Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XVIII.fejezet

2009.04.01

XVIII. fejezet

 

-Ááááááá! Hát megjött végre a kis csapatka! –kacagott fel jéghangján a feketemágus nő.

-Már vártam rátok… -csókot dobott, aztán pajkos mozdulatokkal játszani kezdett az egyik lelógó ébenszín hajtincsével. A vérfarkasok nemes, valaha ragyogó elméjű és fizikumú királya, megtört, harmatgyönge aggastyánként ült míves faragású fatrónusán. Nem szólt. Nézett előre üveges, élettelen tekintetével, mint aki semmit sem lát. Zera kísérői borzadva nézték Bonivarát.

-Mit tett vele, maga szörnyeteg? –suttogta megrökönyödve Cyrill. Arabella vetett egy lesajnáló pillantást Bonivarára, aztán egyszerűen beleült az idős férfi ölébe. Keresztbe vetette a lábait, kivillantva a combját. Hosszú volt és hófehér, és ha nem ilyen körülmények között találkoznak, a jelenlévő férfiak valószínűleg nyálcsorgató, sivító füttyögetésekbe kezdenek. A varázslónő buta arcot vágott, és úgy válaszolt:

-Mármint vele? –nem is várta meg Cyrill heves, kitörni készülő válaszát. –Nem mindegy az neked, te kis korcs? Szerintem, inkább örülnöd kellene, hogy ilyennek látod. Ugyanis szegényke belerokkant abba, hogy titeket, rusnya, rühös dögöket irányít. Van annál jobb dolga is…

-Mi, az, hogy bambuljon a semmibe?! –csattant fel egyszerre Nemi és Rémi. Arabella válaszra nyitotta száját, de az eddig csendben árnyékba burkolózó Zera megelőzte.

-Nem az ürességet nézi.

-Mi? –kérdezte Gizelle. –Ezt meg hogy érted?

-Úgy ahogy mondom. Mindent lát, és mindent hall, de magától nem képes megmozdulni, mert a tudatát valaki más, nevezetesen Arabella irányítja.

-Hm. Ügyes. –simított végig az öreg király arcán a mágusnő. –De azért kíváncsi lennék arra, hogy minderre miből jöttél rá, és hogy honnan tudod az igazi nevem.

-Vámpír vagyok, számomra magától értetődően egyértelműen adódik minden, ami varázslattal jött létre, vagy varázslat irányít. A válaszom a kérdésed második részére pedig az, hogy Nemugodai környékén te vagy az egyetlen Girjon-i* feketemágus, az egyetlen női sötétoldal hívő…

-Köszönöm. Ezt bóknak veszem. –rebegtette meg szempilláit Zera felé Arabella.

-… és a legrondább külsejű, legrohadtabb lelkű ember, akivel valaha összehozott a balsors.

-MI?! –a feketemágus haja hirtelen felállt, mintha belecsapott volna a kettőhúsz. Felpattant Bonivara öléből, aztán remegni kezdett a termet megvilágító fáklyák fénye. A falon függő fémfegyver gyűjteményből kiválasztott egy katanát, és varázslattal, heggyel előre Zera felé repítette. De a vámpír könnyedén félreállt a fegyver útjából, majd visszakézzel elkapva visszahajította Arabella szíve felé. A nő intett a kezével és a kard könnyű párává foszlott.

-Nem talált! –énekelte gúnyolódva.

-Sajnálom ez lepereg rólam. –válaszolta hűvösen Zera. –Tűnj el, vagy megöllek. Veled különben sincs dolgom.

-De most már van, te maszkos paprikajancsi! –visította Arabella. Szeme egy pillanatra sötétlilán „felragyogott”, majd olyan szavakat kiáltott, amiket sem Zera, sem pedig vérfarkas társai nem értettek.

-Legyetek óvatosak! Ki tudja, mire készül ez a dsokhó**…

-Ö, jó… -mondta bizonytalanul Gizelle. –Mi az a dosokhó? Ki sem bírom mondani…

-Dsokhó? A rossz életű nő durvább változata. De éjjeli lepkét is jelent.

