Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11. Szelídítés

2009.10.20

11.                           Szelídítés

 

H

ol vagyunk?  - kérdezte Utsapszut. Kipihente magát annyira, hogy engedjen a kíváncsiságának.

 - Mint azt mondtam, Tat’zarrah lábainál. Az a város ott, Quadara. Apropó Issah. Remélem, ha megérkezünk oda, el tudunk rejtőzni. Szükség lenne rá, hogy tanítsak neked pár trükköt.

 - Magam is úgy vélem. – felelte Ris. – Gyönyörű ez a hely… - sóhajtott fel. – Miért nem látogattam el ide korábban. Pedig apám a múltban…

 - A múltban és a jövőben is befoghatod! – sziszegte figyelmeztetően Shinshi. Ris hallgatott. Most nem volt kedve visszavágni. Nehéz volt neki ez a titoktartás dolog. Korábban mindig önmagát adhatta, és soha senki nem merte őt megkérdőjelezni, sem pedig afféle árnyéknak tekinteni, akinek az a szerepe, hogy ne vegyék észre. Különösen fájt neki, hogy nem használhatja a saját nevét. A nevét, amit ez az ország… Az ő országa is visel!

     Jelentőségteljes pillantást vetett Utsapszutra, aki nem tudta ezt nem észrevenni.

 - Figyeljetek, lehet, hogy valamit rosszul láttam, de az első naptól kezdve, mióta találkoztunk, az az érzésem, hogy ti valamit nem mondtok el…

 - Ahogy te sem! – villantotta rá fekete szemeit Ris.

 - Igen ez így van. De én legalább nem hozakodok vele elő állandóan… Nézzétek. Olyan világban élünk, ahol a titok lételem. Ezért van az a kellemetlen szokás, hogy amíg valakinek be nem kötik a fejét, addig az illető köteles elfedni az arcát. Ez lehet, hogy azért van, mert az alapítók talán nem teljesen bíztak meg egymásban. Én nem kérem, hogy mondjátok el, mert szerintem csak rátok tartozik…

 - Ebben nem tévedsz. – szúrta közbe Shinshi.

 - De legalább akkor hallgassatok róla teljesen! Van fogalmatok róla, hogy ez mennyire idegesít engem?! – Ris és Shinshi meglepetten pislogtak. Utsapszut mély levegőt vett, hogy folytassa, de Ris ijedten közbevágott:

 - Igenis, értettük! Bocsáss meg, drágám, többet nem fordul elő!

 - NE DRÁGÁMOZZ!!! – csattant fel a lány. -  Mi még…

 - Igenis, felfogta! – vágott közben Shinshi, és rámeredt Risre, aki egyszerre szúrós tekinetetek kereszttüzébe került. – Ugye? – Ris rájuk meredt. A tetejében még a nevében beszélnek! Na, ez aztán…

 - Megértettük! – aztán ijedten a szája elé kapta a kezét. Egész fiatalon sikerült leszoknia a királyi többesről, a szülei kérésére, de most valahogy mégis előjött. – Értettem! – javította ki magát, és elrohant.

 - Most meg hová mész?! –kiáltott utána Utsapszut, de nem kapott választ. – Mi lelte? – fordult Shinshi-hez, aki szintén nem értette a dolgot, és csak a vállat vont.

 - Majd visszajön…

 - És ha nem?

 - Olyan nincs. Kénytelen lesz.

 

ۼ

 

     Törökülésben lebegett az erkélyen, a korlát magasságában a piros leanderek előtt. Az erkélyajtó függönyébe belekapott a szél és egy pillanatra körülölelte alakját. Szőke haja az arcába fújódott pedig leszorította a pilótaszemüvegével, sálja kezdett kioldódni, fehér ingének szárnyai ide-oda csapkodtak izmos hasa előtt.

     Elbűvölten nézte, ahogy körvonalai még egyszer narancsszínben fellobbantak. Uchiji Hokigjo leereszkedett a padlóra, majd feltápászkodott. Hátrafordult, és rávigyorgott kedvesére, aki nem tudta megállni, odarohant, szinte belecsapódott Hokigjo hátába.

