Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


XII.fejezet

2009.02.14

XII. fejezet

 

 A városban minden a feje tetejére állt éjféltől. Mindenki most ment vásárolni, hogy még az ünnep kezdete előtt (akkor zárnak be a boltok) bevásároljanak minden szükséges dolgot. A főtereken színpadokat, bóvlikat mindenféle színes-szagos ünnepi áruval felszerelt standokat állítottak fel. A város fő utcáján a cirkalmas lámpákat teleaggatták a város kék-arany lobogójával, a járdát felseperték, és a közepén a menet számára kék szőnyeget terítettek le. A fák lombjában és törzsén mindenhol apró mélykék fényecskék helyezkedtek el. Ezek a későbbi délutáni verőfényes napsütés ellenére is élénken ragyogtak. Az Okkario Kertközpontban* felállították az áldozati oltárt, odavezették hozzá a felhőbárányt**, kipányvázták, adtak neki finom friss füvet, hogy amíg be nem végzi sorsát, addig jó legyen neki. Elhelyezték az áldozati tőrt egy kék díszpárnán, az oltáron. Városszerte üzembe helyezték, és kivilágították a szökőkutakat…

 Kikora hajnali négykor ébredt. Kialvatlannak üresnek, nyomorultnak érezte magát. Jól tudta milyen nap van ma: Czehhi születésnapja, Okkario áldozati ünnepe, és Zera halálának ideje. Milyen ironikus, hogy a két ember, akiket szeretett, egyazon napon született és hal meg! Szeretett?! Akkor most… mi van?! Igen szereti Zerát, pedig ő nem is akarta… Semmit nem akart, csak bosszút állni! Erre most ott tart, hogy belekeveredett valami ügybe, amibe nem kellett volna…

 Felöltözött, megreggelizni nem reggelizett, mert az étel puszta gondolata is görcsbe rántotta a gyomrát. Az utcára kilépve látta, hogy kicsi, nagy, szegény, gazdag egyaránt a Templom felé siet, kicicomázva magát annyira, amennyire a pénztárcája engedte. Kikora besorolt két nagydarab öregasszony mögé, és hagyta, hogy magával sodorja a tömeg. Kemény fél óra múlva érkeztek meg a Templom elé, ahol a főpap kék bársonypalástba öltözve, karjait atyaian széttárva köszöntötte a népet:

-Feleim! Kedves fiúk, lányok, asszonyok, urak, gyerekek, mélységes hálával köszöntöm mindannyiótokat! Hálám abból fakad, hogy ennyien megjelentetek ezen a nagyszerű ünnepélyen, melyet már annyira vártunk. Bizonyára ismeritek már a mai nap programját, de ha mégsem, akkor most elmondanám: a mai napon egészen a napnyugtakor kezdődő imádkozással és elmélyüléssel töltött áldozati szertartás előtt, mindenféle szellemi vetélkedőkön, akadályversenyeken mérhetitek össze tudásotokat. Az iskolások és a színtársulatok darabokat, kórus előadásokat adnak elő. A táncos kedvűek kipróbálhatják magukat rogyásig… -Kikora tudatáig körülbelül ennyi jutott el. Nagyon fáradt, és fásult volt, szívébe már jó előre beköltözött a gyász. Magába zuhanva ásítozott, és az állva elalvás jelenségéről tett éppen tanúbizonyságot, amikor a következő szavak jutottak el az agyához:

-A Glória-csokor*** kiosztása után, pedig rátérnék arra, ami mindezen neves események előtt történni fog. A mai napon, büszkén kijelenthetem, hogy Nokora Táfesz és Nokora Czehhi gyilkosát elkaptuk. Tudjuk kik voltak ők, tudjuk, mi mindent tettek hőn szeretett városunkért. Ennek a gyilkosnak az élete ma napfelkeltekor véget ér…-a tömeg ujjongó üdvrivalgása otrombán, gonoszul dübörgött végig Kikora hallójáratában. A hangzavart a főpap mosolyogva, lágy, széles mozdulatokkal hallgattatta el.