-Aha. Kösz…

Arabella időközben befejezte a varázslást, és ezzel egy időben, a teremben tartózkodó vagy húsz testőr megmozdult, hogy rájuk vesse magát. Zera valahol számított erre, de társai megint meglepődtek. Próbáltak úgy harcolni ellenük, hogy komoly bajuk ne essen, hiszen az őrök is vérfarkasok voltak, de ugyanakkor ők maguk sem akartak megsérülni. Ezért komoly esély volt arra, hogy az övéik lenyomják őket, Arabella pedig jót nyihogjon rajtuk. Valószínűleg a feketemágus nő tényleg erre számított, ugyanis elégedetten szemlélve a vérre menő csetepatét, visszahelyezkedett Bonivara ölébe. Az öreg nyöszörgött egy kicsit.

-Kuss, te öreg majom! –förmedt rá Arabella. Zera földhöz vágta egyik ellenfelét, aki elájult, és átbukott rajta egy másik. Nem merte a karmait használni, ugyanis ha valahogy sikerül majd felébreszteni az uralkodót, akkor nem lesz túl jó egy vérbe folytott trónterem látványa diplomáciai szempontból.

 Hirtelen azon kapta magát, hogy elfogytak körülötte az ellenfelek. A vérfarkasok még mindig küzdöttek. Zera felmérve a helyzetet, magába gyűjtötte és előhívta az erejét, majd annak kis részét lökéshullám formájában útjára bocsátotta. A falhoz taszított barátot, ellenséget egyaránt, akik felkenődve a falra, elájultak és összerogytak.

-Nos, ők már nem fognak bezavarni. Legalábbis addig nem, amíg mi ketten ezt le nem rendeztük. Nem igaz, te dsokhó? –Arabella, mivel már az előbb is hallotta, hogy mit jelent ez a szó, de most hogy másodszor is hozzávágták, bedühödött, és sötétlila lángokat gerjesztett, aztán Zera felé dobta őket. A vámpír láthatatlan pajzsot idézett, mely visszaverte ellenfelére a saját átkát, aki átalakította azokat villámokká, amik egyenesen Zera fejét vették célba. A vámpír be akarta szippantani azokat a tenyerével, de a villámok Arabella nyelvcsettintésére, irányt változtattak, hogy oldalról kerítsék be Zerát. De ő kitért a villámok elől, pajzsokat idézett, de semmi sem használt, a villámok mindent kicseleztek. Nem tehetett mást, Zera elkezdett keresztbe-kasul, össze-vissza cikázni a teremben, hogy ne érjék utol a gyilkos lila sugarak. Csupán elmosódott fekete cikkanások látszottak, amerre ment. Arabella elégedett vihogott, kárörvendezett. Kezdte azt hinni, hogy most már nyert ügye van, de ekkor Zerának hirtelen mentő ötlete támadt. Arabella felé suhant, úgy, hogy azt szemmel ne lehessen követni. Megállt Arabella háta mögött, és mire az észbekapott, addigra már meg is sütötték a saját villámjai. Zera megkönnyebbülten sóhajtott fel, látva, hogy a fekete mágusnő elájult. Zera napszínű sugárnyalábokat idézett, azzal kötözte meg ellenfelét.

 Chéf de Bonivara feje hirtelen előre bukott, szeme lecsukódott. Zera megnézte az őröket is azokkal is ugyanez volt a helyzet. Viszont Zera újdonsült bajtársai ébredezni kezdtek.

 

* * *

 

Hokigjo és Kikora újra a vámpírkirálynő előtt állt, és jelentést tettek sikeres küldetésükről. Mindenről apróra beszámoltak:

-Mikor megérkeztünk, Pekrottra még a szobájában tartózkodott, –kezdte Hokigjo. –de amikor kiment, akkor mi gyorsan beszöktünk az ablakon. Felkutattuk a fél szobát, mire én végül megtaláltam az egyik szekrényben. Sikeresen kicseréltük a két dalt, de mire végeztünk, a főpap pont nyitotta az ajtót. Gyorsan eltüntettem magunkat egy láthatatlanná tévő varázslattal, de félek, még így is meglátott minket.

