Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tizenkettedik fejezet

2010.03.09

Ígéret           12.

 

      Cheyenne és a többi kalóz is feljött a hajógyomorból. Kevin figyelmesen fürkészte egy darabig a lányt, de egy újabb vérfolton kívül nem fedezett fel rajta mást, ami arra utalt volna, hogy megijedt, mikor elhaladtak a vízesés alatt. A kalóz kapitány mindenesetre úgy vélte, nem árt megkérdeznie Phoneix-t a dologról…

 

     Phoneix karjára vette a kacarászó, sikongató Frisée-t és ledobta a csónakban álló Azazelnek. A törékeny lányka puhán érkezett Azazel vaskos kajai közé.

 - COUCHON!!! – üvöltött fel vigyorogva, öklét rázva Frisée, aki aztán cuppanós csókot nyomott Azazel orcájára, jelezve nem is haragszik igazából, sőt jól szórakozik.

     Nem csodálkoztam rajta, hogy Frisée már megint repült – Azazel és Phoneix, ez a két őrült állandóan megviccelték, csipkelődtek vele. Frisée pedig élvezettel vetette be híres francia, női trükköket a riposztért.

     Megvártam, míg Phoneix és a matrózok Cheyenne-t s leeresztik – őt nem merték ledobni , - aztán egy gyors kérdést intéztem másodtiszt-barátomhoz:

 - Phoneix…

 - Igen, Kapitány?

 - Cheyenne hogy viselte a zuhatagot? Úgy láttam, mintha még vérzett volna…

 - Igen de… Ez most nem olyan volt. Vagyis igen, de másképp…

 - Jaj, ne ködösíts már!

 - Jó… na, szóval, mikor fölénk ért a vízesés, azt képzeld el, Kapitány, Cheyenne először ugrott egyet ültő helyében, és nagy szemeket meresztett a plafon fölé. Aztán elvigyorodott, majd komoly képet vágott, és hivatalos hangon közölte: hölgyem és uraim, kérem, maradjanak csöndben, és élvezzék eme csodálatos dobkoncertet. Az ütőket a világhírű Vízesés Maestro tartja kezében, a dob pedig nem más, mint a hírhedt kalózkapitány, Kevin Seven ülepe.

     Összeráncoltam a homlokom, de nem bírtam megállni, kirobbant belőlem a nevetés. Phoneix is velem kacagott egyre vörösödő fejjel, könnyezve.

 - És aztán mindenki elkezdett nevetni, Cheyenne is. Akkor köhögött egy kicsit, de annyi…

     Nagy nehezen bólogattam, de a nevetést még mindig nem bírtam abbahagyni. Phoneix vidám rikkantással átugrotta a hajókorlátot, és belezuttyant a csónakba. Intettem nekik, hogy mehetnek, de még mindig rázott, rázott a röhögés. Cheyenne felnézett rosszallón összevonta szemöldökét, csokiszáját pedig elnéző mosolyra húzta.

     Gyorsan átalakultam, beugrottam a vízbe, és a csónak körül ki-kiszökkenve követtem Cheyennéket a partra. De túl lassúak voltak nekem, és különben is úgy gondoltam, a nagyobb hatás kedvéért a parton kell bevárnom és üdvözölnöm a vendéget.

 

     Gin megrökönyödve meredt Fizzy-re, vagyis a mester tolvaj Robin Scrollra. Az enyveskezű épp az imént mesélte el, milyen körülmények között tett szert Gin édesanyjának halotti ruháira, kiegészítőire.

     Történt egyszer ugyanis, még mikor Ginervra Doyle kislány volt, hogy anyjának, Vivienne Doyle-nak más férfi is tette a szépet a férjén kívül. A fiatal lovag széptevései sem maradtak viszonzatlanul, és Vivienne minden alkalmat megragadott, hogy áthívja szeretőjét, mikor férjecskéje a nagy Lord Doyle éppen nem tartózkodott a házban.