-A gyilkos egy vámpír. A vámpírok királynőjével megegyezésben döntöttünk úgy, hogy a gyilkosnak lakolnia kell. Nyilván ő is érzi, hogy a megállapodások ellenére megölni a vámpírvadászok vezetőit, főben járó vétség. Meg kell kérnem ettől függetlenül mindenkit, hogy ne fújogjon, ne köpködjön, és ne dobálja meg semmivel az elítéltet, akinek ez a néhány óra az utolsó, amíg fel nem kel a nap. Hozzák ki! –a mögötte álló testőrei biccentettek, majd bementek a templom előcsarnokába. Kisvártatva kijöttek egy durva, barna darócruhát viselő magas alakkal, akinek kezén-lábán sugárbilincsek**** voltak. A darócruha csuklyáján, ujjain, és alján erős zsinórok lógtak, amivel leránthatja majd a hóhér a leplet a nap gyilkos sugarai elől. A tömeg a főpap kérése ellenére, vagy főleg azért, naná, hogy köpködni, fújolni, huhogni kezdett. A főpap nagy nehezen utat nyittatott, majd elindította Zerát, vele az őröket, és a tömeget a Glória-orom felé. Kikora próbált odafurakodni a vámpírhoz, de a tömeg most akarata ellenére sodorta el. Zera nevét kiabálta, haszontalanul. Valószínűleg Zera meghallhatta, hogy a nevén szólítják, mert megtorpant, megdermedt, majd Kikora felé fordította fejét. De az őrök tovább taszigálták, még mielőtt rájöhetett volna, hogy ki szólítja. Mindenesetre egyre-másra körbe-körbefordult néha, nemegyszer épp ezért megbotlott sugárbilincseiben, amin persze a tömeg kárörvendően felröhögött. Nagyon lassan, de biztosan haladtak a cél felé. Az ég rózsaszínűre színeződött, bár a nap még nem tűnt fel. Ekkorra érték el a város határát övező erdőséget. Az őrök gyorsabb bukdácsolásra ösztönözték Zerát. A tömeg vidáman kacarászott nyüzsgött, kisebb, nagyobb csoportokba verődve követte a főpapot, a tanács tagjait, Zerát, és az őröket. Az avarból büdös gombákat, hegyes köveket, nehéz fadarabokat szedtek föl, és igyekeztek azokat Zerához vágni, akit ha el is talált egy-egy darab nem esett össze, nem jajdult, nem nyögött fel, és nem is szitkozódott. Helyette a vámpírok nyelvén énekelgetett magának valamit, amit rajta kívül senki nem értett.

 

* * *

 

 A vámpírok királynője átnézett palotája kristályfalán. Jól tudta, hogy mostanra népe minden tagja eljött a városból és a legtávolabbi országok vámpír hercegei, hercegnői, és alattvaló is mind megérkeztek már. A csarnokban, mely mintha kiszélesedett volna az összegyűltek kedvéért, több millió vámpír nyüzsgött, beszélgetett civakodott, ivott vért, és próbálta megvitatni, miért is van itt. Holé-Xorának, bár sosem volt ilyen érzése, most mégis nehéz szívvel indult el testőrei, a tanácstagok, és a hercegek, hercegnők kíséretében az erkélyre, ahol beszédet fog mondani. Mikor kilépett, több millió izzó szempár fordult felé lélegzetvisszafojtva. Mikor megszólalt, hangja erős volt, és rideg, ahogy mindig:

-Vámpírok népe! Nagyon figyeljetek most rám! Népünk különleges, halálos, súlyos veszélyt rejtő időknek néz elébe. Hogy miért, azt már mindannyian láthattátok Ozui Zera emlékéből. Mindenkit megkérek arra, hogy tegye félre a vérfarkasokkal kapcsolatos ellenérzéseit, mert

–és nem hittem volna, hogy egyszer ezt pont és fogom kimondani- az életben maradásunkért kell összefognunk. Muszáj! Meg kell állítanunk az emberek vezetőit az Őrá elleni merényletben. Segítségünk is lesz Nokora Kikora személyében. Ma miután Zerát kivégzik… -a vámpírok borzadó hangját többszörösen visszaverték a csarnok falai. –el kell hoznunk őt ide. Megkérlek benneteket, Kolé-Nado vezetésével állítsatok össze egy csapatot, mely segít kilopni a lányt az emberek gyűrűjéből. Akármi áron, de Kikora legyen itt ma estére. Mindenki más pedig szabadon riogathatja az embereket. Ne legyen tömeges vadászat, de ne is bánjatok kesztyűs kézzel velük. Az emberek nagyon elkényelmesedtek az utóbbi kétezer évben! Ideje kissé rájuk ijeszteni! Aztán… nemsokára megint ellátogatok Chéf de Bonivarához. Szerződök vele, hogy a két nemzet fiai között ne legyen súrlódás, amíg a végére nem járunk ennek az egésznek… A figyelmet köszönöm, most menjetek dolgotokra, készüljetek fel, ha mégis harc törne ki. Irjáe!

