Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12. Királykék

2009.10.28

     12.                                Királykék

 

S

hinshi és Utsapszut ámulva nézte a tetőtől talpig szutykos Rist és az éjlovat. Az eső időközben kisebb vehemenciával folytatta a vidék szétáztatását. Shinshi intett Utsapszutnak, hogy hajoljanak meg az éjló előtt, aki picit előrebiccentve fejét, viszonozta a gesztust. Aztán Utsapszut Ris felé fordult.

 - Ne haragudj, Issah, ha  valamivel megbántottunk, de n még csak azt sem értem, hogy mi lehetett az. Talán, ha…

 - Nincs semmi baj, Uhara. Nem haragszom, nem bántottatok meg. Csak szükségem volt egy kis magányra… De mindegy. Hadd mutassam be nektek Feniát, az éjlovat. Elfogadott társául, örökre, míg világ a világ.

’ Úgy van ’ – csendült a fejükben egy kedves, lágy női hang barátságosan. – ’ Mostantól kezdve veletek tartok utatokon. ’

 - Köszönjük – felelte Shinshi, csodálattól, és mély tisztelettől elfúló hangon. Ekkor az éjló, Fenia ismét megszólalt, de ezúttal csak Ris hallhatta mit mond.

 ’ Ris… Észrevettem, hogy ti Shinshi kivételével mind hazudtok egymásnak a kilétetekről. Miért? ’ – Ris gondolatban válaszolt.

 ’ Mert Shinshi megígértette velem, hogy  saját biztonságunk, és annak érdekében, hogy beteljesítsük a küldetésünket titokban kell tartanom, ki vagyok. Ez időnként szörnyen frusztráló.  Azt azonban, hogy Uhara miért titkolózik, nem tudom. ’

’ Én sem, Ris. De abban teljesen biztos vagyok, hogy nem ez az igazi neve… 

 - Elnézést… - cincogta Shinshi. – Mehetünk? Lassan leszáll az este, és be kellene húzódnunk éjszakára a városba, hogy találjunk valamiféle búvóhelyet.

 - Igaz, induljunk  - hagyta rá Ris. Megsimította Fenia nyakát:

’ Felülhetek rád? Tudni szeretném milyen érzés éjlovon lovagolni… ’

’ Persze. De biztos olyan, mint másik lovon. ’

’ Meglátjuk… ’ – Ris felpattant Fenia hátára. Nem tévedett, valóban másmilyen érzést keltett benne: érezte ugyan éjlova minden izmát, és azok minden mozzanatát, mégis úgy érezte, mintha valami nagyon puha habra üt volna rá, ami elég erősen tartja ahhoz, hogy ne süllyedjen teljesen bele, mégis belesüppedjen, olyan érzést keltve az ülőben, mintha lebegne.

     Ris az arcát takaró sál alatt szélesen elvigyorodott.

’ Nem… ez annál sokkal felemelőbb. ’

’ Örülök ’ – felelte Fenia, majd a többiekre nézve még hozzá tette. – ’ Akkor indulhatunk? ’

 - Persze!

     Elindultak. Ris magában ujjongott, lelkendezett Fenia-nak, és rengeteget mesélt magáról, mert már hosszú ideje nem tehette, és örült, hogy van kinek beszéljen. Shinshi még mindig elragadtatva bámulta az éjlovat, Utsapszut pedig Rist.

     A lány úgy érezte, be kell vallania magának, hogy egyáltalán nem zavarta, mikor Ris drágámnak szólította. Sőt… A tény az tény: bár eleinte eléggé bunkónak, udvariatlannak, narcisztikusnak, és beképzeltnek, sőt irritálónak gondolta Rist, ez mostanra kezdett megváltozni. Utsapszut úgy érezte, hogy soha nem fogja elfelejteni Risnek, hogy annyi ideig cipelte, és védte a barlangban. Lehet, hogy Xava is másképpen gondolna Ris felől, ha ezt elmondaná neki. De Xava nincs itt. Ris viszont igen.

     És úgy üli meg Feniát, mintha egy született hadvezér volna, és világéletében ezt csinálta volna.

     Utsapszut ekkor döbbent rá, hogy szinte semmit sem tud Risről, vagyis Issah-ról, ahogy a keninről sem. Igaz, hogy ők sem ismerik őt, és ez így is van rendjén… de Utsapszut úgy érezte, hogy azt sem venné rossz néven, ha valahogy kiderülne, hogy ő egy főnemesi családból származó hercegnő, aki ráadásul az eltűnt főherceg jegyese…

     Ris előrebukott Fenia nyakára. Elaludt.