 - Ellenállhatatlan vagy… - motyogta Kikora Hokigjo hátának.

 - Ó, köszönöm. – felelte Hokigjo. Megfordult, és még szélesebben mosolyogva folytatta. – Mások is mondták már…

 - Jaj, te! – nevetett fel a lány, és öklével megbokszolta a varázsló vállát. Megcsókolták egymást.

 - Van kedved eljönni velem ma este a szökőkúthoz? Éjszaka különösen szép, azt mondják…

 - Aha… és mit csinálnánk mi ott?

 - Hát nem tudom… Az csakis a válaszodtól függ…

 - Meglepetés? Jó, menjünk. Imádom a meglepetéseket…

 - Tudtam, hogy ezt fogod mondani!

 - Még szép! Aki tud gondolat olvasni ugye… Jut eszembe nem kéne neked készülődni?

 - Miért is? Megyünk valahová?

 - Hát, ha gondolod, elkísérhetlek, de a záróvizsgádra nem mehetek be veled.

 - Szentséges… Az most van?!

 - Ühüm. Ugye nem felejtetted el?

 - Öö… Nem! – vágta rá Hokigjo, és beviharzott a szobába, hogy összeszedje a könyveit, meg az egyéb szükséges dolgokat.

 - Elmenjek veled?

 - Nem kell köszönöm! Tudod, varázslóéknál elég hosszú ideig tart egy ilyen vizsga. Pár napba is beletelik, mert szó szerint mindent be kell mutatni, és még ott az írásbeli is, meg az elbeszélgetések. Már előre utálom, de azért…

  - Na, jól van, siess! És csak kitűnő eredménnyel gyere haza! – azzal Kikora Hokigjo a légdeszkájával együtt kipenderítette az erkélyre.

 - Ne felejtsd el megetetni Misukét. – kérte, aztán izgatottan ugrott egyet. - Szoríts! – mondta búcsúképpen Hokigjo, és felpattant a légdeszkára. Aztán elhúzott a Mágikus Torony felé.

 - Hát ma nem lesz randevúnk… - motyogta magának Kikora, és felsóhajtott.

 

ۼ

 

     Ris azonban az elkövetkező három napban sem került elő. Utsapszut, új mankóin, melyeket Shinshi faragott neki, idegesen bicegett fel-alá. A kenin egyáltalán nem aggódott, kitűnően érezte magát, és a tábortűznél nyulat sütött, amit nem is olyan rég sikerült fognia. Egyáltalán nem zavarta, hogy az ég kezdett beborulni olyan csendet és feszültséget hozva magával, ami Ishíristan legvadabb viharainak jellegzetessége.

     A három nap azonban Ris nélkül sem telt eseménytelenül. Tegnap például be kellett venniük magukat az erdőbe, mert felbukkant egy állig felfegyverzett, sötétkék ballonkabátos, rövid, szőke hajú fiatal nő, aki egyenesen a barlangba ment. Ez már csak azért is volt húzós, mert Utsapszutnak még nem volt mankója, és Shinshinek egyszerre kellett őt, meg a nehéz táskát fedezékbe cipelnie, és eltüntetnie a nyomaikat.

     Miután a nő elment Shinshi Utsapszut reszketeg kérdésére válaszolva elmondta, hogy az illető vámpírvadász volt, valószínűleg vérprofi. Viszont a lány csodálkozására, hogy honnan tud ennyit az ilyen vámpíros dolgokról, megint nem mondott semmit. Most azonban Utsapszut kezdett komolyan kétségbe esni.

 - Nyugodj meg! – csitította Shinshi. – Együk meg ezt, aztán elindulunk, és megkeressük. Mit szólsz?

 - Miért nem most megyünk?

 - Mert odaégne ez a finom nyúlpecsenye.