 

* * *

 

 Zöld-fekete harántcsíkos köpenyét tépte, szaggatta a szél. Csúcsos süvegét ócska spárgával kötözte a fejéhez, különben már rég lerepült volna róla. De minderre rá sem hederített: már rég elmúltak azok az idők, amikor fennakadt az ilyesmin.

 Uchiji Hokigjo fűzöld szemére bejegesedett pilóta szemüveg feszült, sötétvörös sáljával orrig bebugyolálta a fejét, de arcának kivillanó részeit így is pirosra csípte a hideg. Fekete nagykabátja ujjából ki sem látszott kesztyűs keze, lábaira puha szarvasbőr nadrág és csizma simult. De ez a fantasztikus öltözék sem melegítette fel eléggé. Hát igen, megbűvölt áramvonalas csiricsáré röpdeszkája nem védte meg a hűvös hegyi levegőtől. A varázserejét meg nem akarta feleslegesen pocsékolni.

 Uchiji Hokigjo mágus volt, hála istennek nem a sötétek közül. Nem is olyan rég látott álma bírta rá, hogy útra keljen a Tat’zarrah-hegyek felé. Az álma fontos, de rémisztő üzenetet sugallt neki a vámpírokkal, és vérfarkasokkal kapcsolatban. Mivel Zerát már ötszázharmincnégy éve ismerte, a vérfarkasok közül pedig senkit, ezért döntött úgy, hogy legelőször a vámpírokat keresi fel.

 Nagy sokára elérte azt a hegyláncot, mely alatt a vámpírok ősi barlangrendszere húzódik. Valahol mélyen, a tudata határán felderengett az a furcsa sejtés, hogy a varázslók közül nem csak ő indult útnak ugyanabból az okból.

 Jól sejtette. Csak az a másik a Templom felé tartott a másik irányból.

 

* * *

 

 Kikora az ájulás határon állt. Már megkerülték a kastélyukat, mely most komoran, némán magasodott a kivégzőmenet fölé. Már odaértek a Glória-oromra -amit nemes egyszerűséggel a Nagyon Mély Szakadék Ormának is neveznek- ahonnan nagyszerűen lehet látni a napfelkeltét. Azt, hogy a tömeghez még valaki csatlakozott volna, senki nem vette észre…

 A főpap épp most fokozta a hangulatot, izgatta a tömeget, pedig a nap első sugarai réges-rég felbukkantak már:

-Itt vagyunk tehát a Nagyon Mély Szakadék Ormán. Ez lesz a gyilkos, Ozui Zera halálának és a mi elégtételünknek színhelye. A nap nemsokára felkel, és akkor neki befellegzett. Vezessék elő! –Zerát őrei odataszigálták a szakadék pereméhez. Előlépett a hóhér, megmarkolta a Zera darócruhájáról lecsüngő madzagokat. A segédje előhalászta a dobverőit, majd lassú ritmussal püfölni kezdte a bőrt. Már csak néhány perc volt addig, amíg a nap korongja előbukkan a horizont mögül. A dobpergés és Kikora szívverése is egyaránt gyorsult, ahogy teltek a másodpercek. Már csak egy perc. Az utolsó pillanatban az idegesítő tömeg hisztérikusan dübögve, tapsolva, kiabálva számolt vissza:

-Tíz, kilenc…

-Zera… -gondolta kétségbeesetten Kikora, miközben próbált közelebb furakodni.

-Nyolc, hét…

-Csinálj valamit, Zera…

-Hat, öt…

-A fenébe is, simán meg tudnál szökni… -pár métert haladt csak előre. Még egy kicsit…

-Öt, négy… -már majdnem elérte a tömeg szélét.

-Zera, küzdj, tűnj el innen…

-Három, kettő… -elérte a tömeg szélét. Azonban alig tett két lépést az őrök szinte azonnal visszaterelték.

-Fuss, menekülj… -suttogta holtra váltan.

