lásd: Glória.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

de akkor jött a herceg az éjlovon

(Tawnahroore, 2011.08.06 23:34)

Ez a fejezett is hozta a megszokott magas színvonalat, attól eltekintve, hogy az elejét mintha összecsaptad volna. Kikora agya szemlátomást egy rugóra jár Sutéval, sőt Shinshié is. Azt hittem csak két bizonyos nő bír ilyen telepátiával. Hamár Kikora, Hokigjoval még mindig egy édes párt alkotnak. És ami a cselekményt illeti: hát nem is értettem, hogy nem vélik rossz ötletnek, hogy Sut egyedül sétálgasson... De legalább epic fight jelenet lett belőle. Xava durván bedobta magát.

Splatter

(Blots, 2010.01.02 09:47)

van egy mondat, ami kicsit furcsára sikerölt, meg egy helyesírási hibát is találtam,(elősször). Megjegyzem tényleg sok a szóismétlésem, meg néha érdekes szerkezetű mondatokat használok, most, hogy megcsináltam a könyvet kiszúrtam a hibáim. Ja kész a B&S könyv. Már csak a képek hiányoznak.