 

ۼ

 

     Izzott a teste. A feje majd felrobbant. Szeme lüktetett üregében.

Xava lenézett a kezére. Világoskékek, és átlátszóan voltak. Látta rajtuk keresztül  homokos talajt. Nagyon fáradt volt, és elcsigázott. A sivatag szárazsága minden energiáját leszívta. Tudta, hogy ez most már a végső stádium. Meg fog szűnni létezni, mikor a szíve is áttetszővé válik. És akkor a világnak az a része, ahol eddig tél volt, azonnal kiolvad, és mindenki, minden ember elfelejti, hogy valaha is létezett hó. Nem fognak tudni róla, olyan lesz, mintha ő, Xava, a hatalmas téli szelek démona sohasem létezett volna.

     De Quadara már nem volt messze tőle: három-négy kilométerrel terpeszkedett előtte. Ha elérné, talán… talán szerezhetne valahogy energiát. Még el kell mondania Riséknek, amit Fez’zhar-tól hallott… És Utsapszutnak, hogy ki is valójában a két kísérője.

Megrázkódott. A mellkasában a fagy kezdett melegedni. Xava a szívére szorította a kezét.

 - K-kérlek ne… m-még ne… - nyöszörögte. – Cs-csak még egy kicsit b-bírd ki… T-tudom, hogy f-fáradt vagy… B-bírd ki…

 

ۼ

 

     A vihar teljesen elhúzódott Quadara térsége fölül. A négy vándor a csillagos éjszakai ég alatt ért le Tat’zarrah lábához. A város fala pár száz méterre húzódott tőlük. A kaput is látták innen: még nyitva állt, és egy őr sem állt mellette.

Fenia megállt.

’ Mi az? ’ – kérdezte Ris meglepetten.

’ Nem megyek veletek tovább innentől ’ – felelte az éjló.

’ De hát miért? ’ – csodálkozott Ris.

’ Azt hiszem, egy éjló még éjszaka is feltűnést keltene egy városban, nem hogy nappal. Itt maradok, és megvárlak titeket.’

’ Ne! ’ – kiáltott fel gondolatban Ris. – ’ Veled akarok lenni! Még csak most találtam rád! ’

’ Ahogy én is. Figyelj. Megvárlak. Megígértem, hogy örökké veled leszek. Ez nem azt jelentette, hogy fizikailag is. Van egy ötletem: ha már nagyon nem bírod ki nélkülem, és szükséged lesz rám, akkor füttyents. ’

’ De hogy fogd meghallani, ha mondjuk messzebbre kerülök tőled? ’

’ Akkor küldj fel egy villámot, szikrát vagy valamit. Érezni fogom, hogy te hajtottad végre a varázslatot. Shinshi pedig mondta, hogy megtanítja neked, hogy használd a varázserődet. ’

’ Igaz is ’ – felelte Ris. – ’ Honnan tudta Shinshi, hogy van bennem mágia? Vagy ez a halhatatlanok sajátossága? ’

’ Olyasmi. Ideje menned, hercegem. Várni fogok rád. ’ – ígérte melegen.

’ Rendben, de attól még ez szörnyű. ’ - Ris lemászott Fenia hátáról.

 

ۼ

 

     Quadara utcáin egy lélek sem tartózkodott. A hold fénye ezüstös mázat vont a fákra, a házakra, a leanderekre, és mindenre a városban és környékén.

     A három vándor lassan lopakodott a kis kockaházak között. Ris ismét felvette Utsapszutot, nehogy a lány mankóinak kopogására valaki felébredjen, melyeket a herceg a kezében fogta. Sürgősen kellett keresniük egy búvóhelyet a Mágikus Torony közelében, hogyha valami varázseszközre szükségük lenne a varázslatok végrehajtásához, kölcsönvehessék azt.

     Beértek a város egy olyan részébe, ahol már emeletes házak is voltak, kupolás tetőkkel, és tágas erkélyekkel. Ris hirtelen megtorpant. A levegő halványzölden vibrált körülötte…

 - Shinshi! – suttogta. A kenin megállt, megfordult és kérdően felvonta szemöldökét.