     Lord Doyle és Vivienne kapcsolata ekkor már természetesen hosszabb ideje dögrováson volt, de hát a kor szokásai, és elvárásai miatt nem válhattak el egymástó, mert az isten ellen való vétek lett volna.

     A cselédség meg persze, ahogy az a tőle elvárható, kaján kárörömmel figyelte az eseményeket. A pletykák úgy, olyan gyorsan terjedtek szerteszét a városban, mint szájról szájra a herpesz. Így aztán egy idő után mindenki tudott arról a bizonyos „botrányos” kapcsolatról Lord Doyle-t kivéve, persze.

     Egy nap azonban Lord Doyle előbb tért haza valami lóversenyről, vagy ki tudja milyen ehhez hasonló haszontalan eseményről. Annak ellenére, hogy voltak csúnyábbnál csúnyább veszekedései, durvábbnál durvább szóváltásai, mosolyszünetei feleségével, azért mégis szerette. És erre azon az akármilyen felesleges, semmi kis időtöltésen jött rá. Csak azért jött haza előbb, hogy ezt megmondhassa Vivienne-nek.

     Neje hálószobájához sietett tehát, hátha ott találja. Vivienne ott volt. Baldachinos ágyának függönye csak félig volt összehúzva, így Lord Doyle pont ráláthatott felesége széttárt, meztelen lábai között mozgó még csupaszabb fenekű ominózus lovagra.

     Lord Doyle azonnal elfelejtette, hogy tulajdonképpen miért is jött haza. Az imént felbuzgó szeretete gyűlöletbe fordult. Megkereste Fizzy-t. Ajánlott neki egy igen csinos összeget. Fizzy pedig természetesen, engedve a pénz és a kaland csábításának, egy szép nyári estén, mikor Vivienne és a lovag egy újabb szerelmes légyottot töltöttek együtt, kivárta a megfelelő pillanatot, és egy csók kellős közepén átlőtte kettejük fejét egyetlen pontos, halálos lövéssel.

     A lovag testét eltüntette, és elkaparta a konyhakertben, Vivienne kezébe – gondos utó összevérezés után – nyomta a gyilkos fegyvert.

     Ekkor tetszett meg neki a ruha. Miután eltemették, Fizzy engedelmeskedve ösztöneinek kiásta a sírt, szépen levetkőztette a néhai Vivienne Doyle-t, elvette az ékszereit és visszaszerezte fegyverét.

     Ezután újra elkaparta az immár tökéletesen meztelen holttestet. Olyan jó munkát végzett, hogy a mostani alkalomig senki sem tudta meg, hogy valaha is kiásták azt a sírt.

     Miután Gin mindezt végighallgatta, nem várta meg, míg Fizzy végigmondja, hogy „Sajnálom!”, hanem a keze ügyében lévő pisztoly agyával leütötte a gazfickót. Fizzy még csak nem is védekezett. Egyszerűen földre hengeredett, mint egy zsák krumpli.

 

     Vakító fehér homok, aranyos kis nádházikók a parton, pálmaliget – a kalózok otthona egyszerűen maga volt a földi paradicsom. Kevin a parton állt és mosolygott, bőrén megcsillant még egy-egy legördülő vízcsepp. Körülötte nők, gyerekek, és öregek sereglettek, nyilván hazatérő férjüket, családtagjukat várták. Kevin mindenkivel parolázott, mindenkit megölelt, és mindenkivel váltott néhány kedves szót.

     Kiléptem a csónakból. Meztelen lábujjaim között pergett a forró, fehér homok. Kellemes volt lépkedni rajta…

     Kevin újra felém fordult, jelentőségteljes, komoly arcot vágott.

