Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Első fejezet

2009.07.12

      Ígéret           1.

 

 

Az akasztófa kötele lágyan nyiszorgott a szélben. Vele együtt ringatózott a ráakasztott ember is. Több hónapja függött már rajta, mégsem látszott szinte semmi nyoma annak, hogy halott lenne. Egy kicsit lefogyott ugyan, és a ruhája is szakadtabb volt, mint a kivégzése előtt, de nem bomlott le, ahogy azt a normális hulláknak kéne tenniük.

     Bár hosszú ideje függött már azon az átkozott kötélen, senki nem vette a fáradtságot, hogy leszedje onnan. Vagy mégis?

 

 

     Hála az égnek! Végre megkaptam a kimenőt, amire hetek óta várok! A gazdám feladta szőrösszívűségét, és megengedte, hogy kiruccanjak a városba egy félórára. Már olyan rég jártam a kikötőben! Szinte hiányzik a tenger sós szaga…

     Utam a főtéren vitt keresztül. Igyekeztem minél nagyobb utat bejárni, mert tudom, hogyha visszatérek a kisasszonyhoz, már nem kuncsoroghatok jó ideig ezért a kis szabadságért. Biztos azt mondaná:

 - Cheyenne! Maga olyan hanyag! Mindig csak lustálkodni akar! Mit gondol, ki fogja megcsinálni maga helyett az ágymelegítést? – és felhúzná azt a rizsporozott nóziját, mintha a nem lévő szemérmére tettek volna kétértelmű utalást.

     Szóval gyalogoltam az utcán, vettem magamnak egy barackot. Miközben ettem, régi kalózdalt dúdolgattam. Anyám énekelte nekem annó.

     Kiértem a főtérre, és ahogy a szoknyámat felcsippentve kerülgettem a pocsolyákat, akaratlanul is beúszott a képbe. A szemem sarkából megláttam az akasztottat. A városiaktól tudom, hogy az ember, aki a kötélen lóg, ugyan az, akit négy hónapja a vesztőhelyre kísértek.

     Furcsa, hogy még mindig itt van. Kalóz volt a szerencsétlen, és azokat, még kevesebb ideig szokták fennhagyni, mint más bűnözőket. Ráadásul… ráadásul, mikor megkérdezték tőle, van-e valami utolsó kívánsága, akkor azt felelte… Emlékszem azt válaszolta furcsa erős-lágy hangon:

 - Ha itt van, a boszorkánynak bélyegzett Cheyenne, - még a lélegzetem is elállt, amikor ezt mondta. – akkor szeretnék szólni hozzá. Mondanivalóm csupán annyi volna, hogy miatta lettem kalóz, hátha a hírnevem eljut a fülébe, felkeres, és bocsánatát kérhetem. Azt csiripelték, itt találom, Plymouthban. Nem így történt. Ezért ha még is itt tartózkodik, akkor bocsássa meg nekem, amit ellene elkövettem. Csak ennyi a kívánságom. – azzal elhallgatott.

     Egy perccel később már a kötélen függött.

Nem mondom, kissé megdöbbentem ettől a szónoklattól. Nem mozdultam a kisasszony mellől, és igyekeztem olyan kicsire összehúzni magam, amilyen kicsire csak tudtam.

     Amennyire én tudom, nem vagyok boszorka, mégis az volt az érzésem, hogy cserbenhagyom azt az illetőt. Valamiért biztos voltam benne, hogy rám gondolt, amikor boszorkánynak bélyegzett Cheyenne-ről beszélt.

     Egyre csak néztem, és közben benyeltem a barack maradékát. A végén a hátam mögé hajítottam a magot.

     Igyekeztem alaposabban szemügyre venni a kötélen fityegő kalózt. Szinte semmit nem változott az akasztása óta. A szeme kicsit beesett, kicsit lefogyott, kicsit sárgásabb lett, a haja kicsit megnőtt, de… alapjában ugyanúgy nézett ki, mint pár hónapja.

     Még a szemét sem csukták le. Mikor elfordítottam, hogy tovább menjek, idegesítő volt érezni a hátamon üveges, világoszöld, élettelen tekintetét.

 

     Cheyenne Smithnek végül nem volt szíve ott hagyni a kalózt újabb négy hónapra. Elővette a köténye rejtett zsebéből a kését, - amit a biztonság kedvéért mindig magánál tartott – és levágta vele a kötelet. A kalóz a pódiumra zuhant, amin az akasztófa is állt. A nyakára szorult hurok körül meglilult a bőre.

     Cheyenne nyögve a hátára emelte, és visszaindult gazdája kúriájába.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.07.17 22:47)

Az utóbbbi időben nem is egyszer előztél meg, Szirka. Rövidesen pótlom a Crystallikos mulasztásomat, de nem ma éjjel, mert nem látok már ki a fejemből... Ó, éljenek az állatkertes projektek! Na jó, ide is leírom, hogy oda meg vissza vagyok a sztoridtól, mert tudom, hogy szereted a kommenteket. Most akkor mi lesz, ezt is mindenestül felteszed animehq-ra vagy csak a két 'ízelítő fejezetet" és aztán belinkeled ezt az oldalt, hogy itt keressék a folytatást?

Gáspár

(Szirka & Turul, 2009.07.12 22:00)

Megint egyből a lényegre térve kezded a történetet. Nagyon jó, és sikerült megelőznöm Cerberoszt :)
Várom a folytatást, én is igyekszem a Crystallikkal, de nem tudom biztosan, hogy mikor lesz fenn a következő fejezet. Van egy állatkertes projektem...

A Tulaj

(A Tulaj, 2009.07.12 18:14)

Cerberosz! Remélem elégedett vagy.... És ööö... Hogy tetszik???