Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XVI.fejezet

2009.03.20
XVI. fejezet
 
-Ozui Zera? –kérdezte újra Gizelle tágra meredt szemekkel. A többiek, akik épp most szedték össze magukat az előbbi kis csetepaté után, értetlenül nézték a jelenetet. –Te mit…? Hogyan? És miért…
-Mindent el fogok mondani. –mondta rekedten Zera. Gizelle, aki néhány apró jegytől eltekintve hajszálpontos mása volt Jeanne-nak, régi szép emlékeket idézett fel benne. De nem feledheti célját, sürgősen tovább kell haladnia. –Mindent. De nem most. Mennem kell. –és már indult is az ajtó felé.
-Attendes*! Szétversz minket a saját házunkban, aztán meg magyarázat nélkül elmennél?! –kérdezte felháborodva Nemi, aki még mindig kótyagos volt az iménti fallal való találkozásától. –És egyáltalán ki vagy te?! Tudod, nem mindenkinek mond valamit az, hogy „Salut, Je m’appelle Ozui Zera”**…
-Pedig ezen kívül nem nagyon mondhatok mást magamról. –vágott a lány szavába kissé türelmetlenül. –Különben is elég, ha a nevemet tudod…
-Ő a Fényben Járó. –szólt közbe ezúttal Gizelle.
-Fényben Járó? Qui est***? –kérdezte nagyokat pislogva Cyrill, aki éppen a vállát ugrasztotta a helyére. Hangos roppanás hallatszott, Cyrill pedig halk, rövid nyüszítést hallatott.
-Aki meglátta Őrát itt, ebben a világban, megidézés nélkül, szenny, mocsok, szomorúság és nyomorúság között. Erre eddig senki nem volt képes a vámpírok és vérfarkasok közül, csakis ő, Ozui Zera. –mondta Gizelle helyett Rémi, áhítattal függesztve szemét Zerára. –Sajnálom, hogy rád támadtunk.
-Nem tesz semmit. De most már tényleg mennem kell. Köszönöm a ruhát. –azzal kiment a szobából, magára hagyva az elképedt társaságot. A vámpír ezzel a néhány szavával, rövid harcukkal szinte teljesen lehengerelte a társaságot.
-Attendes! –kiáltott utána Gizelle. Zera visszafordult. -Hová mész?
-Chéf de Bonivarához.
-MI?! –kapták fel a fejüket és hördültek fel a vérfarkasok egyszerre. –HOVÁ AKARSZ MENNI?!
-A királyotokhoz. Tárgyalnom kell vele. Ezért jobb is, ha elindulok.
-Attendes! Miről kell vele beszélned? És miért nem a királynőtök, Holé-Xora jön, ha már vámpír akar konzultálni a vérfarkasok nemes fővezérével? Talán Holé-Xora nem ér rá?
-Eltaláltátok. –Zerát kezdték idegesíteni ezek a „kutyák”. –Viszlát.
-ATTENDES! –kiáltottak utána megint.
-Mi van?! –fordult vissza Zera bosszúsan.
-Mi is veled megyünk!
 