 - Jó. Menjünk, majd, ha ettünk. – hagyta rá végül egy kis gondolkozás után a lány, és lehuppant a kenin mellé. Leülni egész könnyen tudott, csak a felállással voltak gondjai. Még meg kellett erősítenie a karjait, és egy szem lábát, az ügy érdekében, de már dolgozott rajta. Kövekkel.

     Miután végeztek a nyúllal, és elindultak, az ég egy erőszakos széllökés kíséretében leszakadt. A ruháik percek alatt átnedvesedtek, és majdnem olyan sötét lett, mint a barlangban. A homályt csak egy-egy eget szelő villámlás világította ki pár percre, hogy aztán az azt kiskutyaként követő mennydörgés szakítson át dobhártyákat.

     Közel háromórás keresgélés, vánszorgás, ugrálás után végre ráleltek Risre. Egy tisztás szélén állt, egy hatalmas legyezőpálma alatt. A réten rengeteg ló álldogált. A jószágok egytől egyig csatakosak voltak az esőtől, és mind a főherceget nézték, aki viszont egy bizonyos lovat szúrt ki. Minden állat szőre az égboltot tükrözte, mindegyiken ugyanazoknak a viharfelhőknek, és az éppen látszódó villámoknak a pontos mása volt látható.

 - Ezek… ezek éjlovak! – suttogta Shinshi mélységes tisztelettel a hangjában. – El sem hiszem…

 - Hé Ris! – kiáltotta Utsapszut.

 - Cssss! Ne zavard! – csattant fel figyelmeztetően Shinshi. – Ebből most nem szabad kizökkenteni… épp megszelídíti az egyiket… Azt a csillagos homlokút. Látod?

 - Igen… De miért olyan nagy…

 - Mert megszerezni egy éjló barátságát és bizalmát, olyan dolog, ami minden évszázadban, ha egyszer megtörténik. Issah… ha neki sikerül, akkor még különlegesebb ember, mint hittem. Maradj, csendben kérlek, és kísérd figyelemmel a következőket. Issah-t pedig egyszer se zavard meg.

 - Rendben. – felelte Utsapszut.

     Ris még jó darabig állt a fa alatt, aztán egyszer csak elindult, és kilépett az esőre. Egyenesen a csillagos homlokú ló felé tartott, tágra nyílt szemekkel, mint akit megbabonáztak. Körülbelül három méterre a lótól megtorpant, a fenséges állat, pedig megkapálta a földet a patájával, és horkantott egyet, de a szemkontaktust ő sem szakított meg.

     Sokáig álltak így, Ris is teljesen elázott. Fázni kezdett, és reszketett, fogai vacogtak, de akkor sem moccant el. Közel egy órán keresztül álltak így, ők meg a többi ló. Utsapszuték leereszkedtek a földre, és onnan szemlélték az eseményeket.

     Hatalmas csattanás kíséretében egy villám cikázott át az égen és a lovak szőrén, hogy aztán belevágjon és felgyújtson egy a tisztás szélén álló fába. A lovak riadtan nyerítettek, megbokrosodtak, ágaskodtak, kirúgtak, és vad vágtával bemenekültek a fák közé. Majdnem fellökték a főherceget, és a csillagos lovat, de mg ez sem tudta kizökkenteni őket.

     Ris lassan, mintha kötélen mozgatnák, mint egy marionett bábut, végig a lovat bámulva meghajolt. Aztán térdre ereszkedett, pontosabban térddel belecsapódott a dagonyás sárba, és lassan kinyújtotta a kezét a ló felé. De a ló nem mozdult.

 - Gyerünk… - szűrte a fogai között Shinshi, aki feszülten figyelte az éjlovat. – Fogadd el… - azonban még sokáig nem történt semmi.

     Ris azonban nem bírta tovább. Amint azt később elmondta, már három napja ácsorgott itt alvás, pihenés, evés nélkül.

     Kinyújtott karral, arccal előre belezuhant a sárba. A ló most először mozdult meg: lenézett Risre. Odalépett az immár tetőtől talpig mocskos, ájult főherceghez, és megbökte az orrával. A hátára fordította, és fűszagú, forró levegőt fújva beleszuszogott Ris szemébe, és megint megbökte. És megint.