 - Te nem érzed? – kérdezte tátogva Ris. Olyan volt, mint a barlangban, mikor észrevette a két izzó, vörös pontot a barlangban, csak most a teste összes felületét érezte az a csiklandós bizsergést, amitől az összes idegszála pattanásig feszült.

 - Igen, de ne lepődj meg. Csak a többi mágus energiáit érzékeled. Jóval erősebbek, mint te vagy én, és egyfolytában van ilyen kisugárzásuk. Szokj hozzá!

 - De hogyan? Megőrülök tőle! – Shinshi vállat vont, hátat fordított, és tovább indult. Ris követte őt Utsapszuttal a nyakában. De nem tudott megnyugodni, riadtan kapkodta a fejt ide-oda, hátha valamelyik ház sarkában meglát egy figyelő szempárt.

Risnek valójában igaza volt. Tényleg figyelték minden mozdulatukat. Shinshi tévedett, de igazából nem egy személy tartotta rajtuk  szemét, ha nem egy varázslat, amit az este hat óra utáni kijárási tilalom miatt hajtottak végre, hogy elkapják a csavargókat, akik közül lehet, hogy valaki a főherceg vagy annak ismerőse.

     A bűbáj jelezte a város Őrző Mágusainak vezetőjének, hogy behatolók érkeztek a városba nyugat felől. A hírt azonnal elküldte minden varázsló agyába a városba, hátha valaki nem zárta le az elméjét, és a csavargókhoz közel tartózkodik.

 - Figyelem! Itt Huszen-im beszél. Behatolókat érzékelek a város nyugati szegletében, a Kamum utcán haladnak kelet felé. – néhány pillanatig senki nem válaszolt, aztán…

 - Itt Uchiji Hokigjo. Vettem, és utánanézek Kikorával. Úgyis ugrott a randink, vadászni meg mindketten szeretünk…

 - Rendben, értesítsenek, ha kapás van. Gratulálok a sikeres vizsgájához, Uchiji. Szép volt fiam.

 - Köszönöm, uram.

 - Huszen-im kilép.

Minderről a három vándorunk, semmit sem tudott. Ris persze továbbra is ideges volt, amely egy idő után átragadt Utsapszutra is.

     Hirtelen a halványzöldben egy élénknarancsszínűt is érzékelt  hátuk mögül. Fogalma sem volt, hogy honnan, de tudta, hogy az élénknarancs erő tulajdonosa gyorsan halad, és őket keresi.

 - Shinshi! – vakkantotta oda a keninnek. – Futás! – Shinshi nem kérdezett vissza, csak bólintott, és a nyakába szedte a lábát. Futottak, futottak, de mikor Ris hirtelen egy pillanatra hátranézett a válla fölött, egy fém deszkán szlalomozó alakot pillantott meg, akinek vigyorgó száját csíkos, vastag, kötött sál, testét fekete bőrkapát, szőke fürtjeit pedig csúcsos fekete süveg takarta, és aki szemére a menetszél miatt pilótaszemüveget húzott. A csíkos sálas derekába kapaszkodva, egy fiatal szőke nőt látott, sötétkék ballonkabátban.

     Ris hirtelen túl lassúnak érezte a kenin tempóját, ezért átdobta a két mankót az egyik kezébe, a másikkal pedig megragadta Shinshit a táskájánál fogva. Magasabb fokozatra kapcsolt, és immár olyan sebességgel száguldott, mint anno a barlang szájában. De Hokigjo és Kikora lehagyásához még ez sem volt elég.

 - Hé! – kiáltott a behatolók után Kikora. – Megállni! – De nem álltak meg. Hokigjo eközben varázslatot idézet a tenyerében, és arra gondolt,hogy jó erős lehet az a fickó, ha ilyen gyorsan bír szaladni a lánnyal a nyakában,  mankókkal, meg  kicsivel a másik oldalon.

 - Álljatok meg! – ismételte meg kedvese Hokigjo szavait. – Ne kényszerítsetek! – De  csavargók nem álltak meg.

 - Te szóltál – mondta somolyogva Kikora. – Adj nekik! – Hokigjo nem válaszolt, csak elvigyorodott, és egy hangos csattanással útjára bocsátotta  lefogó bűbájt, mely Ris lábai felé tekergőzött. A varázslat rácsavarodott a főherceg lábaira, összeszorította őket, mire Ris elvágódott, földre ejtve Shinshit és Utsapszutot.