* * *
 
 Kikora fülébe süvített a szél, ahogy Hokigjo légdeszkáján suhantak a Tat’zarrah gerince felé. Sokkal kellemesebb volt így utazni, mint amikor a vámpírokkal tette meg ugyanezt a távot, mert nem fagyot jégtéglává a megérkezés előtt. Hokigjo vidáman magyarázott holmi levitációs bűbájokról, amiknek a segítségével megbűvölte a fadarabot, ami a Vámpírok Birodalma felé repítette őket. Semmit sem fogott fel a varázsló monológjából, pedig normál esetben biztosan érdekelte volna. De most… még mindig falfehér volt a gondolattól, a ténytől, és a tudattól, hogy az a lefátyolozott asszony…
 Felháborodott és riadt gondolataiból a deszka zöttyenése zökkentette ki. Megérkeztek arra az erkélyszerűségre, ami a királyi tárgyalóterem előtt terült el. Megérkezésüket az őrök jelezték Holé-Xorának, aki behívatta még Kolé-Nadot, mielőtt bármibe is belekezdtek volna. Miután a lány megjött, a királynő felszólította Kikorát, hogy számoljon be arról, hogy mit tudott meg a templomban. Érdekes módon Hokigjot most nem küldték ki, sőt direkt megkérték, hogy maradjon ő is a megbeszélésen. A varázsló készséggel elfogatta a meghívást, aztán fegyelmezetten, nem téve fel kérdéseket a trón mögé állt. Kikora ezt, kíváncsi ember lévén felettébb csodálta, de azért belekezdett a jelentésbe:
-Hát ugye, megérkeztem a templomba, lerendeztem a recepcióst, egy fél napon keresztül hallgatóztam, míg végre a sok csirkés ember után jött egy drága ruhákba öltözött, lefátyolozott arcú nő, aki azt mondta a főpapnak, hogy megvan a negyedik kristály. Meg is mutatta szerintem az a nő a főpapnak a követ, mert egy pillanatra kékes fény áradt ki a kulcslyukon. Ezt egy Arabella g’ovro Derhze nevezetű… -Hokigjo felhördült és a szívéhez kapott. Kikora csúnyán nézett rá. –Egy Arabella g’ovro Derhze nevezetű feketemágusnő szerzett meg, vagy adott oda neki. A dalt pedig megőrizték de egyelőre még nem tudták megfejteni. Véleményem szerint ők rá fognak jönni arra, amire eddig még senki: a vámpírok beszédképletének megfejtésére. Nagyon elszántnak tűntek, minimum egy-két nap alatt sikerül majd lefordítaniuk.
 Néhány percig csend volt a teremben. Ennél alaposabb munkát egy vámpír sem végezhetett volna jobban, pedig ők aztán értenek a besurranáshoz, meg a láthatatlanul hallgatózáshoz. Holé-Xora hangot is adott elismerésének:
-Gratulálok! Ez szép volt! Ha vámpír lennél, egész biztos te lennél a mesterkémem…
-Köszönöm.
-Akkor tehát… mielőtt elmondanám a második üzenet tartamát, előre szólok, hogy lesz még egy feladatom a számodra, amit Hokigjoval karöltve kell majd elvégeznetek.
-Királynőm? –pislogott értetlenül Kikora. Hokigjo is meglepetten dugta előre a fejét a trón háttámlájának árnyékából.
-Mi lenne a feladatunk? –kérdezte a varázsló.
-Betörni a főpap irodájába, megszerezni az emlékező gömböt (E.G.), amiben a dalt tárolják, majd ki kell törölnötök azt az E.G.–ből, hogy aztán a helyére bemásoljátok az eredetei éneket amit Zera hangján kaptok meg. Ha a tudomásukra jutnak az üzenetek… Ha a tiédet tudják meg, Kikora, akkor rájönnek, hogy velünk vagy, és gondolkodás nélkül lekapcsolnának téged, mint az Öt Nap, a Glória, az emberiség, és Nemugodai ellen törő árulót. Ha meg megtudják a másikat? Nos akkor, tulajdonképpen elveszett az ügyünk…
-Értem. –mondta Kikora elszántan. –Ezt semmiképp nem engedhetem.
-Nem engedhetjük! –javította ki Hokigjo. –Máris indulunk királynő!
-Várjatok! –nevetett fel Holé-Xora, Kolé-Nado is jót mosolygott a szeleburdi sebbel-lobbal embereken. -Várjatok! Nem is vagytok kíváncsiak a második üzenetre?
-De igen, mindennél jobban érdekel a második üzenet tartalma, Holé-Xora királynő. –válaszolta Kikora. –Azonban ha rájönnek, hogy mi mindent tartalmaz az a dal, a Megana ahme ze horragh’sjo Tat’zarrah, mindannyian bajba kerülünk. Minél előbb kicseréljük az eredeti Meganára, annál jobb.
-Igazad van, még is várnotok kell egy kis ideig, amíg a mechanotechnikusaim Zera hangszínének megfelelő dalt elkészítik, és felteszik egy E.G.-re. Addig hallgassátok meg a második üzenetet.
-Öhm, rendben. –visszafordultak az ajtótól, aztán Hokigjo megidézett három széket a semmiből, önmagának, Kikorának, és Kolé-Nadonak.