     Ris végül felnyögött, és kinyitotta a szemét. Mosolyra szűkítette őket, és a ló segítségével, aki a nyakát nyújtotta kapaszkodóként, feltápászkodott. A ló melegen nézett rá szép nagy sötétkék szemeivel, és barátságosan fújtatva Ris vállára tette a fejét.

 - Gyere, kérlek. – mondta neki halkan Ris. – Ne ázz tovább az esőben. Bemutassam a barátimat?

Ők azok, akik ott ülnek…

 

Kép

//ez a szirkával történtekre vonatkozik, csak kommiba nem lehet képet beszúrni. igazából ez jobban kifejezi a véleményem, mint holmi titkos írás. remélem bejövős <) //

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

édes volt Utsapsuttól, hogy aggódott

(Tawnahroore, 2011.04.17 21:41)

Elismerésem, nem hangzana akkora szenvedésnek egy árnyéknak lenni, de éreztetted velem, hogy ez mekkora szenvedés ez egy Ris-féle alaknak. Az is az első, hogy így meg tudtam érteni egy lány-hisztit, ezt jogosnak éreztem Utsapsuttól. Ris többesben beszélése vajon valami uralkodós dolog vagy valami más okból volt szokása... A kommenteket olvasva már vártam Hokigjot, de Kikora teljes szapráiz volt. Az is etszett ahogy megírtad a vihar indulását.

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.23 20:05)

MARON!!! !7! OLDAL LETT!!! EZ NEKED RÖVID?! ÉS KÜLÖNBEN SE DUMÁLJON AZ, AKI MÉG MINDIG NEM FOLYTATTA A REGÉNYÉT!!!!!!!!!!!!

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.23 20:03)

Az jó, már ennyi is elég volt, hogy olvadjak tőletek... Kjááá Cerbi'n'Maron!!!

...És Kjááá Szirka/Turul/Gáspár/Moonray/CC ha végre ír kommit....
ID

Cerberos

("céltalan üzenet", 2009.10.21 19:36)

Basszus, nincs az a pénz,hogy ne írjak ma rendes komit! Na szóval. Hokigjo tényleg ellenállhatatlan! Nem lehetne, hogy lerajzold azt az ominózus hasfalat/naplementés jelentet? Ha nem lennének ilyen mérhetetlenül aranyosak Kikoval egészen biztos, hogy piszkosul féltékeny lennék rájuk. De így nem emészt annyira a zöld szemű szörny.
Hiába mutat komoly jellemfejlődést Ris, a szemeben nem űberelheti Hokigjot. De tényleg hősies, hogy ilyen csendben tűri a névtelenség fojtó homályát. Shinshi mit tud, amit mi nem? Miért mondta, hogy MÉG különlegesebb, mint hitte? (Neki az nem is igazán nagy durranás, hogy a srác baromira halhatatlan???)Honnan ismer fel egy vámpírvadászt? Hogy fog menni Hokigjo vizsgája???? <- opszassza, ez már a következő fejezetre vonatkozó kérdés, na mind1.
Azt még feltétlenül el akarom mondani, hogy aranyos volt a herceg, hogy drágámozta Utsapszutot és nagyon tetszett, amit a lány mondott amikor szóba hozta a kendővsielést.
Tömören ennyi voltam mára. Megadom magam.

Cerberos

(csak gyorsan pár szót, 2009.10.21 19:26)

Jaaaaaj, per pillanat nincs időm semmire - nem tudok rendes komit írni, bocsi. Csak nnyit: KJÁÁÁÁÁÁ Hokigjo!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Éjló!!! JEEE!

Maron

(Maron, 2009.10.21 12:10)

Már megint miről maradtam le??? egyébként ha már ilyen sokat várakoztattál miért nem lett több???

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.10.20 22:23)

Jaj, ez de kavai!!!!<) (olvad-olvad)