-Egy, ÉGÉS!!! –üvöltöttek fel az emberek vidáman.

-ZERA, NE!!! –sikoltotta Kikora.

 

Zeráról hirtelen lerántották a darócruhát. A vámpír háttal állt a tömegnek, egyenesen a napba nézett. Szája szögletében valami halovány mosolyféle jelent meg. Aztán, kétrét görnyedt, feljajdult. Először a hasát és az arcát, majd a végtagjait döfték át a fényes sugarak. Előbb a ruhája, majd a bőre, a haja gyúlt lángra. Testét kisebb nagyobb robbanások rázták meg, aztán letántorodott a mélybe a Nagyon Mély Szakadék Ormáról…

 

Kikora szemében könny gyűlt. Sikoltva a szívébe tépő fájdalomtól, próbált áttörni az őrök gyűrűjén hasztalanul.

Az emberek látták és éltették, a vámpírok és Hokigjo érezték, hogy valami történt. Valami megszűnt. Baljós szélvihar nyargalt végégig a tájon, megtépve a háztetőket, az erdőt, a hegyek tetején a havat, és Őrá Ligetét…

 

Hirtelen néma csend lett mindenütt. Zúgó szél szaggatta a kivégzésnek örülő emberek ruháit. A szél változást hozott: a napot színezte át.

 

Glória város apró házaira a régi, de immár fekete nap éles fénye vetült.

*Okkario Kertközpont: A város mind az öt istenének saját szentélyt építettek ki. Okkarióról nevezték el a város botanikai kertjét, mely gyűjteménye világhírű.

**Felhőbárány: A város különleges kisállatainak egyike: nem nagyobb egy frissen született kismalacnál. Okos, mélabúsábrázata, és felhőszerűen gomolygó bundája van. Ékessége az égszínkék kunkorodó farka. Okkario szent állata, ezért a glóriaiak hiedelme szerint kizárólag ilyet szabad feláldozni az ünnepen.

***Glória-csokor: az ünnepség végén kapja az a lány vagy asszony, aki a legtovább bírt táncolni megállás nélkül. Csillogó fehér csillagvirágot tesznek bele, mely nagyon ritka növény és az Okkario Kertközpont egyik ékessége.

****Sugárbilincs: Glóriában a rendészeti szervek használják a kiemelten veszélyes bűnözőkkel szemben. Jellegzetessége, hogy a két vaspántot egy-egy elektrosugár kapcsolja össze. A rab akármekkorát léphet benne, de ha menekülni, vagy erőszakoskodni próbál, a belécsapó elektromos impulzus lehengerli a lábáról.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

OMG

(Tawnahroore, 2011.01.04 20:40)

Olvasom türelmetlenül az egész ceremóniát, várva, hogy Zera mikor köszöni meg a lehetőséget egy kis napozásra, és röhög egyet a nép képébe, erre hát nem kigyullad! Mi a mocskos élet folyik itt? Há nehogymá nyiffanjon nekem itt!

rövid u

(A tulaj, 2009.02.19 14:31)

Az utálom rövid u. Legközelebb így írd: UUUUUUUUUUUUUUUUUTÁLOM!!!

Moonray

(Szirka, 2009.02.18 14:54)

Tudom!

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.02.18 14:54)

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM MIKOR IGAZA VAN! GYAGYA!

Moonray

(Szirka, 2009.02.18 14:53)

Nyugi nem fog kinyírni, mert nem tudnád akkor folytattni.

Cerberos

(madamabigel@hotmail.com, 2009.02.18 14:52)

Atya úr isten, te jóságos ég, ezt nem hiszem el, ilyen nincs nekem végem, pont itt kell abbahagyni te gonosz? Ezért még megfizetsz, rád uszítom a húgom csirkéjét, véged lesz, mint a botnak, hát szabad így befejezni??????!!!!! He??????!!!!!!!!!! Hát hogy lehet itt abbahagyni? Nem tudom mennyi van kész a folytatásból, de ha kell mondatonként rakd föl, jó? Naaaa, lécci lécci! Én teljesen benne lennék, vagy szavanként vagy betűnként netán holnap a suliban meséld el, hogy mi lesz a legújabb részben és kérem a füzetedből azt a lapot, amin Hokigjo van! Ez a kárpótlásom azért, mert itt abbahagytad! Oké? Megegyeztünk? Naná. :)