-Na szóval… Ahhoz, hogy megértsétek a második üzenet miértjét, elmagyarázom nektek, hogy mit kellhet elszenvednünk, ha kudarccal járunk. Valaki, nem tudjuk, hogy kicsoda, és miért, emberi időszámítás szerint huszonkilenc éve rájött, hogy az Öt Napként elnevezett istenségek, akiket az emberek szolgálnak, valójában nem léteznek. Ez az ember vakbuzgóan vallásos volt, de az ekkori mélységes csalódásában Őrá felé fordult. Ez önmagában még nem is lenne baj, sok ember van, aki a mi tanainkat vallja. De ez a nő –most már tudjuk, hogy nő, valószínűleg ő lehet a lefátyolozott arcú gazdag asszony, akit Kikora látott a templomban- tudomást szerzett az Idéző Kristályokról. Nem tudjuk, hogyan fedezte fel ezeket a hatalmas mágikus erővel rendelkező tárgyakat, amelyekről, még én sem beszélhetnék vámpíroknak sem alap állapotban. De ez most kivételes eset. Az Idéző kristályok Őrá e világra hívására szolgálnak, hogy a vámpírok mindenkori uralkodója lerója előtte népe nevében kegyeletét, és segítséget kérjen, ha úgy adódik. Az Idéző Kristályokból öt darab létezik a vámpírok számára, és öt darab a vérfarkasok számára. Ezeket a köveket a két nép első uralkodóinak ajándékozta Őrá, a kezdet kezdetén. A vérfarkasok időközben megfeledkeztek a saját kristályaikról, és azok szét is szóródtak a világban. De most megtalálták az utolsót.
-Igen, és hallottam, amikor az a nő mondta, hogy már csak az ötödik van hátra, de az az idéző helyen van.
-Így van. Az az idéző hely valószínűleg az Oeil**** lesz. Forrásaink szerint, ez volt a vérfarkasok Őrá idézési helyszíne. Ez a Nemugodaiban található.
-A Nemugodaiban? –kérdezett rá Kolé-Nado. –De én azt hittem, hogy a Vérfarkas Birodalom a Glória-orom alatt helyezkedik el…
-Igen, persze. De a vérfarkasok valaha itt éltek a Nemugodai területén. Igazság szerint az akkori királyságuk még Ishírusthanba is átnyúlt. És aztán senki sem tudja miért, el kellett onnan menekülniük. Ekkor vesztek el a kristályok.
 Na szóval, ott tartottam, hogy megvan az utolsó kristály. Ez azért baj, mert már nincs sok időnk hátra: véleményem szerint egy hét múlva, az égitestek ideális együttállásakor fogják megidézni istennőnket. Ezután bezárják valaki testébe, hogy ne tudjon visszamenni az éteri világba, és ezáltal függésbe kerüljön a gazdatestével. A hordozó pedig birtokolni fogja Őrá erejét, és leigázza a világot. A holt lelkek megzavarodnak, nem mennek tovább a túlvilágra, és elárasztják az ittenit. Az éteri világ lényei pedig áttörnek ide, mert nekik, muszáj Őrá vonzáskörzetében lenniük. Ez pedig azt jelenti, hogy legyilkolnak, megszállnak megkeserítenek mindenkit, akivel találkoznak, miközben Őrát keresik. Számunkra pedig, vámpírok és vérfarkasok számára Őrá a lelki erő, a mágia, és az értelem forrása. Mi passzívan kapjuk tőle mindezt, vagy is nekünk nem kell az éteri világban léteznünk ahhoz, hogy mindezt megkapjuk tőle. Viszont ha egy síkra kerülünk, akkor nem leszünk se többek, se jobbak, viszont testünkből eltűnik a lelkünk, érzéseink nem lesznek, tudásunk elszáll. Lényegében közönséges ragadozókká válunk. Államaink felbomlanak, egymást és az embereket fogjuk lemészárolni. Az emberekre pedig nagyon sanyarú világ jön. Káosz tör ki közöttük, mindenki menteni akarja majd a saját bőrét, és ha nem fejlődnek erősebb szörnyekké, mint ebben az esetben mi, akkor valószínűleg kipusztulnak. Őrá hordozója, pedig, bár megmenthetné a saját népét, nem fogja, mert aki olyat tesz, hogy ellop egy istennőt, csakhogy erősebb és hatalmasabb legyen mindennél és mindenkinél, nem ismeri azt a kifejezést, hogy segíteni valakin. –néhány percig iszonyodó csend ült meg rajtuk. Kikora teljesen elszörnyedt.
-Hogy tehet ilyet valaki…? –suttogta borzadva. –Tisztában van egyáltalán az ilyen azzal, hogy mit tesz?
-Szerintem nincs. –válaszolta elhűlve Hokigjo. –És mi a második üzenet?
-Igen, a második üzenet. Nos, Kolé-Nado, ez elsősorban téged érint, úgyhogy figyelj jól.
-Figyelek. –mondta bizonytalanul, de kíváncsian Nado.
-Szóval… Zera azt kéri a második üzenetben… -Holé-Xora miközben beszélt, Kolé-Nado vonásait figyelte, a reakcióit várva. –Azt üzeni, hogy csak akkor van esélyünk megállítani, az istennőrablókat, ha kicselezzük. Mégpedig úgy, hogy mi előbb megidézzük Őrát, és meggyőzzük róla, hogy ideiglenesen, amíg el nem intézzük a tolvajokat, addig… Addig költözzön beléd, Nado.
-Mi? –Kolé-Nadonak teljesen leesett az álla. –Hogy belém? De, miért?
-Azért, mert ha már a földön tartózkodik Őrá, és elzárjuk a külvilágtól egy élő szervezetbe, akkor már nem lehet megidézni újra, és ide-oda cígölni.
-Na de, ha belém zárjuk, nem fog megkísérteni az ereje? És nem jönnek át egyből azok a túlvilági lények, meg a szellemek?
-Ha az utolsó pillanatban idézzük meg, például a teljes együttállás előtt egy nappal, akkor a szellemek, meg a többi, még nem fogják elárasztani a világot. Bele kell telnie egy hétnek, amíg észreveszik, hogy Őrá ereje másfelől árad. Ami pedig téged illet, Zera direkt téged javasolt: azt mondja az üzenetben, egy burkolt hangskála-kódban, hogy te vagy a legmegfelelőbb személy, mert a te lelked a vámpírokéhoz képest a legtisztább. És azt mindannyian tudjuk, milyen sok mindenkit ismer Zera, szóval volt ideje mérlegelni. Szóval…-biccentette oldalra szomorkás kis mosollyal a vámpírkirálynő. –Vállalod?
-Biztos nincs más megoldás? –kérdezett vissza kissé reszketve a lány. A királynő megcsóválta a fejét.
-Akkor… -sóhajtott egy mélyet Kolé-Nado. –Vállalom. Természetesen.
 