-Úh. Ez baj. –húzta el a száját Holé-Xora.

-Igen, de tegyük hozzá, hogy nem hitte el, amit látott, ugyanis vállat vont. És én sem vettem észre az agyában semmi gyanúsat. De aztán meg kigurult a szekrényből az E. G. … -Kikora a szeme sarkából látta, hogy Hokigjo hirtelen kétrét görnyed, és elszörnyedt arccal, holtsápadtá válva elfordul. Holé-Xora meglepetten nézte a varázslót. Még sosem látott ilyen emberi reakciót, nyilván azt hitte, hogy a férfit ennyire felzaklatja a történtek felidézése.

-Hát ennek meg mi baja? –fordult, a ledöbbent Kikorához.

-Fogalmam sincs. Ö, Hokigjo? –a varázsló csak intett, hogy most nem tudja elmondani, mi lelte. –Öö, rendben… -fordult vissza a királynőhöz, aki a válasz várta. De Kikora széttárta a karját és a fejét rázta. Mindketten Hokigjot nézték. Beletelt néhány percbe, mire a varázsló összeszedte magát és látszólag jobban lett. Sóhajtott egy mélyet, aztán nagy nehezen kinyökögte, hogy mitől lett ilyen furcsa rohama.

-Arabella g’ovro Dherze… Valaki ellen iszonyatosan gonosz mágiát használt, idáig érzem a hatását és az erejét. Nagyon durva…

-Mit csinál? –kérdezte hirtelen megnőtt érdeklődéssel Holé-Xora.

-Nem tudom, pontosan mi lehet ez, csak a belőle áradó sötétséget érzem tisztán. Talán, de nem vagyok benne teljesen biztos –a világos oldalhoz tartozom elvégre-, de szerintem ez valamiféle manipuláló varázs lehet. Elég bonyolult, sok, legalább tizenöt emberre akarja kiterjeszteni…

-Hogy-hogy tudod, hogy mikor mire használja az erejét? –kérdezősködött tovább a királynő.

-Erre sem vagyok képes válaszolni. Egész kicsi korom óta megvan ez a képességem: mindig megéreztem, ha az én erőmnél magasabb, vagy vele egyenrangú mágiát használ valaki, még ha nem is tartózkodom ott a közvetlen környezetében…

-Ez egy igen érdekes és hasznos képesség. Vigyázz, hogy ne válj mártírrá, mert akkor akár el is vesztheted.

-Tudom! Egyszer már…

-Sajnálom, hogy félbeszakítom a megbeszélésüket. –toppant be Kolé-Nado. –De sürgősen át kell adnom a legújabb híreket. Nagyon fontos…

-Akkor ülj le közénk, és mesélj. –utasította Holé-Xora.

-Inkább állnék. Nos, az történt, hogy kémeink jelentették, hogy a városban nemrég befejeződött a toborzás, ami már két napja tartott. A templomosokból, vámpírvadászokból, a királyi hadseregből, valamint az önkéntesekből álló hadsereg létszáma eléri a százötven-ezret. Úrnőm, az emberek hadserege útra készen áll. Holnap korán reggel elindulnak az Oeil felé.

-Értem. Utasítsa az embereit, hogy szóljanak minden élő és mozgó vámpírnak a Tat’zarrah-i barlangrendszerben, hogy készülődjenek, mert mi három óra múlva indulunk, hogy előbb érjünk oda.

-Értettem. Azonnal megyek, és elterjesztjük… -Kolé-Nado könnyedén meghajolt és az ajtó felé tartott, mikor a királynő még egy szóra visszahívta.

-Nado…

-Igen, felség?

-Készítse elő leggyönyörűbb ruháját, ami csak megtalálható a ruhatárában. Ha nincs ilyenje, szóljon, adunk egyet.