 - Fogd a táskát, meg a lányt és menekülj! – förmedt rá Ris Shinshire, aki a fejét rázta.

 - Nem hagylak itt!

 - Tedd, amit mondtam! – hörögte Ris, aki ficánkolni kezdett, hogy letornássza magáról béklyóit.

 - De…

 - MEGPARANCSOLOM!!! – dörögte Ris, akin ekkor látszott csak igazán, hogy ereiben királyi kék vér csörgedezik. Shinshi végre meg tudod mozdulni a meglepetéstől és ráadta Utsapszut vállára a hátizsákot, kezébe adta a mankókat, majd körvonalai pirosan felragyogtak, ahogy magára olvasta az erősítő varázst. Felkapta Utsapszutot, és szaladt vele, ahogy a lába bírta, valamint felvette az éjszakai város színeit, mintáit, és kiterjesztette azokat  lányra, meg a hozzájuk érő tárgyakra.

- Elkapom a másik kettőt! – mondta Kikora, és leugrott a légdeszkáról.

Risben feléledt valami. Suttogott a főherceg fülébe, és szétáradt minden egyes porcikájába. A főherceg megnyugodott tőle. Érezte, hogy valami a bensőjében támogatja, vele van, és szinte rimánkodik, hogy eresszék szabadon. Hiszen olyan régóta szunnyadt már.

 - Hát jó. – motyogta magának. – Legyen… a tiéd a pálya…

Királykék villanás hasított Quadara hűs éjszakai levegőjébe. Ris lábáról egyszerűen elporladtak a bilincsek. A főherceg körvonalai is kéken ragyogtak.

 - Hagyj minket, tovább menni! – szólította fel Ris Hokigjot.

 - Nem tehetem. Kijárási tilalom van a városban, és ti megszegtétek. Be kell gyűjtselek titeket, hogy kikérdezzünk, kik vagytok, és mit kerestetek az éjszaka közepén Quadara utcáin… Vond vissza az erőidet, add meg magad, és megígérem, hogy nem lesz bántódásokon.

 - De nem engedsz tovább ugye?

 - Nem. Sajnálom.

 - Akkor maradok, és küzdök. Nem kell rólunk tudnotok semmit.

 - Hát jó! – Hokigjo  a kezeit összekulcsolta egy pillanatra, majd hirtelen szétrántva őket, Ris felé suhintott. Olyan volt a varázslata, mint két félgömb. Risnek fogalma sem volt, hogy mik azok, és mire valók, mire használja őket, a vele szemben légdeszkáján álló narancs-mágus. Bensőjében tombolni kezdett a királykék erő, mikor a két félgömb összecsattant gazdája teste körül. Ris szinte lángolt, de nem ért vele semmit. Olyan helyzetbe került, mint a gyertya, amire poharat raknak, és az oxigénhiány miatt egy idő után kialszik. Ris hasonlóképpen érezte magát. Hiába izzott benne ez a kék energia, egyre gyengébbnek érezte magát. Kóválygott a feje, rosszul lét környékezte. Kisvártatva eszméletét vesztve összeesett.

 - Azta’. Ez veszélyes – állapította meg Hokigjo tűnődve. – Nem kéne ilyeneket megtanítani… Cö – fordult ájult ellenfeléhez. – Én előre figyelmeztettelek, de hát… A te bajod. Mindenesetre van benned kakaó, azt meg kell hagyni. Képezd, magad, és akkor erőssé válhatsz, mint én… - levette Risről  a varázslatát. A főherceg felnyögött ájultában, de nem kelt föl. Testén még mindig vibrált a királykék energia.

 - Áh, te is végeztél, Hokigjo? – kérdezte Kikora, aki épp most érkezett oda, a földön húzva maga után a két másik, most már ájult betolakodót. Mindegyiknek egy-egy lila daganat volt a halántékán.

 - Ja. Te aztán jól helybenhagytad őket..

 - Muszáj volt. Szép szóra nem engedtek, és úgy küzdöttek, mint Misuke a fürdetés ellen. – Hokigjo jót derült Misuke fürdetésének gondolatára.

 - Viszont ezt nézd meg – komolyodott el a lány. - A kicsi nagyon védte a táskát, és mikor belenéztem, ezt találtam benne. – Kikora lehajolt, és kivette a táskából Azrim briliánsát.

 - Ez nem az a királyi bross? – kérdezett rá Hokigjo.