 - Üdvözöllek a Szigeten. Érezd magad otthon, kérlek…

     Ezután bemutatott egy csomó embert. Felének sem bírtam megjegyezni a nevét, de nem is volt baj: rengeteg időm lesz még ismerkedni. Legalább is remélem… Az itteniek nagyon kedves embereknek tűntek. Látszott, hogy teljes egyetértésben, békességben élnek annak ellenére, hogy mindenféle náció és vallás előfordult közöttük. Ez a hely maga volt a szabadság… Minden rabszolga álma…

 - Cheyenne… - szólt megint bizonytalanul Kevin. Aggódó arcot vágott, bizonyára nem tudta eldönteni pusztán a vonásaim alapján, hogy tetszik-e itt vagy sem. Levegőt vet, hogy folytassa, de én gyorsan a szavába vágtam.

 - Nyugodj meg, Kevin. Ez a hely… csodálatos. Gyönyörű… Csak kerestem a szavakat… és… szóval, köszönöm.

 - Sose tedd – vigyorgott rám a Kalózom, - ugyanis én vagyok a legaljasabb, leggonoszabb halkalóz a világon…

 - Et nyüszikat táht á kehtjébaan! – rikkantott közbe Frisée kaján vigyorral.

 - Szemen szedett hazugság!  - csattant fel tettetett dühvel Kevin.

 - Non, ce n’est pas. Tényleg vannak nyüszik á kehtjébaan – szólt közbe egy hang valahonnan lentről. Ezt egy tömzsi, pirospozsgás, csupamosoly, hosszú, vörös rasztahajú törpe emberke jegyezte meg. Kezét nyújtotta, megráztam, vele rázkódott a pöttöm is.

 - Üdv, moi, je suis Alsace… Igázából Rémi Moutard vagyok, mais áz á idiote nőszemély – mutatott Frisée-re, - állandóan Alsace-nak hív, csák meht Elzász-Lotáhingiábaan születettaam. Te bizonyáha Cheyenne Smith vágy. Mindannyiaan nágyon váhtuk máh, ’ogy megéhkezz…

     Kevin ennél az utolsó mondatnál vetett rá egy röpke, de annál figyelmeztetőbb pillantást, amit akárhogy igyekezett elrejteni, és észrevettem. Több mint gyanúsnak találtam, tehát az első dolgom lesz rákérdezni nála, amint kettesben leszünk.

 - Ki áz idiote, Alsace, te shíra?! – csattant fel Frisée, miután leesett neki a sértés. Ezután Alsace-nak nagyon kellett kapkodnia apró kis virgácsait, nehogy a lány elkapja, és bosszúból össze-vissza csiklandozza.

     Utánuk nézve észrevettem, hogy időközben nagy sürgés-forgás indult. Óriási tüzeket gyújtottak, nyársakat, húsokat, magos cipót, mályvacukrot, és még mindenféle finomságot hordtak ki. Valaki egy sebtében összetákolt kis emelvényre változatos méretű és színű tam-tam dobokat pakolt ki. Színes papírlámpásokat aggattak a fákra…

 - Gyere velem – karolt belém hirtelen Kevin. – Biztosan fel szeretnél frissülni kicsit az ünnepség előtt… És biztos vagyok benne, hogy ölni tudnál egy normális nem véres ruháért.

 - Hát igen… - feleltem bizonytalanul.

 - Én is így vagyok vele. Képzeld páran máris megkérdezték tőlem, hogy nagyon összevertelek-e, vagy csak kicsit?

Nevettem, de a hangom zavart és gyenge volt.

 - Mi az? – Kevin megfeszült mellettem. – Nem vagy jól? Szédülsz?

 - Nem… csak, én csak… Nem erre számítottam. Én… Ez a hely… nem tudok mit mondani. Sosem… Sohasem gondoltam volna, hogy eljutok még valaha egy ilyen helyre… Mindig is erről álmodtam, mióta Ginevra Doyle-nak dolgoztam. És most valóra vált! El… el tudod képzelni, hogy mit érzek most? Hogy mennyire… boldog vagyok?