*Attendes! – Várj!
**”Salut, Je m’appelle Ozui Zera.” – „Szia, a nevem Ozui Zera.”
***Qui est? – Ki az?
**** Oeil - Szem
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Túlszárnyalni az Isteneket

(Tawnahroore, 2011.01.16 19:42)

Hát igen, hiába szorul valaki vérszívásra, vagy lesz sokkalta szőrösebb holdtöltekor, az emberek közül kerülnek ki az igazi szörnyetegek. Valahol szép, hogy valaki nem nyugodott bele a különleges lények felsőbbrendűségébe és küzd a még őket is meghaladó hatalom eléréséért, de könyörgöm, legyünk már tekintettel másokra is! Remek a story.

Moonray

(Szirka, 2009.03.22 18:02)

elolvastam! :))))
nagyon jó, örülök, hogy Zera mégiscsak él.

ui.: a héten elkezdem az oldalam rendesen megcsinálni.

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.03.21 19:42)

*Falrengető sikolyok, pont mintha a "Tökjó Hotel" együttest engedték volna össze egy falkányi lánnyal, csakhogy ezek a hangok belőlem jönnek.* Kató ez aaaaaaaaaaaaaanyira ott van! Hogy micsoda apokaliptikus látomást festettél föl ebben a fejezetben! Húúúú! És látom megcsináltad a franciául beszélő részt. Nekem tetszik! Döntsd el, hogy szeretnéd e így folytatni. Jajajajajajaj nagyon, nagyon izgalmas lett alig várom, hogy folytasd. De ugye még nem közeleg a végkifejlet? Már most azon tipródok, hogy mihez kezdek majd, ha már vége lesz Utálom azt az érzést, ha véget érnek a kedvenc szériáim (még akkor is, ha heppi az end.) Ugye jól emlékszem a rajzaidból, hogy lesz majd olyan epizód,amiben mágikus párbajt láthatunk Hokigjo és a sötét boszorkány között???????

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.03.21 19:11)

Aha, állítólag harmadik lettem, de hivatalos értesítést majd csak később kapunk. Belinkelek neked ide "tündibündirózsaszín" oldalt, ne ijedj meg, csak azért kapod mert vámpírt lehet öltöztetni. Na, most megyek olvasni. Köszke az új rész! Rájöttem, hogy függő lettem! Jah hogy ment a matek? Itt a link:
http://www.paperdollheaven.com/en/game/1057/Vampire.html

A tulaj

(A tulaj , 2009.03.20 19:49)

Ő Cerbi, remélem jól ment a cloph, clopp, clocc, clophete, cloppete, clocchete, crsch. (Remélem jól írtam... :P)Gondoltam megleplek a tizenhatodikkal...