 - De bizony. És azt rebesgetik, hogy a Ishíristan főherceg áruló lett, és most szökésben van. Ez azt jelenti, hogy ő itt… - lábával meglökte Rist, - Ishíristan főhercege, Ishíristan?

 - Úgy néz ki. Javaslom, hogy ne adjuk át őket egyelőre a toronynak. Tavaly megtanultam, míg Zerával, Kolé-Nadóval, Xorával, meg veled anyám után tapogatóztunk, hogy mindennek oka van. Szeretném kideríteni, hogy mi az.

 - Akkor kapcsolatba lépek Huszen-immel, és megmondom neki, hogy egy vámpír tört be, de te elintézted. – és így is tett. Ezután hazavitték a három ájultat, és fekvőhelyet csináltak nekik a padlón. Kikora kitalálta, hogy mivel mind mocskos, fürdessék meg, és öltöztessék át őket.

Shinshi ment a legkönnyebben, mert ő volt a legkisebb. Aztán elszörnyedtek Utsapszut lábán, pontosabban annak maradékán. De leginkább Ris még mindig villámló teste lepte meg őket.

     A főherceg hátán az egyébként ezüstösen fénylő akkarai jele, mely viselője halhatatlanságát jelezte, királykéken izzott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

király fejezet

(Tawnahroore, 2011.04.25 20:34)

Bár minden történetben olyan ügyesen formálódnának a párkapcsolatok, mint itt Ris és Sut között! Engem magával ragadott, milyen enyhe, fokozatos, mégsem emészti el az időt az izgalmasabb részektől. Pl: Xava epikus kűzdelme haldokló testével szemben, vagy Ris helytállása a csatamezőn a legendás Hokigjoval szemben. Örömmel látom, hogy Kiko is nagyobb szerephez jut, féltem hogy nem.

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.11.08 21:14)

Aha-aha! XD

Turul

(Szirka, 2009.11.06 19:44)

Pont most hagyod abba, mi van Xavával. Odaér időben?

A Tulaj - Bleach elszállt <(

(A Tulaj - Az elégedett macska, 2009.10.29 23:11)

Nagyn köszi. Maaaaron, lééécci folytasd a pimpiset.... <)Naaaaaa...
Cerbi, nem ezúttal nem mondam semmit, csak azt, hogy az éjlovak istenkirályak, mert:
1, éjlovak,
2, én találtam ki őket. XD És akarok egyet. XD
Nem abszolút nem gondolok bele, hogy milyen problémákat írok bele... De tudod mit? Hadd engedjek meg magamnak egy nem kicsit hmmmm... szöveget: Mééég szép, hogy DIREKT írom bele! RÓlAM beszélünk!
...
Na ide a rozsdás bökőt, meg A SÁLAT.
Kiérdemeltem.
A Huszen-im-et? Beleolvastam a Népszabadság Világ rovatába... XD
((Na jó... csak költök.))
XD

Maron

(Maron, 2009.10.29 13:32)

Júj, júj... nagyon jó... egyébként az elején kimaradt az én-ből az é betű... csak ebbe tudok belekötni...

Cerberos

(Egész héten vezettem! Elég!, 2009.10.29 08:25)

*ütemesen kántál* HO -KI - GJO! HO - KI - GJO! Je je je!
Csúcszuper az éjló! Nem hittem, hogy fog tudni beszélni. (Nem! Kérlek ne is mondd! Biztos, hogy utaltál már rá valahol, de egyszerűen nem emlékeztem erre a fordulatra!)De állati aranyos, hogy milyen elválaszthatatlanok a herceggel.
Időnként az az érzésem, hogy magad sem sejted, mennyire aktuális problémákat szősz bele a történeteidbe. Közvetve, de a szereplőid is egy közelgő globális felmelegedéssel próbálnak megküzdeni! :P Ha Xava meghal és soha nem lesz többé tél... Hát nem?
Kikora és Hokigjo akcióban óóóó, micsoda rész. Még most is beleborzongok! Micsoda szerencse, hogy nem adják ki őket azonnal a hatóságoknak.
Huszen-im <- honnan szülöd az ilyen zseniálisan arabos neveket??

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.28 23:03)

Rúúúl. holnap kiég az agyam: festeni fogok. Ma is kiégett, mert befejeztem az oktv első felét, és megírtam az ishí12-t. ezek után, kissé nyűgös, harapós,és elégedett hangulatban vagyok, mint macskák általában...
XD