     De a Kalózom nem válaszolt a kérdésemre. Tekintetét mereven előreszegezte, és komoly arccal, felelet nélkül az egyik takaros, buga bóbitás nádházikó felé húzott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Maron

(Maron, 2010.03.18 15:16)

Mi az hogy nem gondolnál rá ha elfognak hogy megszökj????? főleg ha az illető csak egyedül van???? az könnyű kijátszani...
FOLYTATÁST AKAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
FOLYTASSÁK!!!!!!!!!!!!FOLYTASSÁKKKK!!!!!!!!!FOLYTASSÁK!!!!!!!!!!!!!!!FOLYTASSÁK!!!!!
és engem is érdekel milyen kapcsolat van Alsac Frisée... épp itt az ideje folytatni....

Cerberos

(Mi a nyárs van?, 2010.03.13 21:21)

Hallalihó!
Megjegyzem, nem itt jártam ma először, de mostanra szedtem össze magam eléggé ahhoz, hogy kommentáljak is!
jaj, Szisz, ismerem ezt az érzést, van olyan poén, amiről én is évek óta álmodozom, de még nem sikerült elsütnöm!
Te egészen pajzán fordulatokkal operálsz mostanában. EZ TETSZIK! :D
Nem tudom, hogy áradoztam -e eleget Kevinről, de most kijelentem, hogy a második kedvenc hímnemű szereplőmmé lépett elő! Komolyan!
Szerintem csak azért sikerült leütnie, mert a pasasnak meg sem fordult a fejében, hogy Ginnek egyáltalán eszébe juthat ilyesmi!! Könyörgöm, ha egy rablógyilkos foglya lennék, én kétszer is meggondolnám, hogy megüssem -e vagy sem!!!
(Jaj, én is laknék ezen a kalózszigeten! Ott napfürdőznék naphosszat Hokigjoval!) Azt is mondhatnánk, hogy ez szó szerint a béke szigete. Idilli egy hely! Frisée nagyon laza, aranyos, kedvelem ezt a játékos francia lánykát!
Alsacnak egyébként van valami rokoni viszonya Friséevel? (Számomra nem derült ki, de sietve kellett olvasnom, remélem ez mentségemre szól!) Vagy egyszerűen csak mindketten franciák?
Et nyüszikat táht á kehtjébaan! <- ez a mondat már önmagában is állati vicces volt, de így francia akcentussal pláne!
Különben, Cheyenne viccelődése azt jelzi, hogy jobban van? Régen az orvosok minden tüdőbajra klímaváltozást javasoltak - lehet, hogy neki sem fog megártani!

Szikra

(Szirka, 2010.03.11 21:30)

De, jó! Ha haza akarja valaki küldeni az Alsace, akkor elg elsütni ezt a poént:
-Úgy megcsaplak, hogy ELSZÁLSZ LOTHARINGIÁBA!!!
Már régóta várom eme poén stílusos elsütését.
Itt megjegyzem, hogy:
MILYEN BÉNA AZ A TOLVAJ, CSAK ÚGY LEÜTÖTTE SZEMTŐL SZEMBEN!!!!!!!!!!!! Már a tolvajok sem a régiek...

Maron

(Maron, 2010.03.11 10:54)

Nagyon tetszik és végre elkezdtem behozni a lemaradásomat, csak hogy örüljetek... és örömmel tapasztalom hogy én írhatok először kritikát ehhez a fejezethez...:P Robin miért nem védekezik mikor várható volt hogy Gin megtámadja ha elmeséli neki a történetet??? ez egyáltalán nem logikus, de így viszont meg tud szökni tőle Gin, bár én nem akarom hogy megszökjön, mivel akkor nem lenne olyan vicces és szórakoztató a történetnek ez a szála... de mégis mit akar annyira Cheyennetől Kevin??? meg akarja ölni mert akár arra is lehet kövesztetni... na de egyébként tetszik...