-Akkor kérek egyet. Tudom, hogy nincs semmilyen flancos öltözékem… -válaszolt összeszoruló torokkal Kolé-Nado.

-Jó, akkor, majd ha végzett a híreszteléssel, jöjjön vissza, és adok az enyéim közül egy darabot. Rendben?

-Rendben. –mondta gyorsan a lány, aztán elviharzott.

-Ti is készülődjenek. –fordult a királynő újra Kikora és Hokigjo felé. –Velünk jöttök, mert az ügy végéig mellettünk kell lennetek, akármi történjen is. És most, elmehettek. –a lány és a varázsló meghajoltak és kimentek.

 

* * *

 

 

 Zera Gizelle, Nemi, Cyrill és Rémi segítségével lefektette a királyt annak bundájára, a földre. A vérfarkasok most már tudták, hogy megbízhatnak Zerában, hiszen értük harcolt. Ezért is hagyták magára Chéf de Bonivarával, és mentek ki a teremből, hogy a többi kábultat ébresztgessék.

 Körülbelül egy óra múlva a király ébredezni kezdett, és egy hajszállal jobb színe lett az arcának. Zerának feltűnt, hogy amilyen gazdagon hímzett az uralkodó ruhája, éppolyan toldott-foldott, mint bármelyik más vérfarkasé az állandó átváltozások miatt.

 Mikor Bonivara teljesen kinyitotta a szemét, megpillantotta a fölé hajoló Vértanúk Maszkját viselő Zerát. Megijedt, és ültében egy kissé hátrébb ugrott. De Zera lefogta, és gyengéden visszafektette a földre.

-Kérem, uram, nyugodjon meg. Én nem akarom önt bántani. Az elméjét uraló Arabella g’ovro Dherzét legyőztük, és megkötözve fogva tartjuk. Már nem árthat önnek többé.

-Ki maga? –kérdezte nyöszörgős, öreg hangon Bonivara.

-Ozui Zera vagyok uram.

-A Fényben Járó?

-Amint bizonyára látja –mutatott Zera a maszkjára. –már nem egészen. Jelenleg inkább a Vámpírbirodalom, és Holé-Xora királynőm követének mondanám magam. Tárgyalni jöttem.

-Na, ne ilyen gyorsan. Maga, fiam, tárgyalni akar velem. Miért ön? Hogy-hogy nem ér rá az öreg Xora?

-Minden idejét leköti hadseregünk szervezése. Mint azt nyilván ön is tudja, a glóriai emberek vezetősége Őránk, és univerzumunk ellen üzent hadat, így ezzel egyúttal ellenünk is. Nem hagyhatjuk, hogy egy hatalom mániás őrült elrabolja tőlünk az istennőnket. Ezért vagyok most itt. Kérem, vonja vissza a Vámpírbirodalomnak szóló hadüzenetét, álljon mellénk, mindkét nép érdekében.

-Igen Őrá… Tudom. Ezért volt itt az a dsokhó, ahogy maga is mondta, fiam. Az a helyzet, hogy nem néhány napja, hanem hetek óta nem vagyok a magam ura. Arabella ekkor látogatott meg engem, hogy szép szóval rávegyen arra, támogassam a vérfarkasok seregével Őrá ellopásának ügyét. És bár a mi népünk már nem imádja őt olyan buzgón, ahogy önök, vámpírok, attól még nem voltam hajlandó beleegyezni egy ilyen aljas dologba. Mikor ezt Arabellának megmondtam, ha akartam, ha nem, mágiával fogságába ejtette az elménket, és ezek után mindenki úgy ugrált, ahogy ő fütyült. Holé-Xora pedig eljárt hozzám, hogy ne engedjem népem egyetlen tagját sem betörni Glóriába, mert az már az ő országának is része***. Manipuláltak engem, ezért, minden alkalommal, amikor Xora itt járt, elküldtem melegebb éghajlatra. Azonban ő nem vette észre, hogy itt nálunk valaki más irányít, mert Arabella, a királynő minden látogatásakor elbújt valahová. Xorát is megpróbálta megkörnyékezni, de mindketten tudjuk, hogy az ő ereje akkora, hogy ilyen pitiáner kis sötét varázslatokkal, nem lehet hatalomba keríteni. Ezért sem sikerült annak a bizonyos titokzatos megbízónak kijátszani, és engedelmességre kényszeríteni a vámpírokat.

-Hm. Szerencsére. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha…

-Hát igen. Úgyhogy elnézést kell kérnem Holé-Xorától a magam, és az egész vérfarkas nép nevében. És! Most már teljes mellbedobással Őrá és a vámpírok mellett állunk.

-Köszönöm. Köszönjük! –kezet fogtak.

 Néhány óra leforgása alatt Chéf de Bonivara összehívta az egész vérfarkas-sereget, amit az elmúlt napok leforgása alatt összetoboroztak. Beszédet mondott, felvilágosította a népét, miért kell most harcolniuk, és Zerát is bemutatta. Az előbbi a vérfarkasokat alaposan megijesztette, és megdöbbentette, az utóbbit pedig üdvrivalgással köszöntötték. Még több vérfarkas csatlakozott a sereghez. Arabellát egy Zera által gyártott bűbájdobozba zárták megkötözve, és felrakták egy szekérre, hogy magukkal vigyék, és rajta tartsák a szemüket, nehogy valami bajt csináljon… Chéf de Bonivara, Zera, Gizelle, Nemi, Cyrill és Rémi összekészültek, és néhány perc leforgása után elindult a hatalmas sereg.

 

*Girjon – teljes neve: Girjoni Feketemágus Szövetség – ötezer-háromszáznégy éve alapított, sötét oldalt képviselő szekta. Girjon egy északi ország, Djegerzakhjavík legészakibb és legkihaltabb városa, a Szövetség főhadiszállása. A djegerzakhjavíkiak azóta harcolnak ellenük eredménytelenül, mióta megalakultak, ennek ellenére, egyszer még a hatalmat is átvette a szekta, és háromszázhetvenkilenc és fél éven át tartó diktatúrát csinált.

 

**Dsokhó – kb.: ribanc (-ilyet amúgy NEM illik képernyőre/papírra vetni J [A szerző.])

 

*** Nemugodai és a Vámpírbirodalom területei átfedik egymást, pontosabban a Vámpírbirodalom belelóg Nemugodai-ba.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Arabella egy dsokhó!:)

(Lilly, 2010.06.05 17:18)

Hát, valahogy tényleg úgy van Arab Ellával :) És nagyon überkirály ez a fejezet is! Zera szövegje, na, az nagyon :D volt! Meg a harc... Meg úgy általánosságosságban az egész!

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.04.10 17:56)

Visszaszívom!

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.04.10 14:50)

Kató! Második napja tart a tavaszi szünet és még nem írtál semmit?? :D

A tulaj

(A tulaj, 2009.04.03 20:33)

De igen, Réka. Miből találtad ki???
Láttad a hokimeccset???? 6:0!!! És NEM a MI javunkra!!! Hát én kész voltam...

Moonray

(Szirka, 2009.04.03 19:08)

Ez a dsokhó kicsit váratlan volt, (bár a rajzról sejthettem volna). Az a harc jelenet nagyon jó lett. És jó tudni, hogy a vérfarkasok a vámpírok mellé álltak.

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.04.03 18:32)

Nagyon haladunk a végkifejlet felé... Csak nem nekem akarsz ma kedveskedni? Éjjeli lepke, rossz életű nő, vérbe fojtott trónterem! :D Hokigjo képessége nagyon baró! Na meg ez a mártírötlet - ha nem ömlengtem volna már miatta, hát most megteszem!Uh, Arabella és Zera harca egy az egyben előttem van!Nagyon jól sikerült leírás! Ááááh, ma csak ennyi telik tőlem, teljesen K.O. vagyok! Lepihenek. Folytasd.

A tulaj

(A tulaj, 2009.04.01 21:41)

Jó olvasást, Réka.

...


